A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - Büntetés és fogházügy Angolországban az utolsó évtizedben

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 52. számához. Budapest, 1896 december hó 27. Köztörvényi ügyekben. Az a körülmény magában véve, hogy felperes izraelita' még nem zárja ki feltétlenül, hogy mint bizonyos ingatlan tulajdonosa, parbér, papi vagy kántori illetménynek kiszolgáltatására egyáltalában nem volna kötelezhető. A nyitrai kir. törvényszék il895. ápril 23-án 12,360. SZ. a.) \)r. Szilárd Simon ügyvéd által képviselt P. Nándor felperesnek, dr. B a n g h a István ügyvéd által képviselt B. István manigai r. kath. plébános és B. József püspök alperes ellen párbér, illetve papi és kántori illetmény iránti perében a következőleg itélt: Felperes keresetének helyt adva kimondja, hogy a felperes tulajdonához tartozó s a manigai róm. kath. plébánia területén levő ingatlanaira vonatkozólag, a manigai róm. kath. plébánia lelkészének és kántornak járó párbér, illetve papi és kántori illetmények dologi terhet nem képeznek, s felperest ezen teher viselésétől, mint nem róm. kath. vallásut, felmenti. Indokok: Felperes, mint izraelita vallású manigai úrbéri birtokos keresetében azt adja elő. hogy ő az ottani r. kath. plébánosnak és kántornak több éven át csupán barátságból, de a közigazgalósági hatóságok marasztalása folytán is fizetett papi és kántori illetményeket, minthogy azonban a közigazgatási hatóságok határozataival jogainak érvényesítése iránt a törvény rendes útjára utasíttatott, másrészt pedig a jelenlegi plébános a köztük fennállott barátságos viszonyt megszüntette; de mert ezen papi és kántori illetmény ingatlanaira bekebelezve nem lévén, dologi terhet nem képez, ennélfogva kéri magát ezen fizetmények terhe i alól itéletileg felmentetni. Alperesek ezzel szemben azt vitatják, hogy a párbér, illetve papi és kántori illetmények az úrbéri gazdák által önként elvállaltatván és a teljes bizonyítékot képező canonica visitationalis közokmányban a telkekre kivettetvén, mint a lelkész és kántor ellátása s fentartásához szükséges jövedelem, minden bekebelezés nélkül is dologi terhet képez, mely a telek tulajdonosa által, — bármilyen vallású legyen is — viselendő; kifogást emelnek továbbá a kereset ellen a kántori járandóság tekintetében azért, mert maga a kántor perbe nem vonatván, meghallgatása nélkül jogai felett határozat nem hozható. Figyelembe véve azonban a m. kir. Curiának teljes ülési 31. sz. és a pozsonyi kir. ítélőtáblának 1. sz. polg. döntvényeit, — melyek concrét esetben kötelezők és irányadóknak tekintendők, felperes keresetének helyt adni kellett, — mert a jelzett döntvényekben általános szabálynak elismertetett az, hogy a párbér, a hasonminőségü illetmények egyéb jogalkotó tények hiányában csak a parochia kötelékéhez tartozó híveket terhelik és hogy e teher mérvének és módozatainak kútforrása a visitatio kanonika; hogy továbbá azon körülmény, mikép a visitatio canonicában a lekötelezettek úrbéri telkeik arányában viselik e terhet, nem képez alapot arra, hogy a párbér ingatlanon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Tekintve, hogy a parochia kötelékébe nem tartozók, különösen más vallásúak, már a bevett vagy türt vallásfelekezeteknek egyébként is egymástól önálló voltánál fogva is, — párbér szolgálatokra csak akkor kötelezhetők, ha erre bármely uton személyes kötelezettséget vállaltak, vagy ha a párbér szerződés vagy más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherre vált, ellenben ezek iránt nem bir nyomatékkal a nem birói uton történt marasztalás és a visitatio canonicában a párbér szolgáltatásának telkek utáni feltüntetése, — jelen esetben semmi bizonyíték sincsen arra nézve, hogy felperes személyes lekötelezést vállalt volna; a 2.7. alatti visitatio canonica pedig magában véve, a párbér, mint dologi teher bizonyítékul a jelzett kir. curiai 30 és 31. sz. döntvényei értelmében el nem fogadható, felperest, mint a r. kath. vallás kötelékébe nem tartozót a kereseti tehertől felmenteni kellett, annál is inkább, mert azon cselekménye, hogy részint jószántából, részint közigazgatási hatóságok által kényszerítve néhány esztendeig e terhet viselte, őt ezen jogától nem foszthatja meg, mely különben is a közigazgatósági hatóságok határozataiban nyilván fen is tartatott részére, hogy a kötelezettségi alap jogosultságát birói uton támadja meg, s azon vitás jogi kérdést, váljon ezen papi illetmény ingatlanait dologi teherként terheli-e vagy sem ? bíróilag döntesse el. stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1895. évi május 19-én 2,062. sz. a.) Az elsőbiróság ítéletét a pozsonyi kir. Ítélőtábla 1. sz. polgári döntvényére alapított indokolás mellőzésével egyéb indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert a közigazgatási hatósági iratok és alpereseknek a canonica visitatióra alapított védekezése mutatják azt, hogy az alperesek követelése párbér természetével bir, mert felperes keresetét a párbér fizetés kötelezettségének megszüntetésére irányozván, az által a manigai róm. kath. plébániának ezen javadalomhoz való jogát támadta meg. a plébánia jogainak képviseletére pedig a megyei püspök van hivatva s igy bár ezen járandóságokban kántori illetmények is benfoglaltatnak, minthogy a kincstári eljárás a plébániai ténykedés kiegészítő része, felperes a törvénynek megfelelően járt el akkor, a midőn a kántor mellőzésévei, a helyett az illető megyei püspököt vonta perbe. stb. A m. kir. Curia (1896. november 19-én 7,763. sz.a.i Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik; felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: Alperes elbirtoklási kifogást a perben nem érvényesítvén, felebbezésének erre alapított része, az 1881. 59. t.-c. i9. §. értelmében tekintetbe nem vétethetett. Minthogy azonban az a körülmény magába véve, hogy felperes izraelita, még nem zárja ki feltétlenül, hogy mint bizonyos ingatlan tulajdonosa, párbér, papi vagy kántori illetménynek kiszolgáltatására egyáltalában nem volna kötelezhető, de annak a meghatározása nélkül, hogy mely ingatlanok képezik a tulajdonát, meg nem állapitható, váljon nem bir-e olyan ingatlant is, a mely után ilyen teljesítésre köteleztethetnék. Ezzel szemben pedig felperes keresetében nem jelölte meg. hogy esetleg mely ingatlanára nézve kéri annak a kimondását, hogy az papi vagy kántori illetménynyel terhelve nincs, és igy a kereset az 1868: 54. t.-c. 64. §. rendelkezésének nem felel meg: mindezeknél fogva felperest keresetével elutasítani stb. kellett. Minthogy az 1894. évi XXIII. t.-c-nek az állami anyakönyvvezetőkre vonatkozó rendelkezései, — ez iránybani törvényes intézkedés hiányában az egyes felekezeti lelkészekre ki nem terjeszthetők, az idézett törvénycikk 67. §-a szerint az ebben emiitett birói határozatok általában anyakönyvvezetővel közlendők, ez utóbbi alatt csakis az az állami anyakönyvvezető értendő, a ki azon felekezeti anyakönyvvezetőnek helyébe lépett, a ki az illető felekezeti házassági anyakönyvet vezette. A rimaszombati kir. törvényszék (1896. jun. 23.1,754. sz. a. I Süteő István ügyvéd által képviselt S. Lajcsfelperesnek K. Erzsébet alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti perében a következő ítéletet hozott: A K. Erzsébet felperessége alatt S. Lajos ellen házassági kötelék felbontása iránt lefolytatott perben, 1894. évi 4,245. sz. jogerőre emelkedett Ítélet bontó hatálya S. Lajos jelen perbeli felperesre nézve is kiterjesztetvén, nevezett S. Lajos K. Erzsébettől végleg elválasztatik s neki ujabb házasságra Iéphetés megengedtetik; jelen ítélet jogerőre emelkedés után az illető polgári anyakönyvvezetővel az esketési anyakönyvben leendő feljegyzés végett közöltetik stb. Indokok: Felperes S. Lajostól, neje szül. K. Erzsébet az 1894. évi 4,245. sz. a. kelt jogerőre emelkedett ítélet szerint bíróilag elválasztatván, jelen keresetét, mennyiben a házassági kötelék reá nézve akkor, midőn az emiitett ítélet keletkezett, mint róm. kath. vallást követő félre, fel nem bontatott, a most hatályban levő 1894. 31. t.-c. 142. szakaszára fekteti s tekintettel arra, hogy az idézett törvény szakaszához képest, ha a házasság előbb csak az egyik félre nézve bontatott fel, annak ítéleti hatályát a másik házas fél magára is kiterjesztetni kérheti; e szerint tekintettel arra, hogy jelen esetben, midőn az egyik házas íél itéletileg már elválasztatott, a békéltetésnek további szüksége fenn nem forog s tekintettel arra, hogy a válni kívánó S. Lajos kérelme ellenében a beidézett s megjelent K. Erzsébet volt házastárs részéről törvényes akadály nem gördittetett, s ilyeténképen a kérelme elutasítására törvényes alap sem mutatkozik az 1894. évi 31. t.-c. 142. §-nak megfelelően tehát, a S. Lajosra nézve az 1890. évi május hó 8 napján K. Erzsébettel létre jött házassági köteléket is felbontottnak kimondani s neki is ujabb házasságrai léphetést megengedni kellett. v. nként értetvén, hogy a házasságból született kiskorú Lenke nevü leány-gyermek irányábani 4,245. számú itéletbeni kötelezettség S. Lajosra nézve is hatályában fentartatik. stb. A kassai kir. ítélőtábla (1896. október 26-án 3,028. sz. a.> Az elsőbiróság ítéletét hivatalból megvizsgált abban a részében, melylyel a 4,245. sz. jogerőre emelkedett Ítéletnek az a joghatálya, mely szerint az 1890. évi május hó 8. napján a rimaszombati evangélikus református egyházban a felek között létre jött házasság K. Erzsébet jelenlegi alperesre nézve felbontatott,— a jelen ! felperesre S. Lajosra is kiterjesztetett, illetve, a melylyel utóbbi nejétől K. Erzsébettől véglegesen elválasztatott és neki is az uj