A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - A vita utan

90 A JOG van ezen dologhoz. Fájdalom, mi ezen adatokra rászorulunk, ha igaz képét akarjuk nyerni bűnügyi igazságszolgáltatásunknak ; mindenkit azonban vétkesség terhel, a ki akár sietségből, akár más okból ezen adatokat «hasból» készíti. —Ha a félretételek száma 1896-ban nem 88, hanem 144 volt, ugy azt szívesen elhisszük. - de miért nincs ez benn a kimutatásban ? Es ha nincs benn, vájjon mi tévedtünk-e, a kik a kimutatást hűségesen felhasználtuk, vagy az alügyész ur. a ki ebbe sietségből téves adatot vett fel. Mi az ügyészi tevékenységi kimutatást époly tárgyilagos bírálatban részesítettük, mint a budget többi fejezeteit, és legjobban örültünk volna, ha csupa dicsérendőt hozhattunk volna fel itt is. Dr. Révai Lajos. II. A kalocsai ügyészség vezetője dr. S t i p 1 Károly, kir. ügyész ugyané kérdésben következőleg nyilatkozik : A <Jog» folyó hó 7-én megjelent 10. száma «Az 1897 évi igazságügyi budget» cimü közleménye «V. Kir. ügyészségek)) fejezetének elolvasásánál azonnal tisztában voltam azzal, hogy a fejezetben előíorduló azon állítás, hogy a kalocsai kir. törvényszéknél az 1896. évben 261 egyén mentetett föl a vád alul — valami sajnálatos tévedésen alapszik. A tévedés okának kiderítése végett átnéztem a mult évről készített statistikai kimutatásokat s láttam, hogy a hiba bizony a C) kimutatásba csúszott be. meit a gyüjtőivek adatai szerint a mult évben a kir. törvényszék által nem 261. hanem 74 egyén mentetett föl. A téves kimutatást azonnal helyesbítettem s intézkedtem, hogy a téves kimutatás a helyesbítettel kicseréltessék. A helyesbített C) kimutatás egy példányát ide mellékelve, azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok az igen tisztelt szerkesztőséghez, kegyeskedjék módját ejteni annak, hogy a «J o g» fent körülirt közleménye is a valóságnak megfelelően kiigazitassék. Igazán restellem, hogy midőn a kimutatások tisztázatát átvizsgáltam, ezen hibás lehetetlenséget föltüntető — bevezetés figyelmemet elkerülte, mert nem csak a kir. törvényszékre, hanem én rám is «valóban szégyenitő» volna, ha az 1896. évben ítélettel befejezett 196 végtárgyaláson megvádolt összesen 372 egyén közül 261 egyént a kir. törvényszék fejmentendőnek talált volna. Hisz ez egyenesen lehetetlen is. Azon reményben, hogy jelen soraimat szívesen fogadják s a két helyesbítésnek készségesen helyt adni méltóztatik, maradok Dr. Stipl Károly, királyi ügyész Kalocsán. A mellékelt C) kimutatás főbb adatai a következők : Hivatalból és magánvád folytán üldözött büntettek és vétségért 1895. év végén tárgyalásra utasítva maradtak 187; 1896. évben utasitattak tárgyalásra 364 = 551 ; kik ellen a tárgyalás 1896. évben megtartatván, felmentetett: 74, elitéitetetett 298; a vád visszavonatott 53, meghalt 5, megszökött 4; 1896. év végén tárgyalásra utasítva maradt 1 17.—Az 1895. évhez viszonyítva. 189t>-ban 15-el több volt a tárgyalásra utasítottak, 18-al az elitéltek száma, 26-al a vád visszavonások, 1-el a halálesetek és 3-al a szökések száma, — viszont 88-al kevesebb a tárgyalásra utasítottak, 66-al a felmentettek, és 70-el a jövő 1897. évre tárgyalásra utasítottak száma. A vita utan. Vége az igazságügyi vitának ésazEmmer — Erdélyi —P1 ó s z közti lovagias tornajátéknak, az igazságügyi vita ezen great attractionjának, és most már a mérleget kell vonnunk a vita gyakorlati eredményeiről. Ezen mérleg nagy örömünkre jelentékeny nyereséggel záródik. Nemcsak az igazságügyi vitának kétségenkivül magas színvonalánál fog/a, de még inkább Erdélyi ministernek kifejtett programmja folytán is. Még a fent említett és személyeskedésekben bővelkedő párbaj is előkelő tudományos és ennek folytán termékenyítő niveaun állott. Az egyes szónokokBarta, Győry, Neumann. Emmer. Pólón yi, Visontai ezúttal eszméket és jogi érveket vittek a harcba, a minister pedig még ennél többet is tett : positiv ígéretekkel kedveskedett a törvényhozásnak, mely nála már megszokta azt, hogy az igéret tetté is válik. És ebben különbözik a Szilágyi — Erdélyi-aera az előző igazságügyi kormányzatoktól. Akkor is tarka szinü illatos reformbokrétával kedveskedtek az igazságügyi alkotások után sóvárgó parlamentnek, de az igéret csak igéret maradt, a minister utólag talán nem is gondolt többé arra, hogy igéretét megvalósítsa. Hiszen hiányzott ehhez első sorban az igazságügyi reformok alfa és ómegája : a pénz. Az utolsó két minister e tekintetben is szerencsésebb csillagzat alatt jutott tárcáihoz, de ettől eltekintve van bennök a jó akarat és az erő is az ígérteket megvalósítani. És igy biztos kilátásunk van arra. hogy nemsokára a bűnvádi eljárást életbeléptető törvényt kapcsolatban az esküdtszéki eljárással, és a polgári perrendtartás javaslatát is a ház asztalán fogjuk láthatni, sőt az első kettőre talán közvetlenül a budgetvita berekesztésével, de mindenesetre ezen ülésszakban törvényhozási tárgyalás is vár, hacsak valami véletlen közbe nem jön. Ezen 3 főalkotás mellett párhuzamosan halad a csődtörvény revisiója, a büntetőtörvényköny revisióját tárgyaló novella (mely a feltételes elitélés fontos és üdvös intézményét is honositandja), a szövetkezetek és a mágánbiztositásról szóló javaslat végül az ügyvédi rendtartás és a birói fegyelmi eljárás. Mindezeket a minister, még a jelen országgyűlési ciklus alatt letárgyaltatni és törvény erőre emeltetni is óhajtja. Nagy és hálás program, melynek mi szintén a legjobb sikert kívánjuk, és melynek megvalósítását a minister amaz önérzetes szavai is biztosítják : «olyat melynek megvalósithatását lehetőnek nem tartom, nem ígértem». Előttünk fekszik a minister beszédének teljes szövege *) és ebből sajnálatunkra egy passus hiányzik, melyet a házban szóval elmondott és mely akkor ugy bennünk mint kétségkívül a jogász képviselőkben is élénk visszhangra talált. A minister ugyanis azon szóbeli ígéretet tette, hogy az általános polgári törvénykönyv tervezete még ezen országgyűlési ciklus tartama alatt lesz egészében a ház elé terjesztve. Ezen ígéretnek a lapokban közzétett és előttünk fekvő beszédében semmi nyoma ni n c s. Mi lehet az oka ezen hirtelen meghátrálásnak ? Nem bízik a minister abban, hogy igéretét be is válthatja, vagy megbánta-e ezen szerinte elhamarkodottan tett igéretét ? Igazán kíváncsiak vagyunk ezen rejtély megoldására. . . . Annyi bizonyos, hogy a minister kénytelen volr az általános polgári törvénykönyv codificatiójának mibenléte tekintetében nyilatkozni, mert az általános vita jogász-szónokainak majdnem mindenike ezen kérdéssel behatóan foglalkozott és ezen nagyfontosságú törvényalkotásnak mielőbbi létrejöttét sürgette, — bizonyságául annak, hogy a codexnek legislatorius tárgyalása már többé el nem odázható és hogy 30 év éppen elegendő idő arra, hogy a magánjogi anarchiának vége vetessék és a jogbiztonság a polgári ügyekben is szilárd alapokra fektettessék. Recipiálni, hol itt hol amott jogelméleti éskisebb codificationalis kölcsönöket felvenni amúgy is kénytelenek vagyunk, és a nyugat-európai államok rég kipróbált törvénykönyvei és judicaturája arra eléggé bő forrást is nyújtanak, mely codificatoraink által kétségkívül elegendően ki is aknáztatik. Miért késünk és huzakodunk tehát annyira, miért nem használjuk fel a mostani annyira kedvező politikai constellátiót, hogy az általános polgári törvénykönyvet, mely nélkül jogállam nem is képzelhető, végre megalkossuk ? Mindenkinek tetszését ép oly bajos megnyerni, mint egy nemzeti magánjogot alkotni; siessünk azért a munkával és ne nézzünk se jobbra se balra, csak arra, hogy a jogbizonytalanságnak mielőbb véget vessünk és állami létünk és hegemóniánk ezen legfőbb garanciáját életbe léptessük ! Nem akarunk félreértetni, vagy azon gyanúba esni. hogy szó-szólói vagyunk a magánjog receptiójának. Nincs kétség vagy nézeteltérés abban, hogy egy önálló, a nemzeti hagyományokon alapuló magyar codex vágyunk és reménykedésünk netovábbja. És teljes receptióra annál kevésbbé is van szükség, mert a minister felvilágosító szavai szerint a munka nagy része már kész is. De nem vagyunk eléggé sovinisták, hogy elhigyjük azt, miszerint speciális magyar magánjog alkotható vagy hogy az ily alkotásban köszönet is legyen. Magyarország réges régi időktől fogva közeli és távolabbi szomszédaitól vette át jogi intézményeit és törvényalkotásait, sőt a legmagyarabb V e rböczy Hármaskönyve is közelebbről tekintve az akkor divó római és nyugateurópai jogok compilatiója. Ez nemzeti büszkeségünkre nagy csapás lehet — magán a tényen azonban mit sem változtat. Öröklési és családjogunkban vannak és lesznek speciális nemzeti hagyományok és intézmények, magánjogunk többi része azonban annál tökéletesebb lesz, minél inkább közeledik a *) Lásd Pesti Hirlap 71. március 12-diki számát.