A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 10. szám - Jóhiszeműség és telekkönyv

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 10. számához. Budapest, 1897. március hó 7. Köztörvényi ügyekben. A győri királyi ítélőtáblának 19. sz határozata. Sch. János által G. Móric ellen 259 forint vételár és kártérítési töke s járulékai iránt a soproni kir. járásbíróság előtt megindított, — a soproni kir. törvényszék részéről felebbezés folytán s nyilvános előadás alakjában fölülbírált sommás pernek alperes által beadott felülvizsgálati kérelem alapján 1897. G. II. 12. kir. ítélőtáblai lajstromszám alatt történt elintézése alkalmából, arra való tekintettel, hogy felperes kereseti igényét az elsőfokú bíróság előtt tartott tárgyalás folyamán és azon az alapon, hogy az alperes által át nem vett árunak elárverezése folytán felperes követelése az árverésen befolyt vételárral időközben részleges törlesztést nyert, — 44 forint 80 kr. tőkére sjárulékaira szállítottál e, — kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot: A kereseti főkövetelésnek leszállitása a felebbviteli perorvoslat megengedhetöségére, esetleg alakjára és a felebbviteli biroságok hatáskörére befolyást gyakorol ugyan, ha az az első fokú biroság előtt folyamatban levő eljárás alatt történt; a felebbviteli eljárás folyamán történt leszállítás azonban akiemelt irányban befolyással nem bir. Indok ok: Az 1893. évi 18. t.-c. 126. §-a azt mondja ki, hogy járásbíróság ítélete ellen — az 1. §• 2., 3.) pontjaiban emiitett perek kivételével — nincs helye felebbezésnek, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül 50. frtot meg nem halad; de a törvény 180. §-ának b) pontja és 209. §-a szerint ilyenkor a járásbíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak van helye: az 1893. évi XVIII. t.-c. 181. §-a értelmében a felülvizsgálatnak a felebbviteli bíróságok ítéletei ellen nincs helye, ha a kereset tárgyának érték e járulékok nélkül 200 forintot meg nem halad; a 186. szerint pedig a felülvizsgálati bíráskodást azokban a perekben, a melyek tárgyának értéke járulékok nélkül 500 frtot meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. Ítélőtábla gyakorolja. Minthogy a törvény idézett szakaszaiban felváltva, de nyilván valólag ugyanazonos értelemben használja «a kereset tárgyának- és >a per tárgyának értéke* kifejezéseket, a törvény kérdéses szakaszainak szavaiból nem lehet eldönteni azt a kérdést: hogy a kereseti követelésnek az 1893. évi XVIII. t.-c. 31. 148. és 19tí. §-ai szerint mind az első fokú bíróság előtti, mind a felebbezési és felülvizsgálati eljárásban megengedett leszállitása mily hatással bir a felebbvitel megengedhetöségére s ezzel kapcsolatos kérdésekre ; s vájjon e részben az idézéssel közölt kereseti kérelem legyen-e iránytadó, vagy nem? A megoldás tehát a törvény egyéb intézkedéseinek és uralkodó elveinek az idézett törvényszakaszokkal való összevetése utján keresendő. E részben első sorban irányadó az 1893. évi XVIII. t.c. 26. §-ának az az intézkedése, hogy az idézéssel közölt kereset tartalma felperesre nem kötelező, s ítélet alapjául csak a biró előtt szóval és a tárgyalás folyamán előterjesztett, a törvény 31. §-ában meghatározott korlátokon belül módosítható <felemelhető s leszállítható) sőt meg is változtatható kereset és kereseti kérelem szolgálhat. Ha tehát az idézéssel közölt kereset tartalma, — a netán alperes részéről kért halasztás — és az ebből folyó költség viselésének kérdését kivéve, — az ügy eldöntésére nézve közömbös: ugy nyilvánvaló, hogy az 1893. XVIII. t.-c. 126, 180,181. és 186. i?-aiban használt a kereset tárgya, — a per tárgya» kifejezések alatt is helyesen a per tárgyát abban az alakban és terjedelemben kell érteni, a mily alakban és terjedelemben a fél a kereseti igényt szóval a tárgyaláson előterjeszti és érvényesiti, és a mely alakban és terjedelemben az az első fokú bíróság ítéletének tárgyául szolgált. Az az, ha a pertárgy értéke 50 forintnál több volt, de felperes kereseti igényét 40 frtra szállította le, az első biróság ítélete ellen nem felebbezésnek, hanem felülvizsgálatnak van helye (180. §. b) pont.) ha 200 frtot felülmúló pertárgy iránt megindított perben felperes keresetét az első biróság előtt 200 frton aluli értékre szállította le, a felebbezési biróság ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye, és ha a leszállítás 500 frtot felülmúló értékről 200—500 forint közti értékre történt, a felülvizsgálat elbírálása nem a m. kir Curia, hanem az illetékes kir. Ítélőtábla hatáskörébe tartozik. A kereseti követelésnek már csak a felebbviteli eljárásban történt leszállitása szükségszerűen más szempont alá vonandó. Az 1893.évi XVIII. t.-c. 126., 180., 181. és 186. §-ai értelmében a felebbezés, vagy a felülvizsgálat megengedhetöségére és az ezzel kapcsolatos birói hatáskörre nézve közönbös az, hogy a fél az Ítéletet egész terjedelmében, vagy csak részben támadja-e meg. Elejtheti tehát felperes kereseti igényének bizonyos részét ugy, hogy az Ítéletet, — mely reá nézve nem kedvező, — csak részben támadja meg, — s ez végeredményében a kereset leszállításával egyenlő. De elejtheti felperes kereseti igényének bizonyos részét ugy is, hogy a kereseti igény leszállítását csak a felebbviteli vagy felülvizsgálati tárgyaláson jelenti be, s ekkor a már megindított felebbezési vagy felülvizsgálati eljárást megszüntetni s átalakítani, vagy az ügyet más bírósághoz utalni nem lehet. Ezeknek figyelembe vételéből következik, hogy a keresetnek leszállitása a felebbviteli eljárásban a törvény célzata s főelvei szerint az eljárás további irányára nézve hatástalan. Magától értetődő, hogy ha a kereseti igény leszállitása olyan alakú, hogy felperes keresetét csak a járulékokra tartja fenn, — ebben az esetben csupán csak a járulék képezvén a per tárgyát, a felebbezés, vagy a felülvizsgálat megengedhetöségére nézve csak a járulék összege (értéke) lesz irányozó, ugy mintha felperes keresetét már eredetileg csak a járuléktermészetü követelésre magára mint főtárgyra indította volna, — s az 1893. évi XVIII. t.-c. 173. és 206. §-ainak az az intézkedése, hogy a felebbezés, illetőleg a felülvizsgálat csupán a perköltség viselésének kérdésében is meg van engedve, helyesen csak arra az esetre nyerhet alkalmazást, a midőn a pernek főtárgya szintén birói döntés tárgyát képezte, de a felek a biróság döntésében a per főtárgyát illetőleg megnyugodtak. Kelt Győrött, 1897. évi február 17-én. Ternovszky Béla s. k. a tanács elnöke. Schmid Geyza s. k. Jalsovitzky Lajos s. k. Biró Antal s. k. Sarlay Ferenc s. k. a tanács tagjai. Hitelesítve a győri kir. ítélőtáblánál, 1897. évi február hó 24-én. Vági Mór, sk. I )r. Giay sk. elnök. tanácsjegyző. A marosvásárhelyi királyi ítélőtáblának a határozattárba felvétetni rendelt 9-ik számú határozata. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa M. Simon csődtömegének B. János ellen 16O forint s járulékai erejééig szerzett zálogjog megtámadása iránt folytatott G. 6. fiQJ. számú sommás perében felmerült ama jogkérdés felett, hogy : «a végrehajtási cselekvény megtámadása iránti perben a kereset értékének meghatározásánál a végrehajtató tökck'ói'etelése vagy pedig az összes /árulékokkal együtt a végrehajtatót a megtámadási kereset beadása idejében megillető követelés összege irányadó-e P Kimondotta és határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A végrehajtási cselekvény megtámadása iránt folytatott perben a peres tárgy értékének meghatározásánál a végrehaj tatónak tökekövetelése az irányadó. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. azon rendelkezései, melyek a sommás eljárás hatáskörét, valamint a jogorvoslatok terjedelmét a követelés értékére való tekintettel megállapítják, mint pl. az 1. §. 1., 2., 4. pontja, a 126. §. és 181. §-ok e meghatározásánál — a járulékok figyelmen kivül hagyásával — csakis a tőkekövetelés összegét rendelik irányadónak; s még kivételesen sem fordul elő oly intézkedés, mely megengedné, hogy a különbözőjogorvoslatok használhatására a kereseti követelés értékének járulékai befolyást gyakoroljanak. Ezen általános elv alkalmazandó tehát minden pernél, vonatkozzék az valamely követelés érvényesítésére, vagy ellenkezőleg valamely már megítélt követelés vagy jog hatályon kivül helyezésére. De a követelés járulékainak figyelmen kivül hagyása még