A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Az 1893 évi 18. t.-c. 214. §-áról - A hagyaték átadó végzés jogerőre emelkedéséről

sí A JOG a bérlőt a megtörtént felmondásról, egyiknek sem jut eszébe, ha a felmondás szabályszerű időben és időre történt, a másik féltől Írásbeli vagy szóbeli elfogadási nyilatkozatot követelni, hallgatagon tudomásul vétetik a szabályszerű felmondás, melyet eszeágában sincs egyik félnek se, ezért visszavontnak tekinteni. Es mindezen számtalan esetben pert indítsanak a felmondó felek, a perek egész tömege keletkezzék olyan felek között, kiknek egyáltalán nem volt szándékuk a felmondást annak idején kifogásolni s í 11. kik miután a másik fél a felmondást nem kifogásolta, azt hallgatagon elfogadottnak voltak jogosítva tekinteni? Azt hiszem, e m goldás nem felelne meg a common sensnek, valamint a Curia állásfoglalása sem áll összhangban a társadalomban meggyökerezett felfogással. Az. 1893 évi 18. t.-c. 214. §-áról. Irta: STÉPÁN LÁSZLÓ kir. aljárásbiró Munkácson. Körünkben vita tárgyát képezte az, hogy a kir, tszék mint felebbezési bíróságnak azon kérdésben hozott végzését — hogy valamely ügy a bíróság hatáskörébe vagy közigazgatási útra tartozik-e — lehet-e további felfolyamodással megtámadni, vagy sem ? ! Egyesek azon véleményen vannak, hogy miután a 214. §. szerint a kir. tszéknek a felebbezési eljárás során hozott végzései ellen irányuló felfolyamodásokra azok a szabályok alkalmazandók, a melyeket az 1S81. évi 59. t.-c. 52—54.és 56 —58. § ai a sommás perekben hozott elsőbirósági végzések elleni felfolyamodásra megállapítanak; ezen 214-. §. által az 1881. évi 59. t.-c. 59. §-nak 4) pontja hatályon kívül helyezettnek nem tekinthető; és igy a tszék mint felebbezési bíróságnak az illetékességi vagy helyesebben hatásköri kérdésben hozott végzése ellen — egyedül azon ügyeket kivéve, a melyekben a kir. jbiróság ítélete ellen ezen 214 §. (4-ik bekezdés) világos intézkedése szerint felebbezésnek helye nincs — rnég további felfolyamodással is lehet élni. Én részemről ezen véleményhez nem mindenben csatlakozom. Igaz, hogy a 214. §. a sommás ügyekben hozott végzések, valamint a tszéknek a felebbezési eljárás során hozott végzései ellen irányuló felfolyamodásra nézve az 1881. évi 59. t.-cikknek a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezéseit fentartotta, de csak annyiban, amennyiben az 1893. évi 18 t.-c. eltérő intézkedést nem tartalmaz. Melyek azok az eltérő intézkedések, a melyek e szerint az 1881. évi 59. t.-cikknek a felfolyamodást tárgyazó rendelkezései közé mintegy beillesztendők ? Ilyen eltérő intézkedés foglaltatik a 214. §-ban: «Azokban az ügyekben, a melyekben a kir. járásbíróság ítélete ellen a 126. §. szerint felebbezésnek nincs helye, a kir. tszéknek, mint másodfokú bíróságnak végzését sem lehet felfolyamodással megtámadni*; továbbá eltérést tartalmaznak a 180—182. §-ok is. Ezen eltérésekkel egy elv jutott érvényre, mely peres eljárásunkban a jogorvoslati rendszernek alapját képezi, az ugyanis, hogy a jogorvoslati eszközök csak a kijelölt korlátokon belül vehetők igénybe és hogy a melyik bíróság valamely ügynek érdemében végérvényesen jár el, annak azon ügyben hozott végzései is végérvényeseknek tekintendők. Ezen elv nyert kifejezést a 163. §. azon kitételében, hogy: «Az igazolást megadó végzés ellen nincs külön felfolyamodásnak helye. Az 1881. évi 59. t.-c. 66. §-n a k eseteiben a felülvizsgálati kérelemben lehet orvoslást keresni»; továbbá a 184.§. azon rendelkezésében is, hogy «a másod biróságn ak az illetékességet megállapító végzése azonban csak annyiban vehető felülvizsgálat alá, amennyiben olyan esetekben, amelyekben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek nincs helye, az illetéktelen bíróság illetékesnek mondatott ki:» mert ha például az igazolásnak azon esetekben adatott is hely, a melyekben az igazolási kérelem az 1881. évi 59. t.-c. 63 §-a értelmében hivatalból lett volna visszautasítandó, a tszéknek bár sérelmes ítélete ellen nem lehet további orvoslást kérni, csakis akkor és azon esetben, ha a kérdéses ügyben a felebbezési bíróságnak ítélete ellen a felülvizsgálat meg van engedve; továbbá, ha például a felebbezési biróság a kir. jbiróságnak a hatásköri kérdésben hozott megállapító végzését felebbezés folytán nem változtatja meg, jóllehet az megváltoztatandó s a további eljárás megszüntetendő lett volna is, a felebbezési bíróságnak bár sérelmes ítélete ellen szintén nem lehet további orvoslást kérni, csakis akkor és azon esetben, ha a kérdéses ügyben a felebbezési bíróságnak ítélete ellen a felülvizsgálat meg van engedve. Ezek után a 214. § szempontjából háromféle ügyet különböztetek meg: 1. olyat, a melyben a kir. jbiróság ítélete ellen felebbezésnek nincs helye. 2. olyat, a melyben a felebbezési biróság Ítélete ellen további felülvizsgálattal nem lehet élni. 3. olyat, a melyben a felebbezési biróság Ítélete ellen a további felülvizsgálat meg van engedve. Hogy az 1. alatti ügyben a felebbezési biróság végzését sem leheU'elfolyamodással megtámadni, az nyilvánvaló a 214. §-nak idézett intézkedéséből; hogy a 2. alatti ügyben a felebbezési biróság végzését szintén nem lehet felfolyamodással megtámadni, az eléggé kiviláglik a már emiitett 163 és 181. §-ok kiemelt rendelkezéseiből, de azt kimondotta a kir. Curia is 1896 évi III. számú polg. döntvényében; a mi a 3. alatti ügyet illeti, itt szintén három esetet különböztetek meg: a) azt, a mikor a felebbezési biróság a kir. jbiróságnak a hatásköri kérdésben hozott, a pergátló kifogásoknak helyt adó s igy az eljárást megszüntető végzését megváltoztatja, a pergátló kifogást elveti s a kir. jbiróság hatáskörét megállapítva, ezt végzésileg további eljárásra utasítja; b) azt, a mikor a felebbezési biróság a kir. jbiróságnak a hatásköri kérdésben hozott, a pergátló kifogásoknak helyt adó s igy az eljárást megszüntető végzését helybenhagyja; c) azt, a mikor a felebbezési biróság a kir. jbiróságnak ítéletét felülbírálva a jbiróságnak a hatásköri kérdésben hozott, a pergátló kifogásokat elvető végzését megváltoztatva a pergátló kifogásoknak helyt ad, vagy az illetéktelenségét hivatalból constatálva a további eljárást végzéssel beszünteti. Hogy az a) alatti esetben a felebbezési biróság végzése ellen nem lehet felfolyamodással élni, a részben hivatkozom az 1881. évi 59. t.-c.-nek az 1893. évi 18. t.-c. 214. §-a által fentartott 52. §-ára; a bj és c) alatti esetekben azonban a felebbezési biróság végzése ellen az 1881. évi 59. t.-c. 59. §-nak 4. pontja értelmében való további felfolyamodásnak nézetem szerint is mi sem áll útjában. Látjuk tehát, hogy a fent említett eltérések ugy egymással, mint a felfolyamodásnak az 1881. évi 59. t.-cikkben foglalt szabályaival is összhangban vannak s azok ezekbe minden rendzavarás nélkül beilleszthetők s látjuk ezekből azt is, hogy a 214. §. következtében az 1881. évi 59. t.-c. 59. §-nak 4. pontja mennyiben módosul. N A hagyaték átadó végzés jogerőre emelkedéséről. Irta: dr. RÓNAI SÁNDOR, bpesti albiró. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-cikk 75. §-a értelmében az átadó végzés az összes érdekelteknek kézbesítendő s jogerőre emelkedés után a hagyatéki vagyon tényleges átadása (tulajdonjog bekeblezés, értékek kiutalása stb.) iránt hivatalból tesz intézkedést a biróság. LTgyanezen törvény 124. §-ának utolsó pontjából kitűnik, hogy az átadó végzések ellen a kézbesítéstől számítandó 8 nap alatt felfolyamodással lehet élni. Az 1894. évi 16. törvénycikk életbeléptetéséről szóló igazságügyminiszteri rendelet 81. s következő szakaszainak utasítása szerint a hagyatéki biróság az átadó végzés meghozatala alkalmával a végzés egy példányát a kir. adóhivatalnak, illetőleg Bpesten a m. kir. közp. díj és illeték kiszabási hivatalnak köteles megküldeni; és pedig ha a hagyaték csupán ingóságokból áll s az örökösödési illeték 28 frtot meghalad, oly felhívással, hogy az illetéket 14 nap alatt szabja ki, a fizetési meghagyást az örökösök részére adja ki s az eszközlötteket ugyanezen idő alatt a bírósággal közölje; ha pedig a hagyaték tárgyát ingatlan képezi, akkor a biróság az örökösödési illeték előirhatása céljából 30 napi határidőt tüzkijezen határidő azonban az illeték kiszabási hivatalok kérelme folytán ujabbbi 14 illetve 30 nappal meghosszabitható. Az örökösödési illeték kiszabásáról értesülvén a hagyatéki biróság, az örökösöket felhívja, hogy a kivetett illeték lefizetését 8 nap alatt igazolják. Az örökösök aztán itt sajátságos helyzetbe jutnak, amenyiben gyakran egyszerre kapnak kézhez két végzést, az egyikben az illeték kiszabási hivatal szólítja fel őket arra, hogy az illetéket 30 nap alatt fizessék le, a másikban pedig egyidejűleg a biróság arra hívja fel, hogy az illeték lefizetését 8 nap alatt igazolják, kétségtelen hogy teljesen elegendő lenne, ha egyik hatóság hívná fel az örökösöket az illeték kifizetésére. Már most feltéve hogy az ingó hagyatékról szóló átadó végzés 14 nap alatt expediáltatik (mi ritka esetben történik meg) s az illeték kiszabási hivatal halasztást kér, tehát csak 28 nap múlva értesiti a hagyatéki bíróságot az illeték kiszabásáról, erre a biróság végzést hoz, melyben felhívja az örököst, hogy az illeték lefizetését 8 nap alatt igazolja, s feltéve, hogy ezen végzés 10 nap alatt kézbesittetik, akkor a hagyatéki biróság 60 nap leforgása után intézkedik az átadó végzés foganatosítása iránt; ingatlan hagyaték esetében pedig az átadó végzés meghozatala napjától számított 90 nap eltelte előtt alig jut a biróság azon helyzetbe, hogy az ingatlan átíratása végett a telekkönyvi hatóságot megkeresse. Ha tekintetbe vesszük, hogy a legtöbb birói végzés a kéz besités vagy kihirdetéstől számított 8 vagy 15 nap elteltével jogerőre emelkedik, és ha figyelemmel vagyunk az iránt, hogy az örökösök s hagyományosoknak sokszor mily égető szükségük van az örökségi vagyonra s ennek dacára az örökösök akarata ellenére a hagyatékátadó végzések csak hónapok múlván válnak jog-