A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Ötödik közlemény

34 A JOG A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Irta: SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tvszéki biró. (Ötödik közlemény.) A felebbezési tárgyalás az uj sommás eljárás rendszerében az elsöbirósági tárgyalás folytatását képezi és miután a felebbezési eljárásra a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai megfelelően alkalmazandók (130. §.), csakis azon mulasztásokra kívánok kiterjeszkedni, melyek a felebbezési eljárásra nézve fennálló külön szabályok szerint a másod fokon előállhatnak, vagy a melyek az elsőbíróságnál keletkeztek, de a felebbezési eljárásban orvosolhatók. E mulasztások — ép ugy mint a járásbíróság előtti eljárásban elháritandók — ahhoz képest amint az eljárás lényeges vagy csupán kívánatos kellékeire vonatkoznak, szintén kétfélék lehetnek. A lényeges mulasztások következményei itt is feltétlenül kihatnak a per érdemleges eldöntésére, a kívánatos kellékek betartásának elmulasztása ellenben a mulasztó félre nézve csupán a költség megtérítés jogkövetkezményével jár (142. §.) a nélkül, hogy a fél e miatt az ügy érdemében bármily joghátrányt szenvedne. A felebbezési eljárás alapját és folyamatba tételének feltételét a felebbezés beadása vagy bejelentése képezi; ennélfogva az, a ki a felebbezési határidőt (131. §.) elmulasztotta, felebbezési jogának érvényesítésére csakis külön előterjesztett igazolási kérelem folytán nyerhet ujabb alkalmat. Mielőtt azonban a most emiitett mulasztás és ezzel kapcsolatosan az elsőbiróság Ítélete elleni felülvizsgálati kérelem előterjesztése tekintetében elkövethető mulasztás elhárításának módjával foglalkoznám, szükségesnek tartom előzetesen kiemelni, hogy a felebbezési eljárás a szóbeliség rendszerének legkiterjedtebb alkalmazása mellett sem nyújthat a feleknek oly gyakori alkalmat a bírósággal való közvetlen érintkezésre, mint az elsöbirósági eljárás, mert miután a kir. törvényszékhez felebbvitt per másodfokú elbírálása társas bíróságra van bízva, mely a ténykérdést véglegesen tisztába hozni tartozik, okvetetlenül szükséges, hogy a felebbezési bíróság működése oly zártabb körre szorítkozzék, melyen belül a felekkel való közvetlen érintkezés korlátozható legyen és mely a bíróság belterjesebb tevékenységének szabályozását lehetővé tegye. Ugyanazért teljesen indokolt a törvénynek az a rendelkezése, mely a 7. §. 1—3. pontjaiban megjelölt személyeknek a felebbezési bíróság előtt meghatalmazotti minőségben való fellépését kizárja, ugy szintén az a törvényes szabály is, mely szerint a felek a felebbezési bírósághoz intézett kérelmeiket szóval csakis a tárgyaláson adhatják elő, a tárgyaláson kivüli kérelmeket pedig írásban kötelesek benyújtani (130. §.) A felebbezés érvényesítésének elmulasztását illetőleg az imént előadottakból az következik, hogy a felebbezési határidő elmulasztásának igazolása csakis írásban, vagy az elsőbiróság által jegyzőkönyvbe foglalt szóbeli kérelemben kérhető (mire nézve az 1881. évi LIX. t.-c. vonatkozó rendelkezései (132. §. utolsó pontja) itt is alkalmazandók) és hogy a jelzett mulasztás következményei a félnek a felebbezési bírósághoz intézett szóbeli kérelmére vagy hivatalból el nem háríthatók. De a törvény, az eddig követett szabályoktól eltérően — nagyon helyesen — nem elsőbiróságot, hanem a felebbezési bíróságot ruházza fel az igazolási kérelem elbírálásának jogával és ezért azt rendeli, hogy a felebbezést az igazolási kérelemben kell előadni. Ez az újítás pedig nagyfontosságú, mert annak folytán a rendes eljárásban jelenleg is fenálló ama viszszásság, mely szerint az igazolás megadása esetében a felebbezés beadásának két külön határideje van, megszűnik, és mert továbbá — noha az igazolási kérelemben előterjesztett felebbezés a dolog természeténél fogva a felek kívánsága ellenére is mindig szóbeli tárgyaláson intézendő el — (178. §.), az eljárás mégis lényegesen megrövidül. A felebbezés tartalmi kellékeit a törvény szabatosan, de egyszersmind oly általános vonásokban írja körül (132. §.1—3 pontjai i és a 179. §-nak a 136 illetőleg 144. §-ok eseteire vonatkozó rendelkezése), hogy azokat minden fél, a ki vélt sérelmeit érthetően előadni képes, mondhatni önkéntelenül is betartja; arra az esetre pedig, ha a felebbező kívánságát érthetően előterjeszteni nem tudja, az ő jogai megóvására teljesen megfelelő garanciát nyújt a törvény 133. §-a, mely az elsőfokon eljáró bírót arra kötelezi, hogy az ügyvéd által nem képviselt, jogorvoslatát szóval bejelentő felet a felebbvitel (a felülvizsgálati kérelemre nézve lásd a 210. §-t.) tekintetében a szükséges útbaigazítással ellátni és hozzája a felebbvitel tartalmát illetőleg a törvényileg előirt kérdéseket intézni tartozik. Ezek szerint a felek e részbeni mulasztásainak hivatalból való elhárításáról a törvény egészen megfelelően gondoskodik és habár a hiányos tartalommal bejelentett felebbezés vagy felülvizsgálati kérelem (utóbbira nézve lásd a 208. és 213. §-okat) a 136. és illetve 179. §-ok értelmében hivatalból visszautasítandó, a mennyiben a kir. járásbíróság a 133. §-on alapuló kötelességét híven teljesiti, a felebbezési tanács csak a megrögzött felek teljesen indokolatlan jogorvoslatai következtében juthat abba a helyzetbe, hogy afelebbviteli kérelmet tartalmi kellékek hiánya miatt hivatalból visszautasítani kénytelen mert az ügy védek hibája folytán ma még szórványosan jelentkező eseteket a jövőre nézve számba venni ugy sem lehet. Ritkábban fordulhat elő a most emiitett okra alapított visszautasítás esete a felebbezésnél, mint a szűkebb körre szorított felülvizsgálati kérelemnél, mert a felebbezésnél csakis az ítélet megjelölésének és a felebbezési szándék kijelentésének, kivételesen pedig (nyilvános előadás kérésénél) a felebbezés terjedelmének és a felebbezési bírósághoz intézett kérelem előterjesztésének hiánya eredményezheti a visszautasítást, holott a felülvizgálati kérelem bejelentésénél, tekintve, hogy a tartalmi hiány a felebbviteli bíróság előtt egyáltalában nem pótolható, azt is ki kell jelenteni, hogy a fél a felülvizsgálat tárgyát képező elsöbirósági Ítéletet mily alapon (185. §. a) c) pontja) támadja meg, a mi kétségkívül több értelmet tételez fel a személycsen fellépő fél részéről. Éppen ezért a kir. járásbíróság egyik legfontosabb kötelessége, a fél részéről szóval bejelentett felülvizsgálati kérelem jegyzőkönyvbe vételénél a törvényes alakszerűségek betartására szorosan ügyelni, mert ha az elsőbiróság a törvény jelzett rendelkezéseit be nem tartja és a fél e miatt a jogorvoslattól végképen elesik, akkor, nézetem szerint, a törvény 115. §-ának alkalmazása válik indokolttá, melynek értelmében a felebbviteli bíróság az alsóbb fokú bírót, a nyilvánvaló vétsége által okozott költség megtérítésében hivatalból is elmarasztalhatja. Lényeges szabály a sommás eljárásban, hogy olyankor, a midőn a kir. járásbíróság az elmulasztott határnap következményeinek kimondását megtagadta és a mulasztó fél ellenfele az e tárgyban hozott elsöbirósági végzés ellen felfolyamodással élt, melynek folytán a másodbiróság a mulasztás esetének fenforgását megállapítja, a kir. járásbíróság a hivatalból kitűzendő ujabb határnapon a mulasztás következményei felül, a mulasztó fél meghallgatása nélkül határoz (54. §. utolsó pontja). Ily esetben a mulasztó fél meghallgatása azért felesleges, mert az jogérvényesen megállapított mulasztását vitatárgyává nem teheti. Az ügy éppen abba a stádiumba lépett, a melyben az elmulasztott tárgyalás idejében volt; ennélfogva természetes, hogy az elsőbiróság ahhoz képest, a mint az első érdemleges, vagy valamely további tárgyalás elmulasztása forog fenn, az 50. vagy az 51. §-ban körülirt szabályok alapján makacssági és illetve a fél részbeni mulasztását megállapító ítélettel dönti el a pert, esetleg pedig felperes mulasztása esetén az alperes kérelmére az idézési kérelmet oldja fel. Nem kevésbé fontos a perek számának csökkentése és az ugyan egy jogvitából eredő kérdések egyöntetű eldöntése szempontjából az újítás, mely a perbe hívottnak és az úgynevezett mellékbeavatkozónak jogai érvényesítésére a felebbezési eljárásban is alkalmat nyújt (140. §.). Ha tehát az oly perbe hivott személy, kinek érdekében áll, hogy a pert a perbe hívóval közösen folytassa, az elsöbirósági eljárásban a perbe-hivó védelmét el nem vállalta, módjában áll mulasztását akkép pótolni, hogy az elsőbírósági ítélet ellen felebbvitellel élve, az elsöbirósági eljárás során ki nem derített körülményeknek a felebbezési tárgyaláson való tisztába hozatalát kérheti. A beavatkozás kérdése a sommás eljárásról szóló törvényben az eddigi perrendtől lényegesen eltérően szabályoztatott ugyan, (22. §.) de miután a főbeavatkozó a folyamaiban lévő per keretében a peres felek ellen érvényesíthető jogaival csak az elsöbirósági határozat meghozataláig léphet fel, magától értetődik, hogy a törvény 22. §-ában körülirt oly beavatkozásnak, mely a beavatkozó és a perben álló felek között a per tárgya tekintetében külön jogvitát eredményezne, a felebbezési eljárás során többé helye nem lehet és hogy a jogvita által éidekelt ily harmadik személy mulasztását a felebbezési eljárásban nem pótolhatja, hanem az illető peres felek vagyis helyesebben ama peres fél ellen, kinek a vitás jog odaitéltetett, csak külön keresettel léphet fel. Az úgynevezett mellékbeavatkozó azonban, ki a perben álló felek egyikének sem ellenfele, hanem a kinek csupán az áll érdekében, hogy a vele jogviszonyba lépett, perben álló személy pernyertességét elősegítse, az elsöbirósági tárgyalásnál elmulasztott beavatkozását a felebbezési eljárás rendén épugy pótolhatja, mintha őt a felek valamelyike perbe hívta volna. A szóbeli eljárás rendszerének szükségképeni folyománya, hogy a szóbeli tárgyaláson elintézendő felebbezés, az elsöbirósági ítéletnek nem csak megtámadott rendelkezésére, hanem — a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható ítéleteket (117. §.) kivéve — az egész ítéletre nézve bir halasztó hatálylyal (138. §.), mert a felebbezési tárgyaláson az elsöbirósági ítéletnek az írásban beadott vagy szóval bejelentett felebbezésben meg nem támadott részei ellen is, akár a szóval előadandó felebbezési, akár csatlakozási kérelemnek ezekre való kiterjesztése által még mindig orvoslást lehet kérni. Ennélfogva abból, hogy a felebbező az elsőbírósági Ítéletnek megtámadott részeit írásban benyújtott vagyszóval bejelentett felebbezésében meg nem jelölte és a megváltoztatásra vonatkozó kérelmét szabatosan nem szövegezte, afelebbezésszóbeli tárgyalása eseténépenaz előbb emiitett okból oly joghátrány, mely az elsöbirósági ítélet j o gerőre em el kedé s é b e n j el e n tkeznék, sohasem állhat elő; a felebbezés nyiivános előadásánál ellenben, a hol semafelebbezési kérelem megváltoztatásának, sem pedig csatlakozásnak helye nincs és a hol a szóbeliség