A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 14. szám - Az igazságügyi kormány mostoha gyermekei

Tizenhatodik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1»97. április 4 Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Kudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. HETILAP AZ I A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KŐZLŐNT) A MAGTÁR ÜGTYÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ihMl Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak* Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 c — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — Az igazságüyi kormány mostoha gyermekei. Irta: dr. Kozma Endre betétszerk., kir. albiró Eger. — A haszonkölcsönben kapott ingónak elsajátítása sikkasztás-e ? I. Irta: Rátvay Gyula eperjesi kir. albiró. —II. Irta: Lax Adolf ügyvéd, Turóc-Szt.-Mártonban, megyei tb. tiszti ügyész — Adalék a házassági joghoz. Irta: Csipkés Árpád, csíkszeredai kir. tszéki biró. — Illetőség a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt perekben. Irta: dr. Kovách Ödön, nyitrai kir. albiró. — Bűnvádi eljárás és esküdtbíróság. — Belföld. (A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése.) — Sérelem. (Közjegyzői kérdés Brassóban. Irta: S.) — Irodalom. (A tanácsjegyző teendői a kir. törvényszékek és kir. ítélőtáblák üléseiben. Irta: dr. Bálás Elemér, kir. törvényszéki albiró Kolozsvár. — A bűnvádi perrendtartás és magyarázata. Szerkeszti: dr. Perjés sy Mihály, fehértemplomi kir. ügyész. Irta: dr. Ödönfy.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Eelsöbirósági határozatok és döntvények — Kivonat a«Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok) Előfizetési felhivás! Április hó i-től előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kinek előfizetése március hó végével lejárt, tisztelettel kérjük szíveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megujitani. Az előfizetések a «Jog» kiadóhivatalához Budapest V., Rudolf-rakpart 3. sz. alá küldendő. Az igazságügyi kormány mostoha gyermekei. Dr. KOZMA ENDRE, betétszerk., kir. albirótól Eger. A «J o g» folyó 1897. évi 11-ik számában «az elsőfolyamodásu birák helyzetéről)) egy biró tollából panaszos cikk jelent meg, amely az elsőfolyamodásu birák fizetésének javítását s a birói kinevezéseknél az igazság és méltányosságnak alkalmazását óhajtja. Eme cikk az elsőfokú birák helyzetét általánosságban irja le. és pedig teljes tárgyilagossággal, amelyhez tehát hozzájárulhatunk. Vannak azonban az elsőfokú birák létszámába beosztott oly faktorai is az igazságügynek, akikről senki meg nem emlékezik, s akik méltán nevezhetők az igazságügyi kormány mostoha gyermekeinek. Ezek az 1886. évi 29. t.-cikk alapján kinevezett székhelyhez nem kötött — betétszerkesztő — albirák, engedtessék meg tehát, hogy ezeknek a helyzetéről tegyek néhány szerény észrevételt. A betétszerkesztő-albirák kineveztetésének kezdetén, de később is ama reménynyel kecsegtettünk, hogy itt gyorsabb lesz az előmenetel, s ebben bizva áldoztuk fel magunkat ez állással járó vándoréletnek s lélekölő munkának, s hagyta el egynémelyikünk a nagyobb jövedelmet nyújtó ügyvédi gyakorlatot. A tapasztalás azonban keserű csalódást hozott, mert 1889. év óta mostanáig összesen csak 10 albiró lett előléptetve bíróvá és pedig: 1889. évben 1, 1890. évben egysem 1891. évben 2, 1892. évben 1, 1893. évben egysem, 1894. évben 3, 1895. évben 3, 1896. évben, ugy a folyó 1897. évben, még ezideig legalább - egysem. Az előléptetés emez arányát a betétszerk. albirák mostani létszámához viszonyítva | Lapunk mai száma^J^ kiderül, hogy pl. a most 5 -6 éves albirákra csak 13—14 év múlva kerül az előléptetés sora ; — mondhatni biztató jövő ! mert arra még csak igen ritkán van eset, hogy betétszerkesztő albirót a rendes állományba előléptetéssel áttegyenek, illetve ide kinevezzenek, pedig ha az illető ellen egyébként kifogás nincs, csupán az a hibája van, hogy betétszerkesztő, nem lehet helyes indokot találni a kinevezésnél való mellőzésre, — elég annak a bírónak, ha 3 -4 évig ott sanyarog a betétszerkesztés munkája mellett, a melynek sivársága közepett valóságos szellemi üdítő oázis számba megy, ha az 1889. évi 38. t.-c. 31. §-a alapján valamely másnemű birói munkához jut olykorolykor. Vagy talán azt gondolja valaki, hogy azzal a 400 frt napidíj és évi 200 frt fuvardíj átalánynyal meg van fizetve a betétszerkesztő bírónak — s ez már ugy a birák, mint az albirák ügye — állásából folyó rendkívüli tevékenysége és kiadása ? szó sincs róla. A 200 frt uti átalány — azt hiszem — átalánosságban elegendőnek mondható, már t. i. oly értelemben, hogy nem mindenki fizet rá. Nem ugy azonban a 400 frt napidíj-átalánynál. Emez átalány a 43,900/1887. évi rendelettel lett megállapítva, tehát akkor, midőn a betétszerkesztésnél az első eljárási utasítás volt még életben, amely szerint a helyszíni működés befejezte után, a telekkönyvi hatóság székhelyén mindaddig együtt maradt a bizottság — tehát biró és telekkönyvvezető — mig az illető község kész betéteit a közforgalomnak át nem adta, megtörtént ekkép, hogy a biró egy évben csak egyszer-kétszer ment ki községbe, s igy a 400 frt átalány a távolléttel felmerült költségeit esetleg fedezte. A helyzet azonban teljesen megváltozott a 19,665/1893. sz. i. ü. m. rendelettel életbeléptetett általános utasítás folytán, mert e szerint a betétek tényleges szerkesztésénél a bírónak állandó működése mellőztetett, s ha a tényleges szerkesztés közben valamely községnek azonosítási munkálatai befejeztettek, a biró — félbenhagyva működését a székhelyen — azonnal kimegy a helyszínre, minek következménye az, hogy — főleg aránytalan s önkényes beosztásnál — némelyik biró 6 —10 hónapot kint tölt a községekben, egyik faluból vándorol a másikba, mint a vándorszínész, miből folyik, hogy kiadásai tetemesen nagyobbak, s ha családos ember, okvetlen kell két helyen élelmezésre költenie, odahaza a családja (mert csak nem viheti iskolába járó gyermekeit is magával), s kint a községekben a saját részére, s igy a 400 forint nemcsak hogy nem elég, de valóban nagyon csekély kárpótlás, különösen ha figyelembe vesszük még azt is, hogy némely községben megfelelő lakást s irodahelyiséget nem lehet kapni, s ha az ember pl. a toronyban nem akar lakni, kénytelen valami szomorú paraszt viskóban meghúzódni, s ugyanolyan helyen — amely az egézségügyi követelményeknek semmiképen sem felel meg — hivataloskodni reggeltől estig, s e mellett az élelmezésért gyakran kétszer — háromszor akkora árt fizetni, mint a városban. Ezekből látható, hogy a telekkönyvvezető-betétszerkesztőnek is jobb helyzete van a napidíj átalányt illetőleg mint a bírónak, mert amaz mig a községet át nem adta a közforgalomnak, mindig a telekkvi hasóság székhelyén, tehát otthon, marad. A fentebb csak főbb pontokban is vázolt nyomorúságos állapotok nagyon természetesen az érdekelt feleknél elkedvetlenedést okoznak, ami az ügyre nézve előnyös nem lehet, ugyanazért a Nagyméltóságú Igazságügyminister urnái oda terjed tiszteletteljes kérésünk, hogy a betétszerkesztő-birák és albirák napidíj-átalánya legalább 400 frttal felemeltessék, az albirák pedig ugy saját állományukban, mint kérelmük esetén, a rendes állományban, méltányos élőléptetésben részesüljenek. oldalra terjed