A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - A büntető törvénykönyv 277. §-ához - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

A JOG az említett irányelvek szerinti feltüntetésével ugy az elméleti, mint a gyakorlati jogásznak, mert valljuk be őszintén, vajmi kevesen vagyunk, kik hivatalos elfoglaltságunk közepette idővel és kedvvel birnánk a törvénytárban való hosszas búvárkodásra, mikor egy adott eset sürgős vagy azonnali elintézést igényel. De felfoghatjuk egyúttal, hogy mily nagy nehézséggel és fáradsággal járt az óriási anyagnak feldolgozása és beillesztése, mert szerzőnek minden általa jelzett módosítást a későbbi vagy az összefüggésben álló korábbi törvényhelynek idézésével kellett pontosan megokolnia. Gyakran a törvény rendelkezései erre nem voltak elegendők és igy a változások megállapítására szükség volt a törvények indokaik, országgyűlési tárgyalásaik, valamint az erre vonatkozó irodalom alapján megállapítani. Azon törvénycikk kapcsán, melyet a törvényhozás valamely tárgyban legutolsónak alkotott, egybefoglalva van az azon kérdésre vonatkozó összes érvényes joganyag, tehát minden törvény és a Rendeletek Tárában megjelent minden még érvényes rendelet; ezekhez járulnak az egész magyar birodalomban 18-19—61-ig kormányzott különböző hatóságok rendeletei, a melyek közül sok máig is hatályban van és alapját képezi az azóta tovább fejlesztett egyes intézményeinknek. Az eddig megjelent négy kötet tartalmazza az 1836—76-ig bezárólag terjedő törvényeket. A fenálló törvények és törvényszakaszok mindezekben nagyobb betűkkel, a hatályon kivül helyezettek apróbb betűkkel vannak szedve és számos jegyzettel kisérve, melyek a szükséges útbaigazítást megadják. Midőn a szerkesztők ily derekas munkát végeztek, jogosan is megilleti őket és első sorban dr. Márkus Dezső urat a szakkörök méltó és osztatlan elismerése, melyet ezennel készséggel nyújtani kellemes kötelességünknek ismerjük. A munka előrehaladtával ismételve lesz még alkalmunk arra visszatérni és eddigi hézagos ismertetésünket kellőképen kibővíteni. A kiadók is elismerésre méltó munkát végeztek, mert a Corpus juris kiállítása azon nagy irodalmi intézethez méltó, mely a nagy költség és fáradságtól nem riadt vissza, hogy cégének a milleniumalkalmából méltó helyet biztosítson az áldozatkész és előre törekvő irodalombarátok sorában. Vegyesek. A budapesti kir. büntető járásbíróság ügyforgalmának kimutatása 1895. évről. Beadvány 50,588 érkezett, elintéztetett 50,061. Önálló bűnügyi feljelentés 13, 851- érkezett, 462 darabbal több, mint 1891. évben. 1891. évről folyamatban maradt 3.632 feljelentés, elintézésre várt tehát összesen 17,186 feljelentés; ezek közül elintéztetett itélet által 3,689, megszüntető határozat által 10.780. folyamatban maradt 3,017. Bűnügyi eljárást igénylő vidéki és külföldi megkeresés 2,398 érkezett, a mult évről 78 maradt folyamatban, elintézendő volt tehát összesen 2,176, ebből elintéztetett 2,389, folyamatban maradt 87. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság 1895. évi ügyforgalmi kimutatása. Iktató szám befolyt 80,239, mind elintéztetett. Mult évről folyamatban maradt 5,160 per, folyó évben 21,259 kereset érkezett, elintéztetett összesen 4,036 per. Tárgyalás 33,315 volt kitűzve. Fizetési meghagyás 1,421 adatott be, egyezkedési eljárás 120 indíttatott meg. Férfi a női uszodában. G. Jenő gyártulajdonost szemérem elleni vétség és becsületsértés miatt jelentette fel több hölgy, mert vádlott legnagyobb megbotránkozásukra a női uszodán keresztül úszott. A fehértemplomi kir. járásbíróság vádlottat közszemérem elleni kihágás miatt 20 frt pénzbüntetésre ítélte, indokul a következőt hozván fel: Tekintve, hogy vádlottnak egyedülálló azon cselekménye, hogy a női fürdőn keresztül úszott, minthogy panaszos nem is állítja, annál kevésbé nyert bebizonyítást, hogy vádlott társaival a fürdőző nőket egyébként sértette avagy csak kíváncsi pillantásokkal illette volna, a btkv 219. §-ba ütköző szeméremsértő cselekmény nyilvános elkövetése által okozott közbotrány fogalma alá nem vonható, de maga a puszta átúszás ténye a btkv 261. §-ba ütköző becsületsértés vétségének ismérveit nem foglalja magában: ugyanazért vádlottat a fenti cselekmények vádja alól felmenteni kellett. Minthogy azonban maga azon körülmény, hogy a női közfürdő a férfiakétól határozottan elkülönítve van felállítva, a köztisztesség által különben is szentesitett azon szabály fennállását jelzi, hogy ilyen női fürdőbe férfinak behatolni tilos, mely ezen tilalom fennállását, valamint azt, hogy ennek létezéséről vádlott tudomással birt, ama tény is jelzi, hogy az átuszásra a fürdőző hölgyek részéről külön engedély kinyerését tartotta szükségesnek, e tárgyban külön a hatóság részéről kiadott szabály hiányában is megállapítottnak találta a kir. járásbíróság, hogy vádlott a fürdők tekintetében a gyakorlat és köztisztesség által szentesitett, a közszemérem szempontjából fennállónak tekintendő szabályt sértett meg akkor, midőn a hölgyek tilalma I tehát szabály) megszegésével a női fürdőn keresztül úszott. Minthogy pedig vádlott ezen cselekménye a btkv. 82. §-ba ütköző közszemérem elleni kihágás ismérveit foglalja magában, ugyanazért őt ezen kihágásban bűnösnek mondja ki. — A temesvári kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokolásánál fogva helybenhagyta. A m. kir. Curia pedig vádlott felebbezését visszautasította. A budapesti kir. táblához 1895. évben beérkezett 13,810 polgári, 13,335 büntető, összesen 27,115 ügy, s a mult évi 8,123 hátralékkal együtt elintézendő volt 35,568. Elintéztetett 31,312, hátralékban maradt 1,126 ügy. 1891-hez képest 1895-ben 6210-el kevesebb polgári, 890-el több büntetőügy érkezett fel. s az elintézendők összege 5,232-vel, az elintézett ügydaraboké 1.036-al volt kevesebb. A hátralék 8,123-ról leapadt 4127-ra, a mi kizárólag az uj sommás törvény jogorvoslati rendszerének tulajdonitható. Kár, hogy a kir. tábla a sommás felülvizsgálati ügyekről külön kimutatást nem közöl a szaksajtóval. Fél eskü alatti kihallgatásra ügyvédje által idézhető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmét első sorban arra alapítja, hogy ő személyes megjelenésre és eskü alatti meghallgatásra szabályszerűen idézve nem lett, a mennyiben az eljárt kir. járásbíróság őt saját kezéhez kézbesítendő végzéssel nem idézte, de az 1895. július 29. 10,516. sz. végzés nem is lett akként kihirdetve, hogy a felek eskü alatti meghallgatásra képviselőik utján idéztetnek, s igy ő a kitűzött tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek nem tekinthető. A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem adott, mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 128. §-ának a) és c) pontjainak egyik esetét sem látta fenforogni. Ugyanis alperes szabályszerű meghatalmazással ellátott ügyvéd által volt a per során képviselve és a kir. járásbíróság helyesen járt el akkor, a midőn alperest eskü alatti meghallgatásra beidézvén, neki külön végzést nem kézbesített, hanem a végzést képviselője előtt kihirdette, mert a fél és annak képviselője a pereljárási szabály szempontjából egy személynek tekintendő és igy a végzés egyúttal a fél előtt kihirdettetett. Az a körülmény, vajon a kihirdetett végzés az eljárt kir. járásbíróságnál a képviselők még külön idézést nem kapnak, teljesen közömbös, mert erre az eljárt kir. járásbíróság a fenn kifejtettek szerint kötelezve nem volt. (1895. dec. 16. E. 171. sz. a.) Tisztújítás a pécsi ügyvédi kamaránál. Folyó hó 18-án a tagok élénk részvétele mellett ment végbe a pécsi ügyvédi kamara tisztujitása. Személyesen 18 tag adta be szavazatát, vidékről pedig 53-an küldték be szavazó jegyeiket, ezek közül azonban egy nem lévén szabályszerűen lezárva, félretétetett s igy az érvényes szavazatok száma kerek 100-at tett ki. Ezek szerint elnökké megválasztatott Erreth János 99 szavazattal, alelnökké Jobbst László dr. 98 szavazattal, titkárrá Pleininger Ferenc 99 szavazattal, ügyészszé Miltényi Miklós dr. 98 szavazattal, pénztárossá Szakváry Emil 97 szavazattal, választmányi tagokká: Szautter Gusztáv 97 szavazattal, Szuly János 96 szavazattal, Simonfay János 93 szavazattal, Hinka László 83 szavazattal, Fekete Mihály 82 szavazattal, Csigó János 78 szavazattal és Kereky Mihály 73 szavazattal. Választmányi póttagok lettek: Nick Alajos dr. 77 szavazattal, Bodó Aladár dr. 76 szavazattal, Krasznay Miklós dr. 70 szavazattal és Nemes Vilmos dr. 50 szavazattal. Nagyobb számú szavazatokat nyertek még, rendes választmányi tagságra: Egry József 25, Németh József 21, Toldi Béla dr. 7 szavazatot, — póttagságra: Stern Károly 31, Horváth Antal 20, Kereky Mihály dr. 18, Toldi Béla dr. 11 szavazatot. — Az eredmény kihirdetése után Erreth János elnök köszönetet mondott az iránta immár hetedizben nyilvánuló bizalomért s hivatkozván 18 éves elnöki múltjára, Ígéretet tett, hogy mint a múltban, ugy a jövőben is legfőbb törekvése lesz az ügyvédi kar és a kamara tekintélyének megvédése és emelése. Ezután tekintettel arra, hogy az ügyvédi törvény szerint az időközben megürült választmányi helyekre a megelőző választásnál viszonylag legtöbb szavazatot nyertek hivandók meg, konstatálta az elnök, hogy a Stern Károlyra mint rendes választmányi tagra esett egy szavazat s ugyanarra mint póttagra esett 31 szavazat az ügyv. rdts. 21. §-a értelmében érvénytelen, mert a nevezett ügyvéd a kamara fegyelmi bírósága által 1891. évi július hó 13-án 277/11. sz. alatt hozott s a nagymélt. m. kir. Curia által 1891. évi október hó 13-án 186 fegy. sz. alatt helybenhagyott Ítélettel az 1887: XXVIII. t.-c. 3. i;-ba ütköző fegyelmi vétség miatt 50 frt pénzbirságban marasztalva lett, tehát most még fegyelmi itélet hatálya alatt áll. — Közgyűlés után az ügyvédek a «Vadember» vendéglő étkező termében gyűltek össze kedélyes vacsorára s a mulatság csak a késő éjjeli órákban ért véget. A 10 év óta birákká kinevezett ügyvédek száma. A bécsi ügyvédi kamara kérdést intézett Erdély igazságügy miniszterhez, hogy Magyarországon tiz év óta hány ügyvéd neveztetett ki biróvá. Az igazságügyminiszter erre — mint a Jur. B 1. irja — a következő kimutatást küldte a bécsi ügyvédi kamarának: Az 1885—1895 években 186 ügyvéd és 51 ügyvédjelölt neveztetett ki biróvá, illetőleg jegyzővé. Ezek közül jelenleg 1 a Curiánál van, 1 kir. táblai tanácselnök, 11 táblabíró, 19 törvényszéki bíró és járásbiró, 12 jegyző, 17 aljegyző, 1 különböző állásokban. Lemondott 17, nyugdíjaztatott 2, meghalt 6. Büntetés táblai emelése ügyészi felebbezés nélkül. A m. kir. Curia: lopás vétségével vádolt Sz. Pál és L. Mór elleni bűnügyben végzett: Tekintve, hogy vádlott az elsőbiróság ítéletét fellebbezte, s a kir. tábla vádlott fogházbüntetésének tartamát két hónapban állapította meg; tekintve, hogy az esetben, ha a kir. ügyész nem felebbez, vádlott hátrányára a büntetés nem emelhető fel: ez oknál fogva, a kir. tábla Ítélete hivatalból megsemmisíttetik s szabályszerű uj itélet hozatalára utasittatik. [1896 január 8. 11,607. sz. a.)