A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

70 tett tapasztalásra támaszkodva von következtetést az egyik bizonyított tényből a bizonyítandó másik tényre. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896. október 29. 235. sz. a.) Az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. ij-ának az a rendelkezése, mely szerint oly esetben, a midőn a házassági életközösséget megbontó házasfél az idézett i;-ban emiitett birói meghagyásnak meg nem felel, a másik házasfél a házasság felbontását kérheti, nem értelmezhető másként, mint ugy, hogy a felbontást szorgalmazó kereset vagy kérvény felett tárgyalás rendelendő. (A m. kir. Curia 1896. december 29. 6,062. sz. a.) A perorvoslatról való előzetes lemondás hatálytalan, de az ítélet hozatala utáni lemondás érvényes, A kötelezett részéről az ellenében végrehajtható ítélet alapján teljesített fizetés nem foglalja még magában a kiegyenlített követelés fennállásának elismerését is. Az I88I:LIX. t.-c. 69. §. 1. pontjának helyes értelme szerint a perben döntő ténykörülmény alatt minden fontos védelmi érv és ellenérv értendő, minélfogva alapját képezheti a perújításnak az a tény, hogy az ügyvéd elmulasztotta a kamatok elévülése iránti ellenvetést felhozni. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1896. november 13. 190. sz. a.) A helyszinelési felvétel a javak eredetének és a tulajdon kérdésének eldöntésénél egymagában nem szolgál irányadóul, és igy az a körülmény, hogy a férj eltűrte azt, hogy az ingatlanok birtokosaként vele együtt neje is helyszineltessék, a házastársak vagyoni viszonyai és az örökösödési kérdések elbírálására döntő befolyással nem bír. (A m. kir. Curia 1896. december 15. 8,978. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes részére nagyobb ügyvédi jutalomdíj azon esetre köttetvén ki, ha alperesnek a biztosító társaság elleni igénye kedvező elintézést nyer, ezen «kedvezö» elintézés kitételnek jelen esetben, midőn a nagyobb jutalomdíj nem azon esetre lett kikötve, ha alperesnek igénye bármily részben nyer kedvező kielégítést, helyesen csak azon értelem tulajdonitható, hogy az emiitett jutalomdíj egész összegében kikötöttnek csak akkor tekintendő, ha alperesnek egész igénye nyer kielégítést. A mennyiben tehát alperesnek követelése nem egészben, hanem csak részben egyenlittetett ki, felperest is a kikötött ügyvédi dij nem egészben, hanem csak az alperes által elért eredmény arányában illeti meg, és pedig arra való tekintet nélkül, hogy az eredmény perbeli ítéletek alapján vagy perenkivüli egyezség utján éretett el. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint keresk. biróság (1895. évi augusztus hó 23-án 30,060. sz. a.) dr. R ó t h Pál ügyvéd felperesnek dr. Kelényi Imre ügyvéd által képviselt Sch. Hermann alperes ellen 1,134 frt 35 kr töke és jár. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott: Alperes köteles felperesnek 275 írt tőkét, annak kamatait stbt megfizetni, stb. Indokok: Alperes beismerte az A.) alatti okirat tartalmának valódiságát, annak értelmében pedig kötelezte magát, hogy felperesnek a nemzetközi baleset biztosító társaság ellen 4,000 frt s jár. iránt inditott perének kedvező elintézése esetén 1,000 frt tiszteletdijat fog fizetni. Nem vitás továbbá azon körülmény sem, hogy alperes a biztosító társasággal a felperes tudta nélkül 1,200 írtban kiegyezett s ennélfogva a kérdéses per megszüntettetett. Ily körülmények közt nem jöhetett figyelembe alperesnek ama védekezése, hogy felperes, miután a per egyezségileg megszűnt, a jutalomdiját nem követelheti; mert alperes saját beismerése szerint a biztosító társasággal felperes mellőzése mellett kiegyezvén, ez által elvonta a lehetőségét arra nézve, hogy felperes az ő érdekében eljárjon és esetleg a kötendő egyezségnél alperes részére több előnyt biztosítson, miből önként következik, hogy alperes ezen cselekménye felperes követelésére joghátránynyal nem bírhat és ugy beállott felperesnek azon joga, hogy alperestől az A) alatti alapján jutalomdijat követelhessen. Minthogy azonban az A) alatti szerint alperes arra kötelezte magát, hogy a per kedvező elintézése esetén felperesnek 1,000 frtot, tehát a kereseti összeg után 25°,'u-kot köteles fizetni, minthogy továbbá alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította azt a körülményt, hogy az A) alatti megkötésekor a «kedvező elintézés* tekintetében az a megállapodás jött köztük létre, hogy bármily, a 4,000 frt kereseti összegen aluli összegnek behajtása esetén is alperes 1,000 frt tartozik fizetni és ennélfogva következtethető, hogy a kedvező elintézés alatt csak az egész 4,000 frt kereseti összeg behajtása vétetett; minthogy végül alperes tényleg csak 1,200 frtot kapott követelésére: ennélfogva az A)alatti okirat alapján alperest is csak a kapott 1,200 frt 25°,o-ában, azaz 300 frtban, illetőleg az alperes részéről felperesnek már fizetett 25 frt levonásával 275 frtban s annak a kereset megindításától járó kamataiban marasztalni s felperest a marasztalási összeget meghaladó 700 frt többletével elutasítani kellett. Nem volt figyelembe vehető e tekintetben felperesnek amaz érvelése, hogy miután alperes 1,200 frt kapott a biztosító társaságtól, az ügy kedvezően intéztetett el s ennélfogva az az 1,000 frt kikötött jutalomdíj neki még akkor is jár, ha alperes csak 1,200 frtot kapott; mert a fentiek szerint a kir. törvényszék akként értelmezi az A) a. okirat tartalmát, hogy a befolyt összegből felperest csak annak 25%-a illet: stb. De el volt utasítandó felperes keresetének a 150 frt 35 krt. megállapított perköltség és a fizetett 9 frt tanudij iránti részével is, mert felperes keresetében maga beismerte, hogy alperes a perre nem mert költekezni, hanem a per kedvező elintézése esetére állította ki az A) alatti okiratot, miből önként következik, hogy alperes pervesztés esetén a készkiadásokra már küldött 25 frt összegen kivül egyéb költséget fizetni nem tartozott; a per kedvező elintézése esetén pedig a megállápitandó perköltség a jutalomdíjban már benfoglaltatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. dec. 37. 3,139. sz. a.) az első biróság ítéletét, a mennyiben alperes 275 frt tőkében és kamataiban marasztaltatott, ellenben felperes 136 frt 70 krra nézve keresetével, elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, s alperest további 722 frt 65 kr. tőkének stb felperes részére leendő fizetésére kötelezi stb. Indokok: A valódiságára nézve nem tagadott A. alatti okirat szerint alperes a nemzetközi baleset ellen biztosító társasággal szemben öt a 2,423. sz. kötvény alapján illető igény érvényesítésével felperest megbízván, ügyének kedvező elintézése esetére felperes részére 1,000 frt ügyvédi dijat kötelezett. Bármiként vélelmeztessék is az ügynek a kikötött ügyvédi dij fizetésének feltételéül kitűzött kedvező elintézése, alperesre nézve a fizetési kötelezettség a kikötött 1,000 frtra nézve beállott már annak folytán, hogy a per megindítása és letárgyalása után, de az Ítélet hozatala előtt a biztosító társasággal felperes hozzájárulása nélkül peren kivül 1,200 frtban kiegyezett és ez által az ügynek kedvezőbb elintézését maga tette lehetetlenné; alperes tehát a kikötött 1,000 frtnyi ügyvédi dijat felperesnek feltétlenül tartozik fizetni. De azonkívül jogosítva van felperes az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §. értelmében alperestől készpénzbeli kiadásának megtérítését is követelni, mert ha való is alperesnek az az állítása, hogy a felek az A) alatti okirat kiállításakor abból indultak ki, hogy felperes készkiadásai a biztosító társasággal szemben megítélendő költséggel fognak kiegyenlittetni, ez a körülmény alperest a készkiadások megtérítésének kötelezettsége alól nem menti fel, mivel a peren kívüli egyezség megkötése által, melyben a biztosító társasággal szemben költséget nem kötött ki, maga tette lehetetlenné a társaságnak költségben marasztalását. Ellenben nem követelheti felperes alperestől a biztosító társaság ellen folytatott perben felmerült munkadijának megtérítését, mert az A) alatti okirat szerint alperes az egyezségileg kikötött diján felül a bíróilag megállapítandó dijak fizetésére magát nem kötelezte, külön kötés nélkül pedig bíróilag megállapított dijak az egyezségileg megállapítottakon felül nem követelhetők. A felhozottakhoz képest jár felperesnek az A) alattiban kikötött ügyvédi dij fejében 1,000 frt, a biztosító társaság ellen lefolytatott perben felmerült készkiadás fejében, beleértve az E) alatti végzés szerint felperes által előlegezett 8 frt 50 kr. tanudijat is, 22 frt 65 kr, összesen tehát 1,022 frt 65 kr, miből levonva a felperes saját beismerére szerint készkiadásokra kapott 25 frtnyi előleget, 997 frt 65 krt tesz az az összeg, melyet alperes felperesnek fizetni tartozik, miből kifolyólag az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett stb. A m. kir. Curia (1897. március 23. 372.) a másodbiróság ítélete nem felebbezett azon részében, mely által felperes 136 frt 70 krra nézve keresetével elutasittatott, érintetlenül marad, felebbezett azon részében, mely által alperes 297 frt 65 kr. tőkében s kamatában elmarasztaltatott, helybenhagyatik; végül felebbezett azon részében mely által alperes további 7Ö0 frt tőke és kamatának fizetésére köteleztetett, megváltoztatik és e tekintetben az első biróság ítélete, mely felperest ezen kereseti követelésével elutasította, hagyatik helyben stb. Indokok: Az A) alatti okiratban felperes részére 1,000 frt ügyvédi jutalomdíj azon esetre köttetett ki, ha alperesnek a nemzetközi baleset ellen biztosító társaság elleni igénye (4,000 frt iránti követelése) kedvező elintézést nyer. A «kedvező elintézés> kitételnek jelen esetben, midőn az 1,000 frt jutalomdíj nem azon esetre lett kikötve, ha alperesnek igénye bármily részben nyer kedvező kielégítést, helyesen csak az értelem tulajdonitható, hogy az emiitett jutalomdíj egész összegében kikötöttnek csak akkor tekintendő, ha alperesnek egész 4,000 frtnyi igénye nyer kielégítést. A mennyiben tehát alperesnek 4,000 frt iránti követelése nem egészben, hanem csak részben egyenlittetett ki, felperest is a kikötött ügyvédi dij nem egészben, hanem csak az alperes által elért eredmény arányában illeti meg és pedig arra való tekintet nélkül, hogy az eredmény perbeli ítéletek alapján vagy peren kivüli egyezség utján éretett el, miután e tekintetben az A) alatti okirat mi különbséget sem tesz. Minthogy pedig alperesnek a biztosító társaság elleni ügye egyezségileg rendeztetett és ezen egyesség szerint alperesnek nem egész 4000 frtnyi igénye, hanem annak csak 1200 frtnyi része elégíttetett ki, az ügy tehát nem egészben, hanem csak részben nyert kedvező elintézést, felperes az A) alattival kikötött ügyvédi jutalomdíj fejében nem a keresetbe vett 1,000 frt, hanem az egyesség által elért eredmény arányában 300 frt s illetve miután felperes,