A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 14. szám - Illetőség a községi biróságtól a járásbíróság elé vitt perekben - Bűnvádi eljárás és esküdtbíróság. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

A JOG ellenében előzetesen végrehajtható ítélet alapján kielégítési végrehajtás vezettetik. (M. kir. Curia 1897. február 18. 1. G. 394. sz. a.) A szándékos súlyos testi sértés a házasság felbontására teljesen ónálló törvényes jogcímet képez s ha ezen az alapon a kereseti jog el nem enyészett és a kibékülésre egyáltalán nincs remény, az ágytól és asztaltól való különélésnek elrendelése is mellőzhető, a megbocsátott testi sértés pedig az utóbb felmerült egyéb bontó okokra alapított kereseti kérelem eldöntésénél s illetve a kötelességszegés mérvének meghatározásánál, az ezzel való okozati összefüggésnél fogva, avagy azzal kapcsolatosan, figyelembe vétethetik ugyan, de a kereseti kérelemnek csak támogatására felhozható ily testi sértés önálló bontó oknak már nem minősíthető s igy ha az egyéb bontó okok a törvénynek 8o. §-ára vannak alapítva az ágytól és asztaltól való különélésnek, mint békítési kísérletnek elrendelését, mellőzni nem lehet. (M. kir. Curia 1897. márc. 17. 989/97. P. sz. Felperes kimutatván a tulajdonjog megszerzését, az igényelt ingók tulajdonául mindaddig tekintendők, míg nem bizonyittatik és erre a bizonyítás terhe nem őt, hanem az alperes végrehajtatókat illeti, hogy tulajdonjoga megszűnt és hogy azt a végrehajtást szenvedők szerezték meg. A tulajdonos tulajdonjogát az által, hogy a dolgot másnak birtokába engedi át, még el nem veszti, hanem ahhoz, hogy a dolog tuljdona a birtokosra átszálljon, a tulajdonjog átruházására alkalmas jogügylet is szükséges. Közömbös, hogy jött-e valóban létre felperes és a végrehajtást szenvedettek között bérleti szerződés vagy sem, mert a bérleti szerződés nem képez alkalmas jogcímet a tulajdonjognak átruházására. (M. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1897. márc. 2. I. G. 429. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Bejegyzett kereskedőnél a fizetések megszüntetése igazolva van, ha világos kereskedelmi adósságaért perrel megtámadtatván, fizetés helyett a maga aktiv követelését engedményezi biztosítékul; az ilyen engedmény tehát csőd esetén a csődhitelezökkel szemben hatálytalan, habár az a csődnyitást többel mint 15 nappal előzte is meg s habár lejárt és valódi követelés biztosítására adatott is. A pécsi kir. törvényszék 1896. évi november hó 24-én 15,691/P. szám alatt dr. J. L. mint W. G. közadós csődtömeggondnokának P. A. ellen végrehajtás és engedményezés jogcselekményeinek hatálytalanítása iránt indított rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperes keresetének részben helyt ad s a mohácsi kir. járásbiróság 5,181/90. sz. végzésével P. A. javára W. G. ellen 263 frt s jár. erejéig elrendelt s 1890. évi augusztus hó 18-án foganatosított kielégítési végrehajtást vagyonbukott W. G. csődhitelezőivel szemben hatálytalannak nyilvánítja. Az ezt meghaladó keresetével a kir. törvényszék felperest elutasítja stb. Indokok: . . . Ellenben felperes kereseti kérelmének abbeli részével, hogy a vagyonbukott ama jogcselekménye, melylyel az öt Sch. K. ellenében cselekvöleg megillető' 200 frt követelést alperesre engedményezte, hatálytalannak kimondassék, elutasítja, mert a csődtörvény 27. $-ának 3. pontja alapján a közadósnak csak olyan jogcs-lekményei támadhatók meg, melylyel a csődnyitás, vagy a fizetések megszüntetése után vagy ezt megelőzőleg 15 nappal a közadós valaki részére olyan fizetést teljesít, avagy biztosítást engedélyez, a melyhez annak vagy egyáltalán, vagy akkor még joga nem volt; már pedig felperes azt, hogy vagyonbukott fizetéseit még a kérdéses engedmény kiállítása, vagyis 1890. július -4-ke előtt beszüntette volna, mivel sem igazolt be, mert az, hogy a mohácsi kir. járásbiróság W. G. ellen S. K. & Co. javára 219 frt 91 kr. tőke s jár. erejéig biztosítási végrehajtást, majd 1890. március 13-án K. B. javára 43 frt 83 kr. tőke s jár. erejéig kielégítési végrehajtást rendelt el s hogy ez tényleg foganatosítva is lön, minthogy felperes az alperes azon előadását, hogy ezen követeléseket a vagyonbukott még 1890. évi július hó 4-ke vagyis az engedmény létrejötte előtt kiegyenlítette, tagadásba nem vette, egymagában véve a fizetések megszüntetésére bizonyítékot nem képez. De nem állhat meg a kereseti kérelem ezen az 1881. évi XVII. t.-c. 27. §. 3. pontjára alapított része már csak azért sem, mert a fentidézett §. 3. pontjára csak az esetben alapítható a kereset, ha a hitelező olyan fizetést vagy biztosítást nyer, a melyhez vagy egyáltalán vagy pedig akkor még joga nem volt, az pedig kétségtelen, hogy alperes 263 frtnyi követelése már az engedmény kiállítása idejében lejárt, hogy tehát annak kifizetését, annyival inkább annak biztosítását W. G.-től követelni jogosítva volt; akkor tehát, a midőn a csődbe jutott 200 frtos adóslevélen alapuló követelését alperes 263 frtos követelésének biztosítása végett ez utóbbira engedményezte, alperes nem nyert oly jogot, a melyhez egyáltalán vagy akkor még nem lett volna joga. De el kellett még utasítani felperest keresetének e részével azért is, mert a vagyonbukott ezen 200 frtos adóslevélen alapuló követelése ennek akaratával jutott alperes birtokába, illetve tulajdonába mint lejárt követelésének biztositéka, alperes pedig kereskedő lévén, mint olyan, a még csőd esetében is érvényes keresk. törv. 305. illetve 309. §. értelmében jogosítva van zálog illetve megtartási jogot érvényesíteni a csődtömeg ellenében. A pécsi kir. ítélőtábla (1897. évi február hó 15-én 235/P. szám alatt) következő Ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletének . . felebbezett részét megváltoztatja, közadósnak azt a jogcselekményét, melylyel Sch. K. elleni 200 frtos cselekvő követelését az 1890. évi július hó 4-én kelt engedménynyel alperes 263 frt 50 kr. követelésének biztosítására ez utóbbira engedményezte, a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondja ki. Indokok: Alperes nem tagadta, hogy W. G. közadós bejegyzett kereskedő volt és hogy 1890. évi július hó 4-ke előtt biztosítási és kielégítési végrehajtások foganatosíttattak ellene. Ezzel bizonyítva van, hogy a közadós rendes fizetéseit már 1890. július 4-ike előtt megszüntette. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy az illető követeléseket később, jóval a végrehajtások foganatosítása után mégis kifizette, mert hogy ezzel fizetéseit újra rendesen meg nem kezdte, világosan kitűnik abból, a mi alperessel történt. Alperes ugyanis valódi és lejárt követelésért perelvén a közadóst, az alperesnek nem fizetett, hanem birói egyességben 6 heti fizetési haladékot eszközölt ki, a mint alperes a jelen perben maga is beismeri azért, mert fizetni nem tudott. Sőt az a körülmény, hogy egy kereskedő a helyett, hogy világos kereskedelmi adósságát kifizetné, ezért a maga követelését engedményezi biztosítékul, a fizetések megszüntetését képezi. Hogy pedig alperes a fizetések megszüntetéséről tudomással birt, az kétségtelenül kitűnik abból, hogy a felek ugyanabban a járásban laktak, és hogy alperes az engedett fizetési haladékmellett biztosítékot kívánt. Ezek szerint a megtámadási keresetnek ez a része a csődtörvény 27. §-ának 2. pontja értelmében meg volt ítélendő. A későbbi fuvarozó a feladónak, az áruban esett kárért csak akkor felelős, ha az árut az eredeti fuvarlevéllel vette át és ennek értelmében lép be a fuvarozási szerződésbe, vagyis a törvény a későbbi fuvarozónak az előző fuvarozó kötelezettségeiért való felelősségét arra az esetre állapítja meg, ha a fuvarozás az egész uton, vagy az egész útnak egy bizonyos részére több fuvarozó által egy fuvarlevél mellett, vagyis egy és ugyanazon fuvarozási szerződés alapján eszközöltetik. (Ker. törv. 403. §.) A budapesti V. ker. kir. járásbiróság il89ő. szept. 27. 127,174. sz. a.) dr. Mátéffy Ferenc ügyvéd által képviselt H. Vilmos fiai cég felperesnek, Weisberger Vilmos ügyvéd által képviselt első cs. kir. szab. Dunagőzhajózási társaság alperes ellen 25 frt 30 kr. tőke és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles 25 frt 30 krt felperesnek megfizetni stb. Indokok: I. A C. alatt becsatolt 1893. ápril 15 én kelt 572. rovatlap és 11,320. kocsiszámmal ellátott szállítólevéllel Sch. és W. budapesti cég árukat adott fel a m. kir. államvasutak nyugati pályaudvarán az alperes szolnoki ügynökségére cimezve és kifejezve a szállítólevélen, hogy az áru a felperes címére hajóval Szentesre továbbszállitandó. A 2. sz. a. mellékelt 11. sz. átszállítási jegyzék szerint az áruból Szolnokon, a midőn a vasutvállalat azokat a hajózásinak átadta, a 87 kgros 1 db. hiányzott. A keresethez A. alatt csatolt, az alperestől kiadott és szolnoki ügynökségénél 1893. ápril 21-én bélyegzővel ellátott szállítólevél szerint a kérdéses áru a felperesnek át nem adatott; annak értékét veszi most keresetbe a felperes mint károsult. Alperes a keresetet elutasítani kérte; mert habár a C. a. szállítólevél kapcsán az egész szállítmányt továbbítás végett átvette és az elveszett darab kivételével a többi árut tényleg a C. alatti fuvarlevél kíséretében kézbesítette a felperesnek, mégis mert az A. alatti szerint külön fuvarlevéllel továbbította az árukat, az előző fuvarozó intézetnél előállott hiányt megtéríteni nem tartozik. II. A biróság azonban a ker. törv. 403. §-ának második bekezdését nem ugy magyarázza, mint az alperes, a ki az A. alatti szállítólevélnek kiállítása következtében az előzője kötelezettségei alól magát felszabaditottnak tartja. A törvény ugyanis nem kíván egyebet mint azt, hogy az áru az eredeti szállítólevéllel vétessék át, a mi a jelen esetben az alperes részéről megtörtént s általa a C. alatti eredeti szállítólevél az A. sz. a. szállítólevél igazolta kézbesittetett a felperesnek, ezzel pedig felelős lett előzője minden kötelezettségeiért s igy az elveszett és értékére nézve nem kifogásolt áruért is. Egyébiránt az A. alattinak kiállítása még nem bizonyítja, hogy a felek közt uj fuvarozási szerződés jött létre, mert az A. alattinak kiállítására vonatkozó megbízás a C. a eredeti fuvarlevélben az alperesnek megadva nem volt; a nélkül pedig alperesnek azt a kétoldalú szerződést, a melyet a C. a. eredeti fuvarlevél átvételével kötött, egyoldalulag megváltoztatni joga nem volt s a mennyiben még is állított ki uj fuvarlevelet, az az eredeti fuvarlevéllel szemben s a hivatkozott törvénynél fogva az alperest a felelősség alól fel nem mentheti. Ezeknél fogva stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. dec. 19. 3,787. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A ker. törv. 403. §-ának második bekezdése azt a fuvarozót teszi felelőssé más fuvarozónak az ez által már előbb teljesített fuvarozásból eredő kötelezettségeiért, ki a másiknak (az előbbi fuvarozónak) olyan követője, ki az árut az eredeti fuvarlevéllel átvette és ennek értelmében lép be a fuvarozási szerződésbe; a törvény tehát a későbbi fuvarozónak az előző fuvarozó