A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 10. szám - Jóhiszeműség és telekkönyv

38 A perjogi szempontból is szükségesnek mutatkozik, mert csak ez utón érhető el az, hogy a keresetek egyenlő elbánásban részesüljenek. Következetlenségre és az ugyanazon követelésre vonatkozó jogorvoslati rendszer megváltoztatására vezetne ugyanis az, ha a kereset tárgya egyszer, pl. annak érvényesítésekor, a tőke alapján járulékok nélkül s ugyanezen követelés máskor pl. visszakövetelése vagy arra vonatkozó zálogjognak hatályon kivül helyezése esetében a járulékok figyelembe vételével állapíttatnék meg. Ugyanannak a követelésnek vagy ugyanannak a jognak értéke perjogi szempontból nem lehet különböző azért, mert az egyik perben, mint tényleges követelés szerepel, a másikban pedig ellenkező alakban jelentkezik. Minthogy pedig a közadós jogcselekvényének megtámadása iránt indított pernek tárgya nem más, mint a hitelező által érvényesített követelés iránti zálogjog hatályon kivül helyezése, vagy a közadós által fizetett tőke s járulékainak visszakövetelése s ebből következően az ily per tárgya a hitelező által érvényesített per tárgyával ugyanazonos: kétségtelen, hogy azt a jogorvoslatok szempontjából nagyobb értékűnek tekinteni nem lehet, mint azt a tőkét, — járulékok nélkül, — amelyet a hitelező a megtámadott jogcselekvény alapján a megtámadás előtt érvényesített. Ezek alapján ki kellett mondani, hogy «a végrehajtási cselekvény megtámadása iránt folytatott perben a perestárgy értékének meghatározásánál a végrehajtatónak tőkekövetelése az irányadó.» Kelt Marosvásárhelyt, a marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsának 1897. évi február hó 3. napján tartott üléséből. Csathó Ferenc s. k. elnök, Dobai Albert s. k. előadó. K o v á c s János s. k. Todorffy Domokos s. k. Szabó Dénes s. k. Hitelesítve: 1897. február hó 9. napján. Csathó Ferenc s. k. elnök. Kovács János s. k. Todorffy Domokos s. k. Szabó Dénes s. k. A kolozsvári kir. Ítélőtáblának a határozattárba felvett 3. számú polgári határozáta. Az illetékessági kérdés tárgyalásával felmerült költségek feletti határozás, ha az illetékességi kifogás elvettetett, az ügy érdemében hozandó Ítéletre tartandó fenn. D. Eliza felperesnek B. V. Viktor alperes ellen 1,700 írt. s jár. iránt a dévai kir. törvényszék előtt lefolytatott rendes perében, ama kérdést illetőleg, hogy oly esetben, midőn az illetékésség ellen emelt kifogás elvettetik, kötelezhető-e egyidejűleg a kifogást emelő fél az illetékkességi kérdés tárgyalásával felmerült költségeknek záros határidő alatt, végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére, vagy ezen költségek felett való határozás az ügy érdemében hozandó Ítéletre tartandó-e fenn ? a kolozsvári kir. ítélőtábla 1896 évi Március hó 17-én 786—1896 p. sz. a hozott határozatával kimondotta, hogy: Ha az illetékesség ellen emelt kifogás elvettetik, az illetékességi kérdés tárgyalásával felmerült költségek viselése felett való határozás az ügy érdemében hozandó ítéletre tartandó fenn. Indokok : Az illetékességi kifogás elvetése s az illetékesség tekintetében kifogásolt biróság illétékességének megállapítása az ügy érdemleges elintézésének elrendelését foglalván magában, az illetékességi kérdés tárgyalásával felmerült költségek a per költségeihez tartozóknak tekintendők, minélfogva azok felett a trts 251. §. értelmében csak az ügy érdemében hozandó ítéletben lehet határozni. Kelt Kolozsvárott 1896 évi Március hó 17-én. Hitelesíttetett az 1896. Március hó 24-én tartott nyilvános ülésben. dr. Bálás Elemér sk. Fekete Gábor sk. tanácsjegyző. elnök. Az 1881. LX. t.-c. 84. §-a ugyan azt rendeli, hogy oly esetben, midőn a végrehajtás közpénztárból és bírói letétből felvehető összegekre rendeltetik, a kiküldött kirendelése mellőzendő ezen rendelkezés azonban mitsem változtat az idézett t.-c. 133. g-ának azon rendelkezésén, hogy ily esetben is a kiutalványozást a végrehajtás foganatosítására az idézett t.-c. 18. §-a szerint illetékes biróság teljesiti. A m. kir. Curia azon illetőség összeütközés és elintézése tárgyában, mely P. Gyulának, N. Gusztáv mint Z. Izidor csődtömeggondnoka elleni végrehajtási ügyében a szolnoki kir. törvényszék és az ottani kir. járásbíróság közt felmerült, 1896. szept. 10-én 3,543. sz. a. kelt határozatával a lefoglalt pénzbeli követelés utalványozására a szolnoki kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek. Indokok: Az 1881: LX. t.-c. 84. §. ugyan azt rendeli, hogy oly esetben, midőn a végrehajtás közpénztárból és birói letétből felvehető összegekre rendeltetik, a kiküldött kirendelése mellőzendő, ez a rendelkezés azonban mitsem változtat az idézett t.-c. 133. §-nak azon rendelkezésén, hogy ily esetben is a kiutalványozást a végrehajtás foganatosításra az idézett t.-c. 18. §. szerint illetékes biróság teljesiti, a 18. §. szerint pedig a végrehajtás foganatosítására a szolnoki kir. járásbíróság illetékes; az utalványoJOG zás kérdésében tehát a nevezett kir. járásbíróság van hivatva eljárni. Akadályul az a körülmény épen nem szolgál, hogy a lefoglalt készpénz nem a szolnoki kir. járásbíróság letétében van elhelyezve, mivel ily esetre is intézkedik a 133. §. midőn azt rendeli, hogy az utalványozást tárgyazó végzés akifizetésre illetékes pénztár felett alló hatóságnak küldendő meg. Az eladó a teljesítés megkezdése után abban az esetben ha a szállítani kötelezett és részben szállított egy minőségű árut a vevő neki jogos ok nélkül rendelkezésére bocsájtotta, jogosan tagadhatja meg a további szállítást s így a vevő a további szálli tás elmaradása alapján a keresk. törv. 353. $-án alapuló kártérítési igényt nem érvényesíthet az eladó ellenében, lm. kir. Curia 1896. június 24-én 1,040 sz.) Ha a zárgondnok kezére bizott lefoglalt ingóságok az ezekre nézve elrendelt árveréskor hiányzanak és a zárgondnok által elő nem állíttatnak, a felmerült nyilvánvaló hiányt valószínűleg fedező összeg erejéig a zárgondnok ellen a biztosítási végrehajtás elrendelendő (A pécsi kir. tábla 1895. nov. 12-én 3,961. sz.j Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az áru hiányossága nem lévén annak minőségére és használhatóságára, hanem csak súlyára befolyással, alperes a szerződéstől el nem állhat, hanem csak a vételár aránylagos leszállítását követelheti. A gödöllői kir. járásbíróság mint keresk. bság (1894. okt. 15.4,844. sz. a.) dr. Rosenfeld Sándor ügyvéd által képviselt A. Antal felperesnek, dr, Kövér Soma ügyvéd által képviselt «C. W. et S.» cég alperes ellen 162 frt 96 kr és járulékai iránti perében a következő ítéletet hozott: felperes keresetével elutasittatik s a viszonkeresetnek hely adatván, végrehajtás terhével köteleztetik, hogy alperesnek 8 nap alatt 62 frt 83 kr. tőkét stb, megfizessen. Indokolás: Felperes arra alapította keresetét, hogy az alperes a tőle megrendelt áruk vételára fejében adós a kereseti összeggel. Alperes beismerte ugyan, hogy felperestől 2—300klgr. száraz gyökeret megrendelt, azonban azt adta elő, hogy miután az áru a kikötött kelléknek meg nem felelt, a mennyiben nedves volt, azt át nem vette, hanem felperesnek rendelkezésére bocsájtván, annak nem adósa. Egyúttal viszkeresetet támasztott felperes ellen s azt állította, hogy 1. a szakértői szemle költségei cimén 51 frt 87 kr. 2., a szállítási költség cimén 10 frt 96 kr; összesen 62 frt 83 kr. kárt szenvedett. Alperes felperesnek tagadása ellenében ugy a 6 7- alatti szakértői véleménynyel, valamint épen a felperes által hivatkozott s kihallgatott S. Ferenc, S. Izidor éz S. Miksa tanuknak vallomásával perrendszerüen bebizonyította azon ügydöntő körülményt, hogy az áru nemcsak nedves, hanem vizes volt, hogy tehát az azon kikötött kelléknek, hogy száraz legyen, meg nem felelt. De a 6-/. alatti szakértői véleménynyel azon körülmény is bizonyítva van, hogy az áru már a feladáskor is nedves volt s igy azt útközben oly veszély, mely az árunak kikötött száraz minőségére befolyással lehetett volna, nem érhette. Felperesnek a 6 •'. alatti ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert alperes a szakértői szemléhez meghívás dacára meg nem jelent, a szemle tehát nem az ő mellőzésével lett megtartva, s mert a nélkül is, a fentebb megnevezett tanuk vallomásai elegendő bizonyítékot nyújtanak arra, hogy az áru nem volt száraz, ugy a kikötött kellékkel nem bírt. De felperes tagadása ellenében az alperes a felperes által is valónak elismert 4. és 5. sz. alattiakkal azon ügydöntő körülményt is beigazolta, hogy felperest az áru megvizsgálása után azonnal értesítette arról, hogy az a kikötött kelléknek meg nem felel, azt tehát át nem veszi, ami rendelkezésére bocsájtással rgyértelmü. Az előadottakkal bizonyítva lévén az is, hogy az alperes az 1875. évi 37. t.-c. 345. 346. 347. §-aiban előlirt kötelességeinek eleget tett s 'gy a 378. §. alapján az ügylettől elállani jogosítva van; felperest keresetével elutasítani s a hivatkozott törvény 348. §. alapján a nem kifogásolt 62 frt 83 kr viszkereseti tőke megfizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. március hó 5-én 4,811. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben az által alperes viszonkereseti követeléséből 52 frt 45 kr megállapittatott, felperes pedig követeléséből 25 frt 14 krra nézve keresetével elutasittatott, helybenhagyja; egyebekben megváltoztatja, felperes követeléséből 137 frt 87 krt megállapít és alperest 52 frt 45 kr. viszonkövetelésének beszámítása után 85 frt 37 kr. tőkének és ezután a kereset beadásától, vagyis 1894. május 2-tól számítandó 6°,o kamatnak 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperes részére leendő megfizetésére kötelezi; — viszonköveteléséből 10 frt 38 krra nézve pedig viszonkeresetével elutasítja. Indokok: A felek között felperesnek 2 •/. alatti ajánlata folytán alperes által tett megrendelés következtében szép és száraz ciróka gyökérre a gödöllői vasútállomásról 100 klgrammonként 48 frt árért 5(> „ sulyapadás leszámításával, készpénz fizetés mellett jött létre a vételügylet.