A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - Büntetés és fogházügy Angolországban az utolsó évtizedben

A. JOG 207 és valódiságát tagadta, habár ez az összeállítás nem tőle ered, habár ennek 1885. és 1886. évbeli tételei oly időben történt könyvvezetés eredményei, a melyekérttelperest felelősség nem terheli; habár végre az emiitett évbeli üzleti könyvek közös okiratoknak sem mondattak ki; mégis, mivel alperes az 5 • . alatti kimutatás valódiságát és helyességét, valamint azt a körülményt, hogy az abban foglalt tételekre az 1888. évi mérleg összeállításának idejéig fizetések nem történtek. F. Andor tanú vallomásával és a szakértők véleményével, mint egymást kiegészítő bizonyítékkal igazolta: mellőzve a K. Nándor személyében és V. Viktor személyében felajánlott pótesküvel való bizonyítást, azt a körülményt, hogy alperes váciutcai üzlete az 1888 évben veszteséggel zárult, bebizonyitottnak venni, a felperest erre az évre eső jutalék követelésével is feltétlenül elutasítani és felperest, mint pervesztes felet a törv. rndts. 251. §-hoz képest a perköltség fizetésére kötelezni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. január 21-én 2,974 sz. a. Az elsöbiróság ítéletét helyben hagyja. A m. kir. Curia (1896. szeptember 30-án 677 sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperes köteles a felperesnek 969 frt 24 kr. tőkét ez után 1889. január 1-től 1895. július 1-éig 6° o, ettől az időtől fogva 5°« kamatot, továbbá az összes per és felebbezési költségből 100 frt aránylagos összeget 15 nap alatt végrehajtás terhemellett megfizetni stb. Indokok: A teleknek egyező perbeli előadása szerint a telperes az alperesnek üzletét az 1886 évtől íogva vezette. Azon megállapodás folytán tehát, a mely szerint a felperest, ha az alperes üzletét haszonhajtólag kezelte, az összforgalom után 2% utóbb 3° o jutalék illette meg, az üzletnek csupán az az eredménye vehető számításba, a mely attól az időtől fogva jelentkezik, a midőn az üzlet kezelését felperes átvette. Az 5 7. a. kimutatásba felvett olyan követelések, a melyek a felperes üzletvezetését megelőző, 1886. év előtti években kötött vételi ügyletekből erednek, számításba vem vétethetnek a felperes üzletvezetése eredményének megállapításánál. Minthogy pedig a perben kihallgatott szakértőknek, a keresk. üzleti viszonyokra tekintettel megállapított kereskedelmi -szokásra alapított véleménye alapján e helyütt is el kellett fogadni azt, hogy a kintlevő üzleti követelések az azokra teljesített utolsó fizetés idejétől számítva 2 év u'án tartandók behajthatlanoknak és írandók le mint veszteség a mérlegben; e szerint a C. alatti kimutatás szerint az 1888 évben 109 trt 08 kr. nyereséggel lezárt évi mérleg összeállítására az 5 •/• a- kimutatásban felsorolt követelések közül csak azok lehettek befolyással, a melyek az 1888 évi zármérleg elkészítésénél már a szakértőknek véleménye alapján mint behajthatlanok leirandók lettek volna, vagyis azok, a melyekre az 1888 év utolsó napjától visszafelé számítva 2 év előtt történt a fizetés. Az 5 '. alattiban a felperes üzletvezetésének idejében kötött ügyletek után csupán egy a 8-ik tétel alatt megjelölt 37 frt 08 kr. követelésre nézve történt az utolsó fizetés 1888. év végétől visszafelé számított 2 év előtt 1886. augusztus 20-án. A többi követelések mind olyanok, a melyek vagy a felperes üzletvezetésének idejét megelőző időben kötött ügyletekből eredvén, a felperes üzletvezetésének haszonhajtóságánál nem vehetők figyelembe, vagy olyanok, a melyekre az utolsó fizetés 1887. évben teljesittetvén, mint behajthatlanok a felperes által az 1888. évi üzleti mérleg elkészítésénél számításba nem voltak tehetők, miután két év az utolsó fizetéstől még el nem telt és azt a felperes nem bizonyította be, hogy behajthatlanságuk egyéb okokból már előbb is nyilvánvaló lett. Minthogy pedig ez az egy 37 frt 08 krnyi behajthatlan követelés nem emésztette fel a C. • . a. szerint az 1888. évre kimutatott 109 frt 08 kr. évi üzleti nyereséget s annak levonása után is mérlegnyereséggel zárul, ennél fogva kétségtelen, hogy az 1888. évre az a feltétel, a melytől függően az alperes felperesnek az évi összforgalom után a 3°o jutaléknak megfizetését igérte, fennállott. Ebből kifoyólag miután az alperes az 1888. évben a nyers bevételnek 32,308 frt összegét elismerte, ennek 3°/o-nak megfelelő összegében, valamint 1889. január 1-től, mint a késedelem napjától járó 6, illetve az 1895. 36. t.-c. alapján 5°/o kamatában az alperes marasztalandó volt. A részben pernyertes felperes részére az alperes az összes perköltségnek aránylagos öszegében az 1868. 54. t.-c. 251. §. alapján volt marasztalandó. Teljesítési határidő kitűzése még nem jelenti fix határnap kitűzését. Ha eladó a határidőben való szállításban akadályozva van, neki kell vevőtől az ujabb teljesítésre határidőt kérni. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság, 1895. évi február hó 6-án 7,804. sz. a.) Kövesi Ignác ügyvéd által képviselt B. és O. cég felperesnek, dr. Braun Samu utóbb Markovits Jakab ügyvéd által képviselt* W. I gnác és fiai cég alperesek ellen 682 frt és jár iránti rendes perében következő Ítéletet hozott. Alperes köteleztetik felperesnek 682 frt tőkét és járulékait stbt megfizetni stb. Indokok: Alperesnek pergátló kifogásaként előterjesztett azt a kérelmét, hogy mivel felperes nem magyar honos, a perköltség fedezéséül biztosíték adására köteleztessék, figyelembe venni, következőleg annak érdemében határozni, tekintettel arra, hogy- a per 1897. évi szeptember hó 13-án indíttatott meg, az 1894. évi november hó 1-ével életbe léptetett 1893. év XVIII. t.-c. 223. §-ánál fogva nem lehetett. Az ügy érdemében: Alperes beismerte, hogy az A. alatt csatolt kereseti számlában felsorolt árukat megrendelte s felperes az árukat részére elküldötte. Kifogást a kereset ellenében csakis abból az okból hozott fel mert felperes a kereseti árukat csak 1894. évi június hó 28-án küldötte el, holott a 2) alatt csatolt okirat szerint 1894. évi június hó közepén kellett volna azokat elküldenie. A szállítási határidőnek elmulasztása miatt, állítása szerint a szállítási határidőnek június hó közepén való megjelölésével a szállításra fix határidő tűzetvén ki, a megkötött szerződésnek a keresk. törv. 355. §-a alapján való megszűntét vitatta. E felhozott kifogása azonban a keresk. törv. 355. §-ában nem bir alappal, mert az a körülmény, hogy a szállítási idő bizonyos határnappal, vagy határidővel jelöltetik meg, még magában véve fix határidő megjelölésének oly értelmében, miként azt a keresk. törv. 355. §. kifejezi, nem tekinthető. A fix határidőt a határidőnek csak olyan meghatározása állapítja meg, hogy az a szerződés lényeges feltételét képezze vagyis, hogy a határidő megjelölésével kifejezésre jusson az, hogy a szerződő fél oly fontosságot tulajdonit annak, hogy a szerződés a kijelölt határnapon, vagy határidőben teljesítessék, hogy ez által az utólagos teljesítés már előre kizáratik. E szerint alperes a kereseti áruk megrendelésével fix ügyletet nem kölött. De hogy kötött volna fix ügyletet, az a C. alatt csatolt okirattal ki is van zárva, mert ez okirat szerint a 2) alattiból kitűnő határnap után 1895. évi június hó 25-én értesítette alperes felperest, hogy a megrendelt áruk elküldését várja. A C. alatt csatolt okirat szerint tehát alperes időt engedett az utólagos teljesítésre, jeléül annak, hogy előtte nem fix határidőben állapodott meg. Ez időt ugyan a C. alattiban akként határozza meg alperes hogy az árukat csak az esetben veszi át, hogy ha azok a C. alattinak felperes kezeihez jutása idejekor megérkeznek. Minthogy azonban levélbeli tudósításban egyszersmind felpereshez intézett felszólítás is foglaltatik, felperes pedig előbb, mig a levelet megkapta, a felszólalásnak eleget nem tehetett; a C. alatt csatolt levéllel ennek helyes értelme szerint felperes arra tekinthető felszólítottnak, hogy a megrendelt árukat azonnal küldje el. Minthogy pedig alperes beismerte, hogy felperes a C. alatti levél vétele után másnap elküldötte az árukat, beigazoltnak tekintendő, hogy a szerződésnek kellő időben eleget tett: alperest a megrendelése folytán részére elküldött áru vételárának a vételek után a kamatoknak a kereset értelmében, stb. megfizetésében is marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. évi október hó 17-én 1,134. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja, stb. Indokok: Az alperes által 1894. évi június hó 25-én felpereshez intézett s utóbbi által június hó 27-én megkapott C. alatti levélnek ugyan nem adható oly értelmezés, mintha ebben a levélben alperes az utólagos teljesítésre határidőt tűzött, vagy felperest az annak azonnal leendő küldésére felszólította volna, sőt e levélben alperes éppen arról értesítette felperest, hogy ha e levélnek felperes által megkapásáig alperes az árut meg nem kapja, ugy azt nem használhatja, mi által alperes erre az esetre az ügylettől elállási szándékát is kifejezte, ez az eset pedig tényleg bekövetkezett, mert felperes az árut csak 1895. évi június hó 28-án küldötte el alperesnek, az elsöbiróság ítéletét azonban az annak indokolásában idézett 1893. évi XVIII. t.-c. 233 §-a helyett a 227. §-nak felhívásával mégis helyben kellett hagyni egyéb indokainál fogva és azért, mert a keresk. törv. 354. §-ának helyes értelme szerint felperes, mint eladó akkor, a mikor alperes elállási szándékáról értesült, jogosítva lévén az áru átadása végett az ügylet természete által ki nem zárt és megfelelő tartamú utólagos teljesítési határidőt kérni, kétségtelenül jogában állott az is, hogy ily határidő kérése helyett a már elkészített árut másnap alperesnek elküldje és pedig annál is inkább, mivel az alperes által felebbezéséhez 2) alatt csatolt s ő ellene teljesen bizonyító felperesi levélből kitünőleg, felperes az áru elküldéséről még a C. alatti alperesi levél vétele napján 1895. évi június hó 27-én értesítette, a mikor a 2. szám alatti szerint ápril hó 27-ike előtt megrendelt de csak június hó közepén szállítandó áru elküldésére az utólagos teljesítési határidőt az ügylet természete még nem zárta ki. A magyar királyi Curia i 1896. évi május hó 27-én 16. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok. A peres felek által becsatolt okiratok, különösen a 2. sz. alatt mellékelt megrendeléselismerésnek i Aufirag-Bestattigung) a feltételre vonatkozó tartalmából kétségtelenül kitűnik, hogy az alperes által felperesnél megrendelt áru szállításának határidejétől 1894. évi június havának közepe köttetett ki, illetve állapíttatott meg. Helyesen mondották ki az alsóbb bíróságok, hogy ez a határidő nem képez fix határnapot s hogy ennek folytán a fennforgó vitás kérdés elbírálásánál a keresk. törvénynek nem a 355-ik, hanem a 354. §-a az irányadó.