A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 15. szám - Tapasztalataink a törvénykezés terén. (A budapesti ügyvédi kamara jelentéséből)

58 A JOG Indokok: Az az intézkedés, melynél fogva az örökösnek a hagyatéki vagyonnal való rendelkezés megtiltatott és az örökhagyó határozottan kijelölte, hogy az elidegenítési tilalmat kinek javára tette, ezáltal tehát annak adott kifejezést, hogy a vagyon az örökös halála után arra szálljon, a kinek javára az elidegenítési tilalmat elrendelte, ez az intézkedés az utóbbi javára hitbizományi helyettesítésnek tekintendő. Hitbizományi helyettesítésnek tekintendő' tehát néhai id. T. János végrendeletének vagyonára vonatkozó az a rendelkezése, mely szerint fiait T. Imrét és T. Jánost oly megszorítással nevezi örököseinek, hogy a vagyont terhelni, eladni nem szabad, mert az a vagyon halála után örökhagyó unokáit illetendi. Ezekből kétségtelen, hogy örökhagyó fiai csak életük fogytáig haszonélvezőknek lévén tekintendők, a hagyaték ily értelemben lett volna nekik átadható, ellenben örökösül az unokák kimondandók; és hogy e szerint Halas város tanácsának 25' 18t íí. sz. a. hozott hagyaték átadó végzésének az a kijelentése, hogy T. Imre és János törvényes végrendeleti örökösöknek kimondattak és a hagyaték birtokukba adatott, nem helyes. Nem volt helyes továbbá a nevezett tanácsnak az az eljárása sem, a melyet a kiskorú unokák, mint örökösök jogainak védelme szempontjából mint gyámhatóság követett; mert nem is tekintve azt, hogy a kérdéses hagyatéki ügyben a kiskorúak érdeke az atyjuk érdekével ellentétben állván, a kiskorúak jogainak védelmére gondnok lett volna kirendelendő, a hagyaték tárgyalásánál a kiskorúak érdekében megjelent közgyámnak nyilatkozatát nem volt szabad figyelembe vennie, valamint nem volt szabad a kiskorúak jogainak biztosítását B. Károly közgyámra bízni, a helyett, hogy kötelességszerüleg mint gyámhatóság saját hatáskörében intézkedett volna, és e mellett még a megbízott közgyámmal szemben sem gyakorolta a köteles felügyeletet és ellenőrzést. A mennyiben pedig a tanácsnak felsorolt vétkes gondatlansága okozta azt, hogy a felperest illetett örökség telekkönyvileg atyja nevére íratott, az utóbbi által elidegenittetett és igy felperes örökségétől elesett, ezért a tanács tagjai felelősséggel tartoznak, miért is kártérítési kötelezettségüket kimondani és az elsőbiróságot a karösszegnek megállapítására utasítani kellett, stb. 1. A fennálló törvények szerint valamely bűntény elkövetője a sértett félnek összes vagyonával kártérítéssel tartozik ugyan, de nincs oly jogszabály, melynél fogva a bűntény elkövetőjével rokonságban vagy ságorságban állo egyének, ha azok a bűncselekménynek nem részesei, a sértett fél részére birói uton kártérítésre kötelezhetők volnának 2. Peres felek között azon megállapodás jött létre, hogy felperesek egy rokonuk által alperes cég terhére e.követett csalásokkal okozott kar részbeni megtérítése fejében alperes cégnek bizonyos összeget fizetni kötelesek, ezzel szemben pedig alperes arra kötelezte magát, hogy a rokon elleni bünfenyitö feljelentést visszavonja, hogy sem vádlott, sem bűntársa, sem a sikkasztott áruk tekintetében érdekelt commitensek ellen sem bűnvádi, sem polgári uton eljárni nem fog. Az ily szerződés megáll, mert alperesnek az a ténye, mely szerint a felperesek által adott, illetve kötelezett összeg ellenében lemondott azon jogáról, hogy felperesek rokona és bűntársainak cselekménye által szenvedett sérelemért birói uton kereshessen orvoslást, a büntetőtörvény rendelkezésével nem ellenkezik. Ha alperes a maga részéről vállalt kötelezettségnek eleget nem tett. a már fizetett összeget visszaadni köteles. (M. kir. Curia 1897. február 11-én 1,559/1896. P.) Az az álláspont, hogy a férj tartozván a házassági háztartás terhet viselni, a nő a saját külön vagyonát képező házban, a férjével közösen használt lakásnak használati jogát férjétől, a tulajdonjog fogalmából folyó kizárólagos rendelkezési joga alapján elfogadható alapos ok nélkül is bármikor megvonni feltétlenül jogosítva van, ellentétben áll a házasság jogintézményével. — Ha azonban a házasfelek különélése a házassági bontó perben bíróilag kimondatott, s igy a házastársak a különélés elrendelése folytán az együttélésre nincsenek kötelezve, a férjnek sem állhat többe fenn az a joga, hogy a neje által a külön vagyonát képező, az együttélés céljából közös használatra bocsátott lakást nejével együtt használhassa, miután e jog alapját csakis az a jogviszony képezi, a melyet a házastársaknál az együttélés kötelessége hoz létre. (M. kir. Curia, mint felülvizsgálati bíróság. 1897. február 26. I. G. í. sz. a.) Az a körülmény, hogy a kiskorúság idejében kötött terhes szerződés ellen nagykorúságának elérése után sem szólalt fel a szerződő es joglépést nem tett, nem képezheti jogi alapját a kötelezettségnek álala történt elvállalásának. A feleknek perben állására nézve a perújítás rendén sem áll be változás és igy alperes alperes marad akkor is, ha ö a perujitó. (M. kir. Curia, mint felülvizsgálati bíróság 1897. január 26. I. G. 367. sz. a.i Az örökhagyót megillető követelésnek az adós ellen per utján való érvényesítésére bármelyik örökös fel van jogosítva s a felpereskent fellépő örökös kizárólagos örökösi minőségének hiánya csak arra szolgálhat okul. hogy a marasztalási összegnek birói letétbe helyezése mondassák ki. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896. január 21. I. G. 373. sz. a.) A per vitelére más ügyvéd által helyettesitett ügyvéd külön utasítás nélkül nincs jogosítva a helyettesítő ügyvéd költségére végrehajtást kérni és fogatositani. (M. kir. Curia 1897. február 11. 900. sz. a.i Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Jóllehet az igazgatósági tag az alapszabályok által előirt részvényt le nem tette és e miatt az elnök a közgyűlésben való részvételét mint nem részvényesnek meg nem engedte; de nem tűnvén ki az, hogy a közgyűlés, melynek hatásköréhez az igazgatóság megválasztatása és elmozdítása a ktv. 179. §. 1. pontja és az alapszabályok 8. £-a szerint kizárólag tartozik, nevezett igazgatósági tagnak elmozdítását elhatározta vagy hogy a nevezett felfolyamodó igazgatósági tagságáról lemondott volna, ezen igazgatósági tag cégaláírásának kitörlése nem volt elrendelhető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1896. június 26. 57,526. sz. a.) Ezen bejelentés elintézéséül a kereskedelmi és társas cégek jegyzékének XIX. kötet 89. lapján bejegyzett «Ós-Budavára részvénytársaság cégnél dr. B. Iván igazgatósági tag ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnése bejegyeztetni rendeltetik stb. A budapesti kir. ítélőtábla 11896. szept. 22. 2,384. sz. a.i az első bíróság végzését megváltoztatja, dr. B. Iván igazgatósági tag ebbeli minőségének és cégjegyzési jogosultságának megszűnését a cégjegyzékbe bejegyezhetőnek nem találja és az elsőbiróságot megfelelő intéskedésre utasítja ; mert az 1896. évi ápril 26-án tartott rendkívüli közgyűlésről felvett és 40,436. sz. a. bemutatott jegyzőkönyvből kitűnik ugyan az, hogy dr B. Iván igazgatósági tag az alapszabályok 14. 5;-ában előirt egy részvényt le nem tette és hogy e miatt az elnök az alapszabályok 9. §-ra való tekintettel, mint nem részvényesnek a közgyűlésben való részvételét meg nem engedte; de nem tűnik ki az, hogy a közgyűlés, melynek hatásköréhez az igazgatóság megváltoztatása és elmozdítása a ker. törv. 179. §. 1. pontja és az alapszabályok 8. §. szerint kizárólag tartozik, nevezett igazgatósági tagnak elmozdítását elhatározta vagy hogy a nevezett felfolyamodó igazgatósági tagságáról lemondott volna. A m. kir. Curia (1897. febr. 24. 88. sz. a.) a másodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik stb. Midőn a felhívott ellen a felhívó feljelentése folytán épen a köztük fennállott társas viszonyból kifolyólag bünvizsgálat van folyamatban, melyhez a felhívott által a társasüzletről vezetett könyvek is csatoltattak, ezen bünvizsgálat befejezése előtt a felek közt fennforgó vitás számadási viszony tisztába nem hozható és a polgári peres ügyben a további eljárás a bünvizsgálat jogérvényes befejezéséig a prdts. 12. g-a értelmében felfüggesztendő. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság (1896. évi május hó 15-én 28,691. sz. a.) Pollák Illés által képviselt K. Ármin és fia cég felperesnek dr. M i 1 k ó Dezső ügyvéd által képviselt P. Zsigmond alperes ellen számadás előterjesztése és jár. iránti felhívási perében k övetkezö végzést hozott: A kir. törvényszék kötelezi alperest, hogy a keresethez A) alatt csatolt szerződés alapján létesült kereskedelmi üzletre vonatkozólag az 1881. évi LIX. t.-c. 88. §-ában meghatározott módon szerkesztett számadását a jelen végzés vételétől számítandó 60 nap alatt ezen kir. törvényszékhez annál is inkább mutassa be, mert ellenkező esetben a kir. törvényszék őt felperesnek ujabb kérelmére s a mennyiben a keresetben felhozott tények és állitások magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem cáfoltainak a keresetben foglalt kérelemhez képest illetőleg marasztalni fogja, stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy közötte és felperes, valamint S. Antal közt az 1895. évi január 1-től 1895. évi dec. 31-ig terjedő egy év időtartamra, a keresethez A. alatt csatolt társasági szerződés jött létre, beismerte, hogy az A. alatti szerződés alapján megalakult üzletet a saját felelősségére ő vezette, végre beismerte alperes, hogy felperes az A. alatti szerződést, az annak 3. pontjában meghatározott módon 1895. évi december hó 31-ére felmondta, aminek folytán közte és felperes közt az ezen szerződés által szabályozott társasági jogviszony megszűnt. Ezen most megállapított tényállásból alperesnek felperessel szemben való számadási kötelezettsége önként következik. Ezen számadási kötelezettségnek bíróilag való megállapítása ellen alperes által felhozott kifogásokat a kir. törvényszék nem vehette figyelembe; mert a számadás fogalmából következvén, hogy annak az időnként előforduló bevételeket és kiadásokat a megfelelő bizonyítékokkal kiegészítve, ekként kell tartalmaznia, hogy aszámadást követelő magának hogy az egész kezelésről kellő tájékozást szerezhessen; a vonatkozó üzleti könyveknek rendelkezésre bocsájtása magát aszámadást nem pótolja; mert a szóban levő társas üzlet nem közös cég, hanem csupán alperes egyéni