A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - A büntető törvénykönyv 277. §-ához - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

46 A JOG mely szerint. «ha a vádló a vádlottat elitélhetönek nem tartja, a vádat elejti, de köteles ennek okait tüzetesen kifejteni», ekként módosították: j «ha a vádló a vádlottat elitélhetönek nem tartja, a vádat elejti, de a j kir. ügyész köteles a vád elejtését indokolni». A 320-ik ij. tárgyalása I alkalmából a bizottság beigtatandónak határozta az 56-ik §-ba, hogy I nemcsak a siketnéma, hanem az irni nem tudó néma számára is köte- | lezőleg védő rendelendő. A 32(i-ik § ban foglalt esetek közé felvétetett | az is. ha a vád tárgya bűncselekmény ugyan, de erre nézve már korábban jogerős itélet hozatott. A 327-ik §-ban a semmiségi okok közül ! töröltetett az, ha az itélet nem tartalmaz pénzbüntetés megállapítása I esetében intézkedést az iránt, hogy a pénzbüntetés, ha be nem hajtható, milynemü és tartalmú szabadságvesztés-büntetésre változtatandó át. j Töröltetett továbbá a megsemmisítés alapjául szolgáló okok közül az is, ha az ítéletben a bűncselekmény minősítése és a kiszabott büntetés mellett elmulasztatott a törvényszakaszok idézése. Megállapította végül a bizottság, hogy az itélet rendelkező részében a vádlott személyes [ viszonyainak elősorolásánál mellőzendő az, váljon a vádlott korábban el | volt-e ítélve, vagy sem. A 329. §-ban azon esetek közé, melyekben az I itélet hozása és kihirdetése legfeljebb nyolc napig elhalasztható, felvé- | tetett az is, ha valamely biró mellőzése érvényes kizárási ok alapján 1 kéretvén, az illető a kérés elintézéséig az ügynek ítélettel való elinté- I zésében nem vehet részt. A 330. §. azon rendelkezése, a mely szerint az itélet kihirdetése után az elnök megkérdezi a feleket, hogy kivánnak-e perorvoslattal élni. oly értelemben módosíttatott, hogy e kérdés először a vádlóhoz, azután a vádlotthoz intézendő A szakasz negyedik bekezdését akként módosította a bizottság, hogy «ha a kimondott büntetés súlyánál vagy más körülménynél fogva az elitéltnek megszökésétől kell tartani, a törvényszék előzetes letartóztatását vagy vizsgálati fogságát meghosszabbíthatja, illetőleg a szabadlábon levő vádlottat előzetes letartóztatásra, vagy vizsgálati fogságba helyezteti. Ezzel a tárgyalás véget ért. Nyiií kérdések és feleletek. (Válasz). jC. A büntető törvénykönyv '111. ^-ához. Nemrég volt alkalmam e lap hasábjain (múlt évi 47. számban) kifejteni nézeteimet a btkv. 277. §-ának hiányairól. Miután Fiskálisnak fejtegetéseimhez rokon tárgyú kérdése ujabb argumentumot képez amaz állitásom mellett, hogy a hivatkozott törvényhely a gyakorlati élet igényeinek meg nem felel, ezen kérdésre a szerkesztőség engedelmével én is válaszolni kívánók (bár válaszom Fiskális érdekei szempontjából aligha lesz is kielégítő. Rágalmazás és becsületsértés vétségei miatt hozott büntető Ítéletnek közzétételére valamely hírlapkiadót reá kényszeríteni, nézetem szerint csak az 1847'48 évi XVIII. t.-c. 35. §. alapján az esetben lehet, ha a bűncselekmény sajtó utján, ugyanazon időszaki nyomtatványban történt közzététel által követtetett el; a mely esetben ugyanis a bíróság a hírlapkiadóit a lap biztositékából levonható pénzbírság terhe mellett kötelezheti a marasztaló Ítéletnek egész terjedelemben az illető lap legközelebbi számában leendő közzétételére. Ezen kényszerítő rendszabályt kiterjesztőleg magyarázni és a nem sajtó utján elkövetett bűncselekmények eseteire is alkalmazni nem lehet. Bármily nagy anomália is az, hogy a bíróság törvényen alapuló rendelkezését kényszer utján nem érvényesítheti, hogy a lapkiadó személye a btkv. 277. §-a rendelkezésének végrehaj:ását egymagában véve is meggátolhatja, mégis a jelenlegi jogállapot szempontjából, — az annyiszor hangoztatott sajtószabadság illegitim korlátozása, — s a hírlapkiadó magánjogaiba való illetéktelen beavatkozás volna, valakit oly cselekvésre kényszeríteni, amelynek teljesítésére irányuló kötelezettséget a törvények elő nem írják. Sőt a btkv. 277. §-ának azon rendelkezésére tekintettel, hogy az Ítéletnek egész terjedelmében, az indokokkal cgyüttvaló közzététele rendelendő meg a bíróság részére, — méltán jogsérelemről is panaszkodhatnának a hírlapkiadó vállalatok, — ha oly Ítéletek közzétételére is volnának kényszeríthetők, a melyek indokai a lapnak szellemével, irányával sőt sok esetben^ a közerkölcsiség tekintetével össze nem egyeztethetők s közzétételük a lap reputatiójának, olvasottságának ártalmára is lehetne. Minthogy azonban a fejlődés irányát kétségtelenül azon elv jelöli meg, mely szerint az államhatalomnak a bíróság által kifejezett akarata jogsérelem okozása nélkül feltétlenül érvényesíthető legyen, minthogy másrészről egyik hirlap érdekeire sem volna sérelmesnek tekinthető az, — ha — az indokok elhagyásával — pusztán a rendelkező résznek közzétételére kényszer utján is köteleztethetnének, — annál fogva a törvényhozásnak képezi elodázhatlan feladatát a btkv 277. §-ának az élet igényeinek megfelelő átdolgozása : a mely azon elv kimondásával válnék célnak megfelelővé, hogy a hírlapkiadók az 18 ^7/48 évi XVIII. t.-c. 35.§.-ában körülirt joghátrány terhe mellett minden büntető itélet rendelkező részének közzétételére kötelesek. Dr. Vályi Sándor kir. albiró Mező-Kövesden. Sérelem. ^ A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője. Egyelőre csak lehetőleg röviden akarom közleni azon esetet, melybőrnyilvánvaló: mikép tisztelik nálunk a szólásszabadságot és az ügyvédséget a birói széken, — a nélkül, hogy ezért az ecrész bifói kart elitélni legkisebb szándékom is volna. F. é. január 28-án a budapesti V. kcr. kir. járásbíróságnál Arany Sándor kir. aljbiró ur előtt egy sommás tárgyalásom volt, melyre alperes képviseletében ezen sorok irója jelent meg. A perben eldöntendő kérdés tisztán jogi kérdés volt, miután én a tényállást ellenbeszédem első szavaiban mindjárt beismertem. E kérdésre és az egész peranyagra a legközelebbi alkalommal a t. szerkesztőség engedelmével vissza is térek, — annál inkább, mert akkor fogja látni a magyar jogászság, mikép szándékoznak nálunk ítélni. Arany Sándor kir. aljbiró ur azon kijelentésemre, hogy «a jelen perben egyedül egy jogkérdés döntendő el», — büszke hangon közbevágott nekem, hogy «ő itt jogi kérdéseket nem dönt el, neki ahhoz semmi köze* és a nélkül, hogy ellenbeszédem előterjesztését megengedte és jogi fejtegetéseimet végig hallgatta volna, kérdezgetni kezdett engem, mintha én vádlott és ő vizsgáló biró lett volna. Mikor pedig láttam, hogy Arany Sándor kir. aljbiró ur a kérdéses perrel, — melyben eldöntendő jogi kérdés tudtommal sem a tudományban, sem a judikaturában eldöntve nincs, amúgy isten igazába sommásan akart végezni és ügyfelem érdekeit veszélyeztetve láttam, a kir. aljbiró ur kérdéseire adott válaszomban iparkodtam jogi fejtegetéseimet ugy részletenkint lemorzsolni. | Ez ugy látszik, nem tetszett Arany Sándor kir. aljbiró urnák, mert i a legközelebbi alkalommal a legbüszkébb hangon oda szólt nekem, (szó szerint): ne beszéljen olyan sokat». Erre én megjegyeztem, hogy -ügyvédi kötelességem ügyfelem érdekében mindazt felhozni, a mit érdekeinek megvédése céljából szükségesnek és célszerűnek tartok*. Erre a kir. aljbiró ur engem rendre utasított a legmérgesebb hangon. A rendre utasításra kijelentettem, hogy «azt tisztelettel tudomásul veszem ugyan, de az ellen óvást emelek». Arany Sándor kir. aljbiró ur már elemében lévén, engem azért 10 frt rendbírsággal sújtott. En erre irataimat összecsomagolván, a tárgyaló asztaltól felkeltem és többé a tárgyalásban részt nem vettem. Azon kérelmemmel pedig, hogy «a jkvben konstatáltassék, miszerint a bíróság engem azzal, hogy «ne beszéljen oly sokat ügyfelem érdekeinek képviseletében korlátolt a kir. aljbiró ur helyt nem adott. Arany Sándor kir. aljbiró úrra jellemző, hogy velem mindig «per Uraságod>, majd pedig per maga* beszélt, végezetül pedig nekem egy utolsó tromfot akart adni, felhívott engem: hogy igazoljam magam: ki vagyok; pedig nem először tárgyaltam Arany Sándor kir. aljbiró urnái, legutóbb a 113,308/95. sz. a. feltalálható perben, első alkalomkor pedig bemutattam magam Arany Sándor kir. aljbiró urnák. Ezt tartottam szükségesnek nem a saját személyem, hanem az igazságszolgáltatás és az ügyvédi kar tekintélye érdekében nyilvánosságra hozni. A további lépéseket megteendem. Jur. univ. Admeto G za, budapesti ügyvéd, a felsőkereskedelmi iskola jogtanára. Irodalom. Az örökösödési eljárás a törvény és a vonatkozó rendeletek teljes anyagának feldolgozásával. Irta Lányi Bertalan. Bpest, 1896 Grill Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedése. Nagy octavo. XXXII. és 356 lap. Ára 4 frt. Az útmutatásnak az ujabb eljárási szabályok gyakorlati alkalmazására ime második kötete megjelent. Ugyanazon alakban, mint az annyira bevált és felkarolt <- Útmutatás a sommás eljárásról* most az örökösödési eljárás is készült, ugy hogy a szakközönség oly kézikönyv birtokába jutott, mely a részletkérdésekben is kimerítő tájékozást és útbaigazítást nyújt és a törvény és a vonatkozó rendeletek teljes anyagát magában foglalja. Nem kételkedünk, hogy ezen Útmutatás az örökösödési eljárásról* ugyanazon módon lesz felkarolva, mint az időközben harmadik kiadást ért első kötet: az «Utmutatás a sommás eljárásról*. Corpus juris hungarici Magyar Törvénytár 1000 — 1895. Millcniumi emlék kiadás. Többek közreműködésével szerkeszti dr. Márkus Dezső kir. tvszéki biró Bpest 1896. Franklin társulat. Már ismételve volt alkalmunk ezen gyűjtemény megjelenését jelezni és olvasóink figyelmét ezen — Szt. Istvántól kezdve a mai napig terjedő — törvénytárra felhívni. Most, hogy a gyűjtemény első négy kötete készen előttünk fekszik, csak röviden ismertetni akarjuk azon kiváló előnyöket, melyeket ezen törvénytár nyújt, ts itt első sorban áll azon megbecsülhetetlen előny, ho<ry ezen gyűjtemény a törvények és rendeletek tárának útvesztőjében biztos eligazodást nyújt, mert minden egyes törvénynél fel van tüntetve, hatályban van-e még, mily összefüggésben van más korábban vagy későbben hozott törvénynyel, módosultak e egyes szakaszai, mondatai vagy szavai, módosult e vagy hatályát vesztette e az egész törvény és ha igen, melyik a módosító vagy hatályon kívül helyező ujabb törvényes rendelkezés. Végül, melyek a még érvényes rendcletek.a melyek a törvény valamelyik intézkedésével összefüggnek és hol találhatók azok fel. Szóval a szerkesztők legfőbb célja az volt, hogy minden törvényes rendelkezésnek könnyen áttekinthető fejlődését tüntessék ki a mai napig a nélkül, hogy a törvények szövegében a legcsekélyebb változtatás eszközöltetnék. Nagy szolgálatot tettek a szerkesztők ezen gyűjteményükkel és a törvényeknek