A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - Adalék az igazságügyi költségvetési kimutatáshoz

Tizenhatodik évfolyam. 12. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Budapest, 1897. március 21. Előfizetési árak: Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Helyben, vagy vidékrt bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ^ 8 « — « BET1LAP AZ KÍAZSÍGOGY faDEOIM KÍPflSElETÉRB A HACTiR OWTÉOI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI fS EÖZJERYZŐI KAR ífaÜNYíí £gész " ~ « « - « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOB AZ előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. icgccs^ ' postau talványnyal küldendők. Megjelen minden vasárnap. TARTALOM : Adalék az igazságügyi költségvetési kimutatáshoz. I. Irta : Pataky István, kir. alügyész Szolnokon. — II. Irta: dr. Stipl Károly, kir. ügyész Kalocsán. — A vita után. Dr. Révai Lajos. — A haszonkölcsönbe kapott ingónak a kikötött időn tul való használata képezhet-e sikkasztást, avagy sem? Irta: Lehoczky Sándor, eperjesi kir. tszéki biró. — Vádoljon-e az ügyész ? Irta: dr. Rottenberg Márton ügyvéd Iglón. A fővárosi lakbérszabályzat S8. ii-ához. Irta: dr. B er é n yi Sándor budapesti ügyvéd.— A védelem joga. Irta : Neumann Lajos, szegedi kir. járásbirósági aljegyző. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki kir. tszéki biró. — Belföld. (Az ügyvédi kar helyzete a temesvári ügyvédi kamara jelentése szerint.) — Sérelem. ^Közjegyzői kérdés Marosvásárhelytt. Irta: Y.) — Irodalom. (A bűnvádi perrendtartás és magyarázata. Irta: dr. Perjéssy Mihály, fehértemplomi királyi ügyész. — A bölcsészeti jogtudomány kézikönyve. Irta : dr. E s zterházy Sándor, kassai jogtanár. — Szabadalmi naptár 1897 Szerkeszti: Bergl Sándor, hites szabadalmi ügyvivő Budapest.) — Vegvesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbíróság! határozatok és döntvények — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök —Pályázatok] Adalék az igazságügyi költségvetési kimutatáshoz. B. lapjuknak f. évi 10. számában «Az 1897. évi igazságügyi budget» focim, és «V. kir. ügyészségek" alcim alatt megjelent és a szolnoki kir. törvényszék és ügyészségre vonatkozó megjegyzéseire pár szóval felelni óhajtván, kérem, hogy felszólamlásomnak b. lapjukban helytadni szivesked;enek. Elismerem, hogy cikkíró ur nagyon jó akarattal tárgyalja az igazságügyi kérdéseket, hanem akkor, a midőn minden tekintetben a statistikai kimutatás után indult lehetetlen volt tévedésbe nem esnie, s a midőn elismerem, hogy a rossz akaratnak minden árnyalata nélkül itélt, ki kell jelentenem mégis, hogy kissé elhamarkodva tette meg annyira-mennyire erős megjegyzéseit, a komolyság hiány, kötelesség mulasztás és érzéketlenségről stb. beszélve. Elhamarkodottnak tartom a cikkíró urnák a szolnoki kir. törvényszék és ügyészségre vonatkozó megjegyzését s hiszem, hogy ép oly elhamarkodott az a többiekkel szemben is. Ugy a kir. törvényszéket, mint a kir. ügyészséget védeni feleslegesnek tartom, s a midőn tapasztalásból merített tényként merem állítani, hogy a szolnoki kir. törvényszék bírái páratlan szorgalmat fejtenek ki. mondhatom azt is, hogy a büntető ügyekkel foglalkozó birák is túlterhelve vannak ép ugy, mint a többi ügyekkel foglalkozó birák. Mellesleg megemlíthetem azt is. a mi a — szerintem nem eléggé hü - kimutatásban nincs benne, hogy a büntető ügyekkel foglalkozó birák egyike nem kevesebb mint 8 hónapon keresztül (májustól december végéig) volt ágyban fekvő beteg. Persze ez a statistikai adatokból nem tűnik ki. valamint az sem, hogy a szolnoki kir. ügyészségnél 3 alügyész volna ugyan a kir. ügyész segítségére 1896 június hó óta, de tényleg a mai napig egyidőben nem működött együtt a 3 alügyész 3 hétnél tovább. Hogy miért? nem tartozik ide, de igy van. Ami pedig azt illeti, hogy a személybiztonságnak nagy ellensége volna a szolnoki törvényszék és ügyészség (valamint a többi is), szintén elhamarkodott Ítélet. A statistikai kimutatásról nem is beszélek. Hogy milyen nyájas dolog és megbízható munka az az ezer oldalról szorított, sürgetett, úgyszólván páratlan gyorsasággal nyélbe ütött statistika, azt a kik ilyenekkel is foglalkozunk, nagyon tudjuk. Hogy mily szerepe van ebben a rég megénekelt test- j Lapunk mai száma résznek, köztudomású dolog, s azonkívül pedig tévedni ember szokott. Azt a kimutatást pedig több ember készíti, tehát több embernek tévedése is lehet benne. Tévedés pedig van benne, a mi abból is kitűnik, hogy határozottan állítom, miszerint 1896. évben a félretételek száma nem 88, hanem 144. volt. Ez is tesz valami különbséget. Azután teljes lehetetlen az, hogy a vádvisszavonások száma csak 5 volna. Ezek alatt értetődnek az olyan magán vádra üldözendő ügyek, a melyekben a végtárgyalásra már határidő lett kitűzve, de a határidő előtt szabályszerű kérvénnyel a panasz vizszavonatik. Ilyen eset is több volt 5-héI. Kevésbbé feltűnő kimutatás egyszerűen szerencsés véletlen s nem egyéb. Nem egyformák az emberek, nem lehetnek egyformák a kimutatások sem. De elfogadom helyesnek azt a kimutatást, a melyből cikkiró ur merített. Az is panasz, és pedig mint kiveszem legfőbb panasz, hogy 499 elitélttel szemben 255 felmentett áll. Hanem ebből nem az következik, hogy a feljelentések, és befejezett vizsgálatok nem mérlegeltetnek elég komolyan, hanem az, hogy sok a magánvádra üldözendő esetek száma, a hol pedig legtöbb esetben a tárgyalás befejezése után vonatnak vissza a panaszok, a minek felmentés a következménye. Tapasztalatból mondhatom, hogy az ilyen ügyek nagy rész ét képezik azoknak, a hol a 255 felmentett vádlott szerepet vitt. Aztán számolni kellene a közvetlenséggel is, a hol a vizsgálat során könnyedén inkább következtetése, találgatása után vallott tanu. mintegy magába szállva, csak a látottakat, hallottakat mondja s elhagyja találgatását megtörténtként előadni. Azt hiszem ez is eléggé ismeretes, valamint az, hogy a tényállás sok ügyben csak a végtárgyalásnál tisztázható. Végül pedig, mint tényre hivatkozom, hogy a mult 1896. évről is nagyon sok oly ügyet tudnék felmutatni cikkiró urnák, a hol a kir. törvényszék megszüntető végzésével szemben a tek. kir. Ítélőtábla mondta ki, hogy vádlásra elegendő ok van, pedig végeredményében felmentő ítélet hozatott. Node hát ez sem tűnik ki a statistikából s mert ki nem tűnik, következésképen a kir. törvényszék és ügyészségnek kell hibásnak lenni. Biztosítom tehát cikkiró urat. hogy sem a törvényszéknél, sem az ügyészségnél «kóros állapotok» n i n c s e n e k, hanem dolog az v a n elég. Pataky István királyi alügyész, Szolnokon. * r # «Elhamarkodásnak» és nem eléggé «hünek» jellemzi Pataky ur kimutatásunkat azért, mert nincs benne, hogy a «bünügyi birák egyike 8 hónapon keresztül beteg.» (! \) Ha valakit lehet ezen állítólagos mulasztásért hibáztatni, ugy ez maga az alügyész ur volna, mert mi hűségesen közöltük volna talán ezen betegséget is, ha ő azt a kimutatásba felvette vagy ha az egyáltalában szokásos volna! Telepathiával nem rendelkezünk, és igy nem sejthettük sem ezt, sem pedig azt, hogy ea 3 ügyész csak három héten át működött együtt». Tekintve pedig, hogy a statisztikai kimutatásoknál ily részletek nem közöltetnek, közleményünk az elhamarkodottság vádjával csak akkor volna illethető, ha az alügyész ur nem csak állítaná, hogy az általunk közzé tett adatok és számok helytelenek, de azt bizonyítaná is. Ennek helyébe ő maga nyíltan beismeri, hogy a kimutatást a melyből merítettünk. «helyesnek elfogadjaw ; ha tehát helyes a kimutatás, helyeseknek kell lenniök az abból vont következtetéseknek is és az elhamarkodás részünkről teljesen ki van zárva. Hogy a szolnoki ügyészség statisztikai kimutatása nem eléggé «megbizható,» ezt sajnálattal tudomásul vesszük; megjegyzést ahhoz egyelőre nem (űzünk, végezze ezt az alügyész ur saját felettes hatóságával, melynek szintén kis hozzászólása 12 oldalra terjed.