A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 13. szám - Az uj katonai bűnvádi eljárás

102 A JOG Irodalom. Tanulmányok a magyar-horvát közjogi viszony köréből. Irta dr. Jászai Viktor jogakadémiai tanár Kecskeméten. Budapesten E gg en b e rger-féle könyvkereskedés kiadása. Ára öt korona. Régi panasz, hogy tételes jogi monografikai irodalmunk müvelése tekintetében a bpesti egyetem messze mögötte áll jogakadémiáinknak. Ez utóbbiaknak a magyar jogi irodalmunk nem egy becses monográfiát köszönhet. A cimben jelzett mü ismét fényes bizonyíték ezen állítás mellett, mert régen nem jelent meg munka, mely annyira kiérdemli a közfigyelmet, mintj ászai könyve. Igen helyesen cselekedett szerző', hogy müvében kerülte a kérdések politikai oldalát és pusztán a ma érvényben lévő, tételes jogra szorítkozott. De itt azuíán előadásának minden kitűnő oldala teljes mértékben érvényre jut és tudományos tárgyilagossága és következtetéseinek alapossága minden irányban kétszeres sulylyal esnek latba. Szerző a horvát magyar jogviszonyoknak nem összefüggő rendszerét adja ugyan, hanem egyes monográfiákban, — mégis kimeríti csaknem minden oldalát ezen complikált és kényes viszonynak. Ritka alaposság és teljes ismerete az idevágó hazai és külföldi irodalomnak jellemzik a müvet, és erős ítélőképesség és elmééi, valamint magyaros nyelv kellemes és tanulságos olvasmánynyá teszik a munkát, mely a horvát-magyar jogviszony tekintetében elsőrangú forrásmunkának mondható. Szerzőnek sikerült nyugodt, tárgyilagos módon sok előítéletet elhárítani, sok tévhitet erős logikával megcáfolni és így hozzájárulni ahoz, hogy a horvát-magyar viszony valódi tartalma a kellő és megcáfolhatlan világításba helyeztessék. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kör fölolvasó estéjén, folyó hó 22-én Tóth Gáspár a házassági jogból tartott egy igen érdekes felolvasást, a magánjogi szakosztályban számos kartárs jelenléte mellett. A szép előadásért Vámossy Károly szakosztályi elnök tolmácsolta a szakosztály köszönetét. A budapesti ügyvédi kamara évi jelentése megjelent. A kamara évi jelentései, melyeket dr. Nagy Dezső szerkeszt, mindig magas niveau-n szoktak állani. Ugyanezt mondhatjuk az ez éviről is. Visszatérünk különösen a törvénykezés terén és a helyi bíróságokról tett előterjesztéseire, mint közérdeküekre. Egy ujabb adat a bűnvádi statistikai kimutatások megbizhatlanságához. Frank Lajos balassa-gyarmati kir. tszéki biró úrtól vesszük az alábbi sorokat: A «Jog» folyó évi 10-ik számában «Az 1897. évi igazságügyi budget» cimü cikk egyik pontjában a székesfejérvári és szolnoki kir. törvényszékek mellett a b.-gyarmati kir. törvényszék bűnügyi forgalmáról is, nem épen hízelgő vélemény-nyilvánitás foglaltatván, legyen szabad nekem arra, mint a ki az utóbb nevezett kir. törvényszéknél bűnügyekkel is foglalkozom, pár sorral reflektálni. A b.-gyarmati kir. törvényszéknél 1896. év végén bűnügyi tárgyalásra utasítva maradt egyének száma, a kir. törvényszék által vezetett tárgyalási napló szerint 78 ügyben 126 volt. Ezen számhoz hozzájön az év folyamán már tárgyalásra kitűzve volt, de a főtárgyalás folytán pótvizsgálatra utasított ügyekben, vagy más okból elhalasztott, de tárgyalásra még ujabban ki nem tűzött ügyekben szereplő vádlottak száma, a mely a maximum szerint sem lehet 20—25-nél több. (Pontosan a szám kitudható nem volt.) Ilyformán a tárgyaiáira utasítottak összes száma az 1896. év végén kitett 151-et; mely szám a cikkben kimutatott 498-nak V< részét sem képezi, s V»-át képezi azon egyének számának (422), kiknek ügye 1896. évben végelintézést nyert. Ezen adatok s a «J o g» adatai, s illetőleg azon kimutatás, melyből a cikk adatai merittettek, közti eltérés onnét származik, hogy — mint arról a helybeli kir. ügyészségnél meggyőződni alkalmam volt — azon statistikai gyűjtő-lapon, melybe a tárgyalásra utasított egyének bejegyeztetnek, egy ugyanazon ügyben szereplő vádlottak esetleg kétszer, sőt többször is bejegyeztettek, ha ügyük az első főtárgyaláson elintézve nem lett. Ugyanis, a mikor valamely ügyben a főtárgyalás elnapoltatik, s ugyanaz ujabban kitüzetik, a lajstromba (gyüjtőlap) már egyszer beirt vádlottak újból, esetleges ujabbi elhalasztásnál megint újból beírattak, — a mint ez például 1896-ban 154-szer megtörtént — s igy az előző évek adataival együtt 920 tárgyalásra utasított egyén állott elő, s a rovatok csupán 422 egyénre, kiknek ügye elintézést nyert, töltetvén ki, a gyűjtő-lajstromban 498 kitöltetlen rovat (ablak) mutatkozott, holott mint az a tentebbiekből kitűnik, csupán 151 közül kellett, hogy maradjon. Minthogy a kimutatásba becsúszott téves adat a kir. törvényszék hátrányára nem szolgálhat, kérem jelen soraimnak becses lapjukban helyt adni, melyek alapján a b.-gyarmati kir. törvényszék 1896. évi bűnügyi tevékenysége is más világításban fog feltűnni. A Curia által hatályon kivül helyezett miniszteri rendelet. Érdekes ügyben döntött a napokban a m. kir. Curia. A bihari helyi érdekű vasutak 3,650 frt és járadékai iránt perelték be a m. kir. államvasutakat. Felperes keresetét arra alapította és alperest a kereseti követelésben azért kérte elmarasztalni, mert szerződés értelmében a felperes részvénytársaság tulajdonát képező bihari helyi érdekű vasút kezelője, szerződés szerint felperest illető fuvardijakból a mozgósítás esetére létesített külön távirdavezetéknek felperest nem terhelhető költségeire 3,650 frtot jogtalanul visszatartja. Alperes azt a körülményt, hogy az említett távirdavezeték költségeire a felperest illető fuvardijakból a kereseti összeget visszatartja, beismerte. Azzal védekezett, hogy ezt nem saját elhatározásából, hanem a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek hozzá intézett rendelete alapján tette. A budapesti kir. keresk. és váltótörvénszék felperest ez alapon elutasította és ezt a határozatot a budapesti kir. ítélőtábla is helybenhagyta. A m. kir. Curia mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatta, a jelen keresetet alperes irányában érdemileg elbirálhatónak kimondván és az elsőfokú bíróságot utasította, hogy hozzon a per érdemében a kereset és viszonkereset felett uj Ítéletet. Indokok: A kereseti követelés az A) alatti szerződésre van alapítva, a mely szerződés felperes és alperes cég között jött létre a bihari helyi érdekű vasutakra vonatkozólag. Felperes követelését tehát az A) alattiból származtatván, kétségtelen, hogy a kereseti követelés mint a peres felek közötti magánjogi viszonyon alapuló és közigazgatási hatóság intézkedésétől függetlenül mint magánjogi kérdés elbírálandó. A kereskedelmi miniszternek mint a közigazgatási hatóságnak az a rendelete tehát a melylyel a kereseti összegnek visszatartását elrendelte, a tisztán magánjogi viszonyokon alapuló követelés elbírálására joghatályosnak elfogadható nem lévén, annak az alsóbiróságok által elfogadott hatály nem tulajdonitható, miért is ennek a miniszteri rendeletnek figyelmen kivül hagyásával a keresetbe vett követelést alperes irányában érdemileg elbirálandónak kellett kimondani, annál inkább: mert az államvasutak a kir. államkincstár tulajdonát képezvén, ebből folyólag az államvasutak perbeidézésénél tulajdonképen az államkincstár hivatott perbe. (1897. március 12-én 331/V. 896. sz. a.) Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister előterjesztése folytán ő Felsége által kineveztettek: dr. Schartn e r Sándor aradi jbirósági albiró az aradi tszékhez biróvá, nárai Szabó Jenő szombathelyi jbirósági albiró a zirci jbirósághoz járásbiróvá, dr. Kesserü Lajos zombori tvszéki albiró a szombathelyi ügyészséghez és dr. Rásky József temesvári tvszéki albiró a kaposvári ügyészséghez alügyészszé, Onody Szabó Károly tapolcai jbirósági jegyző a sásdi jbirósághoz, Halmágyi Kálmán zilahi tszéki jegyző a bánffy-hunyadi, Matti assi Alajos gyulai tszéki aljegyző az oklándi, Könczöl Viktor kecskeméti tszéki aljegyző a pécskai jbirósághoz és dr. Schobeln Károly pestvidéki tszéki aljegyző a nagyszebeni tszékhez albirákká. A polgári házasságról szóló törvénynek, illetve az állami anyakönyvvezetés életbeléptetése által az izraelita anyakönyvek vezetése tárgyában érvényben volt rendeletek hatályukat vesztették. A m. kir. belügyminiszter 1896. 2,505. sz. határozata. H. vármegye közönségének. A vármegye alispánjának f. évi január hó 19-én 22/kih. sz. alatt kelt másodfokú Ítélete, mely szerint V. H. város rendőrkapitánya által hozott elsőfokú ítélet helybenhagyásával K. S. v—i lakos izraelita hitoktató és metsző — azért, mert Sch. J. és J. F. jegyespárt a d— i rabbi előzetes engedélye nélkül vallásilag összeadta — az 1895. évi 1,924. sz. cultusministeri rendelet 10. §. második bekezdése alapján 80 frt pénzbüntetésben, nem fizethetés esetében 8 napi elzárásban, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltatott el, az elmarasztalt által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván, az egész eljárással együtt megsemmisíttetik és panaszlott ellen a büntetőeljárás büntető alap hiányában megszüntettetik, mert a kötelező polgári házasságról szóló törvénynek életbelépte folytán állami szempontból nem bír jelentőséggel, hogy az izraeliták vallásesketései ki által teljesíttetnek. Ha olyan felhatalmazott anyakönyvvezető, a kinek kerületében a házasulok egyike sem lakott vagy tartózkodott, nem a saját, hanem a felhatalmazó anyakönyvvezető kerületében működött közre a házasságkötésnél, a házasság érvénye kétséges, és tanácsos, hogy a felek a házasságot újból kössék meg. A m. kir. belügyminister 1896. évi november hó 8-án 98,515. sz. alatt kelt határozata. A k—i kerület állami anyakönyvi felügyelőjének. Cimed f. évi augusztus hó 2-án 136. sz. alatt tett jelentésével felterjesztette hozzám azon két házasságkötésre vonatkozó iratokat, melyeket V. János és H. Mária sz—i lakosok, továbbá G. János H. Franciska, a sz—i anyakönyvi kerülethez tartozó U. községi lakosok, Sz. községben a szomszédos sz—i anyakönyvvezető közreműködése mellett kötöttek és a mely házasságok megkötését a közreműködő anyakönyvvezető a megkötés helyének házassági anyakönyvébe jegyezte be. A szóban levő házasságkötésekkel szemben követendő eljárására nézve az igazságügyminister úrral egyetértőleg a következőkben adok útmutatást: Az 1894. évi XXXI. t.-cikk 32. és 33. §-aihoz képest a 27,243/95. I. M. számú házassági utasítás 50. §-ának harmadik bekezdésében világosan ki van mondva, hogy" a felhatalmazó anyakönyvvezető kerületében való közreműködésre felhatalmazást csak olyan anyakönyvvezető kaphat, a ki a saját kerületében felhatalmazás nélkül működhetnék közre az illető házasság megkötésénél. Ebből folyólag a sz—i kerület anyakönyvvezetője, a kinek kerületében a házasulok egyike sem lakott vagy tartózkodott, a ki tehát az 1854. évi XXXI. t.-c. 31. §-ának második bekezdése alá nem esett, a nyert felhatalmazás alapján csak saját kerületében működhetett volna közre, de egészen törvénytelen volt az,