A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 15. számához. Budapest, 1897. április hó 11. Köztörvényi ügyekben Az az intézkedés, melynél fogva az örökösnek a hagyatéki vagyonnal való rendelkezés megtiltatott és az örökhagyó határozottan kijelölte, hogy az elidegenítési tilalmat kinek javára tette, ezáltal tehát annak adott kifejezést, hogy a vagyon az örökös halála utan arra szálljon, a kinekjavára az elidegenítési tilalmat elrendelte, ez az intézkedés az utóbbi javára hitbizományi helyettesitésnek tekintendő Hitbizományi helyettesitésnek tekintendő végrendelkezőnek azon rendelkezése, mely szerint fiait oly megszorítással nevezi örököseinek, hogy a vagyont terhelni, elidegeníteni és eladni nem szabad, mert az a vagyon halaluk után örökhagyó unokáit illetendi. A mennyiben a városi tanács vétkes gondatlansága okozta azt. hogy az örökhagyó unokaját illetett örökség telekkönyvileg ennek atyja nevére íratott, ez utóbbi által elidegenittetett és felperes igy örökségétől elesett, ezért a tanács tagjai felelőséggel es kártérítési kötelezettséggel tartoznak. A kalocsai kir. törvényszék il895. okt. 14. 4,007. sz. a.) Kelemen Kajetán ügyvéd által képviselt F. Vilmosné felperesnek B erk i Antal ügyvéd által képviselt V. Sz. István és társai alperesek ellen 14,288 frt 62 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: felperes keresetéve! elutasittatik stb. Indokok: Halason 1865. aug. 30-án végrendelet hátrahagyása mellett elhalt néhai T. János volt halasi lakos hagyatékának azE. alatt másolatban csatolt hagyatékátadási végzés keltekor: 1866. évi ápril 16-án történt biröi átadása idején a jász-kunkerületekben az első folyamodásu bíróságot Kis-Kun-Halason a városi tanács gyakorolta, a honnan a felebbezés a kerületi törvényszékhez vitetett; az 1871. évi VIII. t.-c. 75. §-a kimondja, hogy a birák és bírósági hivatalnokok, kik közé a 67. §. szerint, a peres és perenkivüli polgári, ugy a büntető' ügyekben eljárt törvényhatósági vagy községi (közigazgatósági) tisztviselők is tartoztak, vagyoni felelősségére az ezen törvénycikket megelőzőleg hozott törvények alkalmazandók, de az eljárás az 1871. évi VIII. t. cikkben szabályozott mód szerint történik. A most hivatkozott törvény meghozatala előtti időben pedig a birák és bírósági hiva- j talnokok vagyoni felelősségéről az 1863. évi szeptember 19-én kelt kir. udvari rendelet intézkedett, a mely szerint a birák és bírósági hivatalnokok hivatalos kötelességüknek szándékosan vagy vétkes gondatlanságból elkövetett megszegéseért felelősséggel tartoztak; ezek képezhetnék felperes kártérítési keresetének jogalapját; minthogy azonban Halas város tanácsa, a mint azt az ellenirathoz 8- . alatt másolatban becsatolt, valódiságára nézve tagadásba nem vett, Halason 1886. évi január 3-án felvett i hagyaték tárgyalási jegyzőkönyv igazolja, az örökösök T. Imre és T. Jánossal érdekellentétben levő kiskorú gyermekeik a tárgyalási | jegyzőkönyv szerint ^végrendeleti hagyományosok- részére a kiskorúak képviseletére P. Antal közgyámot kirendelte, ki a tárgyaláson jelen volt és a jegyzőkönyv végén kijelenté, hogy a kiskorúak érdekelve nincsenek s a mennyiben a végrendelet záradéka által érdekelve vannak, ez még az életben maradt özvegy halála után következik be; ehhez képest hozta meg Halas város tanácsa az E. alatti 25/866. sz. átadásról kiállított bizonyságlevelet i birtokbizonyitványtj s a valódiságára nézve tagadásba nem vett, az ellenirathoz 3 /. alatt másolatban csatolt ugyancsak 25/66. sz. végzését, a mely szerint a birtokbizonylat első példányát levéltárba tétette s a birtokbizonylatot a végrendelet kapcsán B. Károly közgyámnak azon utasítással adta ki, miszerint a vagyonnak a végrendelet szellemében az unokák részérei biztosításáról gondoskodjék. Ezekből nyilvánvaló, hogy Halas város tanácsa az időben a mint azt a keresethez másolatban F. a csatolt telekköny vi kivonat igazolja, azáltal, hogy az első tulajdonosok, néhai T. János örökösei:T. Imre felperes atyja és T. János voltak s a birtokállási lapon vétettek fel,— Halason még telekkönyvek nem lévén, a szükséges körültekintő gondossággal járt el s igy sem szándékos, sem vétkes gondatlanság nem terheli s I—III. r. alperesek felperes keresete értelmében annál kevésbé marasztalhatók, mert a netán sérelmes birtokbizonylat ellen B. Károly közgyám, a ki pedig sem személyesen, sem örökösei által perbe vonva nem lett, felebbezéssel élhetett s a vélt jogsérelmet elháríthatta volna; mert továbbá a helyszínelés csak a birtokbizonyitvány kiállítása után kezdetvén meg, az osztr. ig. min. 1853 ápril 18-án kelt rendeletének 6. §-a szerint a helyszínelő bizottmány tagjaiul nem a városi tanács, hanem a telekadó ideiglenes ügyeire rendelt községi választmány rendeltetett ki, a 8. §. szerint a földbirtokos köteles volt a bizottmány előtt személyesen megjelenni, a 25. §. pedig az atyák, gyámok és gondnokok kötelességévé tette felügyelni arra, hogy a gyermekeket és gyámoltakat illető jogok a bizottmányi tárgyálásoknál érvényesíttessenek. Ezekhez képest, miután a hagyatéktárgyalásijegyzőkönyv tanúsága szerint a végrendelet hiteles másolata a,, atyán. T. Imre birtokában volt; a 25/1866. sz. végzés szerint az B. Károly közgyámnak is kiadatott azon utasítással, hogy a vagyonnak a végrendelet szellemében az unokák részérei biztosításáról gondoskodjék. A mulasztás nem a birtokbizonyitvány kiállítása alkalmával a városi tanács, mint az első foly. bíróság, hanem a helyszinelési eljárás során az atya n. T. Imre és a perbe sem vont B. Károly volt időközi közgyám részéről lett elkövetve, sőt a birtokbizonyitvány a helyszínelés alkalmával fel sem lett mutatva, a mit igazol azon körülmény, hogy a birtokbizonyitványban az örökösök az ingatlanokra nézve megosztoztak, a telekkönyvben pedig egyenlő arányban közös tulajdonosokul lett felvéve; miért is felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla: (1895. okt. 14. 8,549. sz. a. i az első bíróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az 1871 : VIII. t.-c. 75. §-a szerint az eme törvény hatályba lépte előtt a birák és bírósági hivatalnokok által hivatalos eljárásukban magánosoknak okozott károk miatti vagyoni felelősségre nézve a korábbi törvények, illetőleg jogszabályok irányadók és eme vagyoni felelősségre a kértéritésre vonatkozó általános jogszabályok alkalmazandók. Ezen általános jogszabályok szempontjából alperesek kártérítési kötelezettsége nem volt megállapítható azért, mert 1. az A. alatt csatolt végrendelet tartalma szerint id. T. János összes ingó és ingatlan vagyonának fele részére nézve örökösül egyik fiát T. Imrét nevezte ki; s habár ez örökségnek adóssággal megterhelésétől és elidegenítésétől T. Imrét eltiltotta is, oly indokolással, hogy az örökségben annak halálával hátramaradandó unokáit kivánja részeltetni, de a halál esetére való rendelkezéstől T. Imrét el nem tiltotta és igy hitbizományi utóöröklést nem rendelt. Ha tehát Halas város tanácsa, amely az időben a birtokbiróságot és a gyámhatóságot is gyakorolta, a C. alatti okirat szerint oly birtokbizonyitványt adott ki, a melyben egyik örökösül T. Imre ismertetett el a nélkül, hogy a megterhelési és elidegenítési tilalom felemlittetett volna, az unokákat pedig utóörökösökként fel nem hozta, szándékos vagy vétkes gondatlanságból származó cselekményt el nem követett. 2. Való ugyan, hogy a birtokbizonyitványban a megterhelés és elidegenítési tilalom kifejezendő volt volna, de ennek arra való tekintettel, hogy az időben Halas város területén telekkönyvek még nem voltak, érvény szerezhető nem volt és Halas város tanácsa akkor, a midőn a valódiságra nézve kétségbe nem vont 3. sz. a. végzéssel a birtokbizonyitványt és végrendeletet B. Károly közgyámnak oly utasítással adta ki, hogy a vagyonnak az unokák részére biztosításáról gondoskodjék, a kellő elővigyázató! a kiskornak érdekében szem elől nem tévesztette. 3. Hogy a telekkönyvi helyszínelés Halas város területén az E. alatti birtokbizonyitvány kiadása után foganatosíttatott, ezt az akörülmény is bizonyítja, hogy a néhai T.János hagyatéki leltárába felvett ingatlanok az F. alatti telekkönyvi kivonat szerint fele részben T. Imre örökös tulajdonául vétettek fel és habár alig lehet kétség az iránt, hogy ez a felvétel az E. alatti birtokbizonyitványon alapult, mégis alperesekre a kiskorúak érdekei megóvásának a helyszíneléskor elmulasztása körüli szándékosság vagy vétkes gondatlanság rá nem bizonyult, mert felperes sem azt nem bizonyította, hogy alperesek még a telekkönyvi helyszínelés idején is a városi tanács tagjai voltak, sem pedig azt, hogy a mennyiben alperesek az időben is ég a gyámhatóság gyakorlására hivatott városi tanács tagjai voltak volna, az a kötelességükhöz tartozott volna. Az 1893. április 18-án kelt ig. min. rendelet 25. §-ban a gyámhatósági és gondnoksági hatóságoknak meghagyatott az a gondoskodás, hogy a gyámoltakat illető jogok a bizottmányi tárgyalásoknál érvényesíttessenek; mivel sincs bizonyítva, hogy a városi tanács részéről ez a teendő általában elmulasztatott volna, vagy hogy éppen az alperesek voltak s közülök melyik volt a gyámoltak jogainak érvényesítésével megbízva; minélfogva alpereseket vagyoni felelősségre vonni az alapon sem lehetett, hogy a megterhelési és elidegenítési tilalomból álló tulajdonjogi korlátozás a telekkönyvi helyszíneléskor fel nem jegyeztetett, vagy pedig később akár a hirdetményi határidő alatt, akár utóbb eme korlátozás nem érvényesíttetett, stb. A m. kir. Curia 11897. febr. 9. 3,962. sz. a.) mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával alperesek kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és az első biróság a kártérítési összeg kérdésében itélet hozatalára utasittatik.