A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában

86 A JOG mények behajtása körül az egyes bíróságok különböző eljárást követnek. Hogy a tanú és szakértői illetmények behajtása nem az illető félnek, hanem a bíróságnak a kötelessége, és hogy azt végrehajtás utján hivatalból tartozik eszközölni, azt a tervezet helyesen oldotta megVita tárgyát ezen megoldás után tehát már csak az képezheti, hogy az elrendelt végrehajtás mily hivatalos közeg által foganatosittassék. A bíróságok eddig rendszerint a bírósági végrehajtók kiküldésével foganatosították a végrehajtást, de számtalan esetben megtörtént, hogy a végrehajtást szenvedőnél kellő fedezet nem t a 1 á 11 a t v á n, a v é g r e h a j t á s foganatosítása sikertelen maradt. Ez az eljárás a végrehajtó dijainak miként és honnan leendő fedezése miatt azután sok kellemetlenségre vezetett. Az eljárást tehát törvény utján szabályozni kell. És miután az irodai átalányt ily költségekkel terhelni nem lehet, s miután ezentúl az ily illetmények utólagos behajtása ritkán fog előfordulni, mindezen körülmények, de a költség kímélés is arra utalnak, hogy a tanú és szakértői illetményeknek végrehajtás utján leendő behajtása esetén a végrehajtás foganatosításával a jövőben — ugy miként a bagatell eljárásban, — a községi elöljáróságok bízassanak meg. (Folytatása következik.) Belföld. Az igazságügyi kőltségvita a képviselőházban f. hó 10-én kezdődött. A költségvetést Ro hőnyi Gyula előadó ismertette. Utána Emmer Kornél szólt, ki erősen támadta az igazságügyi kormányt, kifejtvén a germanismus elhatalmaskodását törvényhozási munkálatainkban és a tespedést a polgári törvénykönyv előkészítési munkálataiban. B art ha Ödön a bíróságok helyiségeinekelégtelenségéről, Psik Lajos a fegyenciparról szól. Dr. Neumann Ármin különösen a katonai büntetőtörvénykönyvről szólott, Polónyi pedig Emmert támadta, hogy dacára elégedetlenségének a kormány igazságügyi politikájával, kormánypárti marad. Erdély igazságügyminister behatóan cáfolja az előtte szólókat, különösen Emmert, és Plósz államtitkár kimerítően és részletekre menő módon szintén Emmer támadásainak alaptalanságáról szól. A vita folytatásáról legközelebbi számunkban. A kereskedelmi tengerészeti rendtartás a képviselőházi igazságügyi bizottságban. A képviselőház igazságügyi bizottsága Fabiny Teofil elnöklete mellett 1. hó 9-én tartotta a jelen országgyűlés alatt első érdemleges ülését. Elnök melegen üdvözölvén a jelenlevő minisztereket, igazságügyi államtitkárt s a bizottság tagjait, a Magyarország és Ausztria közt egyrészt Beszterce-Naszód és Mármaros vármegyék, másrészt Bukovina szélén elhúzódó országos határvonal megállapításáról szóló törvényjavaslat előadójának Joanovits Istvánt választották meg. Napirendre került azután a kereskedelmitengerészekrendtartásáról szóló törvényjavaslat. Elnök bejelenti, hogy a ház közgazdasági bizottsága, amelyhez szintén utasítva volt e törvényjavaslat, már foglalkozott vele s a törvényjavaslatra vonatkozó jelentését áttette az igazságügyi bizottsághoz. Neumann Ármin előadó kiemelvén, hogy tengerhajózásunk fejlődése elodázhatlanoknak tünteti fel az itt szóbanforgó intézkedéseket, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlja. A bizottság általánosságban vita nélkül elfogadván a törvényjavaslatot, átért annak részletes tárgyalására s beható tárgyalás után, melyben az előadón és Emmer, Chorin és más bizottsági tagokon kivül báró Dániel miniszter, Plósz államtitkár és Solymásy hajózási felügyelő vett részt, néhány, szerkezeti módosítással elfogadta a törvényjavaslat 1—37. §-ait. A magyar jogászegyesület f. hó 6-án tartott ülésén dr. R a 1 o g Arnold előadást tartott az ügynökök] jogállásáról. Vázolta azt a rendkívül sok visszásságot, a mely annak következtében áll elő, hogy az ügynökök tényeért az őket alkalmazó főnökök nem felelősek. Bíróságaink az ügynököt közönséges közvetítőnek tekintik, pedig az ügynök jogállása a közvetitó'étől lényegesen különbözik. Az ügynök viszonya az őt megbízóhoz állandó, bizalmi viszony, ennek képviseletében kéri fel az ügynök a nagyközönséget, tőle nyeri díjazását; míg az alkuszt nem fűzi semmi állandóság egyik szerződő félhez sem, ő szabadon választja mindkét telet, díjazását mindkettőtől nyeri s egyiknek érdekeit sem köteles különösebb gondosságban részesíteni. Előadó szerint a bajokon ugy lehet segíteni, ha az ügynök kereskedelmi meghatalmazottnak ismertetik el, kinek eljárása ép oly elbírálás alá esik, mint bármely más kereskedelmi meghatalmazotté. Nem változtat e helyzeten az, hogy ezeknek fizetése fix összegekben előre van meghatározva, mig az ügynök a megkötött ügyletek után húzza díjazását, valamint az sem, hogy az ügynök több üzletágat is folytathat. Mind e különbségek a főnök és meghatalmazott, illetőleg ügynök egymás közötti intim viszonyra vonatkoznak, de nem a harmadik személyekkel való jogviszonyokra. Előadó sürgeti a jogviszonynak a kifizetett elvek szerint való szabályozását. Az érdekes előadást élénken megéljenezték. Sérelem. Vidéki törvényszékek elleni panaszok. I (A pécsi kir. törvényszék.) «A pécsi kir. törvényszék egy 1894. évi október hó 20-án 15,929. p. sz. a. beadott rendes perben — dacára annak, hogy alperes meg nem jelent s a kereset tárgya liquid pénzkövetelés — a mai napig sem hozta meg a makacssági ítéletet. Valóban gyönyörű állapot Ahquis. II. (Az aradi kir. törvényszék) «Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy az aradi törvényszéktől, 1896 október 3-án 9,808/896. sz. a. kelt végzésével kézbesittetni rendelt másodbir. ítéletet, többszöri sürgetés dacára 1897 márc. 5-én, tehát az elintézéstől számítva több mint öt hónap múlva kapta meg aradi helyettesem. Megjegyzem, hogy az ítélet csődügybeli! ! 'Jázon Nyilt kérdések és feleletek. Kérdés az elutasított kérelem következtében felmerült költség megítélése tárgyában. Localis érdekeket kizáró elfogulatlan tárgyilagos bírálatot várok; ez okból csak a vita befejeztével nevezem meg azt a kir. táblát kinek j ogerős végzése az igazság kiszolgáltatásánál kérdésessé válik, mert nem akarom, hogy tárgyilagos birálat helyett bizalmi számba menő feliratos bírálatok intéztessenek az érdekelt kir. táblához. Nem insultus a feltett kérdés, hanem a közügy érdekében jótékonyan érvényesíteni óhajtó törekvés. Az 1881. évi t.-c. 132. §-a alapján A. végrehajtató B. végrehajtást szenvedő ellenében kérvényezési jogot szerez és kérelmezi, hogy B.-nek az árverési jegyzőkönyv alapján előjegyzett tulajdonjoga igazoltnak mondassák ki, mert az árverési feltételeknek eleget tett. Nehogy felvettessék a végrehajtási törvény életbeléptetésekor annyiszor felvetett, de most a végrehajtási törvényt már alaposan ismerők előtt szinte nevetségessé vált az a phrasis, hogy se a végrehajtási törvényben, se a telekkönyvi rendtartásban nincs előírva, hogy az árverési jegyzőkönyv alapján a tulajdonjog előjegyezhető, hangsúlyozva jegyzem meg, hogy az árverési jkv. alapján a tulajdonjog B. javára elöjegyzendő volt, mert az 1881. évi LX. t.-c. 150. § alapján adott árverési feltételek tervezetét a telekkönyvi hatóság elfogadta azzal, hogy vevő az árverés jogerőre emelkedésével az árverés napjától fogva az elárverezett ingatlan birtokába lép, tulajdonjogi előjegyzést nyer, de tehermentes bekebelezést csak az árverési feltételek teljesitésével. A kérelem elutasittatott abból az indokból, hogy vevő az árverezési feltételeknek eleget nem tett, mert a vételárt egészben nem fizette be. X. kir. tábla e végzést helybenhagyta; nem ugyan a felkozott indokainál fogva — mert ez nála ritka, talán soha elő nem fordult eset, — hanem egészen más, eddig nem ismert sajátságos indokolással, de dacára ennek B. ellenében A. javára — frt kr. felfolyamodási költséget állapit meg az 1881. évi LX. t.-c. 137. §. alapján, bár jól tudja, hogy Bj az elutasításról értesíthető sem lehetett. B. ellenében a táblai végzés jogerőre emelkedik, de felszólítás dacára sem fizeti a felfolyamodás költségét; ennek következtében perbe vonattatván, akkép védekezik, hogy a kérelem jogosan utasíttatván el, az ez alkalombó 1 felmerült kö 11ségben nem marasztalható, dacára annak, hogy a táblai végzés ez érdemben saját akaratából ellenében jogerőre emelkedett; mert az a jogelv, hogy «volenti non fit iniuria», csak akkor alkalmazható, hogyha az illető sajáttényében forog; már pedigőA.-nak felfolyamodási költségei fizetésére soha sem kötelezett; és ha igazságosan nem hozható oly itélet, mely szerint a keresetével elutasított felperes részére alperes perköltséget fizetni tartozik, nem lehet a marasztalásra alkalmas az a végzés sem, mely a kérelmével jogosan elutasított fél részére ellenfele terhére felfolyamodási költséget állapit meg, és pedig a jelen esetben annál kevésbé, mert nem is az árverés elrendelése előtti,a végreh. törvény 137. §-án alapuló előjegyzett tulajdonjog igazolásáról, mert erre állapittatik a felfolyamodási költségviselése —hanem az árverés utánialöO. §-on alapuló e 1 ő j e g y z e 11 t ul a j d o n j o g i g a z 01 ás áról van szó. Kérdés, hozhat ó-e marasztalóitélet ? X Vegyesek. Az ügyvédi kör felolvasási estéje. Az ügyvédi körben f. hó 11-én dr. Go 1 d Simon bpesti ügyvéd a szövetkezeti törvényjavaslatról tartott fölolvasást. Nagy Ferenc egyetemi tanár érdekesen és alaposan szólott a tárgyhoz. A fölolvasót a megjelentek megéljenezték. Ki tekintendő kereskedősegédnek? A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő végzést hozott: A kir. törvényszék afelebbezésnek helyet ad, az elsőbiróság ítéletét feloldja, az eljárást megszünteti.