A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában

^ JOG 43 részben zárgondnoki kezelés alá helyezését tűrte, fizetései megszüntetésének mindenki által felismerhető jelét tanúsította, melyről a hitelező is a végrehajtásnak ekként történt foganatosítása alkalmával kétségtelenül tudomást szerzett. (M. kir. Curia 1896. szeptember '22. 84. sz.) A nyugdijszabályokban foglalt határozmányok helyes értelmezése szerint, hivalból való elmozdítás, történt légyen az akar valamely megbecstelenítő cselekmény miatt az igényjogosultat ért elitéltetés folytán, akár pedig a szolgálati kötelesség súlyos megsértése miatt — önmagában véve még nem enyészteti el az igényjogosultnak nyugdíjigényét, hanem a hivatalból való elmozdítást kimondó határozatnak csak akkor lesz ez a jogelenyésztő következménye, ha ez iránt is kifejezetten külön rendelkezést tartalmaz. (M. kir. Curia 1896, nov. 27. 950/895. V.) Perújításnak jogerőre emelkedett sommás végzés ellen is van helye. (M. kir. Curia 1896 noV. -7. 81'2. i A telepitett váltót az elfogadó ellen csak akkor nem kell ovatolni. ha a telepes az óvás felvételére rendelt időnek egész tartama alatt egyszersmind a váltó birtokosa. Ha ezen időnek eltelte előtt a váltó mas tulajdonosnak a kezébe jut, ugy a váltóra nézve az óvás tekinteteben fennállott kedvezmény elenyészett és a telepitett váltokra nézve megállapított óvás kötelezettség beállott. (M. kir. Curia 1896. április 30. 124. sz.i Az i868:LIV. t.-c. 221. £-ának rendelkezése, hogy eskü általi bizonyításnak csak végitéletben van helye, az 1893:XVIII. t.-c. által hatályban fenn nem tartatván, az illetékesség kérdésében helye van a felek eskü alatti kihallgatásának. (M. kir. Curia lb96. március 14. E. 40 sz.) Felperes beismervén azt, hogy a váltóösszeget még az óvásnak felvétele előtt kezéhez vette, — az által, hogy a váltóösszegnek nála történt lefizetéséről a váltóbirtokost nem értesítette, maga szolgáltatott okot arra, hogy a nála már kifizetett valto alperes ellen megovatoltatott. Ily esetben felperes nem igényelheti az alperestől a saját mulasztása folytán felmerült vissz-számlabeli költségeknek megtérítését. A rozsahegyi kir. törvényszék (1896 február 8. 721. sz. a.) dr. Tenner Samu ügyvéd által képviselt B. és B. cég felperesnek dr. Mayer Ármin ügyvéd által képviselt K. Hanni alperes ellen 4 frt 69 kr. és jár. iránti váltóperében következőleg ítélt: A kifogások elutasítása és a sommás végzés hatályának fentartása mellett kötelezi a törvényszék alperest, mint a Budapesten 1695. évi június 14-én 193 frt 53 krról kiállított váltó elfogadóját, hogy a kereseti 4 frt. 69 kr. vissz-számla költséget felperesnek megfizesse stb. Indokok: A keresethez A. a. mellékelt váltón fizetés helyéül az alperesnek mini elfogadónak lakhelye van megjelölve, következőleg a váltó lejáratkor L.-Sz.-Miklóson vagyis az alperes lakhelyén volt fizetés végett magánál az elfogadónál bemutatandó és a fizetés is ott teljesítendő, az alperes azonban a helyett, hogy a váltónak fizetés végetti bemutatását bevárta volna, a váltó értékét a kibocsátónak Budapestre küldte el és a midőn a l.-sz.miklósi takarékpénztár nevében az ottani közjegyző a váltói fizetés végett nála bemutatta, azt a kitérő választ adta, hogy a pénzt a kibocsátónak küldte el, holott még akkor is módjában állott az összegnek lefizetése által az óvásfelvételtől s igy a költségektől megszabadulni, de ezt tenni elmulasztván, a felmerült óvási és egyéb költségekért az óvatoltató váltóbirtokosnak a v. t. 50. §. értelmében ő maradt felelős. Minthogy pedig felperes az A. alatti váltóval és a D. a. visszszámlával igazolta, hogy ő a váltót beváltotta, az 5. §. értelmében a fizetett költségeknek megtérítését az elfogadótól jogosan követelheti, ámbár a v. t. 92. §. értelmében az alperes élhet mindazon kifogással, a rrelyek öt a mindenkori felperes ellen közvetlenül megilletik s ámbár a felperes beismerésével és a kifogásokhoz 1. sz. a. zárt igazolványnyal minden kétségen felül áll az, hogy felperes a váltó összegét 1895 okt."31-én, tehát oly időben, a midőn még óvás felvéve nem volt, vette kezéhez, mindazonáltal az alperes a fizetés kifogásával valamint azon további kifogásával is, hogy a váltó forgatásáról őt a felperes nem értesítette és hogy a váltó értékét magánál visszatartotta, a helyett, hogy azt vagy visszaküldte, vagy pedig az óvás felvételét megszüntette volna, a jelen perben sikeresen nem védekezhetik azért, mert a váltó forgatási tilalommal ellátva nem lévén, a felperes azt forgathatta a nélkül, hogy erről az alperest értesíteni kötelességében állott volna, mert továbbá a fizetési helynek megjelölése által az alperesnek tudnia kellett, hogy a váltót fizetés végett nála fogják bemutatni, mert az alperes azt, hogy felperes a váltót a fizetési hely tekintetében utólagosan és a megállapodástól eltérően kitöltötte volna, nem bizonyította, és mert az óvás nem a felperes, hanem egy harmadik váltóbirtokos megkeresésére lett felvéve: ezek szerint tehát az alperesi kifogások alaptalanoknak bizonyulván stb. A pozsonyi kir. ítélő tábla (1896. március 10. 514. sz. a.) az első bíróság ítéletét helyben hagyja, megfelelő indokainál fogva és azért, mert alperes a fizetést nem a váltó tartalmához képest teljesítvén, a szabálytalan eljárása folytán keletkezett vissz-számlaköltségnek megtérítése őt terheli. A m. kir. Curia (1897. január 26. 610. sz. a.): mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztatik, az 1895. évi 7,144. sz. a. sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Minthogy felperes beismerte, hogy a váltóösszeget még 1895. évi okt. 31-én, tehát az óvásnak 1895. nov. 2-án d. u. 4'/, órakor történt felvétele előtt kézhez vette s minthogy felperes az által, hogy a váltóösszegnek nála történt lefizetéséről a váltóbirtokost nem értesítette, maga szolgáltatott okot arra, hogy a nála már kifizetett váltó alperes ellen megovatoltatott: a felperes, különösen tekintettel a ;;. •/. a. levélnek tartalmára is, nem igényelheti a saját mulasztása folytán felmerült vissz-számlabeli költségeknek megtérítését az alperestől; miért is stb. Bűnügyekben. A kir. Curia döntvényei. (Büntető ügyekben). Megilleti e a kir. ügyészt a felebbvitel joga törvényszék hatáskörébe tartozó büntető ügyben hozott oly végzés ellenében, mely a büntető eljárást egyedül a sértett fél visszavonható indítványára üldözendő bűncselekmény tárgyában szünteti meg, és melyet a sertett fél nem felebbezett? (:az 1896. évi 7,459. és 11,480. szhoz.) Határozat. Törvényszék hatáskörébe tartozó büntető ügyben hozott oly végzés ellen, mely a büntető eljárást egyedül a sértett fél visszavonható indítványára üldözhető bűncselekmény tárgyában szünteti meg, — a kir. ügyészt akkor is megilleti a felebbezés joga, ha a sértett fél nem felebbezett. Indokolás. A kir. ügyész önálló felebbezési joga egyedül a sértett fél visszavonható indítványára üldözendő bűncselekmény tárgyában kir. törvényszék által hozott megszüntető végzés ellen sem az anyagi, sem az alaki büntető jog szempontjából kétségbe nem vonható. A felek perbeli állásának és jogainak meghatározása nem tartozik az anyagi jog körébe, ezért a büntető törvénykönyvek rendelkezéseiből az ügyfelek felebbviteli jogára nézve útmutatás nem várható. Nem meríthető nevezetesen ily útmutatás a B. T. K. 112— 116. §§-ból, melyek egyedül a sértett félnek ama jogköréről rendelkeznek, hogy egyes bűncselekmények miatt az eljárás az ö indítványa nélkül folyamatba nem tehető, de sem az indítványtevésnek módját, sem az indítványozónak perbeli jogkörét nem szabályozzák. Különösen nem következtethető a B. T. K. 116. §-ának rendelkezéséből, hogy a sértett félnek belenyugvása a bűnvádi eljárás megszüntetésébe, kizárná-e részben a kir. ügyész felebbezését. Az idézett §. szerint csak a sértett fél indítványának visszavonása, — tehát kifejezett akaratnyilvánítás következtében szüntetendő meg a további büntető eljárás, a megszüntető végzés ellen való felebbezésnek elmulasztása azonban nem vehető ily visszavonásnak. Eltekintve attól, hogy a hallgatag visszavonás nem egyenértékű a kifejezett visszavonó nyilatkozattal, a felebbezésnek emiitett elmulasztása nem is biztos kifejezése a sértett fél akaratának. Ily esetekben, különösen ha a végzés helytelen ténymegállapításból indul ki vagy alakilag sérelmes, a kir. ügyész hivatott a sértett fél mulasztását pótolni és közbelépésének kizárását sehogy sem igazolná ama feltevés, hogy a sértett fél elállott indítványától, s ennélfogva nincs helye további eljárásnak. A hatályban levő eljárási szabályok vizsgálata hasonló eredményre vezet. A bűnvádi eljárást az ország nagyobb részében szabályozó birói gyakorlat oly értelemben alkalmazza az 1871 : XXXIII. t.-c. 17. §-át, hogy törvényszék hatáskörébe tartozó büntető ügyekben tekintet nélkül arra, vájjon hivatalból vagy magáninditványra voltak-e inditva, rendszerint a kir. ügyész képviseli a vádat, indítványa mindig meghallgatandó, és el nem fogadása esetében perorvoslattal élhet. Ily értelemben rendelkezik a büntető ügyviteli szabályok 35. §-a is. Figyelembe veendő továbbá, hogy míg a járásbíróság előtt magáninditványra üldözendő bűncselekmény miatt folyó ügyekben is, hol a sértett fél önállóan képviseli a vádat, azaz mint magánvádló jár el, az 1881. évi augusztus 15-én 2,265./J. M. E. sz. alatt kelt szabályrendelet 20. §-a világosan biztosítja a kir. ügyésznek a közbelépés és felebbezés jogát. A volt katonai határőrvidékhez tartozott területeken hatályos 1872. évi ideiglenes eljárási szabályok 84. §-a megadja a kir. ügyésznek a felebbezés jogát minden megszüntető végzés ellen, akár magáninditványra akár hivatalból volt a vádbeli cselekmény büntetendő. Az 1853-ik évi július hó 29-én kelt büntető perrendtartás 37. §-a a magáninditványra üldözendő bűncselekmények esetében is fentartja a kir. ügyész részére a közbelépés jogát. A 30., 202., 300. §§-ok a kir. ügyész felebbviteli jogáról minden megszoritás nélkül szólnak és ez utóbbi két §§. a kir. ügyész és a magánvádló