A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 14. szám - Illetőség a községi biróságtól a járásbíróság elé vitt perekben - Bűnvádi eljárás és esküdtbíróság. Törvényjavaslat az esküdtbiróságokról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 14. számához. Budapest, 1897. április hó 4. Köztörvényi ügyekben Azon ügyekben is, melyekben a birtokszabályozás keretében az 1880. LXV. t.-c. 13. >?"a a sommás eljárást állapítja meg, valamint a törvény hozatala idejében az eljárásra az akkor életben volt 1868. LIV. szabályai illetve később az 1881. LIX. törvénycikkben módosított eljárás szabályai voltak irányadók, ugy jelenleg az 1893. XVIII. t.-cikkben szabályozott felebbezési eljárás követendő, e szerint pedig a felebbezési bíráskodás az 1893. XVII. t.-c. 125. i?-a értelmében az illető kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A m. kir. Curia ^ 1897. febr. 5. 6,327. sz. a.) Rogoz község úrbéri szabályozási ügyében a kolozsvári kir. ítélőtábla és a deési kir. törvényszék mint felebbezési bíróság között felmerült illetőségi összeütközés tárgyában, a felebbezési bíráskodásra nézve a deési kir. törvényszéket mondta ki illetékesnek. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 1. §. 5. pontja szerint a sommás eljárás kiterjed nem csak a most idézett törvényben felsorolt ügyekre, hanem mindazon ügyekre, melyekre nézve a sommás eljárást valamely külön törvény állapítja meg, amibő! következik, hogy azon ügyekben is, melyekben a birtokszabályozás keretében az 1S80: XLV. t.-c. 13. §-a a sommás eljárást állapítja meg, valamint a törvény hozatala idejében az eljárásra az akkor életben volt 1868 : LIV. t.-c. szabályai, illetve később az 1881 : LIX. törvénycikkben módosított eljárás szabályai voltak irányadók, ugy jelenleg az 1893 : XVIII. t.-cikkben szabályozott felebbezési eljárás követendő, e szerint pedig a felebbezési bíráskodás az 1893 : XVIII. t.-c. 13. §. értelmében az illető kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A kir. törvényszék mint felebbezési biróság van hivatva a felett határozni, hogy a megtámadott elsőfokú ítélet alapjául szolgáló eljárás mennyiben esik az 1880: XLV. t.-c. 13. §-ának rendelkezése alá. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 69. Jj-ának b. pontja szerint az ügyvédre nézve fegyelmi vétséget képez ugyan, ha a feleket díjazott közbenjárók által szerez ; a törvény eme rendelkezése azonban a közbenjáró és az ügyvéd közt a jutalomdíj iránt létrejött ügyletet érvénytelenné nem teszi és ennélfogva a közvetítő a reá nézve sem törvény által nem tiltott, sem az erkölcsi fogalmakba nem ütköző ténykedéseért kötelezett jutalomdijat biróság előtt érvényesíteni jogosítva van. A budapesti kir. törvényszék (1895. okt. 23. 42,096. sz. a.) Szúr mák Rezső ügyvéd által képviselt R. István felperesnek, b. P. Andor ügyvéd alperes ellen 677 frt tőke és járul, iránti perében a következő Ítéletet hozta : Ha főesküt tesz alperes arra, hogy a Sz. testvérek által neki biztosított 6,000 frt tiszteletdíjból, elismerés és jutalomdíj fejében felperesnek 20° o-ot vagyis 1,200 frtot fizetni magát kötelezte és ezen összegre több részletben összesen sem 523 irtot, sem egyáltalában semmit sem törlesztett, azon esetben felperes keresetével elutasittatik stb., ha alperes a főesküt le nem tenné, köteles leend felperesnek a kereseti 677 frt tőkét stb. megfizetni, stb. Indokok: Felperes alperest jutalomdíj cimén perli, azt adván elő, hogy ő 1891. évi márciusban Sz. Pál, Gábor és Jenőnek, mint néhai Sz. Pál örököseinek alperest ajánlotta mint ügyvédet arra, hogy a néhai Sz. Pál hagyatékának gondnoki kezelését megszüntesse és az illetők örökrészeinek kiadását keresztül vigye. Ajánlata folytán alperes a Sz. testvérektől meghívást nyert és tiszteletdija6,000 frtban lett biztosítva, a miből aztán alperes felperes részére elismerés és jutalomdíj fejében 20°'o-ot vagyis 1,200 irtot igért, miből több kisebb részletben 523 frtot fizetett is. A kereset tehát a hátralékra irányul. Alperes elismervén, hogy a kérdéses hagyatéki ügy rendezését felperes ajánlatára kapta meg és hogy felperes az informatió felvételénél is jelen volt, tagadta azonban, hogy ő magát 1,200 frt fizetésére kötelezte volna, s hogy ezen összeget, feltéve hogy igérte, közvetítési dij cimén igérte, és hogy arra bármit is fizetett volna. A 2'/. a. felperesi levélre hivatkozva azt állítja, hogy felperes neki az ügy lebonyolításához szükségelt adatokat szerezte meg s dijai és kiadásairól vele elszámolt s arra fizette az 523 frtot, többel és más címen tehát felperesnek nem adós. Tekintve, miszerint az elismerés és jutalomdíj nem tartozik azon cimek közé, melyek mint turpis causa bíróilag nem érvényesíthetők, tekintve továbbá, hogy alperes nem tagadta, hogy a 6,000 frtnyi tiszteletdijat megkapta és hogy a kérdéses ügy tényleg felperes ajánlatára bízatott kezére; tekintve végre, hogy a 2-/. a. felperesi levél tartalma nem zárja ki azt, hogy alperes a kereseti Ígéretet tette; annálfogva függő kérdés csak az maradt, hogy az Ígéret kötelező alakban megtörtént-e. Minthogy annak igazolására tárgyi bizonylat beszerezhető nem volt, az e részben felperes által alperesnek kinált és elfogadott főesküt az 1868. évi 54. t.-c. 221. §. értelmében alkalmazni és a pernek kimenetelét annak letételétől függővé tenni kellett, slb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. június 17. 9,468. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, telperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Indokok: felperes keresetét arra alapítja, hogy ő alperest a Sz. testvérekkel megismertetvén és érdekében kieszközölvén azt, hogy a Sz. testvérek alperes ügyvédet egy 3000,000 frtos hagyatéki ügy lebonyolításával megbízták; továbbá, hogy ugyancsak az ő közbenjárásának lévén eredménye az is, kogy a Sz. testvérek alperes részére ügyvédi dijkép 6,000 frt tiszteletdijat biztosítottak, alperes mindezek jutalmazására a 6,000 frt tiszteletdíj 20° o-át vagyis 1,200 irtot ajánlott felperesnek, de eddig mindössze csak 523 frtot törlesztett. Felperes ekként keresetében olyannak tünteti fel magát, mint a ki alperes részére díjazás mellett felek szerzésére közbenjárt. Tekintve, hogy az 1874. XXXIV. t.-c. 69. §. b) pontja szerint az ügyvédnek fegyelmi büntetés terhe alatt tiltva van az, hogy díjazott közbenjárók által feleket keressen, felperesnek keresetben állított ténykedése pedig a törvény által meg nem engedett ilyen perhajhászást képez, a melynek a jutalmazására alperes által tett állítólagos ígéretből, mint tiltott ügyletből, alperes ellen biróság előtt érvényesíthető mi kötelezettség sem származhat, következően alperestől közvetítési dijat sem követelhet: ezekhez képest az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével feltétlenül el kellett utasítani stb. A m, kir. Curia (1897. március 4. 4,903. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 69. tj-ának b. pontja szerint az ügyvédre nézve fegyelmi vétséget képez ugyan, ha feleket díjazott közbenjárók által szerez; a törvény eme rendelkezése azonban a közbenjáró és az ügyvéd közt a jutalomdíj iránt létrejött ügyletet érvénytelenné nem teszi s ennnélfogva a közvetítő a reá nézve sem törvény által nem tiltott, sem az erkölcsi fogalmakba nem ütköző ténykedésért kötelezett jutalomdijat biróság előtt érvényesíteni jogosítva van. A feltétlen kötelezettséget megalapító váltóval szemben a váltóadós tartozik bizonyítani, hogy abból az ügyletből, melynek fedezetére a váltó adatott, reá nézve kötelezettség többé fen nem áll. (M. kir. Curia 1897. február 10. 473. sz. a.) A váltóper keretébe nem tartozik annak a kérdésnek eldöntése, hogy a szállított áru a szerződés feltéteilenek megfelelő-e és hogy ebből folyólag az eladó eleget tett-e a szerződés kötelezettségének. (M. kir. Curia 1897. február 9. 81. sz. a.) A házasságon kívül született gyermekek fogamzási idejének tartamára nézve fennálló vélelem absolut jellegű, s az mint ilyen ellenbizonyítást nem tűrvén, minden esetben kell hogy egyenlő időtartamot foglaljon magában, s ebből folyóan a hónapokkülönböző hosszúsága a fogamzási idő terjedelmére befolyással nem lehet. Ezekhez képest az e tekintetben a római jogot követő hazai jogunk szempontjából is a vélelmezett 9—10 hónapi gyermek fogamzási időszak legrövidebb ideje 182 nappal, leghosszabb ideje pedig 300 nappal — mindenkor hozzászámítva a nemzés és születésnapját is— számítandó. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1897. február 24. I. G. 408. sz. a.) Az 1881: LX. t.-c. 236. §-a is nem a kielégítési, hanem a biztosítási végrehajtás által okozott kárért való felelősséget állapítja ugyan meg ; mindazonáltal nem szenvedhet kétséget, hogy az a jogelv, a mely az id. 236. §-ban kifejezést nyert, analógia utján a kielégítési előzetes végrehajtás esetére is alkalmazandó és midőn ez a törvényszakasz jogot ad a károsodott biztosítási végrehajtást szenvedőnek arra, hogy a nyilván alaptalan vagy megszűnt követelésre nézve kieszközölt biztosításból kifolyólag szenvedett kárának megtérítését követelje, akkor hasonló feltételek fennforgása mellett nem tagadható meg a kártérítésre jogosultság a végrehajtást szenvedőtől sem, a mikor