A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 11. szám - Ügyvédi honorárium. (A Morzsányi ügy)

82 A JOG Ugyanígy van a VII. díjosztályba történt bírói kinevezéseknél, mely esetben többen olyanok, kik 20—25 évi bírói szolgálati idővel rendelkeznek, ezen idő alatt mint hivatalvezetők is kötelességeiket pontosan végezték, mégis még arra sem érdemesittetnek, hogyha már nem a Vl-ik díjosztályba helyi alkalmazással, legalább a VH-ik díjosztályba előléptettessenek. Helyeseljük azon elvet, hogy a kiváló szakértelemmel és szorgalommal rendelkező birák soron kívül előléptettessenek, de ezen elv nézetünk szerint szigorúan alkalmazandó, ne hogy ilyen gyakrabban előforduló kinevezések által a többi mellőzött és kinevezésre érdemes bíráknak a munkakedve lankadjon s a megérdemelt ambitiójuk ki nem elégitése által esetleg a közérdek is szenvedjen. A jogi pálya a legnehezebbnek mondható, mert úgyszólván minden pályán, midőn az illető az egyetem falait elhagyja, rendszerint mint tanulmányaival végzett ember léphet a világba, a törvénykezési pályán ellenben az illető egyetemet végzett egyén még azon esetben is, ha megszerezte magának a jogtudori fokot, ez őt csakis bírósági aljegyzői állásra qualifikálja s csak gyakorlati idő kimutatása után teheti a birói álláshoz szükséges birói avagy az ügyvédi vizsgát, és mig ezt eléri, köteles 600 frt évi fizetéssel tengődni, ha pedig a birói állást fáradságos tanulmányai s küzdelmei után elérte, akkor a tekintély nimbusával felruházott bíró a zálogházi ékszerzálogőrrel s a dohányraktári kezelővel egy rangba soroltatik. Ha végre hozzáveszszük még azt is, hogy mennyi esélyen megy keresztül egy pályázati kérvény, u. m. a saját tvszék elnökének a minősítése, az illető tszék candidatiója, az elnöki felterjesztés, táblai candidatio, táblai elnöki felterjesztés, végre ministeri döntés, azt hiszszük, hogy az előadottakat mind egybevetve, jogosan lehet állítani, miszerint a birói kinevezéseknél előforduló bizonytalanság, a szolgálat nehézsége s a csekély fizetés az okai annak, hogy a bírósági szolgálatba törekvő pályázók száma folyvást gyérül annyira, hogy nemcsak jegyzői, hanem némely albirói állásokra hirdetett pályázat is eredménytelen maradt, sőt a mint az igazságügyi közlönynek úgyszólván mindegyik száma igazolja, nemcsak jegyzők, de a IX. díjosztályba tartozó birák is állásukról lemondanak s más pályára lépnek. Azon szép latin mondás, hogy «justitia regnorum fundamentuma s a mélyen tisztelt igazságügyminister urnák a debreceni kir. ítélőtábla épületének folyó évben történt fölavatása alkalmával mondott azon lendületes szavai, hogy «a biró, midőn birói székét elfoglalja, tegye azt templomi ihlettséggel s bontakozzék ki minden világi kötelékből", csak akkor érvényesülhetnek minden tekintetben s feltétlenül, ha viszont a biró látja, hogy nem indokolatlan mellőzés jutott neki osztályrészül, hanem ha állásához képest a tisztességes megélhetés, valamint a megérdemelt előléptetés is neki biztosíttatik. Az általános elégületlenség mindenütt bajokat eredményezhet, az igazságszolgáltatás érdekében tehát kívánatos, hogy a birói kinevezéseknél az igazságosság a méltányossággal párosulva érvényesüljön. Ügyvédi honorárium.*) (A Morzsányi ügy.) Irta : dr. ÖDÖNFI MIKSA, budapesti ügyved. Két hét óta a magyar sajtó és közvélemény az ügyvédi honorárium kérdésével foglalkozik. Hivatott és nem hivatott hozzászól a kérdéshez. Pertraktálják a napi sajtóban, képviselőházban, bíróságok előtt. Idéznek élőket és holtakat. Az ókortól a legújabb időkig élt nagy szellemeket megintervivolják és Beksics Gusztávig minden élő és holt nagyság elszörnyüködött azon, hogy mer egy ügyvéd a munkájáért 40,000 frtot kérni, - mikor Petőfi, Arany és Beksics Gusztáv nem kaptak soha annyit műveikért. Nem akarom most a kérdés gazdasági oldalát érinteni, hogy az ügyvéd működése productiv az ő felére, — mig a bölcsész, iró, szónok lángesze a közre, az összemberiségre productiv ugyan, de egy ember azt értékéhez mérten meg nem fizetheti, az állam pedig, mely a közjavára teljesített működést honorálja, csak kötött kézzel és felelősség terhe mellett honorálhat, — s privát pech, hogy Petőfi, Arany, Jókai és Beksics munkái magyar nyelven jelentek meg, *) Szükségesnek tartjuk kiemelni, hogy álláspontunk az ügyvédi honorárium kérdésében lényegesen elüt cikkíró ur nézeteitől, — de azért szívesen tért nyitunk az ellenvéleménynek is. A szerkesztőség. mert ha Franciaországban irták volna meg műveiket, bizonyára háromemeletes házuk volna a boulevardon. Nem akarom odaterelni a kérdés fejtegetését, hogy elvégre a kereslet foka szabja meg a productiv munka árát s igy, ha bármily árban is keresik az ügyvédnek munkáját, neki bármilyen árt szabad érette elfogadni, annál is inkább, miután az ügyvédi rdts 54. §-a is szabad egyezkedés tárgyává teszi az ügyvéd tiszteletdiját, hanem azt akarom taglalni, hogy a kérdéses esetben s egyáltalán 40,000 frt oly óriási honorárium e, s hogy mért nem oly sok az ügyfélnek, pedig neki kell azt kifizetnie, dacára hogy a napilapok oly borzalmas nagy összegnek találják. Minden productiv munkának, — de főleg a szellemi munkának értéke a producáló személy hírnevével és nagyságával arányban nő. Egy hírneves orvos egy műtétért ezreket kap, Munkácsy egy képe százezreket jövedelmez és Patti vagy Sarah Bernhard tiszteletdijai milliókat képviselnek. Az ügyvédi segélyt igénylő fél tehát, midőn egy képviselő ügyvédhez megy, már azzal a tudattal lép be irodájába, hogy az ügyvédi kar egy kiválóbbjának tanácsát és munkáját óhajtván igénybe venni s igy a normálistól jóval eltérő magasabb honoráriumot kell fizetnie. S akármilyen szemmel vizsgáljuk is a dolgot, az ügyvéd-képviselők jórészben a kar tekintélyesebb tagjai. De igen téved, a ki azt hiszi, hogy csak a képviselő-ügyvédnek munkáját honorálják magasabban, mint más ügyvédét. Mert ha az ügyvéd nem képviselő, de tudománya, jogi műveltsége, tekintélye és összeköttetései, illetve ezek egyesítése által elbírja érni azt, a mivel ügyfele megbízza, ép oly szívesen fogják neki megadni a közönségesnél jóval nagyobb honoráriumot, mint a képviselő ügyvédnek. De 40.000 frt oly horribilis összeg, hogy ezért meg nem dolgozhatik, tehát ezt becsületesen meg nem lehet keresni ! !! A ki ismeri az úgynevezett ügyvédi és közjegyzői munkadíj skálákat, — mindjárt tisztában lesz a kérdéssel. Már a közjegyzői törvény megalkotásánál a törvényhozás meg akarta szabni a közjegyző díjazását minden functiónál. S miután azt előre nem lehet tudni, hogy a munka milyen lesz valamely ügygyei, a törvényhozás elfogadta az értékalapot a munkadíj megállapításánál. Igy nem az a kérdés, mennyi dolga van a közjegyzőnek egy okirat felvétel vagy hagyatéki tárgyalással, hanem mily összegről van szó s ahhoz mérten szabja meg a törvény a munkadijat is. Ezen az alapon szabják meg a bíróságok is az ügyvédi munkadijat s a ki a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék úgynevezett ügyvédi scáláját ismeri, igen jól tudja, hogyha 1.500,000 írtra egy egyszerű váltókeresetet ad be bármely ügyvéd, mely abból áll, hogy 2 blankettába 25 30 szót kell beleszúrni, a díjszabás szerint ezen váltókeresetért körülbelül 4,500 frt munkadíj jár a scála szerint. De ez két blanketta kitöltése csak! A törvényhozást a közjegyzői díjszabás megállapításánál s a bíróságokat ezen ügyvédi scálák megállapításánál azon elv vezeti, mennél nagyobb összegről van szó, annál nagyobb felelősség terheli az ügyvédet vagy közjegyzőt s igy annál jobban kell, hogy dijaztassék, mert a valószínűség a mellett szól, hogy annál nagyobb gondot és pontosságot kell kifejtenie felelőssége tudatában. Tekintettel vannak természetesen arra is, hogy minél nagyobb a substratum, annál ritkábban fordul elő — de annál jobban bírják a perelő felek a költséget is s annál nagyobb productiv érdek fűződvén hozzá, nemcsak birják, de szivesebben is fizetik. Ha már most ezen szempontok szerint akarjuk megbírálni, hogy milyen fokozottabb gondosságot igényel egy ÍV2 millióról szóló szerződés pontozatait megvizsgálni, — azok körül felelősség mellett tanácsot osztogatni, — a szerződés készítése előtt, után s közben naponként az érdekeltekkel értekezni, — oly esetben, mint a kérdéses, midőn hasonló szerződésmintákat alig láthatott az illető ügyvéd, minden eshetőségre az egyes pontozatokat megállapítani, egyáltalában nem lehet csodálkozni, ha a fél is hajlandó a közönségesnél jóval magasabb díjazást megadni s az ügyvéd is jóval magasabb díjazást követel s nem kell, hogy e magasabb díjazásban képviselői állása legyen megfizetve, mert ha nem képviselő is, de az ügyvédi kar egyik kiválóbbja bizatik meg ily esetben bárki által, szintén meg kell, hogy fizesse az illetőnek tekintélyét, ép ugy, mint a Munkácsy ecsetjét vagy a Patti hangját. Az, a mit mindig hangoztat főleg a napisajtó, «az úgynevezett képviselői befolyása, azért meg lehet támadni a közigazgatási hatóságokat, de nem az ügyvédet. Valamennyi napilap felemiitette, hogy Schmiedt a kiállítás igazgatója értesítette Morzsányit hogy egy uj vállalkozó 100,000 frttal többet ígér s hogy Veres László államtitkár fogadta Spitczer