A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 6. szám - Bélyegkötelezettség a házassági perekben

42 A JOG Hát én ezt az újítást és ebből levonható minden consequentiát vontam kétségbe az által, hogy miután ez a fentebb jelzett határkő már 1876. évben, tehát a btőtrv. meghozatala előtt két évvel erősen és szilárdan lefektettetett, — ugy az ezzel az újítással kapcsolatba hozott bűnvádi eljárás és egyéb biztosítékok halomra dőlnek és kimutattam, hogy miután birói hatáskör a pénzügyi bíráskodást előző vizsgálati eljárásban törvényileg ki van zárva — egy nem is lehetséges birói intézkedéstől az elévülés félbeszakítását várni nem lehet. E cardinális tények mellett eltörpülnek azok a «kisded» kérdések, a melyeket a «szakember» cikkíró ur hozzám intézni szives. így, hogy az 1883. évi 44-ik t.-c. 101., 103. és 106-ik. az 1868. évi 21. t.-c. 93., 101. és 102. §-aival szószerint azonosak (mi mellesleg mondva nem is igaz) az a 103-ik §-ban körülirt elévülés még a régi korszak maradsága, — hát ez bizony ugy áll, de ez kedves jó szakember ur nem ellenem, hanem ön ellen bizonyít! Mert ha ezt a régi rendelkezést az 1880. évi t.-c. acceptálta és acceptálta minden módosítás nélkül, hát akkor megengedi, hogy az ebben lefektetett elveket is, csak azok a tényezők bonthatják meg, az elévülést azok a közegek szakíthatják meg, a kiket az 18(i8. évi t.-c. erre jogosítottaknak talált, t. i. a pénzügyi közegeket. Hát kedves «szakember» ur, egy téren : a büntetés átváltoztatásának kérdésénél csakugyan rést ütött magának a joggyakorlat utján a büntetőtörvény helyesbítő szabványa. Nevezetesen az 1883. évi 44 ik t.-c. 108-ik i<-a azt mondja : Ha az ítélettel kiszabott pénzbüntetés az elmarasztalttól egészben, vagy részben behajtható nem volna, ugy a) ha a pénzbüntetés 300 frtot meg nem halad, elzárás, />) ha a pénzbüntetés 300 frtot meghalad, fogház alkalmazandó akkép, hogy minden be nem hajtott 5 frt után egy-egy napi elzárás, illetve fogház esik. így tehát ha pl. valaki 5000 frt pénzbüntetésben volt elmarasztalva, miután ez a törvény korlátot nem szab, be nem hajthatás esetén az illető 1000 nap fogházat ült. Hát erre nézve létesítette a joggyakorlat azt az üdvös és a btőtrv.-nek megfelelő eljárást, mely kimondotta : a jövedéki ügyekben a pénzbírság vagy pénzbüntetés átváltoztatása a btötrv. szabványai szerint történik, minthogy pedig a btőtrv. 53-i k §-a 2-i k bekezdése értelmében a pénzbüntetést helyetesitő szabadságvesztés büntetés tartama hat hónapot tul nem haladhat, ennélfogva ennél nagyobb szabadságvesztés a p. ügyi bíráskodásnál nem nyerhet alkalmazást. (Erre nézve külömben már az ig. m. 23,520 895. sz. rendelete is intézkedik. C. Ig. K. 7/895. 12.) Végül a kedves «szakember» cikkíró ur még egy kérdést intéz hozzám, azt, hogy ha már a famosus 1876. évi XV. t.-c. összes, igy 76-ik íj-ban foglalt rendelkezéseivel létezik, (a melynél helyesbíteném kell a cikkíró urat, mert én a kormányrendelet, illetve törvényalkotás tekintetében, nem az 1876. évi, hanem az 1868. évi t.-c. 108-ik £-aira hivatkoztam), fejtsem meg, hogy mit akart a törvényhozás tulajdonképen az 1883. évi 44-ik t.-c. IV-ik rész 3-dik fejezetével elérni? Mi szükség volt erre ? kérdezi. Hát kedves jó uram, ennek kettős célja és kettős szüksége volt; az egyik az, hogy miután az 1883. évi 44-ik t.-c. 113-ik §-a az 1876. évi XV t.-c.-ket hatályon kívül helyezte, azt a törvényt, a melynek 83-ik §-a megint valamennyi előbb hozott pénzügyi törvényt helyezte hatályon kívül, voltaképen nem volt és nem létezett eljárás, mely a pénzügyi bíráskodást, illetve «az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntetését)) szabályozta volna, igy tehát minden előző törvényekben foglalt erre vonatkozó rendelkezéseket ebben a törvényben commassálni kellett. Második szükség pedig az volt, hogy ezekből a fejezetekből a cikkíró ur és hozzá hasonló szakemberek okulást merítsenek. )( Bélyegkötelezettség a házassági perekben. Irta: TÓTH GÁSPÁR bpesti ügyvéd. Az eljárási törvények részleges reformja alkalmával ritkán fordul elő, hogy a peres eljárásba behozandó változásnak a bélyeg- és illetékkötelezettségbe való kihatása is figyelembe vétetnék és az uj törvény életbe léptetésével egyidejűleg azok az intézkedések is megtétetnének, melyeket az uj törvény ama kötelezettség tekintetében maga után von. Dicséretes kivétel volt a sommás eljárást szabályozó törvény, melylyel egyidejűleg lépett életbe az 1894. XXVI. t.-c. «a törvénykezési bélyegekre és illetékekre vonatkozó törvények módosításáról és kiegészítéséről.» 1895. évi október 1-én lépett életbe a házassági jogot tartalmazó törvény, de az annak alapján indítható perekben lerovandó bélyegekről és illetékekről intézkedés nem történt, minek az lesz a következménye, hogy majd a kincstár, majd meg a felek fognak károsodni; ez utóbbiak különösen akkor, midőn majd a lelet felvétele után fognak értesülni arról, hogy — habár tudtuk nélkül és anélkül, hogy kötelezettségükről előzetesen tudomást szerezhettek volna, — mulasztást követtek el; mert a házassági eljárást sok tekintetben módosító uj törvény eddig nem ismert pereket enged meg, a házassági perekbe eddig beleszólási joggal nem biró személyeknek perlési jogot ad, de bélyegkötelezettségükről és különösen az Ítéleti illeték alá vonható és nem vonható perekről és az illeték mérvéről tájékozva nem vagyunk. A közönséges beadványok, a hírlapi idézést célzó kérvények és az illetékesség tárgyában hozandó végzések bélyegéről, valamint a bontó ítéletek eddig is ismert és szabályozott illetékéről nincs mit mondani, mert e tekintetben változás nem történt; de mi történjék az érvénytelenítési perek beadványaival? illetékköteles-e a házasság érvénytelenségét kimondó határozat? és egyéb kérdések merülnek itt fel, melyek sürgető szabályozása szükséges, még mielőtt a házassági jog életbe lépte után indított perek az első biróság eldöntése alá kerülnek. Nevezetesen: 1. A házassági jog IV. fejezete értelmében indítható érvénytelenítési perekben az érvénytelenség kimondását köztekintetek, állami érdek követeli; a semmis házasság esetei államjogi szempontból állapíttattak meg, ezért adja meg a házassági törvény 47 ij.-a a kir. ügyésznek a perindítási jogot. Hogy a kir. ügyésznek bélyegkötelezettsége nincs, az bizonyos; de kötelesek-e ily perekben bélyeget adni a felek? illetékköteles-e az Ítélet? s ha nem a kir. ügyész indítja a pert, hanem más jogosult, van-e bélyeg és illetékkötelezettség ? Az általános szabály, hogy midőn személyes mentességgel bíró ügyfél áll bélyegkötelezettel szemben, az egész kötelezettség a kötelezett félre hárul, ezekben a perekben az igazság álláspontjáról, de még talán a bélyegtörvény helyes értelmezése mellett sem lenne alkalmazható, mert például miként az állami rend szempontjából köztekintetekből a büntető törvény követeli hogy a kettős házasságot kötött fél megbüntettessék, épen ugy követeli az állami rend és a közjó, hogy ily házasság a kettős házasság okából érvénytelennek mondassék ki. Ugyanez áll a többi, semmiség okából indított, érvénytelenítő perekre is. Ha mindjárt jogosított magánfél is indit ily pert, azzal első sorban nem magánérdeket elégit ki, hanem az állami rendnek tesz szolgálatot; nem a magánérdek, hanem a köztekintet, a közérdek ily perekben a domináló elem. S ha már törvényben gyökerez, hogy a magánvádra üldözhető, első sorban magánérdekek védelméből büntetendőknek megjelölt cselekmények miatt, sem az eljárás folyamán bélyegkötelezettség, sem az Ítéletnél illeték kötelezettség nincs: annál inkábbb van helye ennek a semmisség okából folyamatba teendő házasságot érvénytelenítő perekben, melyek nem magánérdeket szolgálnak. 2. Ugyanily okok és körülmények szólnak a házassági jog öl. vagy 52. §-a alapján, az 56. § értelmében a kir. ügyész, vagy a gyámhatósági ügyész által indított megtámadási pereknek bélyeg- és illetékmentessége mellett; mi felől intézkedni annál kívánatosabb lenne, mert a gyámhatósági ügyésznek perindítási jogosultsága meg van állapítva és a perindítás hivatalbóli kötelessége, de személyes mentessége a bélyegkötelezettség alul megállapítva ezekre a perekre sehol sincs. 3. A házassági jog 53. 54. 55. ij-ai alapján (kényszer, tévedés vagy megtévesztés okából) indítható megtámadási perekben ellenben, valamint a bontó és válóperekben, mint melyek kizárólag magánérdekből indíttatnak, a bélyegkötelezettség, miként eddig ugy a jövőben is, kétségtelen. 4. Kétség támasztható azonban az ítéleti illeték mérvére nézve következő esetekben: a) a házassági kötelék kérdésével kapcsolatosan dönthetők el a nő- és gyermektartási és egyéb vagyoni kérdések (például hozomány vagy ajándékok visszaadása stb.), kérdés: ily perekben a kötelék kérdésében hozott ítélet, mint mennyiség tekintetében megbecsülhetetlen tárgy vétessék-e az ilhtékszabásnál figyelembe —- vagy csak a megítélt nő- és gyermektartási összeg és a visszatérítendő tárgyak értéke? — vagy végre mind a kettő? b) a házassági jog 107. §-a alapján az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet felbontó ítéletté változtatható át; — a 141. § alapján ugyanennek van helye s a 142. 4; értelmében az egyik házasfélre nézve végérvényes bontó Ítélet hatálya a másik házas félre is kiterjeszthető; — mindezekben az esetekben az Ítéleti illeték az első Ítéletre, melynek átváltoztatása illetőleg hatályának kiterjesztése kéretik, — már lerovatott; kérdés: illetékkötelesek-e az ily alapon hozandó ítéletek? cj a házassági jog 85. §-a alapján a bontó ítéletben megállapítandó az egyik, esetleg mind a két fél vétkessége; ez a vétkesség nem büntetőjogi, hanem magánjogi értelemben veendő. Erkölcsi hatása, hogy az ekként vétkesnek nvilvánitott iél a házassági életközösség feldúlójának tekintetik; — magánjogi hatása a nőtartási kötelezettségre, a névviselésre stb. terjed ki. Azt hiszem nem tévedek, midőn megállapítottnak tekintem, hogy perújításnak kizárólag a vétkesség kérdésében is lesz helye.