A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában

A JOG 87 Indokok: Tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény értelmében kereskedelmi segédnek nem csupán az tekintendő, a ki a főnök üzletében szolgálatokat teljesít, hanem az alatt mindenki értetik, a ki a kereskedelmi üzlet viteléhez szükséges cselekmények teljesítése cséljából a főnökhöz általában szolgálati viszonyban áll és a kereskedelmi törvény 60. §-ban megjelöltek közé nem tartozik; tekintettel arra, hogy e szerint felperes, a ki kereseti előadása szerint Budapesten állandó évi fizetéssel ellátott kereskedelmi képviselője volt alperesnek, tehát ez irányban alpereshez állandó szolgálati viszonyban állott, alperessel szemben kereskedelmi segédnek tekintendő: a kir. törvényszék helyesnek fogadta el az alperes által felebbezésében kifejtett azt az álláspontot, hogy a kereskedelmi törvény 55. és illetőleg az 1884. évi XVII. t.-c. 176. §-ai szerint a jelen pert az illetékes iparhatóság előtt folyamatba teendő eljárásnak kellett volna megelőznie, s hogy ennek elmulasztása a sommás eljárási törvény 27. §-ának első pontjában foglalt, tehát az ezen §. utolsóelőtti bekezdése szerint az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményt képez. Minthogy pedig valamely hivatalból figyelembe veendő pergátló körülmény fenforgása esetében a sommás eljárási törvény 128. §. 2. pontja szerint az első érdemleges tárgyalás elmulasztása alapján hozott Ítéletek ellen is van helye felebbezésnek: alperes felebbezésének helyet adni, az elsőbiróság ítéletét a sommás eljárási törvény 166. §-a értelmében feloldani, az eljárást megszüntetni és a sommás eljárási törvény 168. és 109. §-ai alapján felperest a sikerre vezetett alperesi felebbezés költségének fizetésére kötelezni kellett (1896. április 18. D. 89. sz. a.) Oly bizonyítvány, melyben az osztrák hatóságok csak annak igazolásara szoritkoznak, hogy valamely osztrák állampolgár házassága a hadkötelezettség szempontjából akadályba nem ütközik, az 1894. évi XXXI. t.-c. követelményeinek meg nem felel. A m. kir. belügyminiszter 1896. március 22-én 26,661. sz. alatt hozott határozata, K. város polgármesterének W. Mihály osztrák állampolgár k—i lakos házassági ügyében f. évi február hó 6-án 533 sz. alatt kelt jelentésének mellékleteit visszaküldve a m. kir. igazságügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem a cimet, hogy oly bizonyítvány, melyben az osztrák hatóságok csak annak igazolására szoritkoznak, hogy valamely osztrák állampolgár házassága a hadkötelezettség szempontjából akadályba nem ütközik, az 1894. évi XXXI. t.-c. követelményeinek meg nem felel. Ha a felek az osztrák hatóságoktól megfelelő bizonyítványt ki nem eszközölhetnek, szabadságukban áll összes irataik bemutatása mellett az igazságügyminiszter úrhoz az idézett 1894. évi XXXI. t.-c. 113. §-a alapján fólmentésért folyamodni annak kimutatása alól, hogy a kötendő házasság Ausztria törvényei szerint akadályba nem ütközik. A felek közös megállapodásaitól a bíróság el nem térhet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyt ad, az elsőbirósági ítéletnek azt a részét, melylyel felperes keresetének 9 frt tőke és járulékaira vonatkozó részével elutasittatott, megváltoztatja. Indokok: Felek a per során kölcsönösen megállapodtak abban, kogy arra az esetre, ha a szakértő a kereseti áruk értékét 300 frtra vagy ezen összegnél többre becsüli, alperes köteles az egész kereseti összeget és járulékait felperesnek megfizetni. Ezt a megállapodást az elsőbiróság az ítélet hozatalánál alapul vette ugyan, mégis alperest csak a kereseti követelés egy részében marasztalta, 9 frt tőke és járulékaira vonatkozó keresetével pedig felperest elutasította, dacára annak, hogy a kihallgatott szakértő véleménye szerint az áruk értéke 300 frtnál többet tesz ki. Az elsőbiróság ezzel a rendelkezésével megsértette azt a jogszabályt, mely szerint a felek perbeli tényei, illetve kölcsönös megállapodásai őket kötelezik, illetve attól a biróság jogos indok nélkül el nem térhet. Ez okból felperes felülvizsgálati kérelmének az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §. c) pontja alapján részben helyt adni kellett. (1896 április 25. E. 138. sz. a.) A biztosítási szerződés joghatálya a törvénynyel szemben — Havonta fizetett biztosítási dij. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt ad, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja. Indokok: Mert az A. alatti belépési nyilatkozat szerint a 39 frt 60 kros havi részletekben volt alperes által törlesztendő. Alperes a második havi díjrészletet nem fizette be, minek folytán a biztosítási szerződés a kereskedelmi törvény 505. §. 3. pontjához képest hatályát vesztette és minden abból származó jogok és kötelezettségek megszűntek. A kereskedelmi törvény 507. §-a szerint ugyanis a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve a biztosítási szerződés határozatai csak annyiban szolgálnak irányadóul: a mennyiben azok a törvénynek az életbiztosítási ügyletet szabályzó fejezetében megállapítva nincsenek, miből önként következik, hogy oly szerződési kikötés, mely a törvénynek a kérdéses fejezetben foglalt intézkedéseivel ellenkezik, joghatálylyal nem bir. Minthugy pedig az A. alatti belépési nyilatkozatban foglalt az a nyilatkozat, hogy habár a dij havi részletekben fizetendő, alperes az első évi dijjárulékot teltétlenül tartozik megfizetni, a kereskedelmi törvény fentebb idézett 505. §. 3. pontjával ellenkezik; ennélfogva felperes felülvizsgálati kérelmének az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. §-ának a) pontja alapján helyt kellett adni. (1896. évi április 18. E. 74. sz. a.) Kereskedelmi utazó jogköre. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék az elsőbitósági ítéletet abban a részében, melylyel alperes felperesnek 13 frt 35 kr. töke, ennek kamata és^a perköltség megfizetésére köteleztetett, feloldja, és utasítja az elsőbíróságot, hogy a felek közt létrejött ügyletnek összes feltételeire vonatkozólag a tényállást szabályszerű bizonyítási eljárás utján derítse ki. Indokok: Ha való alperesnek az az állítása, hogy az ügylet felperesnek Frankfurter nevü utazó ügynöke és alperes között olyképen jött létre, hogy felperes a kialkudott, illetve a számla első tétele alatt foglalt 33 frtért használható anyagot szállít, akkor felperes utazójának jogköre a keres. törv. 43. illetve 45. §§-ai alapján kétségkívül kiterjedt arra, hogy az 1. tétel alatti anyagnak használhatóságához megkívántató 3. tétel alatti anyagnak ingyen való szolgáltatására felperest kötelező ígéretet tegyen, s felperes ez esetben az utóbbi áru vételára fejében külön követeléssel alperes ellen fellépni jogosítva nincsen. Az elsőbiróság tehát helytelenül alkalmazta a keresk. törv. idézett szakaszaiban foglalt anyagi jogszabályt, midőn Ítéletében a felperesi utazónak a fentebbi irányban való jogkörét a törvény által kizártnak jelentette ki, és ehhez képest alperest a vitás 13 írt 35 kr. tőkének és kamatának megfizetésére, tekintet nélkül arra, hogy melyek voltak a kereseti jogügylet feltételei? — marasztalta. A felülvizsgálati kérelemnek tehát az elsőbirósági Ítélet ezen részére, valamint az 1893. évi XVIII. t.-c. 109. és 110. §-ainak rendelkezéseire való tekintettel, a perköltségre vonatkozó részére nézve is az id. t.-c. 185. §-a a) pontja alapján helyet adni, és minthogy az ügynek e része, tekintettel arra, hogy az elsőbiróság a tényállást az ügylet feltételeire nézve tisztába nem hozta, itélethozásra ezúttal nem alkalmas, az 1893 : XVIII. t.-c. 204. §-a alapján az elsőbirósági Ítélet vonatkozó részét feloldani és az elsőbiróságot további eljárásra és a felülvizsgálati költségnek ki által leendő viselésére is kiterjedő ujabb határozat hozatalra utasítani kellett' (1896. április 18. 68. sz. a.) Kimutatás a m. kir. Curia ügyforgalma és tevékenységéről az 1897. évi január hó 1-től február 28-áig. Szakosztályok. I. Polgári. Beérkezett: 1896. évi hátralékból 3,517, 1897 január hóban 538, február hóban 610, összesen 1,148. Főösszeg 4,665. Elintéztetett : 1897. január hóban 697, február hóban 749, összesen 1,446. Hátralék: 1897. február 28-án 1895. évről 1, 1896. évről 2,275, 1897-ik évről 943, összesen 3,219. — II. Váltó. Beérkezett : 1896. évi hátralékból 950, 1897. január hóban 105, február hóban 87, összesen 192. Főösszeg 1,142. Elintéztetett: 1897. január hóban 174, február hóban 187, összesen 361. Hátralék : 1897. február hó 28-án 1895. évről —, 1896. évről 615, 1897. évről 166, összesen 781. —III. Úrbéri. Beérkezett: 1896-ik évi hátralékból 17, 1897. január hóban 11, február hóban 9 összesen 20. Főösszeg 37. Elintéztetett : 1897. január hóban 8, február hóban 11, összesen 19. Hátralék: 1897. február hó 28-án 1895. évről —, 1896. évről 7, 1897. évről 11, összesen 18. — IV. Felülvizsgálási sommás. Beérkezett : 1896. évi hátralékból 91, 1897. január hóban 36, február hóban 58, összesen 94. Főösszeg 185. Elintéztetett : 1897. január hóban 44, február hóban 46, összesen 90. Hátralék : 1897. február hó 28-án 1895. évről —, 1896. évről 20, 1897. évről 75, összesen 95. V. Büntető. Beérkezett: 1896. évi hátralékból 4,557, 1897. január hóban 1,040, február hóban 975, összesen 2,015. Főösszeg 6,572. Elintéztetett : 1897. január hóban 1,000, február hóban 1,112, összesen 2,112. Hátralék: 1897. február hó 28-án 1895. évről —, 1896. évről 3,006, 1897. évről 1,454, összesen 4,460. VI. Fegyelmi. Beérkezett • . 1896 évi hátralékból 31, 1897. január hóban 49, február hóban 66, összesen 115. Főösszeg 146. Elintéztetett: 1897.január hóban 19, február hóban 58, összesen 77. Hátralék: 1897. február hó 28-án 1895. évről —, 1896. évről 11,1897. évről 58, összesen 96. (tsszesen : Beérkezett 1896. évi hátralékból 9,163, 1897. január hóban 1,779, február hóban 1,80 > összesen 3,584. Főösszeg 12,747. Elintéztetett : 1897. január hóban 1,942, február hóban 2,163, összesen 4,105. Hátralék: 1897. február hó 28-án 1895. évről 1, 1896. évről 5,934, 1897. évről 2,707, összesen 8,64 . Fegyvergyakorlatra való bevonulás és munkaszerződés megszüntetése. Egy asztalossegéd a felmondási időre járó 30 frt fizetés iránt perelte be a mesterét, keresetét arra alapította, hogy midőn 1896. augusztus 29-én mint tartalékos évi gyakorlatra behivatott, alperes őt azonnal elbocsátotta s midőn 1896. szeptember 14-én visszatért és a munkába való állás végett alperesnél jelentkezett, ez őt belépni nem engedte. Az elsőbiróság abból a körülményből, hogy felperes, mikor a fegyvergyakorlatra bevonult, sem a felmondási időre járó bért nem követelte, sem azt nem jelentette ki, hogy a gyakorlat befejeztével alperesnél újból alkalmazásba lépni kíván, ítéletében arra a következtetésre jutott, hogy felperes a fegyvergyakorlatra való bevonulása alkalmával a munkaszerződésnek azonnali felbontásába beleegyezett s ez alapon utasította el felperest keresetével. — A budapesti kir. keresk. és váltótszék felebbezési tanácsa marasztalta alperest, mert helytelenül alkalmazta az ügy eldöntésénél az elsőbiróság az 1884 : 17. t.-c. 99. §-ában foglalt anyagi jogszabályt ; e törvényszakasz szerint ugyanis a tartalékosnak az évenkinti gyakorlatra való behívása a munkaszerződést meg nem szünteti, felperesnek tehát bevonulása alkalmával nem kellett a munkaszerződés fentartását kijelentenie, hanem elég volt a gyakorlat után a szolgálatba visszatérnie; mert ha a kereset ugy értelmeztetnék is, hogy alperes gyakorlatra