A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 19. szám - Kinek van igaza? (Felelet)

74 A JOG midőn a gyám vagy gondnoki számadás a gyámhatóság által már jogérvényesen megvizsgáltattak. Minthogy azonban jelen esetben a kereset nem megvizsgált számadásból származtatott kértéritési igény, hanem a gyámhatóságnál beadott olyan számadás elleni kifogások érvényesítésére irányul, mely kifogások elbírálására magát a gyámhatóság, felperesnek időközbeni önjoguvá válta miatt illetékesnek nem tartotta, kétségtelen, hogy a jelen kereset érvényesithetésére az 1877. evi XX. t.-c. 137. §-a nem alkalmazható, s igy felperes keresetével elévülés indokából elutasítható nem volt. Ennek folytán mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni, s az eljáró királyi törvényszéket a keresetnek érdemileg leendő elbírálására utasítani kellett. Téves az az állítás, hogy a házasság tartania alatt szerzett vagyonra nézve a férj tekintetik főszerzőnek és az ily vagyon a férj adósságai fejében lefoglalható és a hitelezők kielégítésére fordítható, mert oly szabály, hogy a kereskedő és iparososztályhoz tartozó házastársak által a házasság tartania alatt szerzett vagyon tekintetében a férj főszerzőnek vélelmezendő, sem tételes törvényeinkből, sem a birói gyakorlat által a közszerzemény tekintetében felállított elvekből le nem vonható. Az a vagyon, melyet az ily házastársak a házasság tartama alatt szereznek, közszerezményt képez, a melyre nézve a társaság fennállásának ideje alatt a kezelés és rendelkezés joga azt a házastársat illeti meg, a kinek akár külön vagyonából, akár külön kerasményéböl, akár külön kereskedelmi vagy ipari vállalatából az származik. Csak a házasság felbomlásakor állhat be törvénynél fogva az az eset, hogy az egyik házastársnak, illetve annak örököseinek a másik házastárs által a házasság tartania alatt szerzett vagyonra közszerzeményi igényük lehet, amig tehát a házasság fennáll, a feleség a mennyiben a férj ellen vezetett végrehajtás alkalmával oly közszerzeményi vagyon vétetett foglalás alá, a melyre nézve a kezelés és rendelkezés joga őt illeti, jogosan igényelheti annak a közszerzeményi vagyonnak a foglalás alól való felmentését. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896. december 18. 332. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Alperes részvénytársaság alapszabályában foglalt az a rendelkezés, hogy csak önjogu részvényes bir a közgyűlésen üléssel és szavazattal — nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a jogcselekvési képességgel nem biró részvényesnek a képviselője a részvényesek számára a törvényben és az alapszabályokban biztositott jogokat épen ugy gyakorolhassa, mint azt képviseltje gyakorolhatná, ha rendelkezési jogaiban korlátozva nem volna. Az alapszabályok az igazgatósági, elnöki és tagsági képesség tekintetében nem állítván fel egyéb követelményt, mint hogy megbízatásuk tartama alatt a közgyűlési szavazat képességnek folytonosan birtokában legyen, — sem a törvényben, sem az alapszabályokban nincs annak semmi akadálya, hogy a tömeggondnok, mig eme minőségében az alperes részvénytársaság közgyűlésében szavazati joggal bir, — eme részvénytársaság igazgatóságának elnöke lehessen. A nagyszebeni kir. törvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1895. évi május 16-án 2,518. sz. a.) J. Gyula ügyvéd felperesnek dr. K a b de bo Oszkár ügyvéd által «Siebenbürgische Kupferbergwerks Actien-Gesellschaft zu Balánbánya* cég alperes ellen közgyűlési határozatoknak hatályon kivül helyezése és a perjárulékok iránti kereskedelmi perében következőleg itélt: Felperes a leszállított kereseti azon zárkérelmével, mely szerint itéletileg kimondassák, hogy a balánbányai rézbánya alperesi részvénytársaság 1894. évi szeptember 8-án megtartott közgyűlésén hozott azon határozatai, amelyek szerint a bányaüzem beszüntettetett, hogy dr. L. Károly ügyvéd választmányi tagul és elnökül választatott, és hogy az 1893. évi számadás és mérleg jóváhagyatott s a felmentvény megadott semmis és joghatályon kivül helyeztetik és ellenkezőleg az alperesi részvénytársaság felszámolás alatt levőnek kimondatik, elutasittatik stb. Indokok: Mindenekelőtt ami alperesi azon kifogást illeti, hogy a dr. Kabdebo Oszkár ügyvéd képviseletében megnevezett részvénytársaság ellen intézett kereset téves, ez, habár a keresk. törvény 186. §. értelmében a részvénytársaságot peres ügyekben is, az igazgatóság képviseli és igy a kereset ez ellen lett volna intézendő, a kereset elutasítására alapul elfogadható nem volt, hanem csakis az alperesi képviselet tekintetében beállott hiánynak hivatalbóli pótlására szolgált okul, mert a dr. Kabdebo Oszkár, mint az igazgatóságnak tagja által átvett kereset a keresk. törvény 186. § alapján alperes részére érvényesen kézbesítettnek tekintendő, s csak is a perbeni további képviseletre nézve volt a megfelelő felhatalmazás pótlandó. Alperesnek azon további, a kereseti jog elévülésére alapított kifogása is a kereset elutasítására jelen esetben szintén alappal nem bir, mert a keresk. törvény 174. §. a részvényes kereseti jogát kifejezetten csak akkor köti a 15 napi határidőhöz, ha a sérelmes közgyűlési határozatokat a törvény vagy az alapszabályok által előszabott alakszerűségek meg nem tartása miatt akarja megtámadni, e korlátozás azonban elesik akkor, midőn a határozatok azért támadtatnak meg, mivel azok a törvénynyel vagy alapszabályokkal ellenkeznek, jelen esetben pedig a kereset nem alaki okok alapján támadja meg a hozott határozatokat, hanem azon alapon, mivel azok törvényelleneseknek állíttatnak Ezeknek előrebocsájtása után az ügy erdemet illetőleg felperes a per során leszállított keresetével mégis elutasítandó volt, mert a megtámadott közgyűlési határozatnak azon része, hogy a jelen rosz üzleti viszonyokra való tekintettel a bánya üzemben tartása beszüntettetett, hogy ez a bányatörvényhivatolt 243., 244. S-aival ellenkezésben áll éppen nem mondható, mert a bányatörvény ezen szakasz kifejezetten oly intézkedést nem tartalmaznak* mely szerint a bányamivelés egyátalán beszüntethető nem volna, mivel a bányatörvény 183. §-a értelmében oly események beálltával, melyek valamely bánya-üzletet hosszabb időre lehetetlenné teszik, azoknak a bányahatósághozi bejelentés mellett, a bányaművelés beszüntethető, már pedig azt, hogy oly események, melyek a bányaművelés beszüntetésének elhatározására vezettek, fen nem forognának és hogy az a bányahatósághoz^ bejelentve nem lett volna, maga felperes nem is állítja, de sőt ő maga is concedálja, midőn az általa befektetett mérlegekkel constatálja, hogy a bányaművelés folytonos veszteséggel járt, ő maga pedig a bányaművelés fentartásához járulni nem ajánlkozik. Továbbá a mi felperesnek a dr. L. Károlynak elnökké lett megválasztását illeti, maga felperes is azt mondja, hogy nevezett dr. L. Károly, mint a K. Mihály és K. Péter csődtömegének gondnoka szerepel, nevezett közadósok pedig a csődnyitás joghatálya alatt a csődtörvény vonatkozó rendelkezései alapján most már a csődtömeghez tartozó vagyon feletti cselekvési képességgel nem birnak, hanem ez a csődtörvény korlátain belől a tömeggondnokra ment át s igy közadósok a részvényesi minőségük alapján azt a jogot gyakorolni, mely a részvények birtokához van kötve, miután ezek a csődtömeghez tartoznak, most már személyesen nem gyakorolhatják, hanem a tömeg képviseletére rendelt tömeggondnok van hivatva azt gyakorolni (csődtörv. 3., 100. és 102. §§.), azt pedig, hogy nevezett közadósok ellen nyitott csöd meg lett volna szüntetve, miáltal azok előbbi jogaikat visszanyerték volna, maga felperes sem állítja, ennélfogva midőn alperesi részvénytársaság a megtartott közgyűlésen a közadósok előbbi jogán a csődtömeg képviseletében dr. L. Károlyt választotta meg elnökéül, ezen választás törvényellenesnek épen nem mondható, stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla (T895. okt. 30., 7,339. sz. a.) az első bíróság ítélete részben megváltoztattatik, az alperes részvénytársaságnak 1894. évi szept. 8-án tartott közgyűlésen a közgyűlési jegyzőkönyvben 2. pont alatt felvett az a határozat, mely szerint az igazgatóság elnökévé dr. L. Károly ügyvéd megválasztatott, megsemmisíttetik stb. Indokok: A peres felek egyértelmű előadása szerint dr. L. Károly ügyvéd az 1894. évi szept. 8-án megtartott közgyűlésen, mint a csődbe jutott K. Mihály és K. Péter részvényesek csődtömegeinek a gondnoka jelent meg, s e minőségben választatott meg az igazgatóság elnökévé. A csődnyitás joghatálya a nevezett közadósok részvényeire is kiterjed ugyan, de pusztán a csődnyitás tényéből ama részvényeknek a tulajdona sem a csődtömegekre, sem a csődtömegeket képviselő tömeggondnokra nem szállt át, hanem azoknak a részvényeseknek jogilag a tulajdonosai a közadósok. L. Károly tömeggondnok eme részvények tekintetében a csődtörvény (1881. évi XVIII. t.-c.) 3. és 102. §-aiban reá ruházott jogkörben a közadósokat csak helyettesíti, mely helyettesítés a meghatalmazással egy tekintet alá esik. A nevezett tömeggondnok tehát a szóban forgó közgyűlésen mint a közadósok meghatalmazottja volt jelen. Tekintve, hogy az alapszabályok 31. §-a értelmében az igazgatóság tagjául csak részvényes és pedig olyan részvényes választható, ki legkevesebb 5,000 frt névértékű részvénnyel bir; tekintve, hogy L. Károly ügyvéd egyáltalában nem részvényes, őt az alapszabályok hivatkozott szakasza értelmében az igazgatóság elnökévé és illetve az igazgatóság tagjául megválasztani nem lehetett volna. Mindezeknél fogva stb. A m. kir. Curia (1896 dec. 30., 36. sz. a.). A másodbiróság ítélete felebbezett abban a részben, mely szerint dr. L. Károly tömeggondnoknak az alperes részvénytársaság igazgatósági elnökévé történt megválasztatása megsemmisíttetett, — megváltoztattatik és az első bíróság ítélete e tekintetben is helyben hagyatik, stb. Indokok: Minthogy az alperes részvénytársaság '/. alatt mellékelt alapszabályainak 14. §-ában foglalt az a rendelkezés,, hogy csak önjogu részvényes bir a közgyűlésen üléssel és szavazattal, — nem képezhet akadályt arra nézve, hogy a jogcselekvési képességgel nem biró részvényesnek a képviselője a részvényesek számára a törvényben és az alapszabályokban biztositott jogokat epen ugy gyakorolhassa, mint azt képviseltje gyakorolhatná, ha ez rendelkezési jogaiban korlátozva nem volna; es minthogy nem vitás, hogy K. Mihályt és K. Pétert, ha csőd alatt nem állanának, — az alperes részvénytársaság közgyűlésen az ules és a szavazati jog megilletné: Dr. L. Károly ügyvédet, mint a most nevezett közadósoknak a csődtörvény 3, 100. és 102. §§. értelmében törvényes Képviselőjét, - ha saját személyében nem részvényes is, — a Közgyűlésen az ülés és a szavazati jog kétségtelenül megilleti.