A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - Bekeblezési illeték. Felelet - A birák és a testületi szellem

A JOG Mig ugyanis felperes azt tartja, hogy az A) alattiban emiitett «Facture Rest» szavakban a 7.000 frt'vételár hátrány is benn foglaltatik, hogy tehát ő ezen 7,000 frtot csak az átvételkor, vagyis B) szerint 1892. év július végével volt köteles megfizetni, hogy ennélfogva alperes tartozott volna B) szerint neki az áruraktári jegyeket 1892. év június hó 5-én kiszolgáltatni, mit a G) óvás után sem teljesítvén, felperes ó't szerzó'désszegó'nek, magát a szerződés alól felmentettnek s az előre fizetett 3,500 frt visszakövetelésére jogosítottnak gondolja, addig alperes ugy vélekedik, hogy a «Faeturen Rest» kifejezésben 7,000 frt beleértve nincs, felperes tartozott volna 1892. év ápril hó 2tí-án a 7,000 frtot is, vagy legalább eme összegnek az áruraktárak által a terményárak hanyatlása miatt 2., 3. szerint visszakövetelt részét megfizetni s addig, mig az meg nem történt, alperes nem volt köteles a jegyeket kiszolgáltatni, minélfogva felperest tartja szerződésszegőnek, mint a ki a terhére eső 7.U00 frt előlegnek 2., 3. szerint visszakövetelt részét többszörös figyelmeztetés ellenére kiegyenlíteni elmulasztotta, mely mulasztás miatt alperes kénytelen volt a terményt árverésen eladatni, mely eladásból származó és a 13. szerint 390 frt 05 krt tevő veszteségét viszontkeresetbe teszi. A kereskedelmi bíróság ugy találja, hogy az A), B) körlevelek értelméhez kétség nem fér. Ugyanis az A) alatti azon kitétele: a rozs 18921 március hó 1-től a raktárban 7,000 frttal lesz megterhelve, a pénz kamatja és minden további raktárköltségek az ön terhére, az összeszámolás az átvétel után fog megtörténni, midőn a számlabeli maradvány ön által kiegyenlítendő lesz», nyilván igazolja a szerződő felek abbeli akarát, hogy vevő az eladás, vagyis B) szerint 1892. év július hó vége előtt a vételárból csak az A) alattiban meghatározott 3,500 frt vételárrészletet tartozott fizetni és a B) alatti pótkötlevél C), félremagyarázhatatlan rendelkezése szerint már ezen összeg lefizetésekor joga volt a terményre vonatkozó közraktári jegyek birtokához; a 7,000 frtot, ennek kamatait és közraktári költségeket pedig csak az átadáskor, vagyis 1892. év július hó végével volt köteles kiegyenlíteni. Téves alperes azon érvelése, mintha ellenfele legalább is az árhanyatlás miatt vissza követelt kölcsönrészleteket tartozott volna megtéríteni, mert a kölcsönt alperes vette fel, ö tartozott annak visszakövetelt részleteit is kiegyenlíteni, nem pedig ellenfele, kinek fizetési kötelezettsége az előadottak szerint csak az átadás után következett volna be. Téves az alperesnek azon felfogása is, mintha őneki az által, hogy a raktári jegyeket kiadja, ellenfele részére 7,000 frtot kellett volna szándéka ellenére hiteleleznie és mintha ezen jegyek kiadása által felperes a terményekre már szabad rendelkezési jogot nyert volna, mert hitelezési szándéka bennfoglaltatik a B) alatti azon rendelkezésében, mely szerint magát a raktárjegyek kiadására már a 3.500 trtnyi részlet lefizetése után kötelezte, mert továbbá felperes a jegyek birtokával csak feltételes rendelkezési jogot nyert volna, vagyis jogában leendett a terményekkel rendelkezni, de csak a raktárjegyekre vezetett előleg és költségek egyidejű lefizetése mellett. Nem volt ezek szerint alperesnek joga a raktárjegyek kiszolgáltatását oly feltételhez kötni, mely a Bi alattiban nem foglaltatik, tartozbtt volna azokat 1892. év július hó 5-én kiadni és mivel ezt nem tette s ez által ellenfelének szerződésszerűen biztosított feltételes rendelkezési jogát meghiúsította: Felperesnek a keresk. törv. 353 §-a értelmében joga volt a szerződéstől egyszerűen elállani, mintha az meg sem köttetett volna, miből okszerűen következik, hogy az azt is jogosan követelheti, amit a maga részéről teljesített. Alperes viszonkeresetét azért kellett elutasítani, mert a Keresk. törv. 352. §-ában kifejezett előfeltétel hiányzik, vevő a vételár fizetésével késett, minélfogva alperesnek a terményeket a vevő rovására eladatni joga nem lévén, e cimen kártérítést nem igényelhet stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1894. évi március hó 14-én 942. sz. a.) Az elsőfokú bíróság Ítéletének az a része, a melyben az alperes viszonkeresetének 385 frt 40 krt meghaladó részével elutasittatik, helybenhagyatik, ugyanannak az Ítéletnek többi része azonban megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az A) alatti kötlevél és a B) alatti pótszerzödés értelmében az alperes 1,000 mmázsa rozsot azzal a kikötéssel adott el a felperesnek, hogy a közraktárak által a rozsra az alperesnek már előbb kiszolgáltatott 7.000 frt előleg az alperes javára esik, ezen felül a felperes tartozik ezt az összeget a közraktáraknak kamataival együtt és a közraktár-dijakat megfizetni, a többi vételár fejében pedig a 3,500 frt erejéig kiállított váltókat beváltani, az alperes pedig a váltók beváltása után a közraktári jegyeket tartozik a felperesnek kiadni. A felperes keresete az alperes szerződésszegéséből származtatva, azt tartozik bizonyítani, hogy az alperes a szerződésből őt terhelő kötelezettséget nem teljesitette, annak teljesítését megtagadta, hogy tehát az alperes olyan jogellenes tényt, vagy mulasztást követett el, a melynek következtében a felperes a szerződéstől elállani és a törvény által részére biztosított jogokat az alperes ellen érvényesíteni jogosított. A kereset előadásából megállapítható az, hogy a 3,500 frtró] kiállított váltók közül a vételár utolsó részletét képező 1,000 frtos váltó, mely az 1892. évi június hó 5-én járt le, a lejárat napján már ki volt egyenlítve, a G) alatt csatolt közjegyzői tanusitványnyal pedig az van igazolva, hogy már 1892. év június hó 4-én tehát az utolsó váltó lejárata előtt, arra hivta fel a felperes az alperest, hogy a közraktári jegyeket neki 24 óra alatt K.-ba küldje el, mert ellenesetben ő a szerződéstől eláll és jogait a fizetett vételárra és költségekre érvényesiti. A H) alatt csatolt közjegyzői tanúsítvány szerint pedig az 1892. évi június hó 7-ikén a felperes már arról értesiti, hogy ő a szerződéstől elállott és a 3,500 frt visszafizetését követeli. Az itt felsorolt adatokból azonban az alperes szerződésszegése meg nem állapitható, mert a szerződésben a teljesítés véghatárnapja az 1892. év június hó 4. vagy 5. napjára megállapítva és különösen a raktári jegyeknek a felperes részére kiadatása olyan joghátrányhoz, hogy ha ezen a napon a közraktári jegyek felperesnek át nem adatnak, ez az ügylettől elállhat, kikötve nem lévén, a felperesnek az ügylettől az 1892. év június hó 7-ik napján való elállása jogosultnak annál kevésbé tekinthető, mert arról, hogy a váltóval fedezett vételárrészlet utolsó 1,000 frtot tevő össszegét az 1892. évi június hó 5-én, sőt már 4-én kiegyenlíteni fogja, az alperest előzetesen nem értesítette. Minthogy pedig a szerződés teljesítésének ideje az 1892. év június hó végéig volt kiterjesztve, minthogy továbbá a váltó a felperes állítása szer nt is Budapesten volt elhelyezve és ott rendeztetett, habár a felperes fel is hivta az alperest a teljesítésre, vagyis a raktári jegyzéknek kiszolgáltatására, ez a felhívás az utóbbiak szerint szabályosnak tekinthető nem lévén, ennek alapján alperest szerzó'désszegó'nek tekinteni nem lehetett azért: mert a fenforgó esetben fix ügylet megállapítható nem lévén, tekintettel arra is, hogy a közraktári jegyek kiadására sem volt valamely nap meghatározva és a váltók beváltásának a lejáratkor elmulasztásához valamely joghátrány kötve, hanem csak az van a kötlevelekben mondva, hogy a jegyek a vételár kifizetésével lesznek kiadandók, ha a vételár visszafizetése iránti jogát fentartani akarta, köteles lett volna a keresk. törv. 359. fcj-nak rendelkezését szigorúan megtartani, az alperest a raktári jegyek kiszolgáltatására szabályszerűen felhívni és e jegyek utólagos beküldésére elegendő határidőt engedni, tartozott volna ezt tenni annál is inkább, mert a vételár utolsó részletének általa mely napon kifizetéséről az alperest előzetesen nem értesítvén, az alperes tudomással sem bírhatott arról, hogy mely napon fogja a felperes a váltót beváltani. Tekintve azonban, hogy a felperes minden előzetes értesítés nélkül a Budapesten, tehát a nyíregyházai lakos alperes lakhelyétől különböző helyen, elhelyezve volt váltót június hó 4-én és ugy már a lejárat előtt kifizette és ugyanazon a napon Budapesten óvást vétetve fel, a Nyíregyházán lakó alperessel ezt a joghátrányhoz kötött óvást posta utján azzal közölte; hogy 24 óra alatt a jegyeket Karvinba küldje, Karvinból pedig már június hó 7-én felvett közjegyzői okmánynyal az alperest a szerződéstői való ellálásáról értesítette, — a közraktári jegyek átadására kitűzött rövid idő megfelelőnek tekinthető nem lévén, a felperes a szerződéstől elállani és az alperestől a vételárt követelni az alperesnek tulajdonított szerződésszegés alapján nem jogosult, miért is a szerződéstől való elállás folytán éppen a felperes lévén szerződésszegőnek tartandó, őt keresetével elutasítani kellett. De nem volt hely adható felperes keresetének azért sem, mert aki a másik fél szerződésszegéséből kiván jogokat érvényesíteni, kell, hogy a maga részéről a szerződésben foglalt kötelezettségét teljesitette, a felperes azonban ezt nem igazolta; ugyanis: a közraktárak a 2. és 3. alatti és 1892. évi március hó 4, illetve 1892. év június hó 9-én kelt okmányok szerint az alperest felhívták arra, hogy a gabonánál előállott árhanyatlás következtében felmerült árkülönbözetet 5 nap alatt annál inkább fizesse meg, illetve e célra az előlegül felvett 3,500, és 3,500 frtból a megmaradt árfolyamkülönbözetet fizesse vissza, mert különben alapszabályaik értelmében a rozsot az alperes veszélyére és költségére el fogják adni. A közraktáraknak ezt a felhívását az alperes azonnal közölte a felperessel, hogy a közraktárak követelésének tegyen eleget és a különbözetet küldje meg, a felperes azonban erre a felhívásra nem is felelve, az 1892. év június hó 4-ik és június hó 7-ik napjától felvett közjegyzői okirat szerint a vételügylettől való elállásáról értesítette alperest. Minthogy pedig a kötlevelek tartalma szerint a gabona az 1892. év március hó 1. napjától kezdve különben is a felperes terhére és veszélyére volt beraktározva, minthogy továbbá a szerződés megkötése napjától jogilag a felperes volt a gabonának a tulajdonosa; ettől az időtől kezdve az átvétel megtörténtéig ugy az esetleges haszon az ő javára szolgált volna, a mint az árhanyatlás folytán felmerült kár az ő terhére esett, tartozott volna tehát a felperes az árhanyatlás folytán felmerült árkülönbözetet időről-időre a közraktáraknak, ugy az alperesnek beszolgáltatni, és pedig annál is inkább joggal követelhette ezt az alperes, mert a közraktárakkal szemben ő lévén a szerződő fél, a különbözetért ugy személyileg, mint vagyonilag az alperes állott kötelezettségben. Tekintve azonban, hogy a felperes a különbözetet nem fizette, szerződési kötelezettségét ez által is megszegvén, az alperes ellen a jelen keresettel annál kevésbé léphet fel: mert a szerződési kötelezettségét nem teljesitette. A mi a felperesnek a szerződés abbeli kifejezésére alapított érvelését illeti, hogy a raktári jegyek a 3,500 frt kifizetése után átadandóknak jelentettek ki, az alperes terhére vitatott mulasztás és ebből következtetett szerződésszegés tényének a megállapítására szintén el nem fogadható, mert ez a kijelentés csak következménye a kötlevélben foglalt kikötött feltételek teljesítésbe menésének és csak a többi kötele-