A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 13. szám - Az uj katonai bűnvádi eljárás

A J az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §-ának harmadik bekezdése, valamint 38., 39, 40., 41., 44. és 45. §-ai; Az 1883. évi VI. t.-cikk. Továbbá hatályukat vesztik: az 1862. évi 8,424. szám alatt közölt királyi leirat a magy. kir. Curia kebelében alakítandó kegyelmi tanács tárgyában; az 1867. évi március 17-éröl 16/1. M. E. szám alatt a sajtóviszonyok tárgyában kiadott bel- és igazságügyi ministeri rendelet; továbbá az 1867. évi május 17-én 307. I. M. E., az 1867. évi július hó 25-én ad 307. I. M. E. szám alatt kelt rendeletekben, valamint az ezeket módosító és pótló rendeletekben foglalt sajtóeljárási szabályok; az országnak a Királyhágón tul fekvő részeiben, valamint Fiume városában és kerületében az 1852. évi május hó 27-én kibocsátott sajtórendtartás, illetőleg az 1853. évi július hó 29-én kibocsátott büntető-perrendtartás, az ehhez később kiadott rendeletek, továbbá az igazságügyi és belügyi ministereknek 1871. évi május hó 14-ről 1,498. I. M. E. sz. a. kelt három rendelete és 1872. évi április hó 22-éröl 13,448. sz. a. kelt rendelete; a polgárosított magyar határőrvidéken az 1862. évi december 17-éről kibocsátott sajtószabálvok; az 1868. évi november 5-én 6,400, 1873. évi november 8-án 35,042 I. M. 1874. évi május 9-én 1,566. I. M. E. 1876. január 19-én 883.—I. M. és 1879. évi december 19-én 34,461. I. M. szám alatt kibocsátott rendeletekben foglalt rügtönbirósági szabályok; végre a 283. 2. bekezdésének 2-ik és végre az 1880. évi augusztus 15-éről 2,265/1. M. E. sz. alatt a járásbirósági büntető eljárás tárgyában kibocsátott rendelet, stb. 27. §. A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi és belügyi ministerek bízatnak meg. Egyszersmind felhatalmaztalnak, hogy a bűnvádi perrendtartás életbelépése következtében szükséges rendeleteket és utasításokat kibocsáthassák és hogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt kihágási ügyekben követendő eljárást is a törvényhozás további intézkedéséig rendelettel szabályozzák. Továbbá felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a birói ügyviteli szabályokban és a királyi ügyészség számára kiadott utasításban a célszerűnek mutatkozó módosításokat és kiegészítéseket megtegye s az ügyészi utasítás keretében az ügyészségi megbízottak szolgálati viszonyait is szabályozza, végül, hogy a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárást újból szabályozza. Budapest, 1897 március 19. Erdély Sándor, igazságügyi minister. Belföld. Az uj katonai bűnvádi eljárás. Értesülésünk szerint az uj katonai bünperrendtartásról szóló törvényjavaslat legközelebb már teljesen elkészül és ugy az osztrák, mint a magyar parlament elé terjesztik alkotmányos tárgyalás végett. Forrásunk szerint az uj javaslattal eleget tettek: egy a legfelsőbb helyről még 1869 jan. 5-én, az akkori közös hadügyminiszterhez ezen javaslat kidolgozása tárgyában intézett azon rendeletnek, mely e szavakat tartalmazza: = Egy uj bűnvádi eljárás kiadása korunk és az igazság egyik elengedhetetlen követelése.* Huszonnyolc évnek kellett tehát eltelni, mig végre komolyabb stádiumba léphetett az uj eljárás ügye. Az elkészült javaslattal a legnagyobb nehézségek egyike, a legfőbb katonai törvényszék kérdése, továbbá a védelem és felebbezés kérdése is meglett sikeresen oldva. A katonai bíróságoknak az eddigi három fóruma helyett csupán két fóruma lesz. I. fórum, illetve a helyőrségi bíróság iGarnisonsgerichti, mely hadtörvényszékileg hozza Ítéleteit, továbbá II. fórum, illetve a katonai főtörvényszék (Militár-Obergerichtj és a III. fórum, illetve a legfőbb katonai főtörvényszék (Oberster Militárgerichtshofi helyett két katonai bíróság fog csupán működni, és pedig a katonai törvényszékek, mint í. fokú és a katonai főtörvényszékek, mint II. fokú bíróságok. A hadbirák (auditorj eddigi működése, kik egy és ugyanazon személyben a vizsgálóbíró vádló, védő és szavazóbirák teendőit végezték, teljesen megszűnik s a vád és védelem alapján, mint katonai vizsgáló, szavazóbirák és mint katonai ügyészek lesznek az egyes katonai törvényszékekhez boszlva. Megszűnik tehát az auditor omnipotenciája s ezentúl minden hadbíró csakis egy irányban fog működhetni. Az eddigi titkos és írásbeli eljárást a nyilvános szóbeli eljárás fogja felváltani. Az auditor votum informativuma elmarad s a helyett a katonai ügyész vádinditványa lép, a vádlottnak pedig szabad lesz védőt jelölni s mindvégig jelen lesz a végtárgyaláson, nem miként eddig, hogy vallomásának felolvasása után leléptették s még csak atanuk vallomásai,vádinditványnak felolvasását, illetve meghallgatását sem engedték meg neki. Az Ítéletet ezentúl nem a jus gladii-t gyakorló parancsnok erősiti meg, hanem azokat ő felsége nevében hirdetik s ezzel szemben a felebbezésnek hely adatik. Eddig ugyanis a vádlott felebbezési joggal egyáltalán j nem élhetett. i QG Bizonyos esetekben igen nagy megszorítások között kérhette ugyan a vádlott ügyének revízióját, de ennek sem kérelme alapján, hanem csakis oly esetben tettek eleget, midőn a felülvizsgálatot a hivatalos eljárás parancsolólag megkövetelte, vagy midőn a parancsnok az ítélet helybenhagyását megtagadta. Oly bűnügyekben, melyek kizárólag katonai büntettet vagy vétséget képeznek, csakis oly ügyvédek lehetnek védők, kik egyúttal szabadságolt állományú tisztek. Ezekben ismertettük az uj katonai bünperrendtartást főbb vonásaiban; még csak annyit emiitünk fel, hogy mindkét honvédségre nézve ugyanazon katonai bűnvádi eljárás lesz érvényes, mint a közös hadseregnél. Magyar beadványok osztrák bíróságok előtt. t\z osztrák igazságügyminiszter rendeletet intézett az összes osztrák bíróságokhoz, utasítván őket, hogy a magyar bíróságok magyar nyelvű átiratait még akkor is fogadják el és intézzék el, ha azokhoz nincs is német fordítás mellékelve. Ha az illető bíróságnál hites magyar forditó nincs, az akták az igazságügyminiszteriumba küldendők, amely az ott alkalmazott tolmácsokkal fogja a fordítást elvégeztetni. Ezekért a fordításokért azonban a magyar bíróságoktól költségmegtérités nem követelhető. Nyilt kérdések és feleletek. I. Adalék az elveszett váltóból való jogok érvényesítéséhez. Tartozik-e a váltó forgatója fizetni, ha a váltó, a mely alapján már őt is megperelték és a melynek értéke erejéig ellene kielégítési végrehajtást is vezettek — elveszett és igy a hitelező a fizetéssel szemben nem tudja teljesiteni a váltótörvény 39. §-ában megállapított kötelezettségét: a váltó kiadását? Pótolja-e ily esetben a forgatóval szemben is a váltói az annak megsemmisítését kimondó birói határozat? Dr. Kovács István ügyvéd Sopronban. II. A vevő roszhiszemüsége. (Felelet). Minő alapon bizonyítandó az ingatlan kétszeres eladása esetében az utóbbi vevő roszhiszemüsége ? Egymagában a korábbi szerződés felőli tudomása elegendő-e arra? E lap 10. számában ezen cim alatt: «Jóhiszemüség és telekkönyv* végeredményül ez az előbbi tétel állitatik fel, mint az ujabbi joggyakorlatban követett irányelv, miután annak igazolásául néhány felsőbirósági határozatra történt hivatkozás. A levont tétel azonban, hogy a korábbi szerződés felőli tudomás esetében az utóbbi vevő roszhiszemüsége már ez alapon megállapítandó, anélkül, hogy arra nézve egyéb körülményeket illető vizsgálat és bizonyítás volna szükséges, az idézett birói ítéletekkel nem igazolható, sem nem tekinthető az anyagi igazság követelményéül. Ennélfogva a jelzett álláspont, figyelemmel feltétlen kijelentésszerü jellegére is, mindenesetre hozzászólást igényel. Egyike a cikkben közlött indokolásoknak sem állapítja meg egymagában azért a vevő roszhiszemüségét, mivel ez tudomással birt egy harmadik személy által kötött előző szerződésről s létezhető igényéről, mert az érintett esetekben is nem az igény, hanem a j o g, nem a szerződés, hanem a megszerzés jelentkezik, amiről való tudomása dacára a későbbi szerző uj vételügyletbe bocsátkozván, ezáltal tudva idegen jogot sért, ami roszhiszemüségének megállapítására elég alapot szolgáltat. A vevőnek épen a már megtörtént elidegenítésről s a későbbi szerződés idején észlelhető vagy tudott, tényleg ellenkező jogállapotról a kapcsolatos jelenségek- és tényekből igazolható tudomással birása kívántatik meg roszhiszemüségének megállapításához. Emigy az idézett határozatokban is egyhelyen az eladóval fennálló családi viszony utján szerezni kellett kétségtelenül az ingatlan előbbi eladására, tehát az ismételt átruházásnak az előbbi vevőre sérelmes voltára vonatkozó tudomásból, más helyen ugyanezen tudomásnak magától az eladótól — tehát az átruházást korábban eszközlő féltől eredő biztos voltából állapíttatott meg a későbbi vevőnek a körülmények szerint fenforogni kellő roszhiszemüsége. Mindezek a birói kijelentések pedig jelentősen távol állnak attól az alaptól, mint a mit cikkíró fejteget, hogy t. i. a korábbi szerződésről való tudomás már egymagában is megállapítaná a vevő roszhiszemüségét. Goldner Károly brassói kir. tszéki biró.