A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 19. szám - A haszonbérbeadó törvényes zálogjoga

148 A JOG sérti nem egy ügyvédnek, hogy mig ö róla 7—8 éven át nem vesz tudomást a bíróság, hogy létezik, addig másik kollegája, kinek/ oklevelén az aláírások pecsétje alig száradt még meg, már nap-nap után helyettes tömeggondnok, mig egy-két év múlva helyét egy ujabb protegé foglalja el, s ő már tömeggondnok lesz. Még nagyobb méltánytalanság történik az ügy gond no ki és házasságvédöi kirendeléseknél az ügyvédi kamara nem protegált tagjain. Ezen dijakat legtöbbször a perbeli ügyvédek kötelesek előlegezni s nem egyszer ugy, hogy bizony felüktől soha sem kapják meg. Ily körülmények között csak jogos és méltányos volna, hogy egyes ügyvédek ne legyenek mindig csak arra szorítva, hogy mások részére ügygondnoki dijat fizessenek, hanem ők is kapjanak néha. Pedig itt azt hiszem már meg lehet kérdezni a bpesti ügyvédi kamara titkárától, hogy vájjon milyen statistikai kimutatással tudná azt bebizonyítani, hogy az ügygondnokságok vagy házasságvédelmek is sorrendben és méltányosan osztatnak? Mert hogy százával vannak ügyvédek, a kik mégolyan ügygondnokságot nem kaptak, melyből 5 frt hasznuk lett volna, az kétségtelen, pedig ügygondnokot csak a bpesti bíróságok rendelnek egy évben ki annyit, hogy legalább egy-egy ügygondnokságnak kellene minden évben minden ügyvédre esnie. De az is köztudomású, hogy az ügygondnokságok jövedelmező részét igen csekély számú kiválasztott ügyvéd kapja meg. Ha már most a bíróságnak joga van valakire ügyvédet közérdekből reá oktrojálni, ugy ezt csak az esetben lehet acceptálni, ha a bíróság a kifogástalan ügyvédeket egyszerűen bizonyos egymásutánban bízza meg közérdekből idegen személyek képviseletével azok költségére. D e hogy bármely biró jövedelmet osztogasson mások zsebére, hogy biró mások érdekeit semmi más magasabb szempont által ne vezérelne, semmi érdemet vagy személyes tulajdont nem véve tekintetbe, talán épen a legérdemetlenebbre bízzák azért, mert nekik jó pajtásuk vagy cimborájuk, hát az sem nem jogos, sem nem méltányos. Ugyan igy vagyunk a házaságvédői kirendelésekkel is. Öthatszáz válóper folyik évente a budapesti törvényszéknél, s igy legfeljebb 2—3 évben minden ügyvédre kellene, hogy kerüljön a sor mint házasságvédő, s a budapesti ügyvédi kamarának van legalább 500 olyan tagja, a kit még házasságvédőnek sohasem rendeltek ki. Pedig itt még a kirendelő bíróság mások legszentebb családi titkaiba avat be egy teljesen idegen személyt. Ha ennek közérdekből meg szabad lennie, akkor nem szabad mindég ugyanannak a pár személynek lennie, a kiket a bíróság mások családi titkaiba avat be. S ha a budapesti ügyvédi kamara titkára néhány békéltetési tárgyalásra fog elmenni, mindig ugyanazt a néhány házasságvédőt fogja ott állandóan találni, s minden statistikai kimutatások nélkül meg fog győződni, hogy bizony a házasságvédőket nem sorrendben, nem jog és méltányosság alapján rendelik, hanem hogy a referensek barátaikon kívül bizony arról sem vesznek tudomást, hogy más ügyvéd is van a fővárosban. De nemcsak a polgári bíróságnál van ez igy, hanem a büntető törvényszéknél is. Hivatalbóli ingyenes védelmet csak kaphat bárki, *) de az olyan hivatalbóli védelemre, hol az ügy fontossága magasabb jogi képzettséget igényel, vagy esetleg anyagi haszonnal jár, nem a jogi képzettsége után rendelik ki a védőt, hanem minden referens az ő ismerősét, hogy esetleg annak anyagi vagy morális hasznot hozzon. Hogy védencének a védelem többet árt, mint használ, hogy az illető egy fontosabb jogeset áttanulmányozására megkívántató kedvvel, ambilióval vagy képességgel nem bír, az mellékes, a lő a protekció. S erre még több alkalom fog nyílni az uj bűnvádi perrendtartásnál s előre látom már mint állandó közvédőket fungálni a kir. táblák főtárgyalásain a mostani protegé tömeggondnokokat, ügygondnokokat, házasságvédőket ! és ezek adják meg a táblához kirendelt közvédőknek azt a tekintélyt, a melylyel a külföldi főtörvényszéknél felesküdött ügyvéd bír ! De legyünk méltányosak ! Nemcsak a törvényszékek járnak igy el a birói kirendeléseknél, az árvaszékek ugyan ily módon járnak el. Néhány fővárosi ügyvédnek annyi gyámolt gyermeke van, hogy akár külön iskolát tarthatna fenn részükre, mig másik ügyvéd soha sem lesz gyám vagy gondnokká kirendelve. Ennek a gazdálkodásnak véget pedig kell vetni és pedig ugy a bíróságoknál, mint az árvaszékeknél, mert ha közérdekből joga van akár a bíróságnak akár az árvaszéknek mások ügyének vezetésére egy idegen személyt kirendelni, ugy semmi esetre sem járhatnak el ezen kirendeléseknél egyéni ízlések szerint, nem jutalmazhatnak mások vagyonával pajtáskodást és cimboráskodást; hanem bizonyos sorrendben és a közérdek figyelembe vétele mellett tehetik csak ezt, nem pedig ugy a mint ez ma történik s a mit legjobban jellemzett az ügyvédi kamara közgyűlésén egy közbekiáltás «ha ügyvéd csődöt akar, lépjen be a gentry kaszinóba!* *) Tudunk oly esetet, hogy a pestvidéki törvényszék éveken át küldött ingyenes védelmet egy fővárosi ügyvédnek a nyakára. Midőn ez vé^re a nagy áldást megsokalva. arra kérte az elnököt, hogy adjon egyszer egy jövedelmező védelmet is, — a védői kirendelésnek egyszer mindenkorra vége szakadt. A szerk. A haszonbérbeadó törvényes zálogjoga. A «Jog» folyó évi 17. számában dr. C s ap 1 aky Lipót, kir. albiró ur ezen a cimen felvetett egy kérdést és mivel nem osztom ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját, a t. szerkesztőség engedelmével én is elmondom a dologról szerény nézetemet. A cikkíró kollégám ugyanis nem adott elsőbbséget C-nek, mint haszonbérbeadónak B. foglaltató ellen azoknak a bútoroknak birói árverésen befolyt vételárára nézve, a melyek A. haszonbérbevevőnek a haszonbérlemény területén levő lakón ázában foglaltattakle, s ezt első sorban a végreh. törv. 72. §-ával okolja meg. Ámde én a törvény szakaszából épen az ellenkezőt magyarázom ki, de szükségesnek tartom, hogy jogtörténelmi alapját a törvényes zálogjognak felemlítsem. A törvényi zálogjogot a régi magyar jog is ismerte, már a hármas könyvben találkozunk vele(1.29.), ugy a K ö v i-Fo ga r asiféle kézikönyv (Magyar közpolgári törvénytudomány elemei. Pesten 1842.) 548. §-ában a, törvényi zálogjogról tesz ugyan említést, azonban a haszonbérbeadó törvényes zálogjogát még nem is érinti. A haszonbérre vonatkozó félévi követelés törvényes zálogjogáról első ízben rendelkező 1844:VI. törvénycikk az osztrák polg. törvénykönyből vette át ezt az intézkedést, a melynek 1,101. §-a szerint: «a bérpénz vagy haszonbér biztosítása végett valamely lak kiadójának zálogjoga van a bevitt.... bútorokra és ingóságokra, melyek a kereset idejekor még abban találtatnak .... Valamely telek haszonbérbeadóját ellenben a haszonbéri jószágon levő marhákra, gazdasági eszközökre és még rajta található termésekrei zálogjog illeti.- Ebből indult ki az 1868: LIV. t.-c. 302. §-a, mely a törvényes zálogjogot haszonbéri követelésekre nézve közgazdasági okokból egy évi bér erejéig kiterjesztvén, azt rendeli, hogy «a törvényes zálojog azon ingókra nézve bír hatálylyal, melyek a bérlő (evidenter ez alatt a haszonbérlő is értendő) tulajdonában, vagy használatában a bérlemény területén találhatnak. . . . Kétségtelen tehát ezekből, hogy az érvényben levő végr. törvény előtt a haszonbérbeadót törvényes zálogjog illette meg a haszonbérlemény területén levő, s a haszonbérlőnek nem tiltott módon birtokába jutott összes ingóira, tehát a haszonbérlő lakásán levő bútorokra is. Az 1881: LX. t.-c. 72. g-a pedig elvitathatlanul az osztrák polg. törvénykönyv és az 1868: LIV. t.-c. fenti §-ának rendelkezéseit akarta praecizebben kifejezni, de habár ismét nem találta el a szerencsés kifejezést, mégis abból a kitételből, hogy törvényes zálogjog illeti meg a bérbeadót, a «kibérelt helységben* levő ingóságokra, figyelemmel különösen a törvény e szakaszának keletkezésére, ugy a szószerinti, valamint a logikai magyarázat utján okszerűen arra a következtetésre kell jutni, hogy abban az esetben, ha a haszonbérlet a hozzá tartozó lakóházra is kiterjed, a haszonbérbe adónak igenis törvényes zálogjoga van ebben a lakóházban levő, s a haszonbérlőnek nem tiltott módon birtokába jutott bútorzatára. Nem is tartom méltánytalannak, mint t. kollégám, hogy a haszonbérbeadónak ennél a törvényes zálogjogánál fogva egy nagyobb összegű haszonbér nyerjen kielégítést, mert egyfelől a törvényes zálogjog a haszonbérlemény területén levő minden egyes, a törvényben felsorolt ingóra kiterjedvén, a haszonbérbeadónak jogában áll magát ezek bármelyikéből kielégíteni, másfelől pedig B. foglaltatónak módjában áll, ha a bútorok vételárából kielégítést nem nyerne, A. haszonbérlő egyéb ingóira a végrehajtást az 1881:60. t.-c. 117. §-ának megfelelően folytatni. Eltekintve már most a t. cikkíró ur abbeli érvelésétől, hogy haszonbérlet esetén a lakóház mellékes dolog, azaz tartozék, mert ez a körülmény igy általában szabályként fel sem állitható, de meg a haszonbérbeadót jogának érvényesítésében nem is alterálhatja, kérdés tárgyát még az képezi, hogy a haszonbérbeadónak ez a törvényes zálogjoga fél, vagy egy évi haszonbér erejéig áll-e fenn ? A most kifejtett álláspontom erre önként adja meg a megoldást. Különbséget kell ugyanis tennünk arra nézve, hogy a haszonbérleménynek rendszerint tartozékát képező lakóház után külön és számszerűleg megállapittatott-e a haszonbér, avagy sem ? Ha ezt külön, számszerűleg kikötötték a felek, akkor világos, hogy erre nézve a haszonbérlő bérlőnek lévén tekintendő, a másik szerződő fél törvényes zálogjoga a fél évi, külön kikötött, ellenkező esetben pedig, minthogy a haszonbérlet az egész haszonbérleményre egységesen és osztatlanul köttetett ki, egész évi haszonbér erejéig terjed ki. Ezt a magyarázatot adja dr. I m 1 i n g Konrád, kir. curiai biró ur is (a végrehajtási törvény magyarázata c. munkájában 135. lapon), ugy erre enged következtetni a kir. Curiának 1890. dec. 4-én 7,M5/p. sz. a hozott az a határozata: «A 72. §. haszonbérelt területen levő ingókra a törvényes zálogjog a haszonbérbeadót a haszonbérlő irányában illeti meg.» (J. Sz. IV. 110.), mert ingókat általában emlit a nélkül, hogy a törvényben felsorolt lábas jószágokat stb. elősorolni szükségesnek tartotta volna. Dr. Borsitzky Imre, pécsi kir. járásbirósági albiró.