A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában

70 A JOG Legcélszerűbb és ennek van ratiója, a peres felek ebbeli jogát a legkivételesebb, vagyis azon esetekre szorítani, a midőn attól tarthatni, hogy a magával hozott tanukat a fél későbben vagy épen nem, vagycsaknagynehézs é g g g e 1 és költséggel volna képes előállítani. Mert az már csakugyan alkalmas a biróság tevékenységének megbénítására, ha a szóbeli tárgyalások kitűzése alkalmával az elnöknek mindig azon eshetőségeket is számba kellene vennie, hogy minden egyes tárgyalásra kitűzött ügyben a felek tanúikat magukkal hozzák. Indokoltnak tartjuk mindezek alapján a szakasz szövegének olykép leendő módosítását, hogy a fél a mennyiben attól tart, hogy valamelyik tanuját később kihallgatás végett vagy épen nem. — vagy csak nagy nehézség- és költséggel volna képes előállítani, jogosítva van ezen tanuját a szóbeli tárgyalásra magával hozni stb. A mennyiben pedig ez el nem fogadtatnék, ugy a tanú kihallgatásának csak lehetőségét vagyis azt kell megállapítani, hogya biróság a tárgyalás folyamán kihallgathatja. 298. §. A szakasz harmadik pontja szerint a biróság a tanú kihallgatását kiküldött, vagy megkeresett biróra bizhatja, ha a tanú a biróság székhelyétől nagyobb távolságban lakik. A német birod. prts. 340. §-ában is benfoglalt ezen meghatározás, ez a feltétel a mai közlekedési viszonyokra való tekintettel legalább is relatív, mert egyes esetekben a tanú ugyan távolabb lakhatik a biróság székhelyétől, mint a megkeresendő bíróságtól, de a vasúti közlekedés folytán mégis kényelmesebb és olcsóbb lehet a tanúnak a biróság székhelyére való utazása. Ennélfogva a szakasz ezen pontját kiegészitendőnek véljük és pedig azzal: és haatanunak aperbiróságaáltalközvetlen leendő kihallgatása aránytalanul többköltséget okozna, kivévén ha a fél ennek dacáratanunaka perbírósága által leendő kihallgatását kívánja. Mindezt különben már a 15. §-nál, a hol a birói cselekmények foganatosításáról volt szó általában, javaslatba hoztuk. Végül a tervezet kifejezetten nem intézkedik arról, hogy a biróság a tanút a szomszédos járásbíróság területéről is maga elé idézheti, különösen, ha a tárgy megszemlélése is szükséges, vagy ha a közvetlen kihallgatás idö és költségkímélés tekintetéből célszerűnek mutatkozik. Az ennek megfelelő rendelkezés a prrdttsba szintén felveendő. 300. §. A tanú idézése a tervezet szerint külön idéző irattal történik és ennek lényeges alkatrészét képezi az is, hogy az idézésnek magában kell foglalni a ténykörülményeknek a szükséghez képest tájékoztató megjelölését. Ezen intézkedésnek célját a tervezet abban találja, hogy a tanú a kihallgatásra elkészülhessen, nehogy tájékozatlansága halasztásokra vezessen. Ha eltekintünk is azon indokoktól, amelyek ezen intézmény ellenében felhozatnak, nevezetesen, hogy a ténykörülmények előzetes közlése folytán a fél a tanúval összejátszhat és így vallomásának hitelt érdemlősége iránt alapos kételyek merülhetnek fel, mert hisz ezen összejátszás és az hogy a tanú megtudhassa azt, hogy mire lesz kihallgatandó, nyilvános szóbeli eljárás mellett e nélkül is lehetővé van téve, ki nem kerülhető: mindazonáltal nem tartjuk feltétlenül szükségesnek, hogya biróság minden esetben kivétel nélkül köteles legyen az idéző végzésben a ténykörülményeknek a szükséghez képest tájékoztató megjelölését közölni. Nem tartjuk szükségesnek pedig egyszerűen azon okból, mivel a gyakorlati jogi életben, a törvénykezés terén általánosan azt tapasztaljuk, hogy elenyészőleg csekély azon eseteknek száma, a midőn a tanúkihallgatást azért kellene a bíróságnak elhalasztani, mert a tanúval a ténykörülmények, a melyekre kihallgatandó lett volna, előzetesen nem közöltettek és igy tájékozatlansága folytán a kellő vallomást elő nem adhatta. S mivel ezen ritka kivételes esetek nem indokolhatják kellőleg azt, hogy a biróság minden egyes tanúval legyen köteles közölni a szükséges adatokat, s mivel ezen intézmény nemcsak az itélő biró, hanem a jelenlegi rendszer mellett is már túlterhelt bírósági segédszemélyzet munkája és teendőjét, tekintettel arra, hogy egy ügyben 5—6 tanúnak s mindegyiknek más-más ténykörülményekre leendő k ihallgatása i s kéretik, oly nagy mérvben s zaporitaná, hogy ez okvetlen előbbutóbb ismét személyszaporitásra vezetne, — azért a szakasz ezen intézkedését helyesnek nem tartjuk. A kötelező és minden esetben alkalmazandó szabály helyett, véleményünk szerint már az ügymenet egyszerűsítése szempontjából is sokkal helyesebb, teljesen a bíróságra bizni annak elbírálását, hogy mikor tartja szükségesnek az adatokat a beidézendő tanúval közölni és a biróság minden imperativ intézkedés nélkül is meg fog felelni ebbeli hivatásának és kötelességének. 303. §. Hogy rendszerint a per bírósága állapítsa meg az összeget, mely a tanuk illetményének fedezésére szükséges, az ellen kifogást emelni nem lehet. De ha tekintetbe vesszük, hogy a per bírósága a helyi viszonyok ismerete nélkül igen gyakran nincs azon helyzetben, hogy a szükséges összeget még hozzávetőleg is megállapíthassa, célszerűnek mutatkoznék nehogy a féltől esetleg csekély és még inkább, hogyaránytalanuloly nagy összeg letétel e kívántassák meg, melyet az illető fél a kiszabott határidő alatt, vagy egyáltalán fedezni sem képes, kivételesen azt is megengedni, hogy ily esetekben szükséges előleget a megkeresett biróság — természetesen a megkeresés foganatosítása előtt, követelhesse be azzal, hogy az összeg le nem tétele esetén az iratokat foganatosítás nélkül visszaterjeszti. A peres eljárásban gyakran előfordul, hogy ugyanazon tanura mindakét fél hivatkozik s mindakettő kéri annak kihallgatását. Meg kell tehát határozni azt is, hogy ily esetekben a szükséges dijakat mindakét peres fél és pedig fele-fele részben tartozik a bíróságnál letenni. (Folyt, követk.) Ausztria és külföld. Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában. Belgium kormánya diplomatiai uton közölte a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában 1896. évi ápr. 30-án kelt belga törvényt és utalással arra, hogy a külföldön házasságra lépő belgák házasságkötési képességét az ő honi joguk szerint kell megítélni, a belga kormány kívánatosnak jelezte, hogy az idézett törvény a magyar hatóságokkal is közöltessék. Ennek folytán az emiitett belga törvény szövegének magyar fordítása közzététetik a belügyministerium által a következőkben: 1. cikk. A Code civil 148. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: <A fiu vagy a leány, a ki 21. életévét még be nem töltötte, házasságot csak atyjának és anyjának beleegyezésével köthet; megegyezés hiányában az atya beleegyezése elegendő.* «A megegyezésnek ezt a hiányát közjegyzői okirattal, bírósági kiküldött tanúsítványával, a polgári tisztviselő által fölvett jegyzőkönyvvel, vagy az anya által a polgári tisztviselőhöz intézett tiltakozó levéllel lehet megállapítani.» 2. cikk. A Code civil 149. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: «Ha az atya vagy az anya meghalt, vagy ha egyikök akaratának nyilvánítására képtelen vagy távol van, a másiknak a beleegyezése elegendő. «E nyilatkozási képtelenséget azon házasulónak, a kinek a felmenője nyilatkozásra képtelen, és négy nagykorú — bármely nemen levő — tanúnak a 155. cikk utolsó két bekezdésében meghatározott feltételek mellett kiállított nyilatkozata által lehet megállapítani.* 3. cikk. A Code civil 150. cikkének helyébe a következő rendelkezés lép: «Ha az atya és az anya meghalt, ha akaratuk nyilvánítására mindketten képtelenek avagy távollevők, helyökbe a nagyszülők lépnek. «Ha az ugyanazon ágbeli nagyatya és nagyanya meg nem egyeznek, a nagyatya beleegyezése elegendő. «Ha a két ág közt nincs megegyezés, e véleményeltérés a beleegyezéssel egyértelmű. «A megegyezés hiányát e két esetben ugyanoly módon lehet megállapítani, mint a 148. cikk esetében.* 4. cikk. \ Code civil 151, 152. és 153. cikkei, valamint az 1887. évi augusztus hó l(í. napján kelt törvény 3. cikke helyébe a következő rendelkezések lépnek. «151. cikk. A törvényes gyermekek, a kik a 148. cikkben meghatározott teljes kort elérték, házasságuk megkötése előtt kötelesek atyjuktól és anyjuktól formaszerü tisztességi folyamodvány (acte respectueux et formel) utján tanácsot kérni, kivéve, ha azok akaratuk nyilvánítására képtelenek. «E nyilatkozási képtelenséget a 149. cikknek megfelelő nyilatkozattal lehet megállapítani.* «152. cikk. Ha a tisztességi folyamodvány felett megegyezés nem jő létre, a házasság egy hónap elteltével megköthető. «Ha azonban a fiu vagy a leány 25. életévét még be nem töltötte, az atya, és atya nem létében az anya a folyamodvány közlését követő 15 nap alatt az ellen felszólalhatnak. «A felszólalás folytán a felek tárgyalási határnapra idéztetnek a gyermek lakhelye vagy állandó tartózkodási helye szerint illetékes első folyamodásu polgári törvényszék elé. «A megjelenés határideje nyolc nap: a határozat ellenmondással (opposition) meg nem támadható, de ellene felebbezésnek van helye az érdemleges tárgyalás folytán hozott határozat kihirdetésétől, illetőleg a meg nem jelenés folytán hozott határozat kézbesítésétől számított 15 nap alatt; a megjelenés határideje a felebbezési bíróságnál nyolc nap. «A törvényszék és a felebbezési biróság az ügyet soron kivül intézik el és zárt tanácsülésben meghallgatják a kir. ügyészt illetőleg a főügyészt; a határozathozatal nyilvános ülésben történik. (Jgyvédek közbenjárása nem kötelező; a felek személyesen tartoznak megjelenni; jogtanácsost azonban vehetnek maguk mellé. «Ha a biróság a tiltakozás okait alaposnak találja, a házasságkötés felfüggesztését rendeli el.* «153. cikk. A házasuló, a ki szegénységét igazolja, a tisztes-