A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére

A JOG A kiknek nem tetszik ezen meghatározás, szolgál még egy másikkal: * A gondatlanság tetteink bűnösségének, hanyagságunkbólszármazó nemismerés e.» Vagy: A gondatlanság, a törvénnyel ellentétben levő tett elkövetéséreirányulószándékunk, a nélkül, hogy a törvénnyel való ezen ellentétet ismernők, mely ismeretet azonban könnyen megszerezhettünk, ha nagyobb gondossággal vizsgáltuk volna tettünk viszonyait.* (B. J. P. I. köt. 75. 1.) Carraránál tehát három fó'ismérvet találunk, ugy mint: 1. ) A szándékos tettet. 2. ) A káros következmény előrelátásának hiányát; és 3. ) Az előrelátás lehetőségét. Ugyancsak Carrara a gondatlanság fokát (s igy a beszámítás mértékét) az eredmény előrelátásának kisebb vagy nagyobb lehetőségében keresve, az előrelátás lehetőségéből a gondatlanságot súlyossá, enyhévé és legenyhébbé osztályozza. (Római felfogás: culpa lat a, levis, levissima.) Súlyosnak mondja a gondatlanságot,midőn a baleredményt mindenki előreláthatta volna; e ny hén e k, midőn azon eredményt csak gondosság mellett lehetett előrelátni és legenyhébbnek, midőn csak rendkívüli s nem közönséges gondosság alkalmazása mellett volt az előrelátható. Szerinte az utóbbi, vagy is a legenyhébb gondatlanság igazságosan be sem számitható, nem azért, mert az emberi törvény követelményeit nem fokozhatja egész odáig, hogy szokatlan és rendkívüli kötelességeket rójjon a polgárokra. Az 1843. évi javaslatunk szintén még különbséget tett a súlyos és gondos gondatlanság között; ma már azonban büntető törvénykönyvünk nem tesz különbséget a súlyos, enyhe és legenyhébb culpa között, beéri azzal, hogy a culpát az egyes bűncselekményeknél büntetendőnek rendeli, a többit azután már a concret eset körülményeinek latolásával a biró belátására bizza; csupán a vétkes emberölésnél (291 §.) és a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségénél (310. §. 2. bekezdés) tesz kivételt, a hol ugyanis a culpát súlyosabban rendeli büntetni, pusztán azért, mert a káros eredmény, az azt okozónak hivatásában vagy foglalkozásában való járatlanságából, hanyagságából, illetve azok szabályainak megszegéséből származott. Büntetőtörvénykönyvünk indokolása szerint agondatlanság a szándékot ki nem zárja, a mennyiben a culposus delictumnál nem csupán a sértő eredmény, hanem a cselekmény büntetendő, ez pedig a vétkes akarat elhatározást valamint az ez által okozott sérelmes eredményt együtt foglalja át. A culpánál is éppen ugy mint a dolusnál, a biró a c a u s a 1 i s nexusra van u t a 1 va, mert kétségtelen, hogy culposus eredmény mindég egy szándékos cselekmény következménye, akár legyen a szándékosan véghezvitt cselekmény magában is büntetendő s az ehhez járuló nem szándékolt eredmény súlyosbítsa a beszámítást, akár pedig megengedett legyen a szándékos cselekmény, melynek nem szándékolt következményét képezi a culposus eredmény. Mindkét esetben a causalis nexus szembeötlik s mindkét eset az akarattal, de nem mindég dolose véghezvitt tettnek a nem szándékolt sérelmes eredménnyel való összefüggését tünteti elő. Mindkét esetben tehát nem az akarathiány, hanem az akarat tevékenységének nem elégséges fokozása által jő létre a culpa. Az akarat ugyanis nem fejti ki azon erélyt, hogy az elhatározásnál a tettnek lehető következményei a tettesben reflectáltak volna. (Anyaggyüjt. 497. és köv. lapj.j Olyan általános, a feleletet teljesen kimeritő szabály, mely a gondosság és gondatlanság között egyfixpontot illetve határvonalat felállítana, nem létezik. Hogy mikor forog fenn culpa? Erre a kérdésre csak akkor felelhetünk meg helyesen, ha nemcsak az o b j e c t i v létező körülményeket, hanem a cselekvőnek egyéni subjectiv viszonyait is mérlegeljük; nem szabad, hogy figyelmünket elkerülje az eszköz, iletve annak minősége, esetleg képzettsége s egyéb momentuosus körülmények. A tudomány különbséget tesz a culpa fajait illetően is, úgymint: a tudatos vagy megfontolt, a nemtudatos vagy rögtönös culpa, a közvetlen és közvetett valamint a közeli és távoli culpa között. Ezen különbségeknek azonban alig lehet értéke. A megfontolt vagy tudatos culpát például általában súlyosabban büntetni akarni mint a rögtönös vagy nem tudatos culpát nem volna helyes, mert a beszámítás súlyosabb vagy enyhébb voltát a concret eset körülményei határozzák meg. Ebben a véleményben kulminál Geyer is, a ki a megfontolt és rögtönös culpa tekintetében oda nyilatkozik: WerdieMöglichkeiteinerVerletzungerwágend Vorsichts massregeln gegen dieselbe trifft, welche aber dennoch ihren Zweck verfehlen, ist vielleicht minder zu beurtheilen als ein anderer, der in gewissenlosem Leichtsinn handelnd, selbst an die náchstliegenden Gefahren nicht denkt, welche er herbeiführen kann>-. A gyakorlati életben sokszor oly esettel állunk szemben: hogy még akkor is, ha az objectiv létező körülményeket s a cselekvőnek subjectiv viszonyait s a tény elkövetésénél fenforgó összes ténykörülményeket latolgatjuk, nem vagyunk képesek nyugodt lélekkel azon határvonalat megállapítani: melyen tul a gondatlanság kezdődik. Mit tegyen ilyenkor a biró ? Nem tehet egyebet, az in «dubi o mi 11 us» elvénél fogva felmenti a terheltet s lelkiismérete nyugodt lesz. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.* Irta: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró V. F ej ez e t. Szegénységi jog. 113. §. A 113 124. §§-ok a szegénységi jogon való perlekedést szabályozzák és pedig igen helyesen oly módon, hogy az arra jogosított fél már a kérelemben valószínűsíteni tartozik, hogy perlekedése nem mutatkozik teljes eredménytelennek. Ezen feltétel felállítása teljesen jogosult, nehogy szegénységi jogon egészen alaptalan perek tétessenek folyamatba. Ily megszorítás mellett tehát afőkérdés csak az hogy a szegénységi jog engedélyezése kinek ahatáskörébe utaltassék. A tervezet 117. §-a a perbírósághoz utalja a kérelem elintézését, mert a javaslat indokolása szerint azon aggály, ho;'y a bíróság az által, hogy az ügyet már előre olyannak tekinti, melynek megindítása egészen eredménytelen vagy nem, az ügy eldöntésének praejudikálna, nem fogadható el alaposnak. Mi ellenkező nézetben vagyunk. Mert bármily inta'Unak tekintsük is a bíróság részrehajlatlanságát és elfogultságát, mégsem mellőzhető egészen azon aggodalom, hogy a per bíróságának azon határozata, mely a peres ügy állása és a bizonyító eszközök méltatása mellett a szegényjogon való perlekedést megengedi vagy megtagadja, némilegabirói judicium praeoccupálását foglalja magában, vagy legalább is alkalmas arra, hogy a szegényjogon perlekedhetést kérő fél további elhatározására befolyást gyakoroljon. Ezt pedig meg kell akadályozni, ki kell kerülni, ha lehetséges. És lehetséges. Mert a kérelem elintézése különben is inkább administrativ jellegű és természetű lévén, nem merülhetnek fel komoly aggályok, ha az ily kérelem feletti határozathozatal a bíróság elnöke, illetve a járásbíróságok vezetőjének hatáskörébe utaltatik olykép, hogy a megtagadást, visszavonást és utófizetést elrendelő végzés elleni felfolyamodás a közvetlen felettes hatóság elnöksége által intéztetnék el, mi által teljesen kikerültetnék annak még a látszatja is, hogy a perbíróságok az ügy eldöntésének praejudikálnának. A tervezet 114. §-a taxatíve felsorolja, hogy a szegénység jog engedélyezése folytán a fél minő illetékek és költségek visei lése alól van felmentve, és ezek között a végrehajtók dijai és kiadásai is foglaltatnak. Véleményünk szerint ezen rendelkezés átlépi azon határvonalat, a melyen tul a szegényjogon perlekedő fél már csak kellő garantiák mellett részesíthető állami segélyben; mert a végrehajtók dijai és kiadásainak viselése alóli felmentés nemcsak hogy összejátszás folytán visszaélésre nyújthat alkalmat, de annak fentartása az államkincstár túlságos megterheltetését is maga után vonná, a mit az intézmény céljának veszélyeztetése nélkül lehetőleg mégis csak meg kell akadályozni. A szegénységi jogon perlekedő félnek, esetleg a szegényvédönek az elenfél elmarasztalása esetén módjában áll előzetesen tudomást szerezni arról, vájjon a végrehajtandó fél bir-e és milyen értékű vagyonnal, és váljon a végrehajtás ingóságokra sikeresen vezethető-e vagy sem? Ennyi körültekintést a szegényjogon perlekedő felektől is meglehet követelni. Mert a szegényjogon való perlekedésnek talán még sem lehet az a rendeltetése, hogy a szegény peres felek derüre-borura vezethessenek végrehajtást ingó vagyonra az államkincstár nem csekély megterheltetésével és azért szükségesnek tartjuk annak elrendelését bizonyos feltételekhez kötni. Ily feltételek lennének: 1- ször ha a szegény] ogon perlekedő fél község b íz o nyitvá ny n yal, vagy más módon valószínűvé teszi, hogy a marasztalt fél elegendő ingó vagyonnal rendelkezik. 5 8 2- szor ha a szegénységi jogon perelkedőfél részére k í r e n d t \ t ü gy v é d a v é g r e h aj t ás i kérvényben kinyilatkoztatja, hogy az ingó vagyonra vezetendő végrehajt ás foganatosításával járó végrehajtói dijakat és költségeket kész előlegezni. A mennyiben pedig ezen feltételek egyike sem igazoltatnék, a végrehajtás foganatosítását kell oly alkalmas közegre bizni, mely azt az államkincstár megterheltetése nélkül teljesítené.* Ilyen alkalmas közeg a községi elöljáróság. • tt ( ,,,V,ef,ehaj.tás tehát a marasztalt fél ingóságaira a megszabottjeltetelek nélkül is elrendelendő lenne ugyan, - de annak * Előző cikk 1896. évi 52. sz.