A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

134 A JOG házastárs a felbontó ítéletben eltiltandó a házasság kötéstől azzal, a kivel a házasságtörést elkövette. Ugyanezen rendelkezés céltévesztett és hatály nélküli volna, ha ismeretlen egyénnel elkövetett házasságtörés esetleges megállapítása mellett az említett tilalom ismeretlen egyénnel való házasságkötésre nézve is alkalmaztatnék. A btkv. 246. §.-ának az a rendelkezése, hogy a házasságtö- i rés miatt a házasság felbontása jogerejü itélet által kell hogy kimondva legyen, kizárja, hogy a házasságtörés ténye büntető' ulon még egyszer bizonyítás tárgyát képezze, de feltéve, hogy a büntető perben a fennebbi bizonyítás megtörténvén, a házasságtörő egyén kiléte ezen bizonyítás utján kiderittetnék, ezen egyénnek a bontó perben ismeretlen gyanánt szerepelt egyénnel való személyazonossága s a házasságnak az ő cselekménye miatt történt felbontása egyáltalán nem volna büntető bíróság által megállapítható, enélkül viszont a bűnösség kimondásáról sem lehetne szó. Minthogy e szerint a bontó perben valamely ismeretlen egyént illetőleg kimondott házasságtörésnek törvényes és feltétlen következményei alkalmazás nélkül maradnának, mert a törvény 20. §-a szerinti házasságkötési tilalom hiányozván, vagy ha kimondatnék, annak gyakorlati érvénye nem lehetvén, a házasságtörő smeretlen egyén a bírói itélet ellenére is bűntársával házasságot köthetne, ennélfogva csak helyeselni lehet azt a birói gyakorlatot, hogy ismeretlen egyénnel elkövetett házasságtörés megállapítása mint következményeire nézve hatálytalan és szabályellenes nem foghat helyet. Belföld. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét előkészítő állandó bizottság c hó 21-én Erdély Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a szerkesztőtagokon kivül dr. Plósz Sándor államtitkár is résztvett. A miniszter közölte, hogy dr. V a vr i k Béla kúriai tanácselnök állását a kir. kúriánál elfoglalván, a szerkesztő bizottság munkálatainak vezetésével Lányi Bertalan miniszteri tanácsost, az igazságügyminiszterium törvényelőkészitési osztályának főnökét bizta meg; a kötelmi jog kidolgozásával megbízott, most azonban betegsége által akadályozott J e 1 1 i n e k Arthur szerkesztőtag helyét pedig dr. T h i r r i n g Lajos kir. ítélőtáblai biró foglalta el. Az értekezleten megállapittatván, hogy az egyes szerkesztőtagok mindenike a reá bizott részre vonatkozó előmunkálatokkal elkészült, a megállapított munkarend értelmében a szerkesztés most már oly módon fog folytattatni, hogy az egyes részek összhangja, az elvi koncepció és szerkezet egysége és a munka előhaladásának egyenletessége biztosítva legyen. E végből a szerkesztőbizottság ezentúl hetenkint egy meghatározott napon ülést tart. Több elvi fontosságú s a munka sikeres előhaladása szempontjából előzetes megoldást igénylő kérdés megvitatása végett a magánjogi törvénykönyv tervezetét előkészítő bizottság teljes ülése fog egybehívatni. A debreceni ügyvédi kamara évi jelentése az ügyvédség helyzetéről. A debreceni ügyvédi kamara az igazságügyminiszterhez intézett évi jelentésében az ügyvédség helyzetéről a következőket mondja: »Áz ez idő szerint leghosszabb idő alatt, kitartó szorgalom és nélkülözések árán megszerzett ügyvédi diploma még mindig nem nyújt az ezen pályán működőnek biztos existentiát. Szinte érthetetlen, hogy az ügyvédi kar, melynek fontossága pedig el van ismerve, csak mostoha gyermeke az igazságügynek, holott annak egyik elsőrendő faktorát képezi. Nincsenek a törvényhozás által megvédve az ügvédség érdekei, hiányoznak azok a garantiák, melyek az anyagi megélhetést biztosítják. Egyik legnagyobb sérelem, hogy a zugirászat terjedése nemcsak meggátolva nincs, de arra egyenesen tág alkalom van nyújtva. Az enyhe elbírálás, miben a zugirászat részesül, legkevésbbé sem alkalmas a baj elhárítására. Sérelmes, hogy bíróságaink még mindig nem méltányolják kellőleg az ügyvédi munkásságot. Számos esetben nem állapítanak meg kérvényekért, megjelenésekért, felebbezésekért egyáltalán semmit vagy aránytalan csekélységet. Tudunk esetet, midőn válóperben az elsőbirói Ítéletet illetékesség miatt feloldó II-od fokú határozat az első birói ítéletben megállapított dijat egyszerűen mellőzte minden indokolás nélkül; más alkalommal szintén válóperben a felebbezésért semmi sem állapíttatott meg és a Il-od fokú határozat közvetlenül terjesztetvén fel a Curiához, ellene jogorvoslat sem volt használható. Egészen mindennapi jelenség, hogy bár az ügyvédi rendtartás megkívánja, hogy az ügyvéd minden ügyről tényvázlatot vegyen fel, e sokszor hosszabb időt, lelkiismeretes utánnézést igénylő teendőért semmi sem állapittatik meg. A pártfogósággal kapcsolatban felhívjuk Nagyméltóságod figyelmét arra, hogy a szegénységi bizonyítványokat a községi elöljáróságok rendkívül könnyelműen — szinte vétkes könnyelműséggel — állítják ki. Méltóztassék az ebből származó bajok megszüntetése iránt a belügyminiszter ur 0 Nagyméltósá'^ával egyetértőleg intézkedni. Kívánatosnak tartjuk az ügyvédi rendtartásnak általunk már régóta sürgetett reformját. Örömmel vettük ez irányban Nagyméltóságodnak az országgyűlésen tett azon kijelentését, hogy a reform nem sokára megvalósul. Részünkről ujolag figyelmébe ajánljuk Nagyméltóságodnak az ide vonatkozólag tett észrevételeinket. E törvény keretében igen sok üdvös intézkedések tehetők az ügyvédi kar érdekében, ugyanazért sok remény nyel várjuk a javaslat beterjesztését.* Nyilt kérdések és feleletek. Kinek van igaza ? Elrendelhető-e^j a zálogjognak telekkönyvi bekebelezése vagy előjegyzése: oly közjegyzői okirat erejére emelt magánokiratnak hiteles kiadványa alapján, melyben a magánokirat (kötelez v é n yi t elj esen rendben van,ellenben a bevezető, tanúsítványul szolgáló jegyzőkönyvben az egyik, a magánokiratot aláirt félnek a keresztneve — a leiró hibája folytán — tévesen van kitüntetve? Ezen kérdés alapjául a következő tényállás szolgál: F. K. háztulajdonos jelzálog-kölcsönt óhajt felvenni és e célból kötelezvényt állit ki, melyben beleegyezését adja, hogy a zálogjog kölcsönadó javára a tulajdonát képező házra telekkönyvileg bekebeleztessék. A kérdéses ingatlanra azonban V. Ár o n javára, tulajdonjogi korlátozás alapján, terhelési tilalom van feljegyezve. Ennek folytán V. Áron is kijelenti a kötelezvényben, hogy beleegyezését adja az ingatlan megterheltetésére. («En V. Áron beleegyezésemet adom stb.») A kész magánokirattal ugy F. K. egyenes adós, mint V. Áron, a kit csak a terhelési tilalom illet meg, — megjelentek X. Y. kir. közjegyző előtt azon kérelemmel, hogy a kész magánokiratot közjegyzői okirat erejére emelje. A közjegyző erre előttük az okirat tartalmát felolvasta, és miután azt akaratukkal megegyezőnek nyilvánították, azt ugy F. K. egyenes adóssal, mint a tilalmazás jogát ezúttal érvényesíteni nem óhajtó V. Áronnal aláíratta. Épugy aláíratta mindkettővel az ezen jogügyletről felvett jegyzőkönyvet is. Mindkétrendü aláírás ezek szerint egy időben ment véghez. Eddig tehát a dolog egészen rendjében folyt le; nem ugy a hiteles kiadvány kiadmányozása alkalmával. Itt is a jegyzőkönyvhöz fűzött kötelezvény-másolat az eredetivel megegyező és egészen rendben van, aláirókképen F. K. és V. Áron szerepelnek, a hiteles másolatba foglalt jegyzőkönyvbe ellenben azon leírási hiba csúszott be, hogy abban ugy a jegyzőkönyv szövegében aláiróképen nem V. Áron, hanem V. Ármin van kitüntetve. A közjegyző a jegyzőkönyvben azt is tanúsítja, hogy mindkét előtte megjelent lelet személyesen ismeri, és tényleg az általa személyesen ismert F. K. és V. Áron előtte alá is irták a kötelezvényt és jegyzőkönyvet — a hiteles kiadvány tanúsítványa ellenben arról szól, <hogy a közjegyző előtt az általa személyesen ismert F. K. és V. Ármin jelentek meg, és aláírva_ is ezen jegyzőkönyv (a hiteles kiadvány szerint) F. K. és V. Ármin által lőn. Ezekből világosan kitűnik, hogy a közjegyző csakis F. K. és V. Áront ismerte, a hiteles kiadványban szereplő V. Ármin pedig egy nem létező és csakis tollhibából a hiteles kiadványba becsúsztatott, semmiképen nem érdekelt és a közjegyző által mint nem létező, nem is ismerhetett személy, a kinek azonban ép ezért döntő és végzetes szerepe jutott a mi jogesetünkben. A hiteles kiadvány és annak közjegyzőileg készített másolata alapján kéretett a zálogjognak telekkönyvi bekebelezése. Ki is venné magának az időt és a fáradságot, a közjegyző jegyzőkönyvét újból elolvasni? A telekkönyvi hatóság (hogy melyik, azt épugy mint az ügy számát, szándékosan elhallgatjuk, nehogy az esetleg nyilatkozókat bármily irányban befolyásoljuk) a kérvényt elutasította, mert «a kérvényhez csatolt közjegyzői okirat szerint nem V. Aron, kinek javára a fenti ingatlanra tulajdonjogi korlátozás van feljegyezve, hanem V. Ármin adta beleegyezését az ingatlan megterheltetésére. Ez jelentkezett a kir. közjegyzőnél és a magánokiratba foglalt kötelezvénynek közjegyzői okirat minőségével való felruházása végett ez kereste meg a kir. közjegyzőt és a hiteles kiadványt is ez, t. i. V. Ármin és nem V. Áron irta alá.» Recificáljunk első sorban egy tévedést, mely ezen végzésbe becsúszott, — a hiteles kiadványt sem V. Ármin, sem V. Áron nem irták alá, — mert az egy közjegyzőileg hiteles alakban kiállított másolat, melyen semmiféle eredeti aláírás nem szerepel, — ellenben ez pótolja mindenben az eredeti okmányt. A végzés ezen érve tehát nyilván az eredeti kötelezvényre és az eredeti jegyzőkönyvre vonatkozik; ezt pedig a biró maga előtt nem látta. A mi a fönnebb egész terjedelmében közölt végzésnél nyomban szembeötlik, ez az ingatlan tulajdonosának F. K.-nak teljes ignorálása. Konstatálva van, hogy ez utóbbi ugy a kötelezvényt, mint a jegyzőkönyvet szabályszerűen aláirta és a hiteles kiadvány sem űz ördögi játékot az ő nevével. Tehát a kölcsönvevő és az ingatlan tulajdonosa kifogástalan és telekkönyvi bekebelezésre teljesen alkalmas módon beleegyezését adja a zálogjog bekebelezéséhez — és az eljáró törvényszék reá nem is hederít, az ő akaratnyilvánítását semmibe sem veszi, azt végzésében egy árva betűre, egy sornyi indokolásra sem méltatja. Ebből tehát logikailag az következik, hogy ő a kérdéses jogügyletnél teljesen fölösleges és egészen közömbös, hogy aláirta-e a kötelezvényt vagy sem? E szerint a «korlátnok> V. Aron a főszemély, az ö puszta nyilatkozata elég a zálogjog bekebelezésére — tekintet nélkül az ingatlan tulajdonosára. Ezt talán az eljáró törvényszék sem hiszi, és nyitott ajtót kellene betörnünk, ha annak bizonyítására vállalkoznánk,