A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 10. szám - Jóhiszeműség és telekkönyv

39 Nem vitás, hogy felperes az alperesnek az árut jogosulatlanul a vételár utánvételével küldötte el, hogy alperes kifogása folytán az áruküldeményt az utánvét alól feloldotta és hogy alperes az utánvétel feloldásáról, illetve az áru átvételéről, a 8 7. a csatolt értesitó, (avisoi és átvételi elismervény utján 1894. ápril hó 19-én értesíttetett. Alperes tehát az áru nem megrendelésszerü nedves volta, mint minőségi hiány miatt és a fuvarlevelén megjelöltnél körülbelül :í") klgrmmal kisebb súlya miatt 4' . alatti levelében, melynek vételét telperes nem tagadta, 1894. ápril 21. napján a keresk. törvény 346. §-nak megfelelő törvényes időben tévén kifogást, azt hogy az áru a kikötött minőségnek megfelelő volt, felperes tartozott bizonyítani. Habár felperes felhívott és kihallgatott tanúival nem csak nem bizonyította, hogy az áru a feladáskor a kikötött száraz minőségű volt, hanem épen ellenkezőjét, t. i. hogy az áru a csomagoláskor, illetve feladáskor nedves volt: alperes az áru nedves volta miatt, a tényleg átvett áru vételárának megfizetését meg nem tagadhatja, mert sem 4 '. alatti levele, sem a megbízottja által felpereshez intézett 1894. ápril -én kell 0 '/. alatti levél, rendelkezésre bocsájtást nem tartalmaz, a nélkül pedig a keresk. törv. 347. §. értelmében az ügylettől való elálláshoz nincs joga, s az áru hiánya miatt törvényes időben tett kifogás folytán, a kereskedelmi törvény 348. £-a alapján csak árleszállítást követelhet. Ennélfogva tekintettel egyfelől arra, hogy felperesnek az alperes kérelmére a fi •'. alatti jegyzőkönyv szerint foganatosított előzetes bírói szemle bizonyító ereje ellen felperes részéről tett kifogás figyelembe nem jöhet, mert azt nem is állítja, hogy a szemle az annak teljesítése helyén érvényben levő törvényes szabályok megsértésével foganatosíttatott, a szemle tárgyát képezett áruknak az általa küldöttekkel való azonosságára vonatkozó kifogása pedig a jegyzőkönyv tartalmával és a gödöllői vasúti állomásfőnök átiratával meg van cáfolva és így a 6 •/. alatti szemlejegyzőkönyvvel bizonyítva van. hogy a felperes által küldött áru nedvességénél fogva a feladástól a szemle foganatosításáig, 1894. május 7-ig 54 klgrammot vesztett a súlyából s igy az akkor 296 klgr. sulylyal birt; tekintettel másfelől arra, hogy a nagymérvű sulyapadás épen azért következett be, mert felperes a kikötött száraz minőségű gyökér helyett nedves gyökeret küldött, tehát felperes szerződésszegése folytán azt, hogy az áru a feladás idejében Gödöllőn állított 350 kgr. súlyban számittassék, nem követelheti, hanem az árunak a szakértők által megállapított súlya az irányadó; az pedig, hogy alperes az árut átvette, a saját maga által 8 /. a. csatolt értesítőn foglalt s általa aláirt átvételi elismervénynyel bizonyítva van; tekintettel végül arra, hogy alperes azt, hogy az általa átvett árut felperesnek visszaküldte s felperes azt visszavette volna, a perfolyamán nem is állította és azt sem vonta kétségbe, hogy a felperes által küldött gyökér az átvétel idején a kikötött árt megérte, sőt ezt 97. a. tett egyességi ajánlata megerősíti; felperes részére alperes^ által átvett 296 klgr. gyökérnek 100 klgramonként 48 frtban szerződésileg megállapított vételárát 5°/o sulyapadás levonásával, vagyis 137 frt 82 krt alperessel szemben megállapítani s e részben az elsöbiróság ítéletét megváltoztatni, a kereseti követelés többi 25 frt 14 kr. részére nézve pedig, melylyel felperes elutasittatott, az elsöbiróság Ítéletét helyben kell ett hagyni. Minthogy azonban azzal, hogy felperes alperesnek a szerződésileg kikötött száraz minőségű áru helyett nedveset küldött s ez által szállítás közben nagy sulyhiány állott elő, a bírói szemlét, melyhez alperesnek a kereskedelmi törvény 347. §. 2-ik bekezdése értelmében joga volt és a mely nélkül az áru hiányát, illetve súlyát meg nem állapíthatta, felperes szerződésszegése tette szükségessé, azzal pedig, hogy jogosulatlanul utánvéttel terhelve küldötte az árut, az utánvét feloldásáig a fekbér felmerültét is ő idézte elő az előleges szemlének 7 •'. alatti szerint 51 frt 87 krban megállapított költségét tehát, valamint az alperes által a 8 •/• alatti szerint fekbér fejében fizetett 58 kr. összesen 52 frt 45 kr. költséget, mint általa okozottat, felperes köteles viselni, illetve alperesnek megtéríteni: az elsöbiróság Ítéletét, a mennyiben alperes viszonkereseti követeléséből 52 frt 45 krt megállapított, szintén helyben kellett hagyni; a fuvarköltség fejében viszonkeresetileg követelt 10 frt 38 krra nézve ellenben az elsöbiróság ítéletének e részben megváltoztatásával, alperes el volt utasítandó, mert az árut alperes megtartani s annak leszállított árát megfizetni tartozik s igy a szállítás költségét, mely a szerződés értelmében nem felperest terheli, felperestől nem követelheti. Ehhez képest felperest terhelő 137 frt 87 kr vételárból az alperes részére megállapított 52 frt 45 kr. viszonkövetelés beszámítása utján ugyanilyen összeg kiegyenlitt etvén, alperest csupán a fenmaradó 85 frt 37 kr. tőkében és mint késedelmes adóst a kereset beadásától kért törvényes késedelmi kamatban lehetett és kellett marasztalni stb. A m. kir. Curia (1896. október hó 7-én 749. sz. a.) A kir. ítélő táblának ítélete felperest követelésének egy részével elutasító rendelkezésében érintetlenül maradván, az alperes által felebbezett részében helybenhagyatik; a 8 7- alatti értesitvényre alapított annak az indoknak, hogy ez az okmány a pertárgya alapját képező áru tényleges átvételét bizonyítja, elhagyásával, mert ha az árut alperes tényleg és végleg átvette volna, a 8 7. alatti értesitvénynek nem alperes, hanem a vasút b rtokában keílene lennie, az abban kifejtett egyéb indokoknál fogva és azért. mert helyesen mondotta ki a másodbiróság, hogy az alperes a szerződéstől el nem állhat, hanem csak a vételár aránylagos leszállítását követelheti és pedig annyival inkább, mert az áru hiányossága nincs annak minőségére és használhatóságára, hanem csak súlyára befolyással, mert alperesnek felpereshez intézett levelei a rendelkezésére bocsátás kifejezést nélkülözik, de azok tartalmából arra, hogy alperes a rendelkezésre bocsátást is értette volna, következtetés nem vonható és mert ennek folytán alperes az árut átvenni tartozván, az az ő rendelkezésére állottnak tekintendő stb Bűnügyekben. Az alsóbbfoku bíróságok vádlott ellen azért állapították meg a megfertöztetes bűntettét, mert sértett a vádbeli cselekmény elkövetésekor 14-ik évi életkorát még be nem töltötte és mert a szakértő orvos a vegtárgyaláson azt a véleményt nyilvánította, hogy sértett nő korához képest teljesen nem volt kifejlődve és az iránt, hogy 14 éven alóli, senki sem tévedhetett. Ezen nézet annál is inkább indokolatlan feltevésnek tűnik fel, mert a törvényszék a végtárgyaláson sértettre nézve hivatalból azt állapította meg, hogy annak fejlettsége 17—18 éves korúnak felel meg. Ez okból vádlottnak a sértett korának nem tudására alapított védekezését el kellett fogadni. A pancsovai kir. törvényszék (1895. okt. 12. 4,406. sz. a.): J Nikola és Cs. Milos vádlottak a btk. 236. §. alá eső megfertőztetés bűntettében bűnösöknek mondatnak ki és ezért 2—2 évi fegyházbüntetésre és 3 3 évi hivatalvesztésre ítéltetnek, J. Vláda vádlott pedig a btk. 236. §. alá eső megfertőztetés és a btk. 301. §. alá eső súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 2 évi és 6 havi fegyházbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre Ítéltetik, stb. Indokok: J Nikola, Cs. Milos és J. Vláda vádoltatnak, hogy 1893. szept. 27-től 28-ra menő éjjel behatolva a M. Teréz házába, annak Helén nevü 13 éves és 9 hónapos leányát kivitték a folyosóra s dacára annak, hogy fejletlenségéből 14 éven aluli korára következtethettek, de eltekintve ettől, mint helybeli lakosok tudomással is bírtak, azzal mind a hárman nemileg közösültek. J. Vláda ezen kívül azzal is vádoltatik, hogy a közösülés alkalmával hugycsőtakárban szenvedvén, a leányt megfertőzte, ennek következtében az 20 napon tuli gyógykezelés alatt állott. Vádlottak beismerik, hogy M. Helén sérülttel nemileg közösültek, ("s. Milos és J. Vláda beismerik azt is, hogy sérültet azzal fenyegették, miszerint megmondják édes anyjának, hogy J. Nikolával szerelmi viszonyt folytat, ha nemi vágyaik kielégítésére önként át nem engedi magát és sérült csakis ezen fenyegetés következtében közösült velük; végre J. Vláda beismeri, hogy közösülés alkalmával hugysőtakárban szenvedett. Azonban mind a hárman tagadják, hogy sérült lí éven aluli koráról tudomással birtak volna; sőt J. Vláda azt jegyzi meg, miszerint sérült nő a vádbeli cselekményt megelőzőleg egy izben 3 nap és éjjel náluk tartózkodott, mely idő alatt ő azzal több izben nemileg közösült, tehát ugy ezen ténykedéséből sérültnek, valamint abból, hogy a férfit megkívánta, méltán következtette, hogy az érett koru. J Vláda ezen fenti vallomását a K. Mária tanú vallomása támogatni látszik ugyan, minthogy azonban J. Milutin, J. Lyubina és F. Czeda tanuk határozottan állítják, miszerint M. Helén sérült a vádbeli cselekményt követő tavaszszal volt J. Vládaéknál, nem pedig az előtt, ennélfogva vádlott ezen kifogása figyelembe nem jöhet. Tekintettel tehát erre, nemkülönben arra, hogy vádlottak beismerték, miszerint M. Helén sérülttel nemileg közösültek; tekintettel továbbá arra, miszerint dr. (). Béla orvosszakértő által meg lett állapítva, hogy sérült szüzőrétől az általa eszközölt vizsgálatot megelőzőleg csak pár órával, tehát a vádlottak által végrehajtott nemi közösülés alkalmával fosztatott meg, ugy annak tisztességes voltához kétség nem férhet; tekintettel továbbá arra is, hogy ugyancsak dr. O. Béla orvosszakértő vallomása szerint sérült vádlottak által rajta elkövetett nemi közösülés idején testileg annyira fejletlen volt, hogy 14 éven aluli korára nézve senki tévedésbe nem jöhetett és nem lehetett; tekintettel végre arra, hogy K. Mária tanú azon vallomását, hogy már a vádbeli cselekményt megelőzőleg J. Vláda vádlottal több izben nemileg közösült, a fent jelzett tanukon, illetve azok vallomásán kivül a dr. (). Béla orvosi szakértő azon vallomása is megcáfolja, hogy sérült nő a vizsgálatot megelőzőleg egyszer, legfeljebb párszor közösült, mindezeknél fogva, stb. J. Vláda vádlott minthogy tudta, miszerint hugycsőtakárban szenved és nemi érintkezés esetén a koránál fogva szükséges belátási képességgel nem biró leány ezen betegséget megkaphatja, ezen előrelátható cselekmény be is következett és M. Helén sérült 20 napon tuli súlyos egészségháboritást szenvedett, a btk. 301. 302. §. alá eső súlyos testi sértés bűntettében s igy. a btk. 98. §. szerint bűnhalmazatban bűnösnek kimondandó stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1896. január 13. 6,402. sz. a.) J. Vládát a súlyos testi sértés miatt emelt vád alól felmenti, a btk.-nek az összbüntetés kiszabására vonatkozó 96. és 98. §-ait pedig mellőzi stb., egyebekben az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja