A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 14. szám - Illetőség a községi biróságtól a járásbíróság elé vitt perekben - Bűnvádi eljárás és esküdtbíróság. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

A J OG kötelezettségeiért való felelősségét arra az esetre állapítja meg, ha a fuvarozás az egész uton, vagy az egész útnak egy bizonyos részére több fuvarozó által egy fuvarlevél mellett vagyis egy és ugyanazon fuvarozási szerződés alapján eszközöltetik. A jelen perben szóban forgó fuvarozásnál azonban ez az eset fenn nem forog. A legutolsó tárgyaláson felperes által becsatolt C. a. fuvarlevél szerint ugyanis a Sch. és \Y. cég Budapesten a m. kir. államvasutnál az árukat Budapestről Szolnokra fuvarozás végett nem felperes részére, hanem alperes gőzhajózási társaság szolnoki ügynökére címezve adta fel, a fuvarlevélen kifejezett azzal a megbízással, hogy az áruk hajón szállíttassanak tovább Szentesre felperes cimére; felperes tehát midőn a feladó által szolnoki ügynökének adott megbízás alapján az árukat a nevezett ügynök mint cimzett által Szolnokon az eredeti (C. alatti) fuvarlevéllel átvette és az A) alatt csatolt Szolnoktól Szentesig terjedő útra kiállított uj fuvarlevél mellett tovább fuvarozta, nem lépett be a C. a. fuvarlevél szerint megkötött fuvarozási szerződésbe, mely Szolnokon már befejezést nyert, hanem az ügynöke utján kapott megbízáshoz képest az A. alatti fuvarlevéllel Szolnoktól Szentesig önálló uj fuvarozási szerződést kötött, a miből pedig kétségtelenül következik, hogy alperesre nézve nem a m. kir. államvasutakkal a C. a. fuvarlevél szerint létrejött fuvarozási szerződésnek, hanem az A. a fuvarlevél kiállításával létrejött uj szerződésnek feltételei az irányadók és kötelezők és igy a C. a. fuvarlevél mellett egyedül fuvarozást teljesített m. kir. államvasutaknak, saját vonalán teljesített fuvarozásból eredő kötelezettségeiért alperes a kereskedelmi törvénynek fenforgó esetben nem alkalmazható 403. alapján felelősségre nem vonható. Minthogy pedig az alperes által felhívott és kihallgatott K. Ferencz és J. Menyhért tanuk vallomásával, főleg pedig a m. kir. államvasutaknak az elsőbirósághoz intézett 95,138. sz. a. iktatott átiratával bizonyítva van, hogy a C. a. fuvarlevél szerint Budapesten feladott W. j. jelű 4,910. sz. 87 kgr. sulyu 1 hordó földfesték Szolnokon a címzetteknek i alperes ügynökének^ át nem adatott, tehát ez az áru nem az alperes, hanem a m. kir. államvasutak által teljesített fuvarozás közben elveszett,az áruban felmerült kárért alperes felelősséget nem vállal; tehát alperes felelősségét az ő vonalán elveszett kereseti árura nézve alperes üzletszabályzata alapján sem lehet megállapítani: az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasitani kellett stb. A m. kir. Curia (1897. febr. 26. 245. sz. a.) a budapesti kir. Ítélőtábla ítélete annak indokaiból és még azért is helybenhagyatik: mert a másodbiróság a ker. törv. 403. § 8. bekezdését helyesen értelmezte akkor, a mikor kijelentette, hogy az a fuvarozó, a ki az árut más fuvarozótól vette át továbbfuvarozás végett, csak akkor felelős a törvény alapján előzőjének kötelezettségeiért, ha az ezzel kötött eredeti fuvarozási szerződésbe belépett, minthogy pedig a fenforgó esetnél már a felperes az eredeti fuvarlevél szerint az árut Szolnokra fuvarozás végett adta fel, az alperes társaság pedig az ezen fuvarlevélre vezetett megbízás folytán a Szolnoktól Szentesig való továbbfuvarozást nem az eredeti, hanem az uj fuvarlevél kiállítása alapján vállalta el, a ker. törv. 403. § 2. bekezdésének esete nem forog fenn. Fizetési hely alatt ugy a közönséges, mint a váltóforgalom természetéből folyó szólásmód szerint valamely földrajzi hely, főleg város vagy helység értendő és igy sem az intézvényezett neve mellett előforduló utca és házszám, annak a városnak vagy helyiségnek kitüntetése nélkül, melyben az az utca létezik, sem az a kifejezés: fizetendő a kibocsátónál* a kibocsátó lakhelyének magában a váltóban kitétele nélkül, a fizetési helynek megjelölésére nem alkalmas. A felsőbb bírósagok által hivatalból is figyelembe veendő alaki sérelmet képez, ha a váltóeljárási rendelet 4. ^-a értelmében hivatalból visszautasítandó kereset vissza nem utasíttatott. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1896. május 1. 33,169. sz. a.) Gráf Zsigmond ügyvéd által képviselt D. Gábor frlperesnek dr. Farkas Ármin ügyvéd által képviselt N. Antal alperes ellen 90 frt. tőke és jár iránti perében következő ítéletet hozott : Az 1896. évi március 11-én 21,644 sz. a. hozott sommás végzés hatályában íentartatik és alperes 1895. május 22-én 90 frtról. kiállított váltó alapján mint elfogadó köteleztetik, hogy felperesnek 90 frt. váltóösszeget stb. fizessen, stb. Indokok: Alperes kifogásában azt adja elő, hogy a kereseti váltó azon 4 db. 90 frtos váltó egyike, melyeket felperesnek egy zongora vételára fejében adott át s a mely váltókra nézve utóbb felperessel abban állapodott meg, hogy adósságát kéthavonként 50 frtos részletben törlesztheti, és hogy felperes tartozik neki mind a négy váltót visszaadni, mit részben meg is tett, mert két váltót visszaadott, de kettőnek s köztük a kereseti váltónak visszaadását azon ürügy alatt tagadta meg, hogy azokat tovább forgatván, csak visszaváltásuk után adhatja vissza. Ezen előadás alapján alperes azt állitja, hogy felperes a kereseti váltót ellene érvényesíteni jogosítva nincs, s annak igazolására, hogy az általa vitatott megállapodás, a tartozásnak 50 frtos részletekben fizethetésére, a váltóknak visszaadására nézve létrejött és hogy alperes ezen megállapodáshoz képest az 50 frtos részleteket pontosan fizette, hivatkozott azon egyezségi iratokra, melyeket a felperes által jogtalanul visszatartott két váltó egyike alapján már korábban indított s letárgyalt váltóperben becsatolt. Minthogy azonban felperes az alperes által emiitett és a jelen perrel hasonló tárgyú váltóperben hozott 92,871. sz. I. bír. ítéletet becsatolta s abból kitűnik, hogy az alperes által felhívott egyezségi iratok a kifogásokban előterjesztett előadást, jelesen sem a kereseti váltó visszaadására vonatkozó megállapodás létrejöttét, sem a részletfizetés pontos teljesítését nem igazolják; minthogy továbbá ezen egyezségi iratokon kivül egyéb bizonyítékra nem hivatkozott: felperesnek igazolatlanul maradt kifogását mellőzni és őt, mint a minden törvényes kellékkel ellátott váltó elfogadóját, a v. t. 23. §. alapján a kereseti tőke s kamatának fizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1896. évi szeptember 22. 2,162. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt hivatalból megsemmisíti, a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli, stb. Indokok: A kereseti okiraton a váltótörvény 3. §. 7. pontjában előirt lényeges váltói kellék t. i. a fizetési hely hiányzik, mert fizetési hely alatt ugy a közönséges, mint a váltóforgalom természetéből folyó szólásmód szerint valamely földrajzi hely, főleg város vagy helység értendő s igy sem az intézvéi yezett neve mellett előforduló utca és házszám (Luther-udvar, Aggteleki utca 12) annak a városnak vagy helyiségnek kitüntetése nélkül, melyben az az utca létezik, sem ez a kifejezés : ^fizetendő a kibocsátónál», a kibocsátó lakhelyének magában a váltóban kitétele nélkül, a fizetési helynek megjelölésére nem alkalmas. Minthogy pedig a váltóeljárási rendelet 4. §. 2. bekezdése szerint, ha a kereset alapját képező okiratból a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, a váltókereset hivatalból visszautasítandó, a 37. §. 1. bekezdése szerint pedig a felsőbb bíróságok által hivatalból is figyelembe veendő alaki sérelmet képez, ha a rendelet 4. §-a értelmében hivatalból vissza nem utasitatott : az I. bíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt megsemmisíteni kellett stb. A m. kir. Curia (1897. febr. 19. 1,246. sz. a.). A másodfokú bíróság végzése a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A bűnvádi eljárási gyakorlat a büntető eljárás megindítását Kizárólag nem köti ahhoz, hogy valamely vádlott (terhelt) ellen vizsgálatot vagy vád alá helyezést rendelő alakszerű határozat hozassék, hanem ilyennek tekinti azt is, ha a nyomozat a tény tárgyi megállapításán tul a terhelt személyes kérdőre vonásara is kiterjesztetik. Ez okból a btkv 228. §-ának megfelelőleg hivatalból üldözésnek helye van akkor is, habár az eljárás terhelt ellen magáninditvány alapján tett feljelentés folytán, de vádhatározat hozatala nélkül be lett is szüntetve. A szegedi kir. ítélőtábla hamis vád büntette miatt terhelt Sz. Antal (Ferenc) ellen folytatott büntető-ügyet, melyben a szegedi kir. törvényszék 1896. évi január hó 26. napján 812. szám alatt végzést hozott, Sz. Antal (Ferenc) terheltnek 1896 febr. 24-én 3,100. sz. alatt beadott felebbezése folytán, 1896 április hó 15-én tartott zárt ülésében vizsgálat alá vévén, következőleg végzett: Az elsőbiróság végzése megváltoztatik, Sz. Antal (Ferenc; terhelt ellen a további büntető eljárás megszüntettetik. Indokok: A vizsgálat adatai szerint H. Jánosné — Sz. Anna, H. János és Sz. Ferenc ellen a Sz. Antal (Ferenc) feljelentésére megindított és hamis okirat készítés büntette miatt folytatott bünvizsgálat a szegedi kir. törvényszéknek 9,732/895. sz. végzésével vádhatározat hozatala nélkül megszüntetett és ez a végzés feleknek 1895 augusztus 25-én kézbesittetett. Minthogy a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád büntette a btk. 228. §-a szerint hivatalból csak az esetben üldözendő, ha a büntető eljárás a vádlottak ellen már megindittatott, ez ügyben pedig vádlottak ellen az eljárás megszüntettetvén, ellenükben a büntető eljárás a büntető birói gyakorlat értelmében — meginditottnak nem tekinthető, és igy Sz. Antal (Ferenc) ellen az állítólagos hamis vád miatt a btkv 229. §-a szerint csak a hamisan vádoltak indítványára indítható meg az eljárás, — tekintettel pedig arra, hogy a kir. törvényszék 9,732/89. sz. végzésének vétele, vagyis 1895 augusztus 25-ike és a vádinditvány megtétele, vagyis 1895. évi november 27-ike között a btkv 112. §-ába meghatározott három havi határidő eltelt, ez okból terhelt Sz. Antal (Ferenc) ellen a további büntető eljárás a btkv 112. §-a alapján megszüntetendő volt. (1896 ápr. 15. 1,767/896. sz.) A m. kir. Curia hamis vád bűntettével vádolt Sz. Antal (Ferenc) ellen a szegedi kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1896 január 26-án 812. sz. alatt a szegedi kir. Ítélőtábla által pedig Sz. Antal (Ferenc) vádlottnak írásban indokolt felebbezésére 189t április 15-én 1,767. sz. a. kelt végzéssel elintézett bűnvádi ügyet a kir. ügyész írásban indokolt felebbezése folytán 1897 február hó 9-ik napján tartott ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. tábla végzésének megváltoztatásával a kir. tszék végzése hagyatik helyben. Indokok: A B. T. K. 228. § szerint a hamis vád hivatal-