A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - Jövedéki miseriák. A kassai kir . tábla döntvénye

Tizenötödik évfolyam. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. (). szám. Budapest, L896 február í). A JOG Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 1 frt 50 kr Fél « _ 3 « — « Egész « 6 * — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Jövedékimiseriák. Irta: T r a e g e r Zsigmond, besztercebányai kir. tvszéki biró. — Bélyegkötelezettség a házassági perekben. Irta : T ó t h Gáspár, budapesti ügyvéd. — A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. (Hatodik közlemény.) Irta : S p e n g e 1 Sándor, aranyos-maróthi kir. törvényszéki biró. — Még egyszer a Curia tiO. sz. döntvénye. Irta : dr. W r a n o v i c h Béla, Pozsonyban. — Belföld (A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A büntető törvénykönyv 277. §-ához. (Válasz.) Irta: dr. Vályi Sándor, kir. albiró Mező-Kövesden.) — Sérelem. (A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője. Irta : Jur. univ. Admeto Géza, budapesti ügyvéd, a felsőkereskedelmi iskola jogtanára.) — Irodalom. (Az örökösödési eljárás a törvény és a vonatkozó rendeletek teljes anyagának feldolgozásával. Irta: Lányi Bertalan, Budapest. — Corpus juris hungarici magyar törvénytár 1000—1895. Szerkeszti: dr. Márkus Dezső. kir. tvszéki biró Budapest.! — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntve nyek. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok. [övedéki miseriák. (A kassai kir. tábla döntvénye.) rta: TRAEGER ZSIGMOND, besztercebányai kir. tvszéki biró. Müharaggal telve, epés gúnyra kelve, ront «cefre» cikkemnek jó Görgey Sándor. De miért e harag ? Miért e hevesség ? kassai táblának pártfogó ügyvédség? Táblabíró még senkisem lett e réven, kivált ha árula repesztett gyékényen. Tudás és jó izlés! ez a kettős kellék, képezze jövőben cikkének lényegét. Gorombának lenni, — nincs abban semmi vicc ! Tudja azt mindenki, de neve csak — kófic '. Szóval, nincs abban köszönet! minek «hegye» látszik, és ha durva guny is, abba bele játszik! Ervet, érvek ellen — ha tud, jó collega ! Többet ér az, mint a doctori diploma! Annak a kedves kis cikkecskének a mellyel nekem ront, egyharmada személyeskedés, egyharmada cikkem idézete és egyharmada ártatlan «kisded» kérdésekből áll. Valóban nem reflektálnék rá, ha előző cikkem egyes kiszakított mondatai abban célzatosan feltüntetve nem lennének, — de mert ezek közül kettőt felvilágosítani kívánok, a cikkre rátérni kénytelen vagyok. Meg kell ugyanis magyaráznom, hogy miért tartom én a pénzügyi bíráskodást ingatagnak. Mindentől, előző cikkemben vázoltaktól is eltekintve — azért, mert a hol egy kérdésben, például az 1890. évi XXXVI. t.-cikk 6-ik §. első bekezdésében jelzett italmérési kihágás kérdésében, a kir. Curia 1893. évi december 12-én hozott 2-ik sz. btő döntvény íTg. K. 12/93. sz.) előbb 6 — mond hat kir. tábla (Kolozsvár, ez pláne kétszer, Temesvár, Pécs, Debrecen, Kassa és Győr, 1. (Ig. K. 1892. és 1893. évfolyamát), megannyian különböző felfogásból döntenek -— ott valóban egyöntetűségről beszélni nem lehet. Második, a mit megvilágítani kívánok és a mi «szakember» cikkíró ur jogi érzékét sérteni látszik, hogy én ((jövedéki büntettek» uj fogalmát alapítottam volna meg. Hát én ezt nem tettem, hanem megtette azt nézetem szerint a törvény, az 1883. évi 44 ik t.-cikk 100-ik fcj. 5-ik bekezdése, mely akként rendelkezik, hogy «a kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények bűnvádi eljárás utján fenyitendők meg». Ez a rendelkezés a bűnvádi eljárás alá tartozó bűncselekményeket, a jövedéki kihágások criteriumával azonos forrásLapunk mai száma ból, vagyis a kincstár megkárosítására irányzott szándékból eredőknek minősiti, és természetüknél, súlyosabb beszámítás alá eső voltuknál fogva ezekre nézve nem éri be azzal, hogy a szükséges vizsgálati eljárást azok a közegek (pénzügyi hatóságok) teljesítsék, a kik a kihágások iránti vizsgálati eljárás foganatosításával vannak megbízva, hanem azokat a bűnvádi eljárás szabványai szerint fenyitendőknek jelenti ki. Hogy ezek, a fent jelzetteknél fogva a bűncselekményeknek speciális — bár a btő tkvben befoglalt nemét képezik, azt példákkal kívánnám illustrálni. Pl. egy pénzügyi közeg — mondjuk egy szeszfőző készülék tulajdonosával öszszejátszik arra, hogy ez bejelentés nélkül szeszt főzhessen ; vagy egy tvszéki kezelő hivatalnok összejátszik arra, hogy pl. a sommás váltókereset I. p.-val felperesnek visszajáró sommás végzés bélyegét használatlan állapotba nem helyezi; vagy egy községi elöljáróság célzatosan koholt tartozásokat vétet fel a hagyatéki leltárba, hogy az örökös a hagyatéki illetéktől szabaduljon ; vagy egy közjegyző tudva a valóságos vételárat, célzatosan bele megy abba, hogy az adásvételi szerződésbe vételár gyanánt egy potom összeg tüntettessék fel stb. stb. De ha már ezeket megvilágítani igyekeztem, engedtessék meg nekem, hogy a cikkíró ur zsenge, ártatlan kérdéseire is felelhessek. Az egyik kérdés az, hogy ha a kassai kir. tábla az 1876. évi XV. t.-c. famosus 76-ik §-át figyelembe is vette volna, vájjon mit változtatott volna ez a tényálláson. Nézete szerint — semmit, nézetem szerint azonban igen sokat. Kérem e lapok t. olvasóit s legyenek szívesek és a kassai kir. ítélőtábla 3-ik sz. btő döntvényének indokait (Jog 51/95. sz.) átolvasni, és akkor arra a meggyőződésre méltóztatnak jönni, hogy ez a kétségtelenül igen szépen összeállított indokolás a pénzügyi bíráskodás terén két korszakot különböztet meg. Az egyik az, a midőn «a megtorló eljárás a pénzügyi kormányzatnak közigazgatási körén belül folyt le, a midőn a pénzügyi tvszék eljárása valóban csak folytatása volt az adótkivető hatóságok és közegek eljárásának)). A másik korszak az, melyet az 1883. évi 44-ik t.-cikk által inaugurált uj rendszer hozott be. a mikor is «a tvszék hatósági körébe utalt súlyosabb minőségű jövedéki kihágások az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazott bűnvádi eljárás utján, tehát az igazságszolgáltatás nagyobb biztositékainak oltalma alatt toroltatnak meg». És a kassai kir. tábla ennek az uj korszaknak határköve gyanánt az 1883. évi 43 ik t.-c. 1 OÜ-ik §. 5 ik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést fogadja el, mely szerint «a kincstár megkárosítására irányzott bűncselekmények, bűnvádi eljárás utján fenyitendők meg. És ezt az állítólagos és a büntetőtörvény szelleme alatt keletkezett újítást oly fontosnak és — a cikkíró ur második kérdése ellenére oly igen lényegesnek tartja, hogy okoskodásának alapját voltaképen e z képezi, miről mindenki meggyőződhet, ki magyarul tud és az indokolás 8—9-ik kikezdését átolvassa. A kassai kir. ítélőtábla ezt a btőtrv. hatásának tulajdonított újítást azután okbeli kapcsolatba hozza a btőtrv. 108-ik §-ban körülirt elévülés félbeszakítással és oda concludál, hogy miután immár a pénzügyi bíráskodásnál is a bűnvádi eljárás szabványai érvényesülnek, az 1883. évi 43-ik t.-c. 103 ik §-ban meghatározott elévülést is csak az a kérdőrevonás szakithatja félbe, mikor az ügy más zárkereset alakjában bírói intézkedés tárgyát képezi. 12 oldalra terjed.