A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - Még egyszer a Curia 60. sz. döntvénye. A 20 frton alóli ügyek

44 A JOG felet mindannyiszor, valahányszor az ö m u 1 a s ztása miatt a tárgyalás elhalasztása szükségessé válik, az előkészítésre is kötelezi (141. §. utolsó b e k e z d é s e), az e részbeni b i r 6 i f e 1 h i v á s figyelmen kivül hagyása még sem járhat a per érdemére kiható joghátránynyal, mert a felebbezési bíróság a miatt, hogy azelőkészitésre felhívott fél kötelességének meg nem felel é's nevezetesen az előkészít ö iratot be nem nyújtja, az elhalasztott tárgyaláson felhozott (az ellenféllel nem köz öl t) tényállításokat, nyilatkozatokat és bizonyítékokat a per eldöntésénél figyelmen kivül nem hagyhatja. A felebbező ellenfele által külön benyújtható előkészítő irat, úgyszintén a f e 1 e b b e z é s előkészítő tartalma vagyis általában a felebbezési tárgyalás előkészítése ennélfogva rendszerint csak kívánatos kelléke a felebbezési biróság eljárásának; szükségesnek ez csak abban az egyetlenegy esetben tűnik fel, ha az első tárgyalást a felebbező ellenfele vagy pedig maga a felebbező a felebbezési kérelem előadása után mulasztotta el, a mennyiben ily esetben az előkészítést elmulasztó megjelent fél csak ugy nyerhet marasztalt') ítéletet, ha ellenfelével nem közölt oly tényállításait, melyek az első bírósági ítéletben megállapított tényállással ellenkeznek, bebizonyítja (162. harmadik bekezdése). Ez azonban nem vonatkozik a szó szoros értelmében vett tárgyalásra, vagyis a pernek tárgyalás alapján való eldöntésére, hanem az úgynevezett makacssági Ítéletre, melyben a fellebbezési biróság érdemleges elbírálás nélkül csupán a meg nem jelenés következményeit állapítja meg. Világos tehát az előadottakból, miszerint a fellebbező fél ellenfele az ügy érdemére vonatkozó jogait előkészítő irat beadása nélkül mindenkor érvényesítheti s hogy ennélfogva jogai fentartása végett előkészítő iratot benyújtani soha sem köteles és ebből ismét megdönthetetlen ül következik az, hogy a törvény az önálló joghatályu csatlakozási kérelemnek (a felebbező ellenfele leglényegesebb kérelmének) oly iratban való érvényesítését elő nem írhatja, mely iratnak benyújtása a jog fentartása miatt nem kötelező és nem szükséges. Azt a téves nézetet, hogy az önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozási kérelmet az előkészítő iratban kell előterjeszteni, a 141. § szövegezése és különösen az abban előforduló: «tartozik» szó okozta, mely a már kifejtettek szerint a fél előkészítési kötelezettségére vonatkozik és a csatlakozási kérelemmel csak anynyiban hozható öszszefüggésbe, amenynyiben ezen kérelem bejelentése szintén az előkészítéshez tartozik. Ezek után az a további kérdés merül fel: hogy miként értelmezendő a 147. §-nak már idézett második bekezdése? vagyis: mely bíróságnál jelentendő be a felebbezési határidőn belül érvényesíthető önálló joghatályu csatlakozási kérelem. Nézetem szerint a bejelentés elfogadására és az e részben előterjesztett kérelemnek a 133. § értelmében való jegyzőkönyvbe vételére a kir. járásbíróság van hivatva. Támogatja ezt már maga a törvényszakaszban használt «bejelentették» szó és az a körülmény, hogy «a felebbezési biróság előtt a szóbeli tárgyaláson kivül előadandó kérelmek írásban nyújtandók be» (130. § második bekezdése), és igy be nem jelenthetők; de nem kevésbé támogatják az én nézetemet a célszerűségi okok is, mert a fél a felebbezési határidő letelte előtt az Ítélet kihirdetésénél a kir. járásbíróság előtt szerez tudomást arról, hogy ellenfele felebbezett és miután az első biróság ítéletét ennek következtében ő is felülbírálni kívánja, — módjában áll azt. hogy ő afelebbezéshez csatlakozik — minden további költség, fáradtság és időmulasztás nélkül az Ítélethirdetésnél szóval «bejelen teni». De ugy vélem, hogy az sem ellenkeznék a felebbezési eljárás rendszerével, ha az önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozást kivételesen (t. i. olyankor, amikor a felebbező ellenfele, például a miatt, hogy ő az elsőbirósági ítélet kihirdetésénél meg nem jelent, a felebbezésrő'l csak a reája nézve nyitva álló felebbezési határidő utolsó napján szerzett tudomást) a kir. törvényszéknél is be lehetne jelenteni, mert noha a hivatkozott 130. i? ennek ellentmond, ily bejelentés elfogadására a felebbezési tanács jegyzőjét — ki a felekkel és illetve képviselőivel közvetlenül érintkezik - kivételesen fel lehetne jogosítani. Es ha munkaokát keressük, hogy miért emliti a törvény 147. £-ának második bekezdése a • biróság -ot általában, holott a törvényhozó bizonyára — legalább is első sorban — a járásbíróság munka körébe utalta a bejelentés elfogadását, — akkor önkéntelenül az előbb említett kivételes esetre gondolunk. Nem tudom, vájjon elfogadható megoldást nyert-e az előadottakban az önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozásra nézve keletkezett érdekes eszmecsere? az azonban kétségtelen, hogy az e tekintetben kifejezésre jutott nézeteltérést a törvény vonatkozó szakaszainak nem eléggé szabatos és egyáltalán nem világos szövege okozta. A 147. § második bekezdésében szükséges lett volna a bejelentés elfogadására hivatott «b i r ó s á g o t», akár csupán a «j á r á s b i r ó s akár a ^törvényszék* i s legyen ezalatt értendő, világosan megjelölni és a bejelentés módját a 133. §-ra való hivatkozással lehetett volna felvilágosítani, a 141. í<-t>an körülirt tárgyalás előkészítési kötelezettséget pedig olykép kellett volna körülírni, hogy a törvény rendelkezése ne tehesse azt az inpressiót, mintha a «tartozik* szó a csatlakozási kérelemre is vonatkoznék, vagy ezzel kapcsolatban állana. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha az itt felvetett kérdéshez hivatottabb szakférfiaink is hozzászoknának, mert amennyiben az eszmék tisztázása az én igénytelen véleményem helyességét igazolná, — ez a bíróságok egyöntetű eljárását fogná eredményezni, a jövőben pedig arra vezetne, hogy a polgári perrendtartás tervezetének a sommás eljárásról szóló törvény idézett rendelkezéseivel azonos 515. és 519. §-ai megfelelő módosítást nyernének, mert a perrendtartási tervezet 519. §-a az önálló felebbezésnek tekintendő csatlakozás fogalmának előbb emiitett definicióját a sommás eljárásról szóló törvényből szószerint átveszi s azt csak azzal egészíti ki, hogy a csatlakozást a felebbezési határidő alatt nem csupán a «b i r ó s á g»-nak, hanem az «e 11 e n f é 1 n e k* is be kell jelenteni, — ez azonban a kérdést fel nem világosítja. JVIég egyszer a Curia 6o. sz. döntvénye. X (A 20 frton alóli ügyek.) Irta: Dr. WRANOVICH BÉLA, Pozsonyban. A nagym. Curia meghozta a 60-ik számú döntvényt. E lapok 30-ik számában (1895. július 25.) egy kiváló jogiró tollából apotheosis is olvasható róla. Nekünk «misera plebs contribuens»-nek most már belé kellene nyugodnunk a változhatlanba, a 20 frton aluli kereskedelmi ügyek felvették a néhai nevet, sok kereskedő meg is siratta. És még sem lehet a dolog felett napirendre térnünk. A 20 frton aluli kereskedelmi ügyek nem lettek kellőképen elhantolva, a tetszhalott feltámadni készül. A kereskedő világ ne hagyjon fel a reménynyel, a jogászvilág pedig egyelőre tapogatódzék s vonja le a tanulságot az alanti két határozatból. 1. «B) 1,086/1895. szám. Fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelme H. K. pozsonyi bej. cégnek F. M. H. huszti bej. cég ellen 14 frt 20 kr. iránt. Végzés. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem hivatalból visszautasittatik, mert az ügy az 1877: XX. t.-c. 14. §-a értelmében a községi bíráskodás alá tartozik, minél fogva tekintve, hogy adós az alulirt kir. járásbíróság területén kivül lakik, ezen biróság a fizetési meghagyás kibocsátására nem illetékes. Miről folyamodó stb. Kelt Pozsonyban a kir. járásbíróságnál, 1895. évi szeptember hó 12. napján.* •=1895. E) 31. szám. Ö Felsége a király nevében a pozsonyi kir. törvényszék Dr. S. E. ügyvéd által képviselt H. K. pozsonyi cég felperesnek F. M. H. kereskedő, huszti lakos alperes ellen fizetési meghagyásnak 14 frt 20 kr. s jár. erejéig leendő kibocsátása iránt a pozsonyi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1895. évi szeptember hó 12. napján 1,086. szám alatt hozott végzéssel befejezett ügyében felperesnek az 1895. évi szeptember 20. napján közbetett felfolyamodása folytán az 1895. október hó 14. napján befejezett nyilvános előadás alapján az alul kitett napon következő végzést hozott- A kir. törvényszék az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság a felperest fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmével elutasította és pedig azon okból, mert^az ügy a községi bíráskodás alá tartozik. Ezen elsőbirósági végzést felfolyamodással támadta meg a felperes és annak megváltoztatását kérve felhozta, hogy az 1887. XXII. t.-c. 11. §-a, a kereskedelmi ügyeket a községi bíróságok hatásköréből kizárja; hogy az idézett törvényszakasz az 1893: XVIII. t.-c. által hatályon kivül helyezve nem lett és hogy elutasítása a 60. számú curiai döntvényre nem alapitható. A 60. szám alatt kelt kir. Curiai döntvény indokolásában foglaltakból kétségtelenül megállapítható, hogy a kir. Curia teljes ülése a döntvény határozati részében foglalt elvi kijelentést, nem mint kivételes jogelvet, hanem inkább az indokolásban kifejezett azon általános jogelvnek folyományának mondta ki, a mely szerint az 1893: XVIII. t.-c. hatályba léptével a községi bíróságok hatásköre kiterjed a kereskedelmi ügyletekből felmerült 20 frt készpénz követelést meg nem haladó összes keresetekre, tekintet nélkül arra, ha vájjon alperes kereskedő-e, vagy az ügylet reá nézve kereskedelmi ügyletet képez-e vagy sem? Ehhez képest a kir. Curia 60. sz. teljes ülésü döntvényének határozati része, az annak indokolásában megállapított fenti általános jogelvnek csak folyományát képezvén, az ezen általános jogelvhez nem fölé hanem