A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - Büntetés és fogházügy Angolországban az utolsó évtizedben

A JOCházasságra való lépés megengedtetett, megfelelő indokai alapján helybenhagyja azzal a kiegészítéssel; hogy az ítélet jogerejüvé váltával a polgári anyakönyvvezető helyett a rimaszombati evangélikus református egyház lelkészi hivatalával lesz közlendő; mert abban a tekintetben, hogy az 1895. évi október hó l-ig vezetett felekezeti anyakönyvekre vonatkozóan az utólagos bejegyzések és kiigazítások tekintetében milyen eljárás követtessék: az 1894. XXXIII. t.-e. változtatást nem tett és mert az állami anyakönyvvezető az 1895. évi október hó l-e előtt kötött házasságoknak felbontása iránt a megfelelő anyakönyvi feljegyzést nem teljesítheti, miután az illető házassági eset nála bejegyezve nincsen, a törvény szerint (1894. XXIII. t.-c. 97. §.) pedig a házasság felbontását nem alapbejegyzés, hanem feljegyzés alakjában kell az anyakönyvben kitüntetni, mely bejegyzés az alapbejegyzést feltételezi és az alapbejegyzést tartalmazó lapon eszközlendő. Egyszersmind, stb. A m. kir. Curia (1896. évi november 18-án 5,755. sz. a.l A másodbiróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része helybenhagyatik, az a része azonban, mely szerint az Ítéletek a rimaszombati evangélikus-református egyházi lelkészi hivatallal közlendők, megváltoztattatik és e tekintetben az elsőbiróság Ítéletének az a rendelkezése hagyatik helyben, mely szerint az ítéletek az illetékes állami anyakönyvvezetőnek küldendők meg. stb. Indokok: A magy. királyi miniszterelnöknek 1895. évi június 29-én 2,020. sz. alatt kiadott rendelete folytán az 1894. évi XXXI. és XXXIII. törv.-cikkek 18£5. évi október 1-én lépvén hatályba, a vallás- és közoktatásügyi ministernek 1895. évi augusztus 24-én 39,633. sz. a. (Rendeletek Tára 273.) kiadott rendelete szerint az 1827. évi 23. törv.-cikk alapján vezetett felekezeti lelkészeknek anyakönyvvezetői működése - állami szempontból — ugyanazon nappal megszűnt. Minthogy pedig az 1894. évi XXXIII. t.-cikknek az állami anyakönyvvezetőkre vonatkozó rendelkezései — ez iránybani tör- j vényes intézkedés hiányáöan — az egyes felekezeti lelkészekre ki nem terjeszthetők és tekintve, hogy az idézett törvénycikk j 67. §-a szerint az ebben emiitett bírói határozatok általában j «anyakönyvvezetfível» közlendők, ez utóbbi alatt csakis az az állami anyakönyvvezető értendő, a ki azon felekezeti anyakönyvvezetőnek helyébe lépett, a ki az illető felekezeti házassági anyaköny- I vet vezette; Miért is a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletének ide vonatkozó részét annál inkább helybenhagyni kellett, mert a feljegyzés mikénti eszközlésének módja nem birói, hanem közigazgatási útra tartozik, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A perben kihallgatott szakértőknek, a kereskedelmi üzleti viszonyokra tekintettel megállapított kereskedelmi szokásra alapított véleménye alapján a Curia is elfogadja azt, hogy a kintlevő üzleti követelések az azokra teljesített utolsó fizetés idejétől számítva 2 év után tartandók behajthatlanoknak és írandók le mint veszteség a mérlegben. A budapesti k. és v. törvényszék (1893. június 30-án 18,281 sz. a.J Dr. K. Izor ügyvéd által képviselt M. Sándor felperesnek Z. Bála ügyvéd által képviselt N. G. cég alperes ellen 3,499 frt 24 kr. tőke és járulékai iránti perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest 969 frt 24 kr. tőke és járulékaira nézve is keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 274 frt 50 kr. perköltséget 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen stb. Indokok: A budapesti kir. Ítélőtáblának 489. sz. a. kelt s az 57,996 sz. I. bírósági ítéletet helybenhagyó ítélete ellen felperes nem felebbezvén, annak a felperesi kereseti követelésének 969 frt 24 krt. meghaladó részével elutasító intézkedése jogerőre emelkedett s a m. kir. Curiának 1,375/891. sz. a. hozott feloldó végzése értelmében ezúttal felperesnek csakis az 1888 cvre igényelt 969 frt 24 kr. jutalék és járulékaiból álló követelése volt elbírálandó. Tekintve, hogy felperes kérelmére alperes váci-utcai üzletének 1888. évben vezetett könyvei is közös okiratoknak mondattak ki; tekintve, hogy válaszában maga felperes csatolta C. a. a váci-utcai üzletre vonatkozó s az 1888. évre szóló nyereség és veszteség számlát tartalmazó üzleti mérleget; tekintve, hogy válaszában maga felperes is elismerte, de 2. •/. alatt csatolt levele is bizonyítja, hogy a B. szerint neki biztosított 3° o jutalékra csak oly feltétel alatt tarthat számot, ha a vezetésére bízott üzlet haszonnal dolgozik, vagyis, ha az üzlet mérlege nyereséggel zárul: a felperest megillető jutalék kiszámításánál nem a keresetben kitüntetett nyers bevételek és kiadások közt mutatkozó külömbözet, hanem csakis a közös okiratnak i kimondott, felperes, mint üzletvezető felelősségére készült C. a. csatolt üzleti mérlegnek 1888. évre vonatkozó tételei fogadhatók el alapul s azért az 1888. évre készült mérleg helyességének megdöntésére felhozott érvelése és bizonyítékai figyelembe vehetők nem voltak. Tekintve, hogy felperes nem tagadta azt az alperesi állítást, hogy a kétes követelések, valamint a behajthatlan követelések osztályozása és a veszteség számlára irása az üzletvezetőnek, tehát felperesnek discretiójára s belátására volt bizva; tekintve, hogy alperes azt állította, hogy az 5 •/. a. csatolt kimutatásban felsorolt követeléseket felperes a behajthatlan követelések közé fel nem vette, holott azok felperes üzletvezetésének ideje alatt tényleg már behaithatatlanoknak jelentkeztek: alperesnek a C. alatt csatolt s közös okiratnak kimondott könyvkivonattal szemben is meg kellett engedni, hogy a C. a. csatolt könyvkivonatbeli mérlegnek 1888. évre szóló részében foglalt, Dubiosen- Conto tétel helyessége ellen tett kifogását bizonyíthassa; mert igaz ugyan, hogy alperes elleniratában a keresetben felszámított bevétel és kiadási tételeinek kifogást nem tett, de mivel a kereseti követelés kiszámításának helyes alapjául a fentiek szerint egyedül elfogadható mérleget felperes csak válaszában csatolta s az ellen alperes viszonválaszában kifogásait megtette és ellenbizonyitékait felhozta, a kereseti felszámítás helyessége ellen tett kifogás a viszonválaszban nem késett el: mert továbbá annak dacára, hogy a közös okiratot képező s C. alatt csatolt mérleg felperesre nézve feltéllen bizonyítéknak mondatott ki, alperessel szemben ez az intézkedés a megtámadott «Dubiosen- Conto» tételre nézve nem alkalmazható, mert ennek a tételnek összeállítása alperes hozzájárulása nélkül, tisztán felperes belátásától függvén, számszerű helyességét alperes az ellenkező bizonyításával megdöntheti. Alperes annak bizonyítására, hogy a C. alatt csatolt könyvkivonatbeli 1888. évi Dubiosen- Conto» tétele nem felel meg a valóságnak, mert felperes tartozott volna az ott kitüntetett dubiosokon kivül még az 5' . a. csatolt kimutatásban tételenként felsorolt s összesen 1,223 frt 42 krra rugó behajthatlan követeléseket is a «Debet» rovatba irni s ez által a mérleg olyképen változott volna, hogy az 1888. évi üzlet nem 109 frt 08 krnyi nyereséggel, hanem 1,114 frt 34 kr. veszteséggel zárult volna, F. Andor tanura hivatkozott és szakértők meghallgatását kérte. F. Andor tanú az 5\. a. csatolt kimutatás helyességét tanúsította; a meghalgatott szakértőknek alperes üzleti könyveiből merített véleménye szerint is az 57. a. csatolt kimutatásban foglalt dubiozák az illető könyvekkel egyeznek, azokra 1890. év végéig az üzleti könyvek szerint fizetés nem történt és azok az 1889 év végén készült üzleti mérlegben mint behajthatlanok a veszteség számlára Írattak. Ebből a kimutatásból kitűnik, hogy az ott felsorolt üzleti vevőkre nézve a vételár részletek fizetésének elmulasztása az 1885. július 22-től kezdve 1887. augusztus 9-ig terjedő idő alatt már beállott; F. Andor tanúsította, hogy az ott megnevezett egyének részint eltűntek, részint meghaltak, részint vagyontalanokká váltak, hogy a követelés ezek szerint tőlük behajtható nem volt. A szakértők támaszkodva a F. Andor által tanúsított és az alperes üzletében az üzletvezető által felmutatott üzleti utasításra a mely szerint minden olyan vevő tartozása, ki 3 hónapon tul nem fizet, a függő követelések közé vezetendő és ha ez a tartozás az illető év végéig sem egyenlittetik ki, akkor a veszteség számlára, mint behajthatatlan követelés irandó; az 5 •/. a. csatolt kimutatás 12 tételét 383 frt 72 krral jelölték ki olyanokul, melyeket felperes az 1888 év végén a veszteség számlára tartozott volna irni, de ezt nem tette, ehhez képest az 1888 évi mérleget olyképen helyesbítették, hogy az 274 frt 64 kr. veszteséggel zárult. Minthogy azonban szakértőknek ez a véleménye azon a feltevésen alapul, hogy az általuk megtekintett üzleti utasítás felperest is kötelezte, de ily üzleti utasítás létezését és felperest kötelező voltát alperes a perben maga sem állította; a tanúnak e részben tett előadása pedig, mivel perbeli állításokra nem vonatkozik, figyelembe nem vehető: a szakértőknek erre az üzleti utasításra alapított véleményét elfogadni nem lehetett. Ellenben, minthogy a szakértők véleménye szerint a kereskedelmi szokás értelmében mindazok az üzleti követelések, melyek 2 éven át be nem folytak, rendes kereskedői üzletkezelés mellett az évi mérlegben mint behajthatlanok a veszteség számlára írandók; minthogy ezt a kereskedelmi szokást, mely felperest a ker. tör. 28. §-a szerint a mérleg összeállításánál kötelezte, alkalmazva az 5 /. a. csatolt kimutatásra s figyelembe véve azt, hogy felperes alperesnek váci-utcai üzletének vezetését 1887. év elején vette át, az 5 •/. alatt csatolt kimutatásban foglalt követelések a váci-utcai üzletet illették, az 5 7- a. csatolt kimutatásban 1885. június 22-től 1885. október 29-ig 270 frt 20 kr, az 1885. évi függelék szerint ismét 119 frt 82 kr; 1886. évben pedig 677 frt Í2 kr. összesen tehát 457 frt 24 kr. két évnél régibb hátralék jelentkezett az 1888. üzletév lezárásánál s igy ez az összeg felperes által az 1888. évi mérlegben feltétlenül leírandó lett volna, miáltal az 1888. évi mérleg a 457 frt 24 krnak a veszteség számlára irása s a 109 frt 08 kr. üzleti nyereségnek a nyereség számlából kihagyása után ez az év 348 frt 36 kr. veszteséggel zárult volna. Minthogy 1887. év elejétől kezdve 1889. június végéig felperes vezette alperes váci utcai üzletét s a könyvek az ő felügyelete és felelőssége alatt vitettek; minthogy az 5 •'. a. csatolt kimutatásban foglalt tételeket, az alperesi könyvekkel összevetve, helyeseknek tüntették fel; minthogy a szakértők véleményével bizonyítva van az is, hogy az 5 -j. alatt csatolt kimutatásban foglalt követelésekre lejárattól kezdve 1894 év végéig fizetés nem történt s hogy ezek a dubiozák az 1889 évi mérlegben, tehát felperesnek az alperesi üzletből kilépése után Írattak a veszteség számlára; ámbár felperes az 5 • '. alatt csatolt kimutatás helyességét