A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - A fővárosi lakbérszabályzat 38. §-ához

A joa 83 Gyulát, kit sem azelőtt sem azután nem látott, hogy neki boldog uj évet kívánjon, s egyetlen egy embernek sem akadt erre egy elitélő szava! Én 1,050 budapesti s 5,000 magyar vidéki ügyvéd nevében kérdem a kiállítás igazgatója, S c h m i e d t úrtól, ha nem országgyűlési képviselő képviselte volna Spitczer Gyulát, vájjon értesítette voln a-e rögtön, hogy valaki 100,000 frttal többet ígér a vállalatért? S én nyugodtan megadom reá a feleletet, — a nélkül, hogy S c h m i e dt ur válaszát bevárjam, hogy bennünket (i000 többi magyar ügyvédet nem értesített volna S c h m i e d t ur arról, hogy egy uj vállalkozó többet igért, hanem megkötötte volna az uj vállalkozóval a szerződést. S kérd m, hogy vájjon iktató szám alatt kiadott végzésben értesitette-e a kiállítás igazgatója a felét képviselő ügyvédet, — vagy megsúgta csak Schmiedta barát Morzsányinak? S én Vörös László államtitkár úrhoz is felvetem a kérdést, vájjon ha az az 1,050 nem képviselő budapesti vagy 5.000 vidéki ügyvéd vinné fel cliensét b. u. é. k.-t. kívánni, vájjon f o g a d n á-e ? azt hiszem nyugodtan meg lehet reá adni a feleletet, hogy nem. Ha tehát a fél, kinek szüksége van egy közigazgatási hatóság előtt egy fontosabb ügyben ügyvédre, szivesebben fordul képviselőhöz s jobban megfizeti ezt, — a hiba nem a félben van, ki érdekeit akarja megnyerni — nem az ügyvédben, ki a megbízást elvállalja, hanem a hatóságban, mely ily szembeötlően kedvez az egyik ügyvédnek a másik rovására. De ez igy volt a múltban, így van a jelenben és épen igy lesz a jövőben is; s iegkevésbbé sem tehet róla Morzsán y i Károly vagy a többi ügyvéd képviselő. Hát mért ne adja át az az ügyvéd képviselő a t. házban a kérvényt az államtitkár vagy ministernek, ha az azt elfogadja. — s mikor az ügy azonnal el lesz intézve ? Minek menjen fel vele, mint mi többi ügyvédek az iktatóba, honnan csak harmadnap kerül az osztályba, azután egy hétig vándorol miniszter, államtitkár, tanácsos és osztálytanácsos utján a referenshez, ki becsapja legalulról. hogy majd mikor a sor kerül reá. elintéztessék. Mire az egyszerű ügyvéd által beadott kérvény a referens kezébe kerül, a képviselő ügyvéd már megkapja a végzést a minister vagy államtitkár kezéből a házban. Nem kell neki a féltől ezért külön honoráriumot követelni. a felek tudják s látják ezt, — s önkénytelenül s szívesen fizetnek jóval magasabb összeget a képviselő mint más ügyvédnek. De sajnosán tapasztalja a fővárosi s főképen a vidékről feljövő ügyvéd, hogy ideje percekre ki van számítva s a kereskedelmi- vagy vallás- és közoktatási minisztériumban az értesítésre megszabott 1 2 óra előtt az utolsó irnok sem áll vele szóba, — az italmérési szakosztályban (pénzügym.) 12 óra előtt be sem bocsátják, de ha egy képviselő ügyvéd jön, hanyatgörny ed mindenki, - sőt elég. hogy egy utolsó irnokja kezébe nyomjon egy névjegyet, tárva nyitva az irnokocska előtt ez amulettel megerősítve minden ajtó, míg a többi ügyvéd a kiszabott értesítési idő előtt legfeljebb gorombaságot kaphat akármelyik kis napidijasocskától ! Hát ha tényleg jóval magasabban fizetik meg azon ügyvédnek munkáját, a ki egyúttal képviselő, hát annak oka a hatóságokban van. a melyek különbséget tesznek az ügyvédi kar tagjai közt és ez által előnyben részesitik azon ügyfeleket, kiknek képviselő ügyvédjük van, azokkal szemben, kiknek ügyvédjük nem képviselő. De vájjon egyedül a képviselőknek s egyedül közigazgatási hatóságok előtt tesznek különbséget ügyvéd és ügyvéd között? Dehogy. Épen igy van ez a felsőbb bíróságoknál is. Mig egy közönséges halandó ügyvédet egy táblai bíró, vagy curiai biró legritkábban f o g a d. ha valamely ügyben mer neki alkalmatlankodni; a d d i g egyes kiválasztott ügyvédekkel néha képviselők ezek, néha rokonok, néha barátok, néha összeköttetésük adja meg a privilégiumukat — u. n. informáló ügyvéd per longumet latum pertractálják az ügyet s míg az ügyvéd, a ki a pert 3 4 éven keresztül vitte, pernyertesség esetén a bíróilag megállapított költségen kívül alig kap valami honoráriumot, addig az informáló ügyvéd azért a félóráért, melyen át befolyása folytán a curiai vagy táblai biró ur fogadta, a scála szerinti munkadijat jóval meghaladó magas honoráriumot köt ki. S vájjon nem jogosan köti ki a honoráriumot ? Nemcsak az ügyvédi rts. 54 §-a, hanem közfelfogás értelmében is teljesen jogosan köti ki. Pedig mi lesz megfizetveamagashonoráriummal?Azakiváltság, melyet az illető ügyvéd élvez a curiai és tábla b i r á i n á 1. azért, mert egy miniszter, vagy államtitkár, vagy a curia vagy tábla I. rendű bírójával sógorságban vagy rokonságban, vagy az egész felső birói karral bizalmas baráti viszonyban van. Nem fejezhetem be soraimat a nélkül, hogy pár szóval ne reflectáljak azon hangra, melyet ugy a képviselőházban, mint egyes lapokban az ügyvédi kar ellen a Morzsányi eset alkalmával használtak. Az ügyvédi kar hírneve és tisztessége felett a kar tagjain kivül a kamara, mint hatóság oly éberen őrködik, hogy sem a képviselőháznak, sem a napi sajtónak nincs joga magát feléje helyezni. Sok dolgot el lehet a képviselőház előtt egy levegőbe lőtt golyóval intézni, a mikor az ügyvédet a kamara még a lovagias elégtétel dacára fegyelmileg sújtja, — s ha a napi lapok munkatársai a kiadóktól élvezett fizetésen kivül, vagy a lapok egyes közlemények megjelenéseért mindig oly tisztességesen megérdemelt dijat élveznek csak, mint a mily tisztességesen megérdemelhet egy ügyvéd 40,000 frt honoráriumot egy ügyben, bizony sokkal kevesebb panasz hangzanék a sajtó megbizhatlansága miatt az országban. A fővárosi lakbérszabályzat 38. §-ához. Irta : l)r. MESSINGER SIMON bpesti ügyvéd. A curia egyik legújabb határozatában (1897. január 8-án 370. sz. a.) kimondja, hogy a föv. lakbérszabályzat 38. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a felmondó fél az esetben, ha az ellenfél a felmondás elfogadása iránt nem nyilatkozik, a felmondás érvényességének kimondását 8 nap alatt az illetékes bíróságnál kérelmezni tartozik, olykép értelmezendő, hogy a kereset megindítása csakis a felmondás kifejezett elfogadása esetén mellőzhető. A kir. tábla ellenkező véleményen volt és a felmondást elfogadottnak tekintette azon tén y nél fogva, hogy a megtörlént felmondás semmiféle alakban vissza nem utasíttatott. A kérdés tehát az: minek minősítendő a felmondást átvevő fél hallgatása, hallgatólagos beleegyezésnek-e vagy a felmondás el nem fogadásának ? Mielőtt az általános jogi szabályt kutatnók, melynek alapján e kérdés eldönthető, természetesen a tételes jog rendelkezését kell helyes értelmében megállapítanunk. Az emiitett 38. s. ezt mondja: Ha a felmondást az ellenfél el nem fogadja vagy annak elfogadása iránt nem nyilatkozik vagy írásbeli elismervényt adni nem akar, joga van a felmondó félnek a felmondás érvényességének kimondását a felmondási napot követő 8 nap alatt az illetékes bíróságnál kérelmezni; ha a kereset ezen hatoridő alatt a bírósághoz be nem nyujtatik, a felmondás visszavontnak tekintendő. Tehát 3 esetben tartozik a felmondó fél a felmondás érvényességének kimondása iránt keresetet indítani, ha felmondását fentartani kívánja. Az első és harmadik eset eléggé világos, csupán a második az, melynek értelme homályos s melynek látszólagos betűszerinti értelme talán nem felel meg egészen a szakasz intentiójának és az észszerüség követelményeinek. A lakbérleti joggal foglalkozó egyetlen monographiánk (Be ré n y i-G r a b er, Lakbérleti jog és eljárás 1896.) a szakasz ezen részét sem nem commentálja, sem erre vonatkozó jogesetet nem közöl. Ugy látszik tehát, hogy a gyakorlatban még nemigen merült fel annak a szüksége, hogy a felmondás el nem fogadása és az elfogadás iránti nem nyilatkozás között a határvonal megvonassák s az egyiknek is, a másiknak is helyes értelme megállapittassék. Hogy a kettő nem jelentheti ugyanazt, az a szakasz szövegezéséből kitűnik, mely egyenesen kizárja azt, hogy a második eset az eliőben bennfoglaltatnék és csak annak közelebbi magyarázatául példaképen hozatott volna fel. Ily körülmények között az első eset értelme világos. Ha a felmondást átvevő fél kijelenti, hogy a felmondást el nem fogadja, akkor a felmondó fél keresetet tartozik indítani. Ez az első eset. Egyértelmü-e a puszta hallgatás az elfogadás iránti nem nyilatkozással? Ez a második eset fogas kérdése. Nem vonom kétségbe, hogy a szakaszt szerencsésebben is lehetett volna szövegezni. De még jelen szövegezésében sem köti a szabályzat alakiságokhoz a felmondott féltől (sit venia verbo!) várt nyilatkozatot. Akaratnyilvánítása tehát történhetik akár Írásban, akár élő szóval, akár concludens tényekben. Ily tény a felmondásnak kifogás nélküli átvétele, tiltakozás nélküli tudomásul vétele is, még ha kifejezetten nem történt is akár írásban, akár élő szóval a felmondás elfogadása. Ha a felmondás kellően közöltetett és a felmondott fél azt vissza nem utasította, akkor abban megynyugodottnak tekintendő. Akarata nem szavakban, de tényekben nyert kifejezést. Megkapta a felmondást, módjában volt kijelenteni, hogy nem fogadja el. Nem teszi, hanem egyszerűen szó nélkül átveszi a felmondást? Akkor tudomásul vette azt és tényekben nyilatkoztatta ki akaratát. A tacitus consensus, melynek alapján kevés kivétellel minden jogügylet létesíthető, épen ebben az esetben volna kizárva? Ezt a szabályzat elő nem irja és ha előírná, meg kellene változtatni. Mikép történik ma a felmondások 99»,o-a ? A felmondó levél kézbesittetik a bérbeadónak vagy a házmester szóbelileg értesiti I