A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

A. JOü 135 hogy a tulajdonos a főszemély, az ö nyilatkozata körül forog a kötelezvény és a bekebelezés sorsa, V. Áron pedig egyszerű statista. A második irányadó szempont az osztr. ptkv 914. $-án és az evvel karöltve haladó magyar judikaturán alapul. Az összes érdekelt felek akarata az ügyletnek hatályos létrejöttére irányulván, — a birónak is oda kell törekednie, hogy azt még netaláni kételye esetében is jogilag fennállónak tekintse és ily módon elintézze. Jól tudjuk, hogy ha valahol alakiságnak van helye, ugy ez a telekkönyvre nézve áll, de ép oly jól tudjuk és a jelen esetben tapasztalatból is tutijuk azt, hogy nem minden telekkönyvi biró osztja az eljárt biró rideg nézetét. Végre is nem csekély dolog az, a hitelezőnek jogait és esetleges nagyobb követelését az összes érdekelt felek akarata ellenére kockára tenni. Erre csak oly biró képes, a ki a formát főcélnak tekinti, a ki elzárkózik a mindennapi élet és a kereskedelmi forgalom követelményeitől és nem bir érzékkel az iránt, hogy a hol a forma az élet szükségleteivel ellenkezésbe jön, — ott a formának kell engednie ridegségéből, hogy a telekkönyvnél is vannak esetek, hol az aequum jus a strictum jus fölé helyezkedik, és ha az egyik telekbiró az előbbit alkalmazza, akkor nincs kár és veszedelem abban, ha birótársa is ugyanezen ösvényen halad. Hisz a Curia is szeret tágítani a rideg jogon ott és akkor, ha ez utóbbinak határozmányai a gyakorlati életnek Proteusként meg-megujuló alakzataival ellenkezésbe és összeütközésbe jönnek, ha a forma győzedelmeskedni készül a józan ész követelményein! De térjünk vissza tárgyunkra és lássuk, vájjon helyes-e a végzés indoka V. Áronra nézve felhozott részében is ? A közjegyzői okirat minden részében egyaránt hiteles, és ugyanez álla közjegyzői okirat erejére emelt magánokiratra nézve is. Nem állitható tehát, hogy csakis a jegyzőkönyv hiteles, ellenben a hozzáfűzött kötelezvény már csak egyszerű másolat, — hanem ugy az egyik mint a másik egyformán hiteles. A mi pedig a közjegyzői okiratra nézve áll, az egyenlő módon áll a hiteles kiadványra nézve is. Ezen, nézetünk szerint helyes praemissából kiindulva, jogosan kérdezhetjük: mi szolgál a bekebelezés alapjául: a jegyzőkönyv-e, vagy a kötelezvény ? Jogászok közt ez vita tárgyát nem képezheti. A jegyzőkönyv alapján, kötelezvény nélkül sem bekebelezés sem előjegyzés el nem rendelhető; ellenben kötelezvény alapján —ha az eredeti — ugy bekebelezést mint előjegyzést lehet nyerni. A mi esetünkben tehát a kötelezvény eredeti, mert egy közjegyzői okirat illetve hiteles kiadvány lényeges alkatrészét képezi, — rajta ugy F. K. mint V. Áron aláírása kifogástalanul szerepel, — megvan tehát a tkvi rdttás 81. és 84. §-ának minden kelléke. Jogában állott-e ezek után a tkvi hatóságnak a kérvényt teljesen elutasítani és még előjegyzést sem elrendelni? Jogában állott-e különösen akkor, midőn az egész okirat tartalmából meg kellett győződnie, hogy itt egyszerű tollhiba esete forog fenn, mely esetleges igazolás utján azonnal jóvá tehető, a nélkül, hogy a hitelező követelése, esetleg rangsorozata veszélyeztetnék ? Mire való akkor a tkvi rdts 87. §-a ? És mért legyen éppen V. Áron aláírásának az a varázsa, mely a hitelező előtt a tkvi bejegyzés paradicsomának kapuit vagy kinyitja vagy örökké bezárja — holott ő a kötelezvény ellenértékét már áz aláírás alkalmával kifizette? Lehet, hogy elfogult vagyok és azért kérem a telekkönyvi szakértők szives véleménynyilvánítását. Dr. Révai Lajos, budapesti ügyvéd. Irodalom. A magyar törvények tájékoztató kimutatása cim alatt érdekes kis munkát állított össze O s v á t h Gyula vizsg. jegyző. Betűrendbe szedte tudniillik az összes magyar törvényeket és az azokra vonatkozó novellákat. A mű ugy ügyvédnek, mint laicusnak igen hasznos szolgálatot tehet, — mert valamely intézményre vonatkozó törvényt rögtön ki lehet általa keresni, — s nyomban vele az ezen törvényt netalán módositó novellákat is. A hasznos kis füzetke Don a Döme és társánál jelent meg és ott meg is szerezhető. Vegyesek. — Vitás elvi kérdés. A m. kir. Curia polgári tanácsai 1897. évi május 7-ik napján (pénteken; d. e. 10 órakor tartandó teljes ülésében megvitatás és eldöntés alá kerül a kassai kir. Ítélőtábla 6. számú és a győri kir. ítélőtábla 3. számú polgári teljes ülési döntvényeiben észlelt ellentétes elvi álláspont alkalmából a következő polgári jogi vitás elvi kérdés: «Abban az esetben, ha sommás perben a kereset tárgyának értéke a 200 frtot meg nem haladja, ellenben a viszonkereset 200 frtot meghalad, felülvizsgálatnak az 1893: XVIII t.-c. 180. §. aj pontja értelmében van-e helye ?» Előadó Mezey Albert a kir. Curia birája. A budapesti rabsegélyző egyletnek 1896-ban bevétele volt a 6000 frt államsegélylyel együtt 11,572 frt 54 kr., kiadása 9,831 írt 16 kr., alaptökéjéhez csatolt az egylet 1,741 frt 38 krt. Az egyleti menedékházban összesen megfordult 112 egyén; az átlagos napi létszám 16 volt; a bennlakók szalmatok készítéssel és szecskavágással foglalkoztak. Munkajutalom címén kiosztatott köztük 627 frt 66 kr.; átlag egy emberre jut 5 frt 60 kr. A menedékházra költött az egylet 4,878 frt 20 krt, bevétele volt belőle 2,057 frt 08 kr. Különösnek találjuk, hogy a menedékház kiadásai közt egy tételt találtunk: dohány 150 frt 10 kr. Ez valóban elkényeztetése a szabadult raboknak. Pénzbeli segélyben az egylet 345 egyént (közte 42 nőtj 3,021 írt 63 kr. értékben részesített. A legkisebb segély egy frt, a legnagyobb 135 frt volt. Átlag egy főre 8 frt 75 kr. esik. Ezen összegben a letartóztatottak ártatlan családtagjainak nyújtott segélyek is benfoglaltatnak. Meg kell emlékeznünk az egylet még egy irányú működéséről, hogy t. i. traditióihoz képest lefestette és leleplezte volt elnökének arcképét. Nem szólnánk e tárgyhoz, ha a számadások közt nem látnánk az egyleti kiadások közé felvéve e célra 255 frtot. Az egyleti tagok és jótevői az egyleti jövedelmeket nem ezen célra szánták, hanem jótékonyságra, a mint hogy ezen összegből nem egy szerencsétlen embert lehetett volna felsegíteni. Ügyvéd ki az utcán osztogatja névjegyét. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága : Dr. — - ügyvéd elleni fegyelmi ügyben határozott : A fegyelmi bíróság a panaszlott ellen a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendeli. Indokok: A kamara ügyészének feljelentése szerint a panaszlott K. I. épitő mesternek a Mátyás-utcában épülő két házánál, mint telek-őr volt alkalmazva és ezen alkalmazásában az arra menőknek ügyvédi névjegyét osztogatta. A panaszlott nyilatkozatában kijelenti, hogy ö az építkezésekre felügyelt és hogy ha adott is ügyvédi névjegyét, csak akkor tette, ha erre felkéretett. Minthogy az ügyészi feljelentés valódisága esetén az ügyvédi rendtartás 68. §. a) pontjába ütköző fegyelmi vétség forog fen és minthogy a panaszlott határozatlan és többfélekép magyarázható nyilatkozatából nem tűnik ki, mily természetű volt az építkezésre való felügyelet és alkalmaztatása, s mily körülmények közt adta át a névszerint megnevezett Sz. J. sertéskereskedőnek és másoknak ügyvédi névjegyét, ennélfogva a tényállásnak kiderítése végett a fegyelmi eljárást és vizsgálatot el kellett rendelni. (1897. évi január hó 29. 741. sz. a.) A m. kir. Curia határozott : A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata indokainál fogva helybenhagyatik. (1897. március 13. 137. sz. a.) A pénzügyi hatóságoknak a felekhez intézett végzései ellen nem egy panasz merült már fel azért, hogy a végzések tartalmából az érdekelt felek nem nyerhettek kellő tájékozást ügyük elintézését illetőleg. A pénzügyminiszter végre segített e visszásságon, amenyiben — értesülésünk szerint — körrendeletben utasította a pénzügyi hatóságokat és hivatalokat, hogy a felek részére kiadandó végzéseket jövőre minden esetben akként szerkeszszék, hogy azokban a végzés ügyszáma, a fél neve, akinek számára a végzés kiállittatik, a kérelem tárgya és a hozott határozat, azon törvény, utasítás vagy rendelet kelte és száma, amelynek alapján a végzés meghozatott végül a végzés kelte és kiállító hatóság vagy hivatal címe vagy amennyiben elő volna írva, annak pecsétje is és utoljára a kiadványozást teljesítő közeg olvasható aláírása benfoglaltassék. Makacsság bűnügyekben. A kalocsai kir. járásbíróság Pajtás Antal dusnoki lakost a btkv 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban bűnösnek mondotta ki s ezért 3 napi elzárásra Ítélte. Indokok: Vádlott Pajtás Antal a beérkezett vétiv tanúsága szerint szabályszerű idézés dacára sem jelent meg a kitűzött tárgyaláson s miután panaszos Belya János által ellene emelt abbeli állítása, hogy a hol vádlott őt megtalálja, jól elveri, vagy agyonüti, megcáfolva nem lévén s miután eme cselekménye ellenében, a btkv 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágás esetét képezi, abban bűnösnek kimondandó s a kiszabott büntetéssel fenyítendő volt. A budapesti kir. Ítélőtábla a járásbíróság ítéletét megsemmisítette és azt szabályszerű eljárásra utasította, mert: a kihágás miatt tárgyalásra, a bíróság elibe szabályszerűen idézett vádlott az elj. szab. 70. t?-a értelmében rendszerint nem köteles ugyan személyesen megjelenni, hanem kellő meghatalmazással ellátott védőjét küldheti a tárgyalásra; ha pedig vádlott se személyesen nem jelent meg a tárgyalásra, se arra védőjét nem küldötte el, a bíróság feladata a tárgyalást megtartani s a kiderített tényállás és felhozott bizonyítékok alapján hozni ítéletet, de az egyszer függővé vált ügy tárgyalás nélkül ítélettel be nem fejezhető, hanem a tárgyaló biró köteles az elj. szab. 4., 76. §-ai értelmében az igazság felderítésére szolgáló adatokat hivatalból összegyűjteni, sértett és a tanuk kihallgatása után ítélni; minthogy pedig a 2. iratj. szám alatt levő iraton egyszerű feljegyzés szerint az állapitható meg, hogy a kitűzött tárgyaláson ezen ügyben senki se jelent meg és tárgyalás nélkül a bíróság úgynevezett makacssági Ítéletet hozott, melynek szabályaink szerint bűnügyekben nincs és pedig kihágási ügyekben sincs helye; kétségtelen, hogy a kir. járásbíróság fennidézett számú és keletű ítélete törvényszerű alapon meghozottnak nem tekinthető: miért is az megsemmisítendő és az elsőbiróság szabályszerű eljárásra utasítandó volt. (1897 febr. 24. 734. sz.) A budapesti büntető kir. járásbíróság becsületsértés vétsége és közcsend elleni kihágással vádolt W. András elleni bűnügyben 1896. évi november hó 6-án 45,093. sz. a. a következő Ítéletet hozta: vádlott W. András bűnösnek mondatik ki a W. Ottóné irányában elkövetett, a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében, ugy a Kbtk. 41. §-ába ütköző közcsend elleni kihágásban és ezért a Btk. 261., 89., 102. §§-ai és a Kbtk. 41. §. alapján a becsületsértésért 50 frt pénzbüntetésre, a közcsend elleni kihágásért foganatba vételtől 14 napi elzárás mint fő és 10 frt pénzbün-