A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - Az ügyvédi kar helyzete

46 A JOG A H. T. 77. §-a a pontja értelmében, az életközösséget megbontó házasfél, a házastársának elhagyásától számitott 6 hó eltelte után kérheti az életközösség visszaállításának birói határozattal elrendelését, a miből nyilván következik, hogy a 6 hó eltelte előtt kérvényezőt nem illeti meg a kérvényezési jogosultság. (A budapesti kir. ítélőtábla: 1897. évi február 8-én 8,822.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben] Alperesnek azon kifogása, hogy a kereset tárgyává tett követelési igény a kt. 487. i;-ában meghatározott egy évi elévülési leteltével érvényesittetvén, elenyészett, birói figyelembe nem vehető, mert az elévülési idő csak abban az időpontban veheti kezdetét, — feltéve, hogy az érvényesithetővé vált igény a törvényes határidőn belül a biztositónál bejelentetett, — a midőn az esedékessé vált és kifizetés végett bejelentett követelési igény visszatitasittatott és erről a bejelentő értesittetett. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék. (1895. márc. 15. 18,522. sz. a.) l)r. Sássy József f. ügyész által képviselt kiskorú I). Sándor, Kálmán és Izidor felpereseknek Berceli György ügyvéd által képviselt magyar-francia biztosító részvénytársaság alperes ellen 1,915 frt és jár. iránti perében következő' ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes a kereseti igény elévülését hozta fel kifogásul. A kereseti igény D. Demeter biztosítottnak az A. alatt csatolt halálesetfelvétel szerint 1890 évi szept. 8-án bekövetkezett halála után azonnal érvényesíthető volt, az igény elévülése tehát már az időben kezdetét vette. Az akkor megkezdődött elévülési időt az a körülmény, hogy a D. alatt csatolt okirat szerint a biztosítási kötvény B. György javára végrehajtásilag lefoglaltatott, nem szakította meg. Felperes azonban a perben nem állította, hogy biztosított törvényes örökösei mint kedvezményezettek részéről igényük érvényesítése iránt 1893 évi dec. 16-ka előtt, a mely napon kelt végzésével Biharmegye árvaszéke a halálesetfelvételt s az utolsó dijnyugtát a biztosítási összeg kifizetése iránti felhívással alperesnek megküldötte, bármely lépés is tétetett volna, az 1890. évi szeptember 8-án kezdetét vett elévülés tehát a kereset indításakor: 1894. szept. 24-én már befejezve volt. A H. alatt csatolt okirattal felperes azt kívánta bizonyitani, hogy alperes biztosított törvényes örököseinek igényét elismerte s ennek folytán az igény elévülésére nézve a k.t. 487. §-a alkalmazható nem lenne, hanem az csak a rendes elévülési idő alatt évülhetett volna el. Ez okirat azonban felperes igényének elismerését nem foglalja magában és ezt alperes nem is felperes részére állította ki, az ebben foglalt nyilatkozat által tehát felperessel uj jogviszony nem létesült s a biztosítási szerződésből eredő igény helyébe uj kötelem nem lépett. Az elévülés kérdésének elbírálásánál tehát a kt. 487. §-ától való eltérésnek ez esetben helye nincsen. Felperes keresetét a felhozottak szerint a kt. 487. §. értelmében elévült igény érvényesítése iránt indítván, őt ez okból keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1895. november 7. 1,668. sz. a.) az első bíróság Ítéletét indokainál fogva annyival inkább helyben hagyja, mert a ker. törv. 487. §-ában foglalt egy évi elévülési idő az alperes által kiállított H. alattinak keltétől számítva is, még a kereset beadása előtt letelt, stb. A m. kir. Curia (1897. január 26. 157. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik és alperes köteleztetik, hogy a felperesek részére 1,915 frt tőkeösszeget stb. a n.-váradvidéki kir. járásbíróságnál birói letétbe helyezzen stb. Indokok: Alperesnek 1890. szept. 29-én kelt, S. Imre bírósági végrehajtóhoz intézett, ugy tartalmilag, valamint kiállítás tekintetében valódinak beismert H. alatti írásbeli nyilatkozata azonkívül, hogy az 1890 évi szept. 8-án meghalt biztosítottal D. Demeterrel kötött életbiztosítási szerződés értelmében a kedvezményezett törvényes örökösök részére járó biztosítási összeg kifizetése iránt határozott kijelentést tartalmaz, egyúttal magában foglalja az arról szóló értesítést is, hogy özv. D. Demeterné ugy saját, mint kiskorú gyermekei (a felperesek; nevében a kereset tárgyát képező biztosítási összegre vonatkozó igényét az alperes biztosító társaságnál bejelentette. Tekintve, hogy alperes egyedül azt a kifogást hozta fel, hogy a kereset tárgyává tett követelési igény a ker. törv. 487. tj-ában meghatározott egy évi elévülési idő leteltével érvényesittetvén, elenyészett; tekintve, hogy ez az elévülési idő a fenforgó esetre nézőleg csak abban az időpontban veheti kezdetét — (feltéve, hogy az érvényesithetővé vált igény az emiitett határidőn belül a biztositónál bejelentetett), — a midőn az esedékessé vált és kifizetés végett bejelentett követelési igény visszautasittatott és erről a bejelentő értesittetett; tekintve, hogy alperes nem is állítja, miként a H. alattiban jelzett és abban nemcsak nem kifogásolt, de inkább elismert követelési igényre vonatkozó bejelentés folytán ezt az igényt C. alatti levelének keltét megelőzőleg egyáltalán bármikor visszautasította és erről a bejelentőt értesítette volna; tekintve, hogy alperesnek a C. alatti levélben foglalt visszautasító nyilatkozata 1894. évi június 9-én kelt, ettől az időtől számítva pedig a kereset 11894. szept. 24-én) az egy évi elévülési időn belül indíttatott meg: _ alperesnek alaptalan elévülési kifogása elvetendő es tekintettel az I. alatti téntvény utolsó pontjára, továbbá a 2 /. alatti letiltási rendelvényre és felpereseknek a válaszban foglalt vonatkozó beegyező nyilatkozatára, alperes a kereseti összegben, ennek a H. alatti szerint megállapítható lejártától számítandó törvényes késedelmi kamatában stb. marasztalandó volt. A keresk. törv. 468. §. szerint a biztosítási ügylet megkötöttnek tekintetik, ha a biztosító a biztosítási ajánlatot annak vételétől számítandó 48 óra alatt vissza nem utasította. Ezen rendelkezés az ügylet létrejöttére nézve azon törvényes vélelmet állapítja meg, hogy a 48 óra alatt vissza nem utasított ajánlat a biztosító által elfogadtatott. Ezen vélelem azon feltevésen alapul, hogy az ajánlat az ügylet érvényes megkötésének időpontja tekintetében különös kikötést nem tartalmaz. Ha azonban az ajánlat ily különös kikötést tartalmaz, akkor nem a vélelmen alapuló jelzett törvényes rendelkezés, hanem az ettől eltérő ajánlatbeli kikötés az irányadó. (A m. kir. Curia : 1897. január 7. 1,590/95. V.) — A csődtörvény 32. J}. rendelkezéséhez képest a csődtörvénynek a közadós jogcselekményeinek megtámadhatóságára vonatkozó rendelkezései akkor is nyernek alkalmazást, ha a csőd az adósnak elhalálozása folytán, ennek hagyatéka ellen rendeltetett el. A megtámadási jog szempontjából tehát a jogcselekmény megtámadhatásának feltételeire nézve nem lehet különbséget tenni abban az esetben, ha a csöd nem közvetlenül az adós ellen, hanem ennek hagyatéka ellen nyittatott meg, mindkét esetben a csődtörvény vonatkozó rendelkezései egyaránt alkalmazandók. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1897. január 28. Ig. 375.) A külföldi bíróság oly határozata, mely által valakinek kiskorúsága egyéni viszonyain alapuló okokból meghosszabbíttatott, a belföldön vállalt váltókötelezettség tekintetéből szenvedő váltóképességének elbírálásánál figyelembe nem vehető, különösen, ha a kiskorúság meghosszabbítása a magyar hivatalos lapban közzé téve nem volt. (A budapesti kir. ítélőtábla : 1896. febr. 9. 216.) A kereskedelmi törvény 488. §-a rendelkezésének megfelelően a biztosítás kijelölt helyében történő változás a biztositónak csak abban az esetben jelentendő be, ha a gép más község területére és ily értelemben más helyre vitetett át, vagy ha az a munka megszűntével más, mint a szerződésben kijelölt helyiségben helyeztetik el, mig ha a gép a bejelentett más működési helyről a szerződésileg meghatározott biztosítási helyre vitetett vissza, ezt bejelenteni a biztosított nem tartozik. (A m. kir. Curia : 1896. december 39. 14. sz. a.) — Alkalmi egyesülést képező vállalat részére kötött áruszállítási ügyleteknél mindegyik résztvevőt egyetemleges felelősség terheli a hitelezett vételár iránt, tekintet nélkül arra, hogy a megrendelést a vállalat részére a résztvevők melyike tette, és így ezek bármelyike üzlettársának perbeidézése nélkül perbeidézhetö és marasztalható. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1897. január 7. 1. G. 310. sz. a.) — Bűnügyekben. Ha valamely nyomtatványban nazarethi Jézus ellen gyalázó kifejezések használtatnak, ez a btk. 190. §-ában körülirt vétséget képez, nem pedig a kbtk. 51. §. kihágást; miért is a megtorlás iránti eljárás nem a büntető járásbíróság, hanem az esküdtszék elé tartozik. (Btk. 171, 190; 1880: XXX. 37. §.) A budapesti kir. büntető járásbíróság (1896. nov. 11.45,841. sz. a.) Sz. Géza bűnös a kbtk. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágásban és ezért büntetésül 3 napi elzárásra Ítéltetik stb. Indokok: A közvádló kir. ügyészség vádat emelt egy a vádlott szerkesztésében Tristia* cim alatt Budapesten M. és G. nyomdájában megjelent verskötetének 99. és következő lapjain olvasható: «az éjféli miséből» cimü vers közzététele miatt, melyben egy pap és egy apáca egymással kéjelegnek és kicsapongva káromolják az Istent. Egyebek közt a barát Krisztusra vonatkozólag ezt is mondja : keresztre vert hóbortos Nazarethi, mire gondolsz most, Magdolnára tán: nem öleléd? nem kinoz ez a vétek?!» Jelen ügy tárgyalásának kezdetén azon fölvetett előzetes kérdés volt elbírálandó, ha vájjon az incriminált közlemény, mint sajtótermény birói fórum, vagy esküdtszék illetékessége alá tartozik-e ? A védelem részéről vitatott állásponttal szemben a bíróság saját illetékességét állapította meg, még pedig a btk.-et életbe léptető 1880: 37. t.-c. 7. §-ának 2. bekezdéséből vont azon következtetés alapján, hogy nyomtatványok utján elkövetett csupán azon büntetendő cselekmények vonhatók a sajtótörvényt szabá-