A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Váltójogi curiosum - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [6. r.]

A. JOor 31 §, értelmében az elfogadó ellen a váltókereseti jog fenntartása céljából óvatolandó lett volna, kivéve ha az óvás felvételére rendelt határidőben a váltóbirtokos egyúttal telepes is volt. Tekintve azonban, hogy felperes a tárgyalás folyamán, de különösen az első bíróság Ítélete ellen, 10,240. sz. a. beadott felebbezésében nyíltan és világosan beismeri, hogy a kereseti váltót a váltó lejártakor birtokos osztrák-magyar nemzeti bank pécsi fiókjától az óvásra rendelt határidó'ben váltotta be, hogy tehát az óvás felvételére rendelt határidó'ben a váltó-birtokos már felperes és nem a telepes volt: felperes mint a telepestől különböző váltóbirtokos, a váltótörvény 43. §. szerint alperes mint váltó elfogadó elleni váltójogi keresetével fentartási céljából óvást felvétetni tartozott volna; azt azonban, hogy teljesítette volna, nem is állítja. Az óvás felvételének hiányára alapított alperesi kifogásnak ezek alapján helyt adni kellett stb. Felperes mint bizományos, a kt 380. §-a értelmében a birtokában volt avagy különben rendelkezése alatt állott bizományi terményárukat, az alperesnek abbeli mulasztása folytán előállott követelésnek kielégítésére, hogy alperes a kötelezett fedezeti összeget felperesnek meg nem küldötte, a kt. 379. §-án alapuló zálogjogánál fogva csakis a kt. 305. §-ában szabályozott eljárás szerint van jogositva eladni, a mit felperes elmulasztván és a bizományi terményárukat szabad kézből adván el, ez az eladás az alperes kárára és veszélyére történtnek nem tekinthető. A szabad kézből eladásra felperest feljogosító külön kikötés hiányában, felperes erre csak akkor van jogositva a törvény erejénél fogva, ha a kt. 372. §-ának kivételes esete forog fenn. A n.-váradi kir. törvényszék, mint csődbíróság (1895. május 13-án 15,229. sz. a.). Dr. Klein József ügyvéd által képviselt Sigmond K. cég felperesnek, dr. Fod or Gyula ügyvéd, mint G. Ármin közadós csődtömeggondnoka alperes ellen 1,251 frttőke és járulékai iránti perében következő ítéletet hozott: A kereset helyt adása mellett 1,251 frt tőkét s ennek a csőd megnyitásától járó 6° 0 kamatait valódinak itéli s azt felperes javára az alperesi csődtömeg elleni követelések 2-ik osztályába sorozza, stb. Indokolás: Alperesi tömeggondnoka kereseti követelést azért támadta meg a felszámolási tárgyaláskor és jelen perben is azt kifogásolja, hogy az A. és B. alatti, illetve E. és F. alatti kötlevelek, a tőzsdebiróság előtt érvényesíthető határidőüzleten alapulnak s mint ilyen fogadásszerü és szerencsejátékból eredő követelését közadós ellen a csődnyitás előtt nem érvényesítette a kikötött tőzsdebiróság előtt, most a csődeljárás folyamán a csődbíróság előtt nem igényelheti s a bíróság a kereset érdemi elbírálásába nem bocsátkozhatik. Ezen kifogás azonban birói figyelembe vehető nem volt, mert a csődtörvény 145. §-nak intézkedése a közadós elleni jogigényekből származó és tömegtartozást nem képező követelésekre nézve minden különös illetőséget, a csődbíróság hatásköri illetősége alá vonja s igy az a körülmény, hogy a követelés alapját képező ügyletre a tőzsdebiróság lett kikötve, s hogy ezen illetőséget felperes a csődnyitás előtt igénybe nem vette, nem képezheti annak alapját, hogy a kereseti követelés érdemében a bíróság nem határozhat. A per érvényét illetőleg tekintettel arra, hogy alperes tömeggondnok az A. és B. alatti okiratoknak a közadós részéről való aláírását elismerte, annak tartalma tehát a kereskedelmi törvény 313. §-a értelmében a kiállító ellen bizonyít s igy alperest terheli a tartalom valótlanságának bizonyítása, ezen kötelezettségnek azonban alperes eleget nem tévén, az E. és F. alatti okiratok tartalma valónak veendő; tekintettel arra, hogy az érintett oklevelek értelmében, alperes közadós felperestől búzát, rozsot, őszi határidőre szállitandólag a bécsi tőzsde szokása szerint vett s egyúttal megbízta felperest azok eladásával, kötelezvén magát az esetre, ha az áruban árcsökkenés áll elő, felperes felszólítására a kívánt előleget nyújtani, ellenesetben jogosított felperes az ügyletet lebonyolítani és bizománydijat és költségeket és a netaláni árkülönbözetet igényelni; ezek szerint tehát az E. és F. alatti kötlevelekben foglalt ügylet tőzsdei bizományi ügyletet képez, a mi figyelemmel arra, hogy a leszámolás és az ügyletnek szabályszerű lebonyolítása a H. J. G. és L. alatti okiratokkal ki van mutatva, s hogy C. alatti szerint hivatalos árjegyzékkel a lebonyolítás idejében fennálló tőzsdei árak igazolva vannak s igy a tényleges vétel és eladás, nemkülönben a követelés valódisága igazolva van, differentiális ügyletnek tartalmát nem képezi, mert ennek jellemvonása az, hogy az ügylet csupán a teljesítés helyén és idején a tőzsdei árak között mutatkozó különbözetre irányul, ez azonban a hivatkozott kötlevelekre nem vonatkozik ; tekintettel végre arra, hogy a kereseti kötlevelek értelmében a tőzsdei bizományos vétel és eladásból tényleg származott különbözet, bizománydij és költségeket képvisel, mint ilyen pedig differentiális jogügyletnek alapját és tárgyát meg nem alkotja: Mindezeknél fogva a kereseti követelés valódinak volt elismerendő s az, miután az alperes az osztály ellen kifogást nem emelt s illetve ebbeli kifogását visszavonta, az általános csődhitelezők Il-ik osztályába sorozandó volt, stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1895. október 30-án 2,316. $z. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: A felperes keresetét arra alapítja, hogy G. Ármin közadós tőle, illetőleg általa bizományban 1,000 m.-mázsa rozsot 7 frt 86. kr. métermázsánkénti vételárban és 1,000 métermázsa búzát 8 frt 70 kr. m.-mázsánkénti vételárban vett, mely két ügylet szokványszerü lebonyolításából felperesnek a C. alatti számlában részletezett árkülönbözet, bizományi dij és költség cimén 1,251 frt követelés keletkezett. A felperes aH. alatt csatolt s 1893. július 5-iki kelettel G.-hoz intézett levelében, utóbbit a kötlevelekre való hivatkozással arra szólította fel, hogy a gabonanemüekben beállott árcsökkenés folytán fedezetleneknek mutatkozó folyó ügyei fedezetére 600 frtot készpénzben vagy tőzsdei értékben fizessen le, mivel ellenesetben e hó 8-ik napján ügyeit óvás mellett folyósítani fogja. Ennek dacára a felperes közadós részére vásárolt rozs és buza eladását a C. alatti számla szerint, már 1893. évi július 6-ik napján eszközölte s követelését (a közkenjárási dij és költségek cimen felszámított 171 frton felül) az e napon jelzett árfolyamok alapján kiszámított árkülönbözetre alapítja. Mivel azonban a felperes az általa engedélyezett határnap előtt megbízója G. Ármin ügyleteit annak kárára lebonyolítani jogositva nem volt, ennélfogva ama ügyleteknek idő előtt történt lebonyolítása folytán előállott árkülönbözet s a lebonyolítás eszközléséért felszámított dij és költség megtérítését az időközben csődbe jutott G. Ármin csődtömegétől nem követelheti. Ez okokból az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni, és felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1896. október 29-én 151. sz. a.). A másodbíróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A per adataiból kétségtelenül megállapítható ugyan, hogy a perfelek között a keresetben megjelölt termények tekintetében bizományi viszony forog fenn s ebből folyólag felperes jogosan igényelhetné annak a kárának és költségeinek megtérítését az alperestől, melyek a kérdéses ügylet törvényszerű lebonyolításából felperesre háramlottak. Ámde felperes, mint bizományos, a keresk. törv. 3i-'0. §-a értelmében a birtokában volt avagy különben rendelkezése alatt állott bizományi terményárukat, az alperesnek abbeli mulasztása folytán előállott követeléseinek kielégítésére, hogy alperes a kötelezett fedezeti összeget felperesnek meg nem küldötte, a keresk. törvény 379. §-án alapuló zálogjogánál fogva csak is a keresk. törv. 305. §-ban szabályozott eljárás utján volt jogositva eladni, a mit felperes elmulasztván és a bizományi terményárukat szabad kézből adván el, ez az eladás az alperes kárára, veszélyére történtnek annál kevésbé tekinthető, mert alperes az A. és B. alatti kötésekben csak arra hatalmazta fel felperest, hogy a neki fedezetül átadott értékpapírokat adja el szabad kézből, míg a kötés tárgyát képezett terményárukra nézve az A. és B. alatti csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy felperesnek kellő fedezet hiányában joga lesz az ügyletet lehető legjobban (bestmöglich) lebonyolítani, ami nem jelenti azt, hogy felperes ily esetben a terményáruknak szabad kézből való eladására is íeljogosittatik, és mert a szabadkézből eladásra felperest feljogosító külön kikötés hiányában, felperes erre csak akkor lett volna jogositva a törvény erejénél fogva, ha a kereskedelmi törvény 372. §-ának kivételes esete forgott volna íenn, ezt pedig felperes nem is állította. Minthogy tehát ezek szerint felperes a keresete alapjául szolgáló bizományi ügylet lebonyolítása tekintetében nem járt cl törvényszerűen, sem a kereskedelmi törvény 377. §-a értelmében őt megilletett kiadások és dijaknak, sem pedig az eladásból felmerült árkülönbözetnek megtérítését jogosan nem igényelheti az alperestől. A másodbiróság ítéletét tehát indokainál fogva helyben kellett hagyni, stb. Bűnügyekben. Azon körülmény, hogy panaszos a szénaboglyán kilógó nemzőrészszel alszik, vádlottal bizalmasan közöltetvén, ez a lakodalmi népnek csak annyit mondott jertek ki a nyírbe, mert ott csoda van» erre a lakodalmi népség, köztük leányok is kiment és panaszost ily állapotban csakugyan feküdni látta. Ezen tényállás szerint nem bizonyult be az, hogy vádlott lett volna az, ki panaszos helyzetével visszaélve, ennek nemzőrészét kivette és igy valamely cselekményt tényleg elkövetett volna ; az az eljárása pedig, hogy a lakodalmi nép figyelmét a csodára felhívta, az elkövetési cselekmény fogalmát még meg nem állapítja, ennélfogva vádlott tényálladék hiányában felmentendő volt. A kőhalmi kir. járásbíróság: (1896 aug. 25. 2,169. sz. a. 1 L. György vétkes a btk. 249. §-ban tiltott és K. András sérelmére elkövetett szemérem elleni vétségben és ezért 5 napi fogházra és 5 frt pénzbüntésre ítéltetik; M. István a fentebb körülirt vétség vádja és következményei terhe alól felmentetik. Indokok: A tárgyalás adatai által megállapittatott az hogy f. évi június ^8-án Halmágyon A. Györgynél tartott lakodalom alkalmával sértett kimerülvén, reggel felé kiment a kert mellett levő «nyir»-be, ott egy boglyán lefeküdt és elaludt. Később M. István kimenvén, látta, hogy a hátán feküdve a boglya tetején alszik sértett és a fasza ki van vetve és a mint bement a házba, a látottakat L. Györgynek megmondotta, mire L. György kimenvén, a mondottak valódiságáról meggyőződvén, visszament a lakodalmas nép közé, ott azon szavakkal: «jőjjetek