A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - Az ügyvédi kar helyzete

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 12. számához. Budapest, 1897. március hó 21. Köztörvényi ügyekben Az 1881. XL. t.-c. 25. §-ának rendelkezése nem zárja ki, hogy a kisajátított területnek az értéke azon magasabb értékre való tekintettel is megallapittassék, melylyel ezen terület tényleg bir, azért, mert más célra is alkalmas, mint a melyre valóban használtatik. A marosvásárhelyi kir. törvényszék 1189(3. aug. 11. 7,liL'í. sz. a.) Marosvásárhely városának özv. P. Sándornétól kisajátított területének kártalanítása iránt indított kisajátítási perében a következő itélelet hozta. A kártalanítási eljárás során ki nem egyezett kisajátítást szenvedő özv. P. Sándorné részére a kártalanítási összeg a következőleg állapittatik meg. A kisajátítási összeírás X. sorszáma alatt levő, a marosvásárhelyi 1,940. sz. tjkben 2.580. hrszám alatt foglalt 1 hold 576 O-öl szántó területből 500 D-ölért D-ölenként 1 frt 10 krt, 1 hold 76 D-ölért D-ölenként 80 krt, az egész 1 hold 576 D-ölért 1,890 frt 80 krt. köteles kisajátító kisajátítást szenvedőnek megfizetni, esetleg a kir. törvényszék telekkönyvi hatóságánál birói letétbe helyezni. Indokok: A kir. ítélőtábla 517/96. számú végzése alapján megtartott tárgyalások rendén a kártalanítási összeg megállapítása csakis a kisajátítási összeírás X. sorszáma alatt foglalt ingatlanra válván szükségessé, jelen határozat tárgyává csakis a fentjelzett tétel alatt foglalt ingatlanra vonatkozólag állapíttatott meg a kártalanítási összeg. Minthogy pedig az újonnan meghallgatott szakértők, ugy a korábban a felek által feladott adatok, mint a felek által figyelembe venni kivánt körülményekre való tekintettel állapították meg egyhangúlag a kártalanítási összeget, a kir. törvényszék is a szakértőknek indokolt véleményét fogadta el alapul s a kártalanítási összeget ehhez képest állapította meg a fent kitett összegekben. Ily körülmények között a bíróság nem vehette figyelembe kisajátítást szenvedőnek a D. János tanú által igazolt körülményeket az érték megállapításánál, mivel ezen körülmények fenforgása mellett maga kisajátítást szenvedő egyességi ajánlatában kisebb összeget igényelt a megállapított összegnél. A szakértők egybehangzó véleménye indokolja azon további körülményt, hogy a kisajátítást szenvedő által kisajátító szakértője ellen észrevételében tett kifogását figyelmen kivül hagyta. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla 11896. évi október 22. 2,0i3. sz. a.i Az elsőbiróság határozatát a kir. ítélőtábla részben megváltoztatja, és az özv. P. Sándorné nevén levő, a kisajátítási összeírás X. sorszám alatt felvett, a marosvásárhelyi 1,970. számú telekjegyzőkönyvben 2,580 hrsz. 1 hold 576 D-öl területű szántó kisajátítási összegét D-ölenként 80 krban és az egész 1 hold 756 D-öl után 1,740 frt 80 krban állapítja meg stb. Indokok: A kisajátítási ügyiratok tanúsítása szerint a 2,580. hrsz. ingatlan egészben szántóföldet képez és gabonatermelésre használtatott. Az 1881. évi 41. t.-cikk 23. §-a szerint a kisajátítandó tárgyak értéke valódi és teljes kárpótlás mellett eszközlendő ugyan, de a 25. § értelmében az érték a becsléskor létező árak szerint állapítandó meg s annak alapjául valamely beállható változásból remélhető emelkedés nem szolgálhat. Az 1896. aug. 3-án felvett jegyzőkönyv tanúsítása szerint a szakértők a kisajátítandó területből 500 D-ölet a többi részre meghatározott 80 kron felül és pedig D-ölét 1 frt 10 krban véleményezték azon okból, mivel az ingatlan e része belsővé átalakítható és a szomszéd 2,585. hrsz. major valóságos értéke sem sokkal ér többet ennél, holott az 3 frtban állapíttatott meg. A vélemény alapját képező indok azonban a kisajátítandó terület egy részének magasabb értékre emelése gyanánt el nem fogadható; mert a) csakis gazdászati termények előállítására használt szántóföld értéke egy beépített majorral összehasonlításba az érték meghatározásánál nem hozható; bj azon körülmény, hogy az ingatlan e része belsővé átalakítható lett volna, figyelembe azért nem jöhet, mert a kisajátítás ideje szerinti állapot lévén irányadó, az csak mint szántóföld képezheti megbeszélés tárgyát; c) a kérdés alatti 500 D-öl részlet az ingatlan többi részével egyenlő mivelés alatt állván, annak értéke is csak annyiban vehető fel, mint az ingatlan többi részének értéke, annál is inkább I mert a szakértők a többi területnek • ölenként 80 krban való megállapithatásánál, melyre nézve az 1895. nov. 13-án felvett ' véleményre is mint indokra hivatkoznak, e körülményt már figyelembe vették. Ennnélfogva a szakértői véleménynek a becsértéket 1 frt 10 krra felemelő része mellőzendő volt, s az 500 D-öl terület is azon alapon volt elbírálandó, mint a kisajátítandó egész terület s e tekintetben a kir. Ítélőtábla D-ölenként a 80 kr értéket elfogadta; tekintetbe véve a szakértőknek ez iránti egyhangú véleményét, továbbá azt,hogy az 1895. febr. 15-ki tárgyaláson a tulajnosis ez összeggel hajlandó volt megelégedni, s hogy az 1,870/1896. p. számú ítéletnek ily összegű rendelkezése ellen kisajátító jogorvoslattal nem élt. A többi kisajátított ingatlanok megállapított értékéhez összehasonlítás, melyre tulajdonos hivatkozik, jelen kisajátításnál a fenforgó terület értékének felemelésére alapul nem szolgálhat, mert igaz ugyan, hogy a 2,571. és 2,577. hrszámu s alperesénél nagyobb területű szántókért együttesen, kisajátító egyesség utján D-ölért körülbelül 91 krt. fizetett, de a kérdés alatti ingatlan közvetlen szomszédját képező 2,581. hrsz. alatti ingatlan, a beruházások kivételével D-ölenként 80 krban kárpótoltatott, mig számos ingatlan van a kisajátított területek közt, melyet a tulajdonosok D-ölenként 50 krjával engedtek át, holott mint a rajz feltünteti az egész kisajátított terület fekvése szerint egy complexumot képez. Végül a jövedelemre fektetett magasabb érték kiszámítás sem volt elfogadható, mert tulajdonosnak az iránti adatai a szakértőkkel közölve lettek s a szakértők ennek tekintetbe vételével állapították meg a becsértéket. Ezek alapján stb. A m. kir. Curia (1897. január 26. 6,294. sz. a.), A másodbíróság határozata megváltoztattatik és az elsőbiróság határozata hagyatik helyben. Indokok: A szakértőkkel az összes iratok, tehát azon adatok is közöltettek, a melyek alapján a kisajátítást szenvedett a magasabb jövedelmezőséget kimutatni célozta ; ezen adatok s jelesül az e részben kihallgatott tanúnak a vallomása azonban a szakértőknek egybehangzó és korábbi szakértői nyilatkozattal is támogatott véleményének hitelét annál kevésbbé ronthatják, mert a szakértők, véleményük indokolása szerint, az ingatlannak kerti müvelésre való alkalmas voltát és kiválóbb termőképességét is tekintetbe vették, de kisajátítást szenvedettnek az alapon tett kiszámításának az eredménye, az egyesség esetére általa követelt, valamint azon összegekkel arányban nem áll egyáltalában, a mely összegekben a szomszédos testületek kisajátittattak és habár mindezen összegek magukban véve nem zárják ki, hogy kisajátítást szenvedett részére a netáni magasabb lényeges érték megítéltessék, a vonatkozó eredmény, az érték meghatározásnál segédadatul mégis elfogadható. Az 1881: 41. t.-c. 25. §. rendelkezése továbbá egyáltalában nem zárja ki, hogy a kisajátított területnek az értéke azon magasabb értékre való tekintettel is megállapittassék, melylyel ezen terület tényleg bir, azért mert más célra is alkalmas mint a melyre valóban használtatik. Mindezekre való tekintettel a másodbiróság határozatának megváltoztatásával az elsőbiróságnak a második szakértői szemlére alapított határozata volt helybenhagyandó. Az i88i-ik évi LX-ik t.-c. 197. §-a akkép intézkedik, hogy a perre utasított fél a keresetet a perre utasító végzés jogerőre emelkedése után tartozik megindítani. Ebből azonban még nem következik, hogy a perre utasító végzés jogerőre emelkedése előtt megindított kereset, mint időelőtti elutasítandó volna, mert a hitelező azt a jogot, hogy az előző hitelező követelésének egészben vagy részben fenn nem állása miatt pert indíthasson, nem a telekkönyvi hatóság végzésével, hanem azzal a ténynyel nyeri meg, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan elárvereztetvén, a vételár kifizetése tárgyában tartott sorrendi tárgyalásnál az előző hitelező követelése ellen tett kifogásnak ez a hitelező ellentmondott. Ebből folyóan annak, hogy a már perre is utasított hitelező a perre utasító végzés jogerőre emelkedését be nem várva adta be a megtámadási keresetet, hanem abban az esetben, ha a felsőbíróság jogérvényes határozatával a perre utasításnak helye nem találtatnék, csak az lehet következménye, hogy a kereset, mint tárgytalanná vált elutasittassék. ( A. m. kir. Curia 1896-ik évi december 21. 4,335.) Az életközösség visszaállítása iránt előterjesztett kérelem felett, az ellenfél meghallgatása nélkül érdemleges határozat hozható, mert a vétkesség kérdésének megbirálása nem ezen uton, hanem a bontó per keretében foghat helyet.