A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [8. r.]

/V JOü 85 erőssé, méltán felvethetjük a kérdést, nem volna-e lehetséges ezen változtatni ? Szerény nézetem szerint, senki érdekét nem sértené az s az örökösödési illeték behajtását sem kockáztatná ha a bíróság az örö­kösök kérelmére az átadó végzés kézbesítésétől számított 8 nap, tehát a felfolyamodási határidő elteltével a hagyatéki vagyon felét vagy akár kétharmadát az átadó végzésben jelzett örökös részére kiutalná. Ezen intézkedés ugyan a bíróság teendőjét szaporítaná, de az nem jöhet figyelembe ott, hol a polgárok ily méltányos érde­kei s tagadhatlan előnyei forognak szóban. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Iita: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. A tanuk és szakértők jogosítva vannak ugyan a kihallgatással felmerült illetményeik megtérítését követelni, de ez nem zárja ki azt, hogy ők arról előzetesen is lemondhassanak. Nehogy tehát a fél ily esetekben tanubizonyitékától megfosztassák azért, mert a szükséges és biróilag megállapított összeget le nem tehette, a szakaszban foglalt intézkedések kibővitendők azzal, hogy a tanú vagy szakértő megidézése, illetve ha az más bíróság által lenne kihallgatandó, ennek megkeresése akkor sem mellőzhető, ha a dijak előlegezésére kötelezett peres fél teljes hitelt érdemlő magán­okirattal igazolja, hogy az általa hivatkozott tanuk vagy szakértő az illetmények előlegezését nem kíván­ják és a nélkül is hajlandóknak nyilatkoznak abiró­ság előtt megjelenni. 305. §. A jogszolgáltatás terén régen érzett hiányt van hivatva pótolni a tervezet azon ujitása, hogy a tanú esetleg karhatalommal is elővezetendő. Ezen erélyes intézkedés hatását azonban némileg ellensúlyozza a szakasz azon rendelkezése, hogy a tanú a költség és büntetés alól felmentendő, ha elmaradását kellőképen kimenti. Mert az -.elegendő kimentés-- grammatikai fogalma és értelme annyira elasticusnak mondható, hogy a perjogi szabály komoly alkalmazhatását majdnem kétségbe lehetne vonni. Még ha el is fogadható a tanúnak első izbeni meg nem jelenése esetére, hogy az elmaradás elegendőképeni kimentése lehetőleg könnyűvé teendő, de nem fogadható el ez a nézet és argumentum ismételt elmaradás esetén, a midőn már annak a gyanúja merülhet fel, hogyatanuabirói idézést nem respectálja. Itt már a kimentést, az elmaradás okát alaposabb és szigo­rúbb elbírálás alá kell vonni, egyfelől azért, hogy a tanuk polgári kötelességük teljesítését és a bírói idézést komolyan vegyék, más­felől pedig azért, mert az igazságszolgáltatás és a peres felek érdeke is megkívánja, hogy a tárgyalást a tanuk könnyelmű elma­radása folytán újból és újból elhalasztani ne kelljen. Ismételt elmaradás esetén legalább is megkövetelendő, hogy­a tanú elmaradásának okát és azon akadályt, a melynek elhárítása nem állott módjában, kellőképen igazolja, mert ellen­kező esetben legfeljebb csak a büntetés, de nem egyúttal a feleknek okozott k ö 11 s é g e k b e n v a 1 ó elmarasztalás alól lesz felmenthető. 309—310. §§. Az eljárás egyszerűsítése s a költségek kímélése végett a tervezet megengedi, hogy a tanú a tanúságtétel megtagadását a kitűzött tanúkihallgatási határnap előtt és Írásban bejelenthesse, mely esetben a határnapon megjelenni nem tartozik. Ezen perjogi szabálynak minden kivétel nélkül és általánosan leendő alkalmazása szinténhelytelen. Mert habár megengedhető és az eljárás egyszerűsítése és költség­kímélés végett helyén valónak is tartjuk, hogy mindazok, akik a tanuságtételt a 307. §. 1. pontja alapján a fenforgó rokoni kötelék­nél fogva megtagadhatják, a tanúságtétel megtagadását előre bejelenthessék és ez esetben a megjelenés alól felmentetnek; de nem lehet ezen joggal, legalább nem oly mérvben és azon hatály­lyal, hogy a puszta bejelentés folytán a megjelenés alól felmentes­senek, felruházni azokat, a kik a tanuságtételt a törvény­ben meghatározott egyéb okokból jogositvák megtagadni, mivel ez mint kétélű fegyver visszaélésekre és a per késleltetésére nyújthat kellő módot és alkalmat. Az az egy bizonyos, hogy a megtagadás okának fenforgását — eltekintve a rokoni köteléktől — igazolni, vagy legalább is valószínűvé kell tenni. Ez pedig a per huzavonása nélkül csak ugy és az által válik lehetségessé, ha a tanú a megjelenés köte­lezettsége alól fel nem mentetik, a kérdés tárgyalásában részt vesz. És ezen felmentésnek perjogilag annál kevésbbé lehet helye, mivel a bizonyító fél a szükséges költségeket előlegezni tartozván, érdekében áll előzetesen kinyomozni azt, váljon nem forognak-e fenn oly körülmények és viszonyok, a melyek alapján a tanú a tanuságtételt megtagadhatja és mivel a 310. §. szerint a tanúság­ai Előző cikkek 1897. évi 1 , 3., 4., ó.,6.,8., 9. sz. tétel jogosultsága felől a per bírósága csak a felek meghallgatása után határoz. , A tervezet pénzbírság és a költség viselésének kötelezettsé­gével akarja elejét venni annak, hogy a tanú a per befejezését rosszakaratulag késleltethesse. Csakhogy ezen fenyíték a gyakorlatban vajmi ritkán lesz alkalmazható. Mert váljon kö vetélhet ö-e általában a tanutói, hogy ő a 307—308. §§-okban fe 1 s o r ol t meg­tagadási okokat és es eteké t jogi lag hel y e sen értel­mezze, a szerinte fennforgó akadályokat és viszo­nyokat megfelelően minősítse és a törvény szaka­szaira alkalmazhatóknak állapítsa megr Es ha ez nem követelhető, váljon nem a legritkább esetek közé fog-e az tartozni, hogy a bíróság a tanú eljárását, rosszhiszemű­nek qualifikálja még akkor is, ha bejelentésében a tanuságtételt törvényes ok fennforgása nélkül tagadta meg ? A tervezet azon irányelve, hogy a megtagadás formailag lehetőleg könnyűvé tétessék, és hogy a tanú a megjelenés alól fel­mentessék, elfogadható ugyan, de csakis a 307. §. 1 pontjában meghatározott és minden nehézség nélkül megállapítható esetben. A többi esetekben azonban csak a bejelentés lenne meg­engedhető, és- erről a peres felek lehetőleg a határnap előtt értesitendők, de a tanút a megjelenés alól csupán akkor lehetne felmenteni, ha az arra hivatkozó fél a megtagadás okának közlése után bejelenti, hogy annak kihallgatásától eláll. 311. §. A tervezetnek a tanúságtétel megtagadásával szemben alkal­mazandó kényszereszközök felállítására vonatkozó intézkedései hézagot pótlók. De bármily körültekintéssel lett is e szakasz szöve­gezve, mégis az eljárás azonnali megszüntetésére szolgáló két körülmény abban mellőzve lett. Mert megszüntetendő az eljárás éspedig azonnal, akkor is: 1- ör, ha az arrahivatkozó fél a tanúnak kihall gatásától eláll; és 2- o r, ha a tanú tanúságtétel helyettaperes felet — amennyiben e miatt pervesztes lenne, —-kárta­lanítani kész s a fél ezt elfogadja. Végül pedig felvetjük azon kérdést, váljon a tanúságtétel megtagadása esetében amennyiben a 6 heti elzárás sem vezet eredményre, nem lenne-e indokolt pervesztesség esetére a tanúnak kártérítési fe 1 e 1 ő s s é g é t is törvénybe iktatni azon mérték­ben, a minő mértékben az általa bizonyítani kívánt ténykörülmény ehhez hozzájárult. 315. §. A telek és képviselőik számtalan esetben a tanukat minden ok és cél nélkül faggatásoknak teszik ki és oly kérdéseket indít­ványoznak vagy intéznek közvetlenül a tanúhoz, a melyre az már megfelelt, vagy pedig a bizonyítandó ténykörülménynyel semmi­nemű összefüggésben nem áll. Hogy ily situatio mellett a kérdezési jog korlátolandó, az csak természetes következménye a iurisdictió méltóságának és a pervezetés szabatosságának. A korlátozás, illetve a kérdés feltevésének megengedhetősége tárgyában azonban, miként azt már a 230. §-nál kiemeltük, első sorban, a mennyiben az ellen a tanú vagy az ellenfél kifogást nem tesz, az elnök volna hivatva határozni, és csak a mennyiben a fél vagy a tanú az elnök határozatában meg nem nyugodnék, határozna a bíróság a megengedhctőség kérdésében, és pedig azon oknál fogva is, mert ha a m e g e n g e d he t ő sé g kérdése vitássá nem tétetik, ugy fa bíróságnak nincsismódja a felett határozni. Ugyanezen álláspont nyer kifejezést a német bírd. prdtts. 362. §-ában, mely szerint a bíróság a megengedhetőség kérdésében csak akkor van hivatva dönteni, ha az vitássá vált. 317. §. A 312. §. szerint az oly tanuk, kiknek vallomásai egymással ellenkeznek, szembesithetők egymással. Ezen eljárás pedig csak a mellett szolgáltat nyomós indokot, hogy az egy és ugyanazon tényállítás és körülmény igazolására felhívott tanuk, nem miként a szakaszban contemplálva van, t. i. kihallgatásuk után azonnal, hanem az összes tanuk kihallgatásának befejez te után és egyszerre lennének megesketendők, mivel­hogy nem lehet kizárva azon eshetőség, miszerint valamelyik tanú a már kivett vallomását a szembesítés folytán módosítja. Kü'önben is csak elméleti szempontból birhat fontossággal azon körülmény, hogy a tanuk egyenként, avagy pedig együttessen eskettessenek-e meg. A felhozott esetben azonban a célszerűségi okok határozottan az utóbbi eljárás mellett döntenek, nehogy a tanút a már letett eskü vallomásának módosításában akadályozza vagy befolyásolja. 320. §. A szakasz negyedik bekezdésében a tanudijak megállapítá­sára vonatkozólag a *kihallgató biró» után közbeszúrandó • illetve a bíróság elnöke állapítja meg.» E helyütt szükségesnek tartjuk még azon kérdés megvitatását is felvetni, hogy azon tanú és szakérői illetmények, a melyeknek pótlása a 320. §. szerint elrendeltetett miként hajtassanak be? A jelenlegi processualis rendszer szerint a megjelelt illet-

Next

/
Thumbnails
Contents