A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - A jövedéki miseriák. A kassai tábla döntvénye

Tizenötödik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1896 február % Szerkesztőség: "TT Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. _ | | J \ Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Kiadóhivatal : (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ,r „ , ., . . 9 HETILAP U IBiZSÁGOGI ERDEIÉINEK ÍEPIISELCTERE i MAGTÁR OGTTEDI. BIR0I, ÜGYÉSZI ÉS ÍOZJECTZOI PÁR KOZLONYR. , V., Kudoll-rakpart o. sz. ' 1 Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJ°S STILLER MÓR AZ előfizetési pénzek J ,„ , Felelős szerkesztő" Dr! STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvanynyal kiadóhivatalhoz intózendők. T\/T ~ : ~ I ~ «~ ™. : „ ,1 ,v „ ..^^'„„„^ küldendők. lvlegjelen minden vasárnap. TARTALOM: A jövedéki miseriák. Irta: dr. G ö r g e y Sándor, tvszéki biró Miskolcon. — A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. (Ötödik közlemény.) Irta : S p e n g e 1 Sándor, aranyos-maróthi kir. tvszéki biró. — A rend fentartása a járásbíróságokhoz utalt büntető ügyekben. Irta: dr. V á 1 y i Sándor, kiralbiró Mező-Kövesd. — A váltói zálogjog érvényesítésének kérdéséhez. Irta: dr. Hermán Sándor, ügyvéd Székes-Fehérvár. — Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége. •— Belföld. (A bűnvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Az örökösödési eljárás köréből. (Kérdés.) Irta: Egy ügyvéd. — Bekeblezési illeték. (Felelet.) Irta : A 1 i q u i s.) — Sérelem. (A birák és a testületi szellem. Irta: Lepossa Dániel, ma«yar-óvári kir. járásbiró.) — Irodalom. (Az európai közjog egy alkotmányos garantiája. Irta: gróf Vigyázó Ferenc.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a sBudapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok.) x A jövedéki miseriák. y (A kassai tábla döntvénye.) Irta . Dr. GÖRGEY SÁNDOR, tvszéki biró Miskolcon. A kassai kir. Ítélőtáblának 3. számú büntető döntvényét a «J o g* f. évi 1. számában Traeger Zsigmond besztercebányai kir. törvényszéki biró ur «jövedéki miseriák> cimii cikkében nyilvánosan bírálgatván, ennek folytán abbeli meggyőződésének adott kifejezést, hogy az a döntvény nem helyes Hát én tisztelem a cikkelyiró ur meggyőződését; nem is kívánom azt más útra terelni már csak azért sem, mert a hol az érvelés olyan természetű, mint a minő a «jövedéki miseriák* cikkelyében nyilatkozik, — a hol egyik helyen az állapittatik meg, hogy «a mi állapotok a pénzügyi bíráskodás terén uralkodnak, az gúnyja az igazságszolgáltatásnak és veszedelme a magánérdekeknek*, — hogy nincs rend, nincs szabály, nincs tekintély és jogforrás, kapkodó bizonytalanság a jogszolgáltatásban, financiális önkény a kincstár hivatalszobáiban>: a másik helyen mindazonáltal ugyanabban a cikkben már az állíttatik, hogy a dolog annyira világos, miként e tárgyban egy döntvény is sok, — a hol olyan horrendus argumentumok is szerepelnek, miként a «büncselekmény» annyi, mint a «büntett» (tehát vegyék tudomásul a büntető jogászok és törvényhozók, hogy a hármas beosztású büntető törvénykönyvek terminológiája szerint, a latin factum poenale erimen, a német Strafbare Handlung — Verbrechen!), a hol a jelen kérdésben arra az alaptételre van fektetve az egész okoskodás, miszerint az 1883. évi XL1V. t.-c. csupán a .jövedéki büntettek* (!) megtorlását (a mely büntettek, hogy léteznének, eddigelé csakugyan még nem tudtuk) kívánta a bűnvádi eljárásra fennhagyni, a hol — mondom — ilyen argumentumok szerepelnek, hát ott olyan távol, egészen az elemi regiókban, a fogalmak tisztázásánál kellene kezdeni az informatiot ugy, hogy ez csakugyan visszaélés volna e lapok t. olvasóinak a türelmével. Az a «józan ész és itélő tehetség>, a melyre cikkíró ur hivatkozik, ha egy kicsit tanult és combinált, úgyis tudni fogja, hogy melyik oldalra döntsön. Csupán arra a kijelentésre kívánok tehát pár szóval megjegyzést tenni, a holott a kassai királyi Ítélőtábla szóban forgó döntvényének abban a megállapításában, miszerint «a régibb rendszerből folyó rendelkezésekhez az 1883. évi XLIV. t.-c. oly uj és módosító kijelentéseket, illetve rendelkezéseket is csatol, a melyek épen a felvetett kérdések eldöntése tekintetéből igen lényegesek*: a cikkíró ur -ténybeli tévedést- lát. még pedig abban látja ezt a tévedést, miként *a k i r. ítélőtábla kifelejteni 1 áts z ik, h o g y a z 1876: XV. törvénycikk is létezik*. Hát hogy - kifelejtette-e, vagy sem* erről talán szintén mellőzhetjük a vitát. Hiszen feltehetjük, hogy a mi törvényt Besztercebányán ismernek, az Kassán stm titok. Hanem lássuk inkább azt, — mert az állítólagos «tévedés» argumentumára nézve az a Lapunk mai száma fődolog, lássuk, hogy mit változtatott volna annak a — ha ugy tetszik — «tény»-nek, az 1876. évi XV. t.-c. létezésének a combinatióba vétele a tulajdonképeni tényálláson? Mit változtatott volna a kir. ítélőtábla indokolásának a lényegén?! Mit «tévesztett» el tehát a kir. ítélőtábla?! Felelet: épen semmit! Mert ha a kir. ítélőtábla, ennek a közbeeső 1876. évi XV. t.-cikknek lombikján vezette volna is keresztül argumentumainak a fonalát: akkor is való igaz marad az a megállapítása, hogy «az 1883. évi XLIV. t.-cikknek szóban forgó 103. §-a, valamint a 101. és 106. §-a szószerint ugyanazonos az 1868: XXI. t.-c. 93, illetően 101. és 102. §-áva'l», és ép ily való igaz marad az a következtetése is, hogy e szerint «az 1883: XLIV. t.-c. 103. §-nak szövege eredetileg abból az időből való, a mikor a kérdéses kihágások, ugy a kisebbek, mint a súlyosabbak, a pénzügyi kormányzat körén belül toroltattak meg.» Vagy kérdem a cikkíró urat, nem való igaz-e ez?! Tessék megcáfolni. Vagy talán abban van a tévesztés, talán épen az a megállapítás módosult volna, miszerint «a régibb rendszerből (tehát az 1^68: XXI. t.-c. rendszeréből) folyó rendelkezésekhez, az 1883. évi XLIV. t.-c. uj és módosító kijelentéseket is csatolt, a melyek.... igen lényegesek?! . . .» Talán nem igy van?! Talán azok a rendelkezések, a melyeket a kir. ítélőtábla mint ujakat felsorolt, benne voltak az alapvető 1868: XXI. t.-cikkben?! Vagy a «lényeges» jelzőnek kellett volna elmaradnia ; . . . Hát nem — minden körülmények között — igen lényeges különbség az, vájjon valamely kihágást «a közigazgatási hatóság* vagy a «biróság-> torol meg?! De még tovább megyek kérdéseimmel s azt kérdem, hogy ha az a nagy jelentőségű 1876. évi XV. t.-c. különösen annak "6. §-a már akkor kizárt minden kételyt s eloszlatott minden aggályt, ha már arra nem volt többé szükség, hogy az eljárás szabályozása céljából a kormány rendeletet bocsásson ki vagy épen törvényjavaslatot készítsen, mert erről abban a nevezetes 1876. évi XV. t.-cikkben pláne szó sincs; ha már nem volt mit ujitani vagy módosítani: hát fejtse meg a cikkelyiró ur, hogy mit akart a törvényhozás tulajdonképen az 1883: XLIV. t.-c. IV. része 3. fejezetével elérni?!. . . Mi szükség volt erre? Mi szükség különösen annak 110. §-ára, a mely felhatalmazta az igazságügy ministert, hogy a jövedéki büntető eljárást . . . az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazva szabályozhassa ?! Mi egyéb célzata lehetott ezzel a kijelentéssel a törvényhozásnak, ha nem az, a mit a kassai kir. ítélőtábla döntvényében látunk felismerni, hogy «jövőre a kir. törvényszékek hatósági körébe utalt súlyosabb minőségű kihágások ... az igazságszolgáltatás nagyobb biztositékainak oltalma alatt toroltassanak: vagyis másfelől, hogy eme kihágások eseteiben az előbbi gyakorlatban volt szabályok csakis az igazságszolgáltatás jelen körülményeihez alkalmazva tartassanak meg ?! . . . Arra persze nem is számithatott a mi törvényhozásunk, hogy épen a magyar igazságszolgáltatás szervei között, a magyar birói kar kebelében fognak támadni olyan apostolok is, a kik az «1788. évi általános harmincad r e n d t a r t á s»-nál nem is vágynak jobb és helyesebb szabályzatra. A tárgyilagos komoly kritika követelményeihez képest tehát mindenesetre tüzetesebben ki kellett volna fejtenie cikkiró urnák azt a nagy mondását, hogy a kassai kir. Ítélőtábla «döntvényének indokolásánál ténybeli tévedésben van», nehogy az elfogulatlan szakembernek önkénytelenül is az jusson eszébe, hogy: «Si tacuisses . . .» Egyébiránt a kir. Curia döntésének nagy érdeklődéssel nézünk elé. Lehet, hogy ez a legfelsőbb bíróság, magas állásának megfelelő szerencsésebb szemmel és kézzel választott alapon, a budapesti kir. Ítélőtábla határozata értelmében fog dönteni. Ez azonban — ugy tartjuk — a kassai kir. ítélőtábla határozatainak és indokainak jogászi értékéből épp oly keveset fog levonni, mint a T. Zs. úrtól fogantatott 'jövedéki miseriák*. 12 oldalra téried.