A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1897 / 11. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [8. r.]
/V JOü 85 erőssé, méltán felvethetjük a kérdést, nem volna-e lehetséges ezen változtatni ? Szerény nézetem szerint, senki érdekét nem sértené az s az örökösödési illeték behajtását sem kockáztatná ha a bíróság az örökösök kérelmére az átadó végzés kézbesítésétől számított 8 nap, tehát a felfolyamodási határidő elteltével a hagyatéki vagyon felét vagy akár kétharmadát az átadó végzésben jelzett örökös részére kiutalná. Ezen intézkedés ugyan a bíróság teendőjét szaporítaná, de az nem jöhet figyelembe ott, hol a polgárok ily méltányos érdekei s tagadhatlan előnyei forognak szóban. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) Iita: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. A tanuk és szakértők jogosítva vannak ugyan a kihallgatással felmerült illetményeik megtérítését követelni, de ez nem zárja ki azt, hogy ők arról előzetesen is lemondhassanak. Nehogy tehát a fél ily esetekben tanubizonyitékától megfosztassák azért, mert a szükséges és biróilag megállapított összeget le nem tehette, a szakaszban foglalt intézkedések kibővitendők azzal, hogy a tanú vagy szakértő megidézése, illetve ha az más bíróság által lenne kihallgatandó, ennek megkeresése akkor sem mellőzhető, ha a dijak előlegezésére kötelezett peres fél teljes hitelt érdemlő magánokirattal igazolja, hogy az általa hivatkozott tanuk vagy szakértő az illetmények előlegezését nem kívánják és a nélkül is hajlandóknak nyilatkoznak abiróság előtt megjelenni. 305. §. A jogszolgáltatás terén régen érzett hiányt van hivatva pótolni a tervezet azon ujitása, hogy a tanú esetleg karhatalommal is elővezetendő. Ezen erélyes intézkedés hatását azonban némileg ellensúlyozza a szakasz azon rendelkezése, hogy a tanú a költség és büntetés alól felmentendő, ha elmaradását kellőképen kimenti. Mert az -.elegendő kimentés-- grammatikai fogalma és értelme annyira elasticusnak mondható, hogy a perjogi szabály komoly alkalmazhatását majdnem kétségbe lehetne vonni. Még ha el is fogadható a tanúnak első izbeni meg nem jelenése esetére, hogy az elmaradás elegendőképeni kimentése lehetőleg könnyűvé teendő, de nem fogadható el ez a nézet és argumentum ismételt elmaradás esetén, a midőn már annak a gyanúja merülhet fel, hogyatanuabirói idézést nem respectálja. Itt már a kimentést, az elmaradás okát alaposabb és szigorúbb elbírálás alá kell vonni, egyfelől azért, hogy a tanuk polgári kötelességük teljesítését és a bírói idézést komolyan vegyék, másfelől pedig azért, mert az igazságszolgáltatás és a peres felek érdeke is megkívánja, hogy a tárgyalást a tanuk könnyelmű elmaradása folytán újból és újból elhalasztani ne kelljen. Ismételt elmaradás esetén legalább is megkövetelendő, hogya tanú elmaradásának okát és azon akadályt, a melynek elhárítása nem állott módjában, kellőképen igazolja, mert ellenkező esetben legfeljebb csak a büntetés, de nem egyúttal a feleknek okozott k ö 11 s é g e k b e n v a 1 ó elmarasztalás alól lesz felmenthető. 309—310. §§. Az eljárás egyszerűsítése s a költségek kímélése végett a tervezet megengedi, hogy a tanú a tanúságtétel megtagadását a kitűzött tanúkihallgatási határnap előtt és Írásban bejelenthesse, mely esetben a határnapon megjelenni nem tartozik. Ezen perjogi szabálynak minden kivétel nélkül és általánosan leendő alkalmazása szinténhelytelen. Mert habár megengedhető és az eljárás egyszerűsítése és költségkímélés végett helyén valónak is tartjuk, hogy mindazok, akik a tanuságtételt a 307. §. 1. pontja alapján a fenforgó rokoni köteléknél fogva megtagadhatják, a tanúságtétel megtagadását előre bejelenthessék és ez esetben a megjelenés alól felmentetnek; de nem lehet ezen joggal, legalább nem oly mérvben és azon hatálylyal, hogy a puszta bejelentés folytán a megjelenés alól felmentessenek, felruházni azokat, a kik a tanuságtételt a törvényben meghatározott egyéb okokból jogositvák megtagadni, mivel ez mint kétélű fegyver visszaélésekre és a per késleltetésére nyújthat kellő módot és alkalmat. Az az egy bizonyos, hogy a megtagadás okának fenforgását — eltekintve a rokoni köteléktől — igazolni, vagy legalább is valószínűvé kell tenni. Ez pedig a per huzavonása nélkül csak ugy és az által válik lehetségessé, ha a tanú a megjelenés kötelezettsége alól fel nem mentetik, a kérdés tárgyalásában részt vesz. És ezen felmentésnek perjogilag annál kevésbbé lehet helye, mivel a bizonyító fél a szükséges költségeket előlegezni tartozván, érdekében áll előzetesen kinyomozni azt, váljon nem forognak-e fenn oly körülmények és viszonyok, a melyek alapján a tanú a tanuságtételt megtagadhatja és mivel a 310. §. szerint a tanúságai Előző cikkek 1897. évi 1 , 3., 4., ó.,6.,8., 9. sz. tétel jogosultsága felől a per bírósága csak a felek meghallgatása után határoz. , A tervezet pénzbírság és a költség viselésének kötelezettségével akarja elejét venni annak, hogy a tanú a per befejezését rosszakaratulag késleltethesse. Csakhogy ezen fenyíték a gyakorlatban vajmi ritkán lesz alkalmazható. Mert váljon kö vetélhet ö-e általában a tanutói, hogy ő a 307—308. §§-okban fe 1 s o r ol t megtagadási okokat és es eteké t jogi lag hel y e sen értelmezze, a szerinte fennforgó akadályokat és viszonyokat megfelelően minősítse és a törvény szakaszaira alkalmazhatóknak állapítsa megr Es ha ez nem követelhető, váljon nem a legritkább esetek közé fog-e az tartozni, hogy a bíróság a tanú eljárását, rosszhiszeműnek qualifikálja még akkor is, ha bejelentésében a tanuságtételt törvényes ok fennforgása nélkül tagadta meg ? A tervezet azon irányelve, hogy a megtagadás formailag lehetőleg könnyűvé tétessék, és hogy a tanú a megjelenés alól felmentessék, elfogadható ugyan, de csakis a 307. §. 1 pontjában meghatározott és minden nehézség nélkül megállapítható esetben. A többi esetekben azonban csak a bejelentés lenne megengedhető, és- erről a peres felek lehetőleg a határnap előtt értesitendők, de a tanút a megjelenés alól csupán akkor lehetne felmenteni, ha az arra hivatkozó fél a megtagadás okának közlése után bejelenti, hogy annak kihallgatásától eláll. 311. §. A tervezetnek a tanúságtétel megtagadásával szemben alkalmazandó kényszereszközök felállítására vonatkozó intézkedései hézagot pótlók. De bármily körültekintéssel lett is e szakasz szövegezve, mégis az eljárás azonnali megszüntetésére szolgáló két körülmény abban mellőzve lett. Mert megszüntetendő az eljárás éspedig azonnal, akkor is: 1- ör, ha az arrahivatkozó fél a tanúnak kihall gatásától eláll; és 2- o r, ha a tanú tanúságtétel helyettaperes felet — amennyiben e miatt pervesztes lenne, —-kártalanítani kész s a fél ezt elfogadja. Végül pedig felvetjük azon kérdést, váljon a tanúságtétel megtagadása esetében amennyiben a 6 heti elzárás sem vezet eredményre, nem lenne-e indokolt pervesztesség esetére a tanúnak kártérítési fe 1 e 1 ő s s é g é t is törvénybe iktatni azon mértékben, a minő mértékben az általa bizonyítani kívánt ténykörülmény ehhez hozzájárult. 315. §. A telek és képviselőik számtalan esetben a tanukat minden ok és cél nélkül faggatásoknak teszik ki és oly kérdéseket indítványoznak vagy intéznek közvetlenül a tanúhoz, a melyre az már megfelelt, vagy pedig a bizonyítandó ténykörülménynyel semminemű összefüggésben nem áll. Hogy ily situatio mellett a kérdezési jog korlátolandó, az csak természetes következménye a iurisdictió méltóságának és a pervezetés szabatosságának. A korlátozás, illetve a kérdés feltevésének megengedhetősége tárgyában azonban, miként azt már a 230. §-nál kiemeltük, első sorban, a mennyiben az ellen a tanú vagy az ellenfél kifogást nem tesz, az elnök volna hivatva határozni, és csak a mennyiben a fél vagy a tanú az elnök határozatában meg nem nyugodnék, határozna a bíróság a megengedhctőség kérdésében, és pedig azon oknál fogva is, mert ha a m e g e n g e d he t ő sé g kérdése vitássá nem tétetik, ugy fa bíróságnak nincsismódja a felett határozni. Ugyanezen álláspont nyer kifejezést a német bírd. prdtts. 362. §-ában, mely szerint a bíróság a megengedhetőség kérdésében csak akkor van hivatva dönteni, ha az vitássá vált. 317. §. A 312. §. szerint az oly tanuk, kiknek vallomásai egymással ellenkeznek, szembesithetők egymással. Ezen eljárás pedig csak a mellett szolgáltat nyomós indokot, hogy az egy és ugyanazon tényállítás és körülmény igazolására felhívott tanuk, nem miként a szakaszban contemplálva van, t. i. kihallgatásuk után azonnal, hanem az összes tanuk kihallgatásának befejez te után és egyszerre lennének megesketendők, mivelhogy nem lehet kizárva azon eshetőség, miszerint valamelyik tanú a már kivett vallomását a szembesítés folytán módosítja. Kü'önben is csak elméleti szempontból birhat fontossággal azon körülmény, hogy a tanuk egyenként, avagy pedig együttessen eskettessenek-e meg. A felhozott esetben azonban a célszerűségi okok határozottan az utóbbi eljárás mellett döntenek, nehogy a tanút a már letett eskü vallomásának módosításában akadályozza vagy befolyásolja. 320. §. A szakasz negyedik bekezdésében a tanudijak megállapítására vonatkozólag a *kihallgató biró» után közbeszúrandó • illetve a bíróság elnöke állapítja meg.» E helyütt szükségesnek tartjuk még azon kérdés megvitatását is felvetni, hogy azon tanú és szakérői illetmények, a melyeknek pótlása a 320. §. szerint elrendeltetett miként hajtassanak be? A jelenlegi processualis rendszer szerint a megjelelt illet-