A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - Bekeblezési illeték. Felelet - A birák és a testületi szellem

A JOG 1 /ettségekkel együttesen, de semmi esetre sem különállóla^ bírálandó el, már pedig ha ezt fogadjuk el irányelvül, ugy a szerződő telek abbeli szándékát kell szem előtt tartani, hogy az volt a célja annak a kijelentésnek, mikép a vételár fejében az alperes a 7,000 fi t előleget megtartja, ezt a 7,000 frtot a közraktáraknak a felperes tartozik kifizetni és ezen felül a vételár utolsó részletére a felperes 3,500 frt érték erejéig váltókat fogad el az alperes javára, a melyeket a felperes beváltani köteles és csak akkor követelheti a raktári jegyek kiadatását. r.s ha ebből indulunk ki, arra az eredményre jutunk, hogy a szerződésben foglalt eme kötelezettségek összege mindkét fél jogainak és kötelezettségének biztosítására szolgált akként, hogy az átadás, illetve a közraktári jegyek kiszolgáltatása előtt az alperes a vételárt teljes egészében megkapja, ennek ellenében a közraktári jegyeket a felperesnek kiszolgáltassa, a felperes pedig a vételár teljes kifizetését eszközölje s ennek megtörténte után a közraktári jegyeket követelhesse. A közraktári jegyek kiszolgáltatása feltételéül ezek szerint a vételárnak teljes egészben kifizetése szolgálván, az alperestől a telperes jogosan nem követelhette, hogy a közraktárak által követelt árkülömbözeti öszszeg kiegyenlítését a 7,000 frt előleg egy részének visszafizetésével eszközölje, hanem ezt ő volt köteles pótolni és az eladó alperest, akit a közraktárakkal szemben a vagyoni felelősség is terhelt, az árkülönbözet és nagyobb árhanyatlás folytán beállhatott összegek erejéig a netaláni károsodástól megóvni és fedezni, de mert a felperes ezt tenni elmulasztotta, nemcsak hogy a kereseti összeget alperestől nem követelheti, sőt ellenkezőleg mint a szerződést szegő, még ő tartozik az alperesnek kártérítéssel és tekintve, hogy a felperesnek a szerződéstől jogtalanul elállása folytán az alperes a közraktári jegyek átvételére és a teljesítésre többé nem számithatott, nagyobb kár elhárítása céljából a keresk. törv. 847. £ és 352. § értelmében elárverelt rozs befolyt vételárával, nem fedezett követelésének mint kárnak a megtérítését jogában áll követelni. Ehhez képest tekintve, hogy a nagyváradi áruraktárban elhelyezve volt rozsért 3,540; a nyíregyházaiért pedig 3.605 frt, vagyis összesen 7,145 irt folyt be, ehhez számítva a 3,5U0 frt értékű váltókért befolyt o,500 frtot, a 10,550 frtot tevő vételárra és a felmerült költségekre, melyek az alábbiak szerint 478 frt 40 krban állapíttattak meg, marad 10,645 frt fedezetül, a mely 2 összegnek egybevetéséből kitűnik, hogy az alperesnek 383 frt 40 kr. kárkövetelése fedezve nincsen, ebben az összegben tehát a felperest elmarasztalni kellett. Ami most már az alperes által a 13. alatti jegyzékben felszámított költségeket illeti, azok közül az 1892. év július hó 1. napjától bevezetett 20 frt 24 kr. közjegyzőköltség a 31. alatti jegyzékkel, valamint R. Ignácz és I). Salamon tanuk vallomásával, a június 2rí. napjáról bevezetett 173 frt 73 kr. terményraktári költség a 11. alatti számlával és S. Aurél vallomásával az ugyanazon napról bevezetett 39 frt 60 krból 35 frt 95 kr. felmerülése és kifizetése pedig a 6. alatti közjegyzői okirattal, a június hó 27. napjáról bevezetett 174 frt 99 kr. nagyváradi terményraktári költség felmerülése és kifizetése a 12. alatti számlával és D. Salamon vallomásával, az ugyanazon napról bevezetett 50 frt 49 kr. közjegyzői költség pedig a 7. és 10. alatti közokmányokkal, valamint M. Mihály tanú vallomásával igazolva lévén, a felperesnek ezek ellen a tételek ellen felhozott kifogása alaptalan, végül a nagyváradi árverés alkalmával az alperes személyesen jelen lévén, az e cimen felszámított 20 frt 50 kr. kiadás és a levelezésekért követelt 3 frt 50 kr. mint szükségszerűen felmerült szintén elfogadandó volt; ellenben a 3,500 frt váltók kamata cimén felszámított 27 frt, tekintettel arra, hogy a felperes állítása szerint ez a kamat csak 26 frtot tesz és hogy a felperes védekezése szerint a Bi alattiból kivehetőleg erre már 26 frt kifizettetett, tekinfVe, hogy a kivonat követel rovatának június hó 26. napjától bevezetett tételében 26 frt készpénz fizetés a felperes javára elkönyvelve jelentkezik és hogy az alperes több kamat követeléséhez valij jogosultságot nem igazolt, ezt a 27 frtos tételt kifizetettnek kellett elfogadni és az alperest ezzel a követelésével el kellett utasítani, — hasonló elbírálás alá esik a június hó 2'6. napjáról elkönyvelt 39 frt 60 krból kifogásolt 3 frt 65 kr. is, ennek az összegnek kifizetése okmányilag csakis 34 frt 95 kr. erejéig bizonyittatván, az ezen felüli 3 frt 65 kr. szintén nem volt megítélhető. A kamatkövetelésnél ezek szerint 1 frt, az utóbbinál pedig 3 frt 65 kr. s igy összesen 4 frt 65 krral a felperesnek megterhelése igazolva nem lévén, ugy ezeknek, mint a számlakönyv kivonat cimén felszámított 1 írtnak megítélése alappal nem bir. Az alperes vételári követelése tesz ezek szerint 10,550 frtot, erre befolyt az árverésen 7,145 frt, váltókért fizetett a felperes 3,500 frtot, tehát befolyt volna összesen 10,645 frt, a miből a költségekre maradna 95 frt, minthogy azonban a felmerült költségek az itteni megállapítás szerint 478 frt 40 krban Ítéltettek meg, marad fedezetlenül az alperes követelésére 385 frt 40 kr., ebben az összegben tehát a felperest marasztalni kellett stb. A magy. kir. Curia (1895. évi december hó 18-án 942. sz. a.j A másodfokú biróság ítéletének megáltoztatásával, az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, azzal a módosítással, hogy az alperes részéről fizetendő késedelmi kamat 1895. évi július hó 1-től 5%-ban állapittatik meg stb. Indokok: Az első biróság Ítélete hagyatott helyben, az abban felhozott indokoknál fogva és azért, mert a jelen per alapját képező kötlevek határozott tartalma szerint, a felperes a raktári jegyek átvétele és a leszámolás előtt, a vételárból csak 3,500 frtot, tartozott, még pedig váltók beváltása utján kifizetni; mig a 7,00* > frt, a kamat, költség és hátralék a felperest terhelte ugyan, de az neki a megállapított leszámolásig hitelezve volt s azért ez időpont beáltáig a felperestől más fizetés, mint ama váltók beváltása, különösen a 7,000 frtnyi előleg részbeni visszatérítése követelhető s a raktári jegyek kiadása ettől a visszatérítéstől függővé tehető nem volt. Ezen az alapon sem volt követelhető a felperestől a kérdéses előleg visszatérítés, a raktárjegyek kiadása s a leszámolás előtt, hogy 1892. évi március 1-étől kezdve, a raktározott árura nézve, a veszély őt terhelte; mert a veszély eme fogalma alá nem vonható az áru fedezetképességének, illetve árfolyamának hanyatlása, mely az áru épségével semmi összefüggésben nem áll. A raktárjegyek kiadására a felperes részéről az alperesnek engedett idő rövidsége alapján sem nyilvánítható szerződést szegőnek a felperes: egyrészt, mert a felek ebből a szempontból nem is tárgyalták a pert, másrészt, mert az alperes időhaladékot nem is kért és nem is az idő rövidsége cimén tagadta meg a raktár jegyek kiadását, hanem ama merev álláspontjánál fogva tette azt, melylyel az előleg részben való visszatérítésének a felperes részéről való eszközöltetéséhez ragaszkodott stb. Bűnügyekben. A fénykép, mint vegyészet általi többszörösités utján nyert ábrázolat, nyomtatványnak tekintendő ; a nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre pedig a sajtóbiróságok és esküdtszékek hatásköre érintetlenül hagyatott. Ha a sajtóvétségek büntethetősége elévült, a bűnjelek elkobzása és megsemmisítése a kir. törvényszék utján történik, mert a sajtóbiróságok hatásköre csak az esküdtszék elé tartozó ügyekkel kapcsolatos kérdésekre terjed ki, vagyis egyedül a felelős személyek vétségének megállapítására irányuló (subjectiv eljárás folyamán érvényesülhet; a btkv 62. íjának foganatosítását célzó (objectiv) eljárás tehát a kir. Curia gyakorlata szerint is, nem a sajtóbiróság, hadem a köztörvényszékek hatásköréhez tartozik. A m. kir. Curia: A kir. tábla végzésének a kir. törvényszéki ítéletek és az ezek alapját képező eljárás megsemmisítésére vonatkozó része ellen irányuló semmiségi panasz elveltetik; az iratoknak a sajtóügyi közvádlóhoz áttétele ellen irányuló semmiségi panasznak azonban hely adatik s az oda való áttétel iránti rendelkezés helyett: az E. A. és T. Gy. ellen a btkv 248. 2. bekezdése alapján folyamatba tett bűnvádi eljárás megszüntettetik és a kir. törvényszék az erre vonatkozó bűnjelek elkobzása és megsemmisítése végett a btkv 62. §-nak rendelkezéseire utasittatik; az E. A. ellen a btkv 248. §. 1. bekezdése alapján emelt vádra vonatkozó iratok pedig az illető bűnjelekkel együtt illetékes eljárás végett a budapesti büntető kir. járásbírósághoz rendeltetnek áttétetni. Indokok: A jelen bűnvádi eljárás folyamán a vádlottak beismerésével és a beszerzett bűnjelekkel megállapittatott, hogy: a) E. A. a külföldről szerzett, fajtalanságot ábrázoló negatív fényképlemezeket másolatok készítése végett adta át F. Gy.-nak és az ennek folytán nyert képeket elárusította; továbbá, hogy: b) E. A. küllőidről kész képeket is hozatott és azokat is elárusította. Az a) alatti cselekmény a btkv 248. i;-ának 2. bekezdésébe ütköző és a budapesti kir. törvényszék, mint esküdttörvényszéki biróság hatáskörébe tartozó szemérem elleni vétséget képez; mert a fénykép mint vegyészet általi többszörösités utján nyert ábrázolat, a btkv 63. §-a értelmében nyomtatvány utján elkövetett bűntettekre és vétségekre nézve pedig, az 1848. évi XVIII. t.-c. hatályának területén az É. E. T. 39. í?-a értelmében (a btkv 248. 1- bek. kivételével) a sajtóbiróságok és esküdtszékek hatásköre érintetlenül hagyatott. Ez okból a kir. törvényszék a btkv 248. §-ának 2. bekezdésére alapított bűnösség kérdésében való Ítélkezésre hatáskörrel nem bir: minélfogva ebbeli eljárása törvényszerűen semmisittetett meg. Ennek ellenében nem vehető figyelembe a kir. ügyészségnek az az érvelése, hogy az 1848. évi sajtótörvénynek az E. L. T. 7. tj-'i által hatályon kivül tett rendelkezései helyébe a btkv-nek csak ama rendelkezései lépnek, melyek tárgyuk szerint a hatályon kivül helyezettekkel teljesen megegyeznek, a többiek pedig a nyomtatvány utján elkövethető bűncselekmények külön nemét állapítanák meg, melyek az általános (együttes 1 büntetőjogi felelősség szabályai szerint a köztörvényszékek hatáskörében volnának megtorlandók; mert eltekintve attól, hogy az 18i8. évi sajtótörvény 5. §-a a szemérem elleni vétséget ismerte, a fokozatos felelősség elvének korlátlan fentartása mellett, a btkv megfelelő intézkedéseid alatt, a btkv-nek világosan ki nem vett összes sajtóügy' rendelkezései értendők; s mert a kir. ügyészségnek az a további állítása, mintha a kir. Curiának állandó gyakorlata is az o érvelését támogatná, a tényeknek meg nem felel, a mennyiben ezen kir. Curia — a semmiségi panaszban hivatkozott eset kivételével - mindenkor és a legutóbb is többször fennebb kifejtett álláspontját juttatta érvényre.