A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Váltójogi curiosum - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [6. r.]

30 A JOG szerint több mint 32 évet meghaladó időn keresztül folytonosan használtak és igy elévitették, ezen jogcímen a felperesi keresetnek helyt adni s alperest az ítélet rendelkező része szerint a védelem dacára marasztalni kellett. Először kétségtelen, hogy a szolgalmi jog szerzésének egyik cimét az elévülés is képezi s igy, ha az elévülés igazolt, az esetben a szerzési cim és mód kimutatása a jogszerzéshez nem képez előfeltételt, mert: mint jelen esetben emlékezetet meghaladó birtoklás esetén az elévitésre sem jogcim, sem jóhiszem kimutatása nem szükséges ; Másodszor sommás visszahelyezési perben alperesek elutasítása itélt dolgot nem képez, mert a somm. visszahelyezési perben a tényleges állapot biráltatik el, s a végleges rendezés a birtokbiróság hatáskörébe tartozik. Harmadszor az, hogy felperesek a megháboritás vagyis 1889. évtől nincsenek gyakorlatban, az elutasításra alapot nem képez, mert ez által a szolgalom nem szűnt meg, hanem csak nyugodott, felperesek pedig az alperes jogellenes cselekményét sem el nem ismerte, sem abba meg nem nyugodott. Negyedszer a vásártérnek korláttal körülkerítése nem zárja ki felperesek magánjogi igényeiket annál is inkább, mert az F) alatti szerint, ezt még a közigazgatósági hatóság is fenntartotta felperesek javukra s a közigazgatósági hatóság intézkedései sem korlátolhatják a szerzett és érvényesitendő jogot, s az a bírói ítélet ellen nem vethető, különösen jelen adott esetben, hol csak gyalog ember ki és bejárhatása képezi vita tárgyát s nem is képezi kérdés tárgyát az, hogy az útszolgalom szarvasmarha hajtásra is alkalmas legyen és igy azon körülmény nem is forog fenn, hogy a jószágoknak a vásárra felhajtása a közigazgatási hatóság ellenőrzése alól kivonható lenne. Végre ötödször a 8./' alatti feltételes nyilatkozat perről való lemondást nem képez s ugy az alperesi védelmek egyik pontja sem hoz fel oly körülményt, ami a kereset elutasítását maga után vonhatná s mert: alperes száz éves elévitést nem igényelhet s mert: az a körülmény, hogy a szolgalmi jog nyilvánkönyv kívüli, az elévitésre mi befolyással sincs, valamint az sem, hogy a szolgáló telek alperes telekkönyvi tulajdonát képezi s végre az sem, hogy az közterület-e, vagy nem. Viszont nem lehetett alperest a kereset szerinti minden közelebbi meghatározás nélkül marasztalni s az Ítéleti megszorítás kimondandó volt, mert: felperesek is csak akként igényelhetik a szolgalmi jogot, a mint azt tényleg gyakorolták, s miután az előző per adatai és jelen per bizonyítékai szerint felperesek csak utcaajtó szolgalmat gyakoroltak és ezt csak gyalog be és kijárásul használták, s végre miután a szolgalmat csak a saját személyük és a hozzátartozójuk javukra igényelhetik, tehát kifejezetten megkellett határozni, mi képezze a szolgalmat s kik gyakorolhatják azt, mert az is kétségtelen, hogy alperes is jogosult a magánosokkal szemben a vásártér bizonyos részéből magának veteményes kertül zárt helyiséget alakítani, s miután ennek biztonsága megköveteli azt, hogy azon keresztül csak oly egyének közlekedjenek, akiknek ahhoz joguk van, tehát ki kellett mondani azt is, hogy a veteményes kertre felperesek csak az előbbi ajtóhoz hasonlót vághatnak, a szolgalmat csak felperesek és hozzátartozóik vehetik igénybe a hogy ezen második ajtó is záros legyen, hogy azt felperesek tartoznak saját költségükön felállítani, miután az az ő érdekükben s javukra történend. Végre: szolgalmi jogok törvényes fogalmuknál fogva dologi jogot nem képezvén, mint ilyen a telekkönyvi tulajdonos engedélye nélkül telekkönyvi bejegyzés tárgyát nem képezik s igy felperest az uralgó telek telekkönyvébe leendő bejegyzésre irányított keresetével elutasítani kellett. Az előző per adatai szerint már alperes tudomással birt felperesek elbirtoklásáról s igy a ppt. 251. §-ára is tekintettel a költségekben marasztalni kellett stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1894. évi november hó 5-én 2,353. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket a keresettel elutasítani kellett stb. Indokok: A margittai 22. sz. telekjegyzőkönyvben 82. hrsz. alatt alperes korlátlan tulajdonaként bevezetett ingatlan a tjkvben tett kitüntetés szerint piactérnek neveztetvén meg és a felperesek perbeli előadása szerint is emlékezetet meghaladó idő óta vásártérnek használtatván, oly köztérnek tekintendő, a melyet a tulajdonos részére fizetendő vásári vám fizetésének feltétele alatt a vásári forgalom céljaira mindenki használhatott s az odavaló járást gyakorolhatta. Az ingatlannak e célra történt használatából azonban önként következik, hogy sem felperesek, sem más jogszerzésre képes személyek nem használhatták az ingatlant tulajdon szerzésre irányzott oly célzattal, hogy a tulajdonos ellenében ki és bejárásból álló akár telki, akár személyes szolgalmi jogot szerezzenek, s másrészről nincs bebizonyítva alperes ellenében semmiféle adattal az a körülmény, mintha az ingatlannak közcélra leendő használatát azzal a tudattal engedte volna meg, hogy e használat folytonosságából ellenében szolgalmi jog szereztessék s ezzel tulajdonjoga korlátoztassék. Habár tehát a kihallgatott tanuk vallomásából bizonyíték meríthető is arra, hogy felperesek telkéről az alperes 82. hrzi számmal jelölt telkére kijáró kapu volt nyitva, és e kijárást felperesek és birtokelődeik már az 1848. évet megelőzőleg és egészen az 1882-ik év október haváig folytonosan használták, minthogy a felperesek által gyakorolt eme használat az elbirtoklásra törvényszerű jogcímet nem nyújt, a 82. hrzi számmal jelölt ingatlan mint vásáriérként használt köztérnek elbirtoklása a használat folytán be nem következett s arra felperesek elbirtoklással szolgalmi jogot nem szerezhettek: az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket a keresettel elutasítani kellett stb. A magyar királyi Curia Í1896. év május hó 28-án 1,450 sz. a.) A kir. ítélőtábla ítélete helybenhagyatik. I ndo ko k : A margittai 82. hr. sz. terület, amely az ottani 22. sz. telekjegyzőkönyv szerint alperes tulajdona, a telekkönyvi bejegyzés, valamint a per egyéb adatainak tanúsítása szerint vásártérül használtatik. Ebben a perben közönyös az a jogviszony, a mely az érintett célú használatra nézve a tulajdonos és a község között fennáll ; azonban figyelembe veendő, hogy az ily használatnak gyakorlása az egyes használók irányában megállapithat-e különleges jogokat is vagy sem ? A vásártér céljainál fogva oly területet képez, amely a közigazgatási hatóságok által megszabott módozatok mellett mindenki által használható; amely használatot tehát gátolnia tulajdonosnak módjában sem áll, következésképpen a vásártérre vonatkozólag az egyes használók által azon az alapon, mert ők a törvény által előszabott elbirtoklási időn át a használatot gyakorolták, jog egyáltalában nem szerezhető. Felperesek tehát abból a körülményből, mert ők, illetve jogelődeik a kérdéses vásártérre 32 évet meghaladó időn át jártak, szolgalmi jogot nem igényelhetvén, keresetükkel törvényszerűen utasitattak el. stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereseti váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely, telepes megnevezésével megjelölve lévén, kétségtelen, hogy a váltó telepitett váltó és mint ilyen a váltótörvény 40 §-a értelmében az elfogadó elleni váltókereseti jog fentartása céljából óvatolandó, kivéve ha az óvás felvételére rendelt határidőben a váltóbirtokos egyúttal telepes is volt. A pécsi kir. törvényszék (1895. június 14. 2,761. sz. a.) dr. Kauffmann József ügyvéd által képviselt A. Mór felperesnek dr. P i c k Mórügyvéd által képviselt K. Sándor és fia cég alperes ellen 100 frtés jár. iránti perében következő i té 1 e t e t hozott: A kir. törvényszék alperes kifogásainak helyt ad, 1894. évi dec. 24-én 18,515. sz. a. kelt sommás végzést hatályon kivül helyezi felperest sommás váltókeresetével elutasítja stb. Indokok: A peresített váltó Pécsett az osztrák-magyar bank fiókintézeténél, tehát az intézvényezett lakóhelyétől különböző helyen lévén fizetendő, Lkétségtelen, hogy az telepitett váltót képez. Az ilyen váltóknál pedig a fizetés hiánya miatti visszkereseti jog fentartására az 1876. évi 27. t.-c. 43. §-ának második bekezdése szerint, a mennyiben a hivatkozott törvény 44. §-ának második bekezdésében megjelölt esetek valamelyike fenn nem forog, szükséges, hogy az a telepesnél fizetés végett bemutattassék és a bemutatás óvással igazoltassák. Minthogy azonban az intézvényezettől és felperes, mint váltóbirtokostól különböző személy van telepesként megnevezve, azoknak az eseteknek tehát, a melyeknél óvás felvétele nem szükséges, egyike sem forog fenn; minthogy továbbá felperes nem is állítja, hogy a per alapját képező váltó óvása elengedtetett volna, azt meg kifejezetten beismerte, hogy a peres váltó a telepesnél nem óvatoltatott, a miből önkényt folyik, hogy felperes az elfogadó elleni váltókeresetét elvesztette, ugyanazért alperes kifogása folytán a sommás végzést hatályon kivül helyezni kellett, stb, A pécsi kir. Ítélőtábla (1895. október 1. 3,133. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1894. évi dec. 24. 19,515. sz. a. kelt sommás végzést hatályában fentartja és alperest mint az 1894. évi augusztus 18-án 100 frtról kiállított váltó elfogadóját kötelezvén, hogy felperesnek 100 frt tőkét stb. fi zessen meg, stb. Indokok: Alperes a váltótörvény 3. §-a szerint megkívánt, minden lényeges kellékkel ellátott váltón látható elfogadói aláirósának valódiságát beismervén, a váltótörvény 23. §. szerint tartozott azt lejáratkor beváltani. Az a kifogása, hogy a váltólejáratkor óvás fel nem vétetvén, váltókötelezettsége megszűnt, alaptalan, mert felperes tagadása ellenében nem bizonyította, hogy lejáratkor nem a telepes osztrák-magyar bank fiókintézete Pécsett, hanem más személy volt a váltó birtokosa, sőt a tárgyalási jegyzőkönyv negyedik lapján előadottak szerint alperes által is beismertnek tekinthető, hogy lejáratkor a telepes volt a váltó birtokosa, minél fogva a váltótörvény 44. §. értelmében alperes váltókötelezettségének fenntartására óvás felvétele nem volt szükséges, stb. A m. kir. Curia (1897. január 9. 1,713. sz. a.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az első fokú bíróság ítélete hagyatik helyben stb. s 8 _ Indokok: Alperes kifogásait a váltóóvás feltételének elmulasztására alapította, azt állítván, hogy a váltó fizetés végett a telepesnél bemutatandó és ennek megtörténte óvással igazolandó lett volna. f A kereseti váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely, telepes megnevezésével, megjelölve lévén, kétségtelen hogy a váltó telepesitett váltó és mint ilyen a váltótörvény 40