A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

A. JOú saját beismerése szerint alperestől már 25 frtot kapott, 275 frt töke s kamatja illeti meg. De ezen jutalomdijon felül megilleti még felperest az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. ij. alapján, a biztosító társaság ellen lefolytatott perben felmerült készkiadás fejében 22 frt 65 kr, mert alperes az által, hogy a biztosító társaság ellen folyamatban volt perét egyezségileg rendezte és a társasággal szemben ezen költségek megtérítését nem kötötte ki, maga tette lehetetlenné a társaságnak költségben való marasztalását, illetve ezen költségeknek felperes javára megtérülését, stb. Ha sorsjegyek adattak zálogba és a zálogügylet fölött írásbeli szerződés nem kötetett, a zálogtartó a sorsjegyeket lejárat után magánúton eladatja és ezen sorsjegyek közül az egyik az eladás után fönyereménynyel huzatik ki, a zálogbaadó nem a nyeremény összegét, hanem csakis azt a különbözetet követelheti kártérítés cimén, mely a zálogtartó által elért és a bírói eladás utján elérhető magasabb vételár között, esetleg az eladott sorsjegyek helyett más hasonló sorsjegyeknek beszerzési ára között mutatkozhatott. A kézi zálog birtokosánák felelőssége csakis a zálog eladásának időpontjában bizonyithatólag létezett különbözet erejéig terjed.(A m. kir. Curia: 1896. dec. 31. 1,510/895 sz. V.) A. kereskedelmi törvény 468. §-a szerint a biztosítási ügylet megkötöttnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította; ezen rendelkezés az ügylet létrejöttére nézve azon törvényes vélelmet állapítja meg, hogy 48 ora alatt vissza nem utasított ajánlat a biztosító által elfogadtatott. Ezen vélelem azon feltevésen alapul, hogy az ajánlat az ügylet érvényes megkötésének időpontja tekintetében különös kikötést tartalmaz. Ha azonban az ajánlat ily különös kikötést tartalmaz, akkor nem a vélelmen alapuló jelzett törvényes rendelkezés, hanem az ettöleltérö ajánlatbeli kikötés irányadó. (A m. kir. Curia; 1895. évi 1,590. sz. a.) A váltónak elfogadóként való aláírása önálló jogcímű követelési és tartozási viszonyt állapit meg, a melylyel szemben az alapügyletből folyólag csak akkor lehetne kifogást meríteni, ha a váltó alapját tiltott cselekmény képezné. — A kötelező jegyeknek és utóbb ezek kiegyenlítéséül váltóknak adásával létrejött egyesség, mint uj jogügylet által a kötelemnek bekövetkezett újítása folytan, a nem tiltott kártyajátékból számazottnak állított kereseti követelés eredetének vizsgálására visszamenni nem lehet. — Az oly kártyázás, mely nem ütközik a büntető törvényekbe, nem tiltott cselekmény s így a belőle származó követelés, habár nem xis érvényesíthető per utján, de egyébként fenállótartozást képez, melynek kifizetése nem tartozatlan fizetés. (A. m. kir. Curia: 1896. december 21. 1,011. sz. a.) Az az ügynök, a kit a kereskedő a telep helyén kívül ügyletek megkötésével megbíz, a kereskedelmi törvény 45. §-a értelmében oly meghatalmazottnak tekintendő, a kinekjogköre kiterjed mindazon ügyletekre, melyek a kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak. Ebből folyólag kötelezi a főnököt az ilyen ügynökkel történt az a megállapodás, hogy valamely hirdetés közzétételére adott megrendelés bizonyos számú közzététel után visszavonható. IA m. kir. Curia: 18%. nov. 17. 957. sz. a.) Bűnügyekben. Habár vádlott az ellene hozott több rendbeli büntető törvényszéki és büntető járásbirósági jogerős Ítéletek alapján már szabadságbüntetését kiáltotta, tekintve, hogy midőn azon ítéletek ellene meghozattak, katonaszökevény volt és így ő a katonai bíróság hatásköre alá tartozott, az összes előző jogerős ítéletek hivatalból megsemmisítendők voltak.*) A szegedi kir. ítélőtábla f1894. márc. 1-én 1,173/b. sz. a.j több rendbeli lopás büntette és más büntetendő cselekmény miatt elitélt és büntetéseit ki is állott B. Kálmán ellen folytatott büntető ügyeket, melyekre vonatkozóan a szegedi kir. törvényszék 1897. évi február hó 8-ik napján 1,835. sz. a. végzést hozott, a cs. és kir. katonai bírósággal való hatásköri összeütközés folytán, 1897. évi március hó 1-én tartott ülésében vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: A szegedi kir. járásbíróság által H. Péter, helyesen B. Kálmán ellen folytatott büntető ügyekben 3,136/893. sz. alatt, majd 1895. évi január 24-én 776. sz. alatt, a szegedi kir. törvényszék által 1894. évi április 18-án 3,239. sz. a. 1895. évi július 12-én 9,476. sz. alatt és 1896. évi december 5-én 16,562. szám alatt hozott Ítéletek hi/atalból megsemmisíttetnek, s utasittatik a kir. törvényszék, hogy az ezekre vonatkozó ügyiratokat e végzéssel együtt a temesvári cs. és kir. katonai bírósághoz tegye át, s a kir. itélő táblai végzést a szegedi kir. járásbírósággal is közölje. Indokok: A szegedi kir. járásbíróság H. Pétert, helyesen B. Kálmánt, tulajdon elleni kihágás miatt 3,136/93. sz. a. 5 napi elzárásra ítélte, 776/895. szám alatt pedig lopás vétsége miatt *) Ezen érdekes határozatot lapunk egyik olvasója küldte be .miért fogadja köszönetünket. A szerkesztőség. hat heti fogházzal hüntette. A szegedi kir. törvényszék ugyanezt a vádlottat lopás büntette miatt 3,239/894. sz. alatt tíz havi börtönre, 9,476/895. szám alatt egy évi börtönre Ítélte, 16,562/896. szám alatt pedig a lopás és orgazdaság miatt emelt vádak alól felmentette. Ezek az ítéletek jogerejüvé válván, vádlott éz esetben megszabott büntetéseket ki is állotta. Minthogy azonban a cs. és kir. katonai parancsnokság hadbiróságának a kir. itélő táblához intézett 1897. évi január 16-án 60. szám alatt kelt megkeresése s B. Kálmánra vonatkozóan kiadott katonai törzskönyvi kivonat szerint, nevezett B. Kálmán 1892. évi augusztus 9-én a tényleges katonai szolgálatból szökött meg. szökésben létele alatt köpette el azokat a büntetendő cselekményeket, melyek miatt a polgári büntető bíróságok által elitéltetett, illetve felmentetett; minthogy a szökésben levő katona, a hadsereg tényleges létszámához tartozónak tekintendő, s ennek cselekményei, melyeket a szökés tartama alatt követett el, a katonai bíróság által birálandók el; minthogy a fegyveres erő bíróságának ezt a bírósági hatáskörét a btkv 5. §-a fentartotta, — az 1889. évi VI. t.-cikk 62. §-a pedig szabályozta is; — minthogy a birói hatáskört a büntető bíróságok hivatalból tartoznak megvizsgálni, kivételes birói hatáskör esetén pedig még abban az esetben is, ha hatáskörrel nem biró bíróságnak határozatai jogerőre emelkedtek és végre is hajtattak; minthogy a szegedi kir. járásbíróság és kir. törvényszék B. Kálmán szökésben volt katona ellen a fent megjelölt ítéleteket birói hatáskörének túllépésével hozta meg és hajtotta végre: ez okokból a rendelkezésben felsorolt ítéleteket a fenforgó hatásköri összeütközés folytán hivatalból megsemmisíteni s ez ügyiratok áttételét elrendelni kellett. (Szegeden, 1897 márc. 1. 1,173. sz.) Azon tény, mely szerint vádlott vizsgálati fogságában csak két hó múlva esett vissza dühöngésbe, nem szól amaz indokolt feltevés ellen, hogy ő már a tett elkövetésekor is elmezavarban lehetett, mert az akkori dühöngés a cselekmény által kiváltatván, emiatt állhatott be egyidőre a lehangoltsági stádium. Az elmebetegek is képesek céltudatos cselekvésre, tehát a vádlott körültekintő és óvatos eljárása az elmezavar kizárására adatul fel nem hozható. Azon egyedüli tény, mi az elmezavar kizárására szolgálhatna, mely szerint vádlott cselekményének minden mozzanatára visszaemlékezni képes, nem elegendő arra, hogy az alaposan indokolt és bő észleletekre alapított orvosi szakvélemények félretétele mellett vádlott ép elmével cselekvőnek ítéltessék. Az aradi kir. törvényszék (1895. évi nov. 2., 8,508. sz. a.) K. Istvánné, szül. Sz. Julianna vádlottat a néhai férje K. István sérelmére elkövetett s a btkv 279. §-ba ütköző s a 281. § 3. bekezdése szerint minősülő házastárson erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenti és őt azonnal szabadlábra helyezni rendeli, stb. Indokok: Vádlott 1884. évi január 30-án lépett házasságra néhai férjével K. Istvánnal, de mivel a férj durva, részeges ember volt, köztük békés házas élet nem fejlődhetett, sőt egymással oly rossz viszonyban éltek, hogy a nő három ízben volt kénytelen férje házát elhagyni s szüleihez haza menni. Vádlott férje fenyegető és erőszakos fellépése folytán mindannyiszor folytatta ugyan a házas életet, anélkül azonban, hogy férje vele szemben durva bánásmódját megváltoztatta volna. Az adott helyzetnél fogva kénytelen volt azt tűrni s mint szerető anya kénytelen volt nézni azt, hogy férje nem csak őt, hanem kis gyermekeit is ütlegeli és velük is kegyetlenkedik. Midőn az elhalt 1894. dec. 23-án Aradra vásárra utazott, vádlott és nagyobbik gyermeke már előre féltek, hogy az elhalt részegen jön haza s őket meg fogja verni. Este 6 óra tájban tényleg haza érkezett az elhalt s vádlott gyöngéd kérdezősködésére őt büdös kurvának nevezte, majd az ágyra teperte, fojtogatta, harapta, ütlegelte s rajta orvosi látlelettel igazolt könnyebb sérüléseket ejtett. E közben kést is keresett sértett, hogy azzal vádlottat megölje, ez azonban kimenekült kezei közül, mire sértett fegyverével kétszer utána lőtt. Vádlott ijedtében a pusztai házuk közelében levő kis erdőn keresztül a kukorica földre futott s ott egy - a lakásuktól 267 lépésnyire levő kukorica kup mögé bujt. Mialatt itt 11/2 óráig a téli hűvös időben, leszakgatott ruhában, fázva, remegve bujkált és sorsa felett tűnődött, elhatározta, hogy megöli férjét, hogysem az ölje meg őt s gyermekeit. Elhagyta helyét s haza ment lakására s miután a konyhaajtót bezárva találta, a kamara ajtaján levő rostélyt kezével felszorította s az ablakon bemenve, a konyhán keresztül férje hálószobájába jutott, A szobában meggyőződvén, hogy férje befelé fordulva alszik, lámpát gyújtott s elővigyázatból a falon függő fegyvert kivitte a konyhába s itt magához vévén a bűnjelként lefoglalt nagy fejszét, azzal visszament a szobába s azt két kezére fogva 3—4-szer bele vágta férje fejébe, minek következtében a boncjegyzőkönyvre fektetett orvosi vélemény szerint a részegsége folytán mély álomban alvó sértett azonnal meghalt. Vádlott ezek után felköltötte az ugyanazon szobában alvást színlelő M. Imre szolgalegényt, ö maga pedig elment és feljelentette magát a csendőrségnél. Vádlottnak a fentebbiekben közölt beismerő vallomását megerősíti a még 16 életévet be nem töltött M. Imre tanú, ki az esetnél egyedül volt jelen.