A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A bünvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában

16 A JOG ban meg kell különböztetni a behajtás folyamán foganatosított zálogolást, s a végrehajtás keretén kivül bizonyos esetekben foganatosítható biztosítást. Az előbbit, mely a behajtási eljárás második fokozata, a birtokon belül felebbezett illetékre nézve a törvény épen ugy kizárja, mint a behajtási eljárás első fokozatát képező szorgalmazást, a mint ezt az 1887. évi XLV. t.-c. végrehajtása iránt 1887. évi 72,927. sz. alatt kiadott végrehajtási utasítás XIII. cikke ki is mondja. Ellenben ugy a törvény, valamint törvényen alapuló ministeri rendeletek bizonyos esetekben megengedik — illetőleg elrendelik, hogy az illeték —, tekintet nélkül arra, vájjon annak a befizetése elhaíasztható-e, vagy sem? biztositassék; ilyen esetek például: az illetéknek az 1881. évi XXXIV. t.-c. 19. §. b) és c) pontjaiban megengedett nyilvántartása; az ugyan e törvény 39. §-ában s az ahhoz fűzött utasításban 138,833/81. sz. p. ü. ministeri körrendelet) valamint a 40. §-ban körülirt törvényes zálogjognak esetei; nem különben a hagyatét kok után járó illetékek biztosítása iránt 26,809/81. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendeletben felsorolt esetek. Az ily biztosítás foganatosítását a birtokon belül beadott felebbezés természetesen nem akadályozza meg, miután a biztosítás e neme nem tartozik a behajtási eljárás keretébe. De épen, mert ezek az esetek a törvényben vagy azon alapuló rendeletekben külön fel vannak sorolva és mindenkor az illetékügyeknek csak bizonyos meghatározott csoportjaira vonatkoznak: ezek az esetek kivételeseknek tekintendők, melyekből joghasonlatosság utján általános elvet alkotni annál kevésbbé lehet, mert kivételes természetük miatt szorosan értelmezendők és csakis így alkalmazhatók. Az előadottok igazolják, hogy a birtokon belül felebbezett illeték befizetése a törvény értelmében nem szorgalmazható, másnemű szorgalmazásról pedig a törvény nem intézkedik; igazolják továbbá azt, hogy az ily illetéket biztosítani is csak annyiban lehet, a mennyiben azt a törvény vagy azon alapuló rendelet, a behajtási eljárás keretén kivül megengedi: a miből következik, hogy azokban az esetekben, a melyekben ily biztosítás nem eszközölhető, az illeték a birtokon belül beadott felebbezés elintézéséig az idézett törvényes intézkedések értelmében, sem nem szorgalmazható, sem nem biztositható. Miután pedig a törvény helyes értelmezése mellett nem tehető fel, hogy az, az elévülés megszakítását oly cselekményektől tegye függővé, a melyeknek foganatba vételét ugyancsak fenálló törvény tiltja: a kérdés csak akként oldható meg, hogy addig és azokban az esetekben, a mig és a mely esetekben az illetéket birtokon belül beadott felebbezés miatt, törvényes módon szorgalmazni, vagy biztosítani nem lehet, az elévülés szünetel s így be sem fejezhető. Nem dönti meg ezt az álláspontot az, hogy az 1883. évi XLIV. t.-c. 90. §. 2. pontja általában mondja ki, hogy az illeték elévül, ha az a kivetés évétől kezdve öt év alatt nem szorgalmaztatik vagy nem biztosíttatik; mert e rendelkezés az illetékekre vonatkozólag az 1881. évi XXXIV. t.-c. határozmányaival összhangzásban alkalmazandó; e törvénycikk pedig a fentebbiek szerint az 1883. évi XLIV. t.-c. 90. §-ának 2. pontját a birtokon belül felebbezett illetékek tekintetében korlátozza. Ezekből az okokból ki kellett mondani, hogy: midőn az illeték ellen, az 1881. évi XXXIV. t.-c. 29. §-ának a) pontja alapján birtokon belül beadott felebbezés a fizetési meghagyás kézbesítésének napjától számított öt év alatt elintézést nem nyer, a felebbezett illeték, ha ez idő alatt szorgalmazva vagy biztosítva nem lett, az 1883. évi XLIV. t.-c. 90. §. 2. pontja értelmében csak azokban az esetekben évül el, a melyekben ez az illeték törvény alapján biztositható lett volna. Kelt a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak Budapesten 1895. évi december hó 19-ik napján tartott teljes tanácsüléséből. Hitelesíttetett a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnak 1895. évi december hó 30-án tartott teljes tanácsülésében. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. A válasziratban foglalt csatlakozási kérelem benyújtására meghatározott tárgyalási időköz első fele honnan számítandó ? A szegedi kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság a b . . . . i biztosító társaság cég felperesnek, P. Kálmán és P.-né N. Julianna alperesek ellen 347 frt 16 kr. tőke s járulékai iránt folytatott sommás perében a telebbezési bíróság ítélete ellen beadott felülvizsgálati kérelem s a válasziratban foglalt csatlakozási kérelem bírálat alá vételekor felmerült ama kérdés felett, hogy: «a válasziratban foglalt csatlakozási kérelem benyújtására, az 1893. évi XVIII. t.-c. 194. §-ában meghatározott tárgyalási időköz első fele az ügy előadására s tárgyalására határnapot tűző végzés keltétől, vagy a végzésnek az ellenfél részére való kézbesítésétől számittassék-e» ? 1895. évi dec. 3-án tartott tanácsülésében G. 104/1895. sz. alatt kimondotta s a határozattárba felvétetni rendelte a következő határozatot: A válasziratban foglalt csatlakozási kérelem benyújtására, az 1893. évi XVIII. t.-c. 194. § ában meghatározott tárgyalási időköz első fele az ügy előadására és a tárgyalásra határnapot tűző végzés keltétől számítandó. Indokok: Az időköz fogalmának, az időnek az a része felel meg, mely az időnek egy meghatározott kezdete s egy meghatározott vége közé esik. Abban a végzésben, melylyel a felülvizsgálati tanács elnöke az ügy előadására és tárgyalására határnapot tüz, két időpont fordul elő. Az egyik a végzés keltének, a másik az előadás és tárgyalásnak a napja. A tárgyalási határnapot kitűző végzéssel tehát a tárgyalási időköz akkép van meghatározva, hogy az a végzés keltének napja és a tárgyalás napja közé esik. Minthogy pedig az 1893. évi XVIII. t.-c. 194 §-ában emiitett tárgyalási időköz kezdetéül a törvény más időpontot, mint a mely a végzésben előfordul, meg nem jelöl, az 1893. évi XVIII. t.-c. 194. §-ában emiitett tárgyalási időköz alatt, a tárgyalást kitűző végzés kelte és a tárgyalás határnapja közé eső időrészt kell érteni s így a válasziratban foglalt csatlakozási kérelem benyújtására az 1893. évi XVIII. t.-c. 194. §-ában meghatározott tárgyalási időköz első felét is, a tárgyalásra határnapot tűző végzés keltétől kell számítani. Ezzel szemben nincs elfogadható alap arra, hogy a tárgyalási időköz kezdete attól a naptól számittassék, a mely napon a tárgyalási határnapot kitűző vézgés az ellenfélnek kézbesittetett. Mert a törvényben ily rendelkezés nem foglaltatik s mert az 1893. évi XVIII. t.-c. 193. §-a csakis a felülvizsgálati tanács elnökének a kötelességéül szabja meg a határnapnak akként való kitűzését, hogy az értesítés kézbesítése és a határnap között 30 nap maradjon. , Ama további ellenvetés, hogy a fentebb jelzett időköz alatt a válaszirat be nem adható, ha a tárgyalási határnapot kitűző végzés a tárgyalási időköz első felének elmulta után kézbesittetik: szintén nem fogadható el okul arra, hogy a tárgyalási időköz a végzés kézbesítésétől számittassék, mert ez esetben a félnek ahhoz van joga, hogy az elkésve benyújtott válasziratban foglalt csatlakozási kérelem figyelembe vételét az 1893. évi XVIII. t.-c. 194. §-ának harmadik pontja értelmében kérhesse. Szegeden, 1895. évi december hó 3-ik napján. Hitelesíttetett 1895. évi december hó 10-ik napján. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 2,092. Városoknak az a jövedelme, mely a tulajdonukat képező vízvezeték használata után fizetett vízvezetéki dijakból ered, keresetadó alá nem vonható. (1894. évi 13,634. szám.) 2.094. Házastársak között létrejött kölcsönügyletből eredő kamatjövedelem — adó tárgyát képézi akkor is, ha közös háztartásban élnek. (1895. évi 8,987. sz.) 2.095. Házbérfizetési könyvecskékben foglalt bérfizetési elismervények után II. fokozat szerinti illeték jár. (1895. évi 8,917. szám.) 2,097 A tiszti stb. fizetések szabályozásáról szóló 1893. évi VI. t.-c. 14. §-« az ezen törvény hatályba lépte előtt történt kinevezések vagy előléptetések esetén — bár a magasabb illetménynek tényleges folyósítása ezen fórvény hatálya alatt történt — nem alkalmazható. (1895. évi 9,076. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Benedek Márton e., szatmárnémeti tszék, bej. febr. 3., félsz. febr. 19., csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. dr. Weisz Ignác. — Wollák Mórné e.. kaposvári tvszék, bej. febr. 17., félsz. febr. 24., csb. dr. Kramer József, tmg. Weisz Henrik. Ifj. Jónás Adolf e., gyulafehérvári tvszék, bej. febr. 29.. félsz. márc. 24, csb. dr. Szőcs Akos, tmg. dr. Emánuel Győző — Schuster J. Frigyes e., erzsébetvárosi tvszék, bej. márc. 7.. félsz, március 21., csb. Koszta Gábor. tmg. dr. Oberh Károly. — Türk Salamon e., nagykikindai tvszék. bej. márc. 15 , félsz, ápr. 2., csb. Kovách Gusztáv, tmg. dr. Ferch Ödön. — Gunst Lipót e., szegedi tvzzék, bej. márc. 7., félsz. ápr. 8.. csb. dr. Kecskeméty Dániel, tmg. dr. Tasnády Antal. — «Dusnoki keresztény önsegélyző és fogyasztási szövetkezet)) e., kalocsai tvszék, bej. febr. 25 félsz, márc. 18., csb. Szendrődy Dénes, tmg. Szabóky Károly — Breier Sarolta e., budapesti tvszék, bej. febr. 20., félsz. márc. 18 csb Lauffer Gyula, tmg. dr. Révai Lajos. — Müller Mór e., kaposvári tvszék, bej. febr. 29., félsz. márc. 2., csb. Perczel Akos, tmg. Matolcsi József. Fráter Géza e., nagyváradi tvszék, bej. márc. 2.. félsz márc 24 csb Kurovszky Ferenc, tmg. Kunyhósy János. - Tombácz János e "budapesti ker. és váltótvszék, bej. febr. 18.,felsz. márc. 19. csb dr Reichard Zsigmond, tmg. Henszelmann Károly. Pályázatok : A fehértemplomi jbiróságná) a 1 i e e y zö i állás {??T: ?• ~ A miskolci tvszéknél jegyzői áll. febr. 3. - A gyöngyösi jbirosagnal albirói áll. febr. 3. - A beregszászi tvszéknél jegyzői esetleg a 'jegyzői áll. A marosludasi jbiróságnál jbirói állás l A- kalocsai izéknél aljegyzői áll. febr. 4. - A deési tvszéknél aljegyzői áll. febr. 5. PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.