A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában

42 A JOG ményeivel együtt — beleértve a törvényszéknek 3,734, 3,878, és 3,735. sz. végzésének neheztelt részét is — megsemmisíti, s a törvényszéket mint bányabiróságot utasítja, hogy a kincstár által a birói kiküldött kezéhez fedezetül letett 500 frtot ettől szerezze be, és a kielégítési végrehajtásnak érdektelen szakértő alkalmazása mellett leendő szabályszerű foganatosítása iránt intézkedjék. A m. kir. Curia 1895. évi jan. 9. 8,338. sz. a. köv. végzést hozott : A másodbiróság végzése azzal a kiegészítéssel, hogy az eljárás költsége viselésének kérdése a befejezett végrehajtás felett hozandó határozatra tartatik fenn, helybenhagyatik. Indokok: A másodbiróság végzése indokolásában az 1888. évi szakvéleményre történt utalás s arra vonatkozóan tett kijelentés nem értelmezhető oda, hogy az elrendelt eljárás egymagában ama szakvélemény alapján eszközöltessék; ellenkezően a megelőzően tett annak a kijelentése, hogy a kiküldött feladatát a megilélt bányajogositvány terjedelmének a kir. Curia 1892. évi 11,807. sz. ítélete szerint való kijelölése képezi; a hogy abban az ítéletben ama jogosítványnak ugy hosszasági mint szélességi mérete tüzetesen megállapítva van, — félreismerhetlenül igazolja, miszerint a méretek megállapításánál, s illetve a jogosítvány hosszúságának és szélességének a természetben való kijelölésénél a kir. Curia ítélete szerint alkalmaztatni rendelt alapra nézve a másodbiróság eltérően intézkedni nem kivánt, sőt végzése rendelkező részében foglalt az az utasítás, hogy a bíróság a végrehajtás szabályszerű foganatosítása iránt intézkedjék, — kizárja azt, hogy annak kivitele más mint a kir. Curia Ítéletében megjelölt alapon eszközöltethetnék. Ezeknek — a felek felfolyamodásában s ellenészrevételeikben felhozottakra vonatkozóan — lett előrebocsátása után, a másodbiróság végzése érdemi részében egyébként megfelelő indokolása alapján, és azért lett helybenhagyva, mert valamint a birtoklás jelen állapotának ideiglenes fenntartása tekintetében az ideiglenes határok megállapíthatók voltak, és mégis állapíttattak, ugy azon módon a kérdésben forgó bányajogositvány határai is, nemcsak hosszban, de szélességben is megállapithatóknak tekintendők, mire a kir. Curia s az elsó'biróság ítéletében felhozott perbeli adatok utalnak; de meghatározandó a szélességi határ az egységes megoldást igénylő végrehajtás teljessége, és ezzel a villongásoknak jövőre leendő elhárítása szempontjából, — még pedig a mennyiben a határok kitűzése kicövekeléssel egészben eszközölhető csakugyan nem lenne, gyakorlatilag felismerhető, elméleti kijelölés, a megítélt dolognak minden irányban való felvétele és térképezése által; mivel ennek teljesítése nélkül a végrehajtás utján leendő birtokbaadás és ennek folyományául az ideiglenes határok megszüntetése helyesen nem eszközölhető. A végrehajtási eljárás költségeinek megállapítása tárgyában az elsőbiróság nem határozott s a másodbiróság is csak a kiküldött ide vonatkozó intézkedését semmisítette meg, de ama költségviselésnek kérdése végzésében megoldást nem nyert; ez okból tehát s mert a költségek végleges összegének megállapítása s ezzel egybelüggően, viselésének elintézése az eljárás befejeztével hozandó határozatra tartozik, — kellett a kir. tábla végzését ez értelemben kiegészíteni. Hagyatéki követelés peresitése esetén az adós csak birói kézbe letételre kötelezhető akkor, ha nem valamennyi örökös szerepel mint felperes. iM. kir. Curia 1896 április 21. 1,790. sz.) A kényszeregyezség körüli eljárásnál a csődbíróságot nemcsak a felügyeleti jog, hanem az a jog is megilleti, hogy annak jóváhagyása vagy a jóváhagyás megtagadása iránt határozzon. Határozhat tehát a csődbíróság ama kérdés felett is, hogy a kényszeregyezségi ajánlat az egyezség foganatosítását megelőzőleg visszavonható-e vagy nem. (M. kir. Curia 1896. március 10. 103. sz.) Téves az a felfogás, hogy a természetes apa a törvénytelen gyermek tartásához csak hozzájárulni tartozik, mert első sorban az apa köteles a törvénytelen gyermeket eltartani. Az anyának igénye az általa teljesített tartás megtérítésére a természetes apa irányában csak abban az esetben enyészik el, ha hosszabb időn át a tartást saját kötelezettsége gyanánt és megtérítési szándék nélkül teljesítette. (M. kir. Curia 1896. nov. 18. 278. sz.) Ha a házassági szerződésben a férj feltétlenül elvállalta az ideiglenes tartásdij fizetésére a kötelezettséget, ugy az ez iránt folyó perben a vétkesség kérdése lényegesnek annál kevésbbé tekinthető, mert ez a kérdés a végelválás iránti perben oldandó csak meg. (M. kir. Curia 1896. november 18. 275. sz.) A származás törvényességének vitatásánál az anya érdeke is érintve lévén, az anyának perbevonása nélkül érdemileg el nem dönthető a törvénytelen származás megállapítása iránt indított per, M. kir Curia 189í>. október 28. 1,745. sz.) A törvényes gyakorlat szerint juhok vételénél, ha azoknál az átvételtől számított két hó alatt szörféreg és métely vétetik észre, az vélelmezendő, hogy a megvett juhok már az átvételkor betegek voltak és e lényeges hiba miatt a vevőnek joga van a szerződés felbontásához. (AI. kir. Curia 18£6. április 22-én I. G. 3. sz.) Az utalványozás csak akkor tekinthető teljesnek, ha az utalványozó adós, az utalványos hitelező és az utalványozott abban állapodnak meg, hogy az utalványos hitelezőt az utalványozott elégítse ki. Ha azonban az utalványozó a fizetést másra bizza, a nélkül, hogy ezt az utalványozó hitelezője kifejezetten elfogadja, ez által szerződési viszony csak az utalványozó és utalványozott között jön létre. (Magyar királyi Curia 1896. április 21. I. G. 1. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben' Ha a biztosító társaság és ügynöke közt az a megállapodás, hogy az ügynök a be nem váltott dijnyugtákat 30 nap alatt visszaküldeni köteles, mert ellenesetben azok értékével ő terheltetik meg, akkor a biztosító társaság a 30 napon tul viszszaküldött dijnyugtát visszafogadni nem köteles és követelheti az ügynöktől a díj nyugta kifizetését. Az ügynök nem élhet avval a kifogással, hogy nemfizetés folytán a kereskedelmi törvény 485. 4. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatálytalanná válván, annak alapján a biztosító már dijat nem követelhet, mert a pernek tárgyát nem a biztosító és biztosított közti jogviszony képezi. (M. kir. Curia 1896. április 22. 45. sz.) Az, a ki a váltó birtokába a telepes forgatmánya utján az óvásra rendelt határidőn belül, bár a lejárat után, jutott, a váltót a telepesnél bemutatni és ovatoltatni tartozik. (M. kir. Curia 1896. szeptember 23. 1,057. sz.) A biztosított az általa aláirt ajánlat tartalmáért felelős, akár maga töltötte ki, akár az ügynök által töltette ki, előbbi esetben saját ténye vagy mulasztása folytán, utóbbi esetben az ügynöknek adott megbízás alapján. A biztositónak a biztosítási ügylet megkötésére feljogosított közege az ajánlat végleges elintézésére is feljogosítottnak tekintendő, minthogy az ügylet megkötése épen az ajánlat elfogadásán vagy vissza nem utasításán alapul. Ha ily közeg az ügylet megkötésekor az ajánlattevő által elhallgatott fontos körülményekről tudomással birt, ugy a biztosító a kereskedelmi törvény 475 §-a értelmében a biztosítás érvényességét meg nem támadhatja. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a kötvény a külföldön székelő biztosító által tényleg külföldön állíttatott ki. Ha a biztosítási ajánlat megállapítja azon határidőt, a mely alatt a biztosító az ajánlat elfogadása iránt nyilatkozhatik, az ügylet csak akkor tekinthető érvényesen megkötöttnek, a mikor a biztosító az ajánlatot kifejezetten elfogadta, vagy ennek hiányában és ha az ajánlat vissza nem utasíttatott, az ajánlatban meghatározott határidő elteltével Ha ezen határidőn belül a kötvény kiállíttatott, ugy az ajánlat elfogadottnak és ezzel az ügylet érvényesen megkötöttnek tekintendő, és a bizto sitás megkötésének időpontja összeesik a kötvény kiállításának időpontjával. (M. kir. Curia 1896. dec. 1. 1,315. sz.) Ezen kitétel: «fizetendő A. B. ügyvédi irodájában Nagyváradon » nem a telepes személyének megjelölését foglalja magában, hanem azt a helyiséget határozza meg, a hol az elfogadó maga kívánja a fizetést teljesíteni, ily esetben pedig az óvási cselekmény a megjelölt helyiségben az elfogadó ellenében veendő fel. (M. kir. Curia 1896. október 21. 1,445. sz.) Ha a cégjegyzék szerint a cég jegyzéséhez két igazgatósági tagnak az aláírása szükséges, ugy azt az igazgatót, a ki egymaga jegyezte a céget és az ily aláírással ellátott váltót forgalomba hozta, aláírása alapján személyes felelősség terheli. (M. kir. Curia 1896. október 8. 156. sz.) Kellékhiányban szenved az a váltó, a mely vagylagosan két rendelvény est jelöl meg. A rendelvényesnek tulajdonosi minőségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy az ö birtokában levő váltó hátán más személy szerepel forgatóként. (M. kir. Curia 1896. szeptember 29. 1,394. sz. A perrendtartás 245. §-a értelmében a biró a perben kifejtet tényállásnak megfelelő törvényes rendelkezést az esetben is alkalmazza, ha a felek az illető törvényhelyre nem hivatkoztak, és igy a bíróság helyt adhat a megtámadási keresetnek a csődtörvény 27. tj. 3. pontja alapján akkor is, ha az nem erre a szakaszra alapíttatott. Midőn a hitelező részére veszély alapján elrendelt biztosítási végrehajtás foganatosíttatott, s a közadós a nem kifogásolt követelést ki nem fizette, sem pedig birói kézhez letétel által nem biztosította, hanem kereskedő létére áruinak lefoglalását, sőt