A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A bünvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG 1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a ><Jog» 4. számához. Budapest, 1890 január hó 26-án. Köztörvényi ügyekben. Ha magasabb ajánlat esetén az árverési vételárat io° ,,-kal meghaladó ígéret nem éri el a leteendő bánatpénz összegét, az utóajánlat elfogadására elegendő a megígért vételári összeg letétele, de ez esetben az utóajánlatot tevő fél csak akkor bocsátható a kitűzendő ujabb árverési határnapon további fokozatos Ígéretek tételére, ha a letett utóajánlati vételár összegét a bánatpénz összegére kiegészíti. IA pécsi kir. tábla 1895. dec 9-én 4,477.). A malomban történt szerencsétlenségért általánosságban véve a felelősség a tulajdonost terheli és ebből folyólag ő tartozik bizonyítani azt, hogy foganatba vette mindazokat az óvintézkedéseket, melyek szükségesek a végett, hogy az alkalmazottak testi épsége a veszély ellen lehetőleg biztosittassék. A nyitrai kir. törvényszék (1894. april 24. 15,854. sz. a.) Fajnor István ügyvéd által képviselt B. János felperesnek Trnovszky János ügyvéd által képviselt P. József és társai alperesek ellen 8,476 írt 29 kr. és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta. Felperes keresetével ehitasittatik stb. Indokok: Felperes kártérítési igényét arra alapítja, hogy alperesek tulajdonát képező malomban mint molnárlegény több év óta alkalmazva lévén, egyik kötelességét a főhenger tisztítása is képezte, mit az 1889. évi július 23-án az általa keresetben előadott módon eszközölvén, jobb karát az abban levő rongygyal együtt a főhenger megragadta és elszakította ugy, hogy jobb keze a tőidre hullott; mi által munkaképtelenné vált. Sérülését pedig az okozta volna, hogy a jelölt főhengert az alperesek kellő burkolattal ellátni elmulasztották, mely mulasztásuk következményeit viselni tartozván, kéri alpereseket 8,476 frt 29 kr. összegben elmarasztalni, a mennyiben az általa előzetesen folyamatba tett büntenyitő perből kifolyólag kártérítési igényeinek érvényesítésével polgári per-utra utasíttatott. A per során kihallgatott tanuk vallomásaival be lett ugyan bizonyítva, hogy felperes a főhengert a malom működése közben tisztította, jobb kezét elvesztette és gyógykezeltetett, miből nem csak gyógykezelési és ápolási kiadása támadt, de részbeni munkaképtelensége is beállott, mindezek dacára felperes kártérítési igényének jogosultsága megállapítható nem volt, mert általában elfogadott magánjogi elvek szerint a károsítások beszámithatóságánál feltétlenül megkívántatik, hogy a károsítás, mint következmény bizonyos személynek vagy jogellenes cselekményére vagy vétkes mulasztására, mint okra legyen visszavezethető és a tettesnek beszámitható. Sőt a positiv törvényeink, különösen az 1878: V. t.-c. 292. és 311. §§-ban, nem különben az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-a egyenesen elfogadják a fenti általános szabályt, a mennyiben az ember élete és testi épsége ellen elkövetett bűncselekményeknél a tettest ilynemű kártételre nyilván kötelezik; ellenben az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-a egyenesen kimondja azt is, hogy azon esetben, ha a sérületnek saját hibája okozta testi sérülését, saját tettének következményeiért más valaki felelősségre nem vonható. Jelen eset elbírálásánál ügydöntő ennélfogva csak azon ténykörülmény birói mérlegelése, vájjon egyrészt a főhenger fennálló műmalom építési szabályok, s különösen az alperesek vidékén elfogadott szokás szerint szükségkép ellátandó-e burkolattal, annak létezése elhárította volna-e a szerencsétlenséget és annak hiánya megállapitja-e a tulajdonosokkal szemben ezek vétkes mulasztását; más részt vájjon felperes saját tettének vagy vétkes mulasztásának és gondatlanságának kizárólag tulajdonitható-e az általa szenvedett testi sérülés és következményei ? Ezen egyedüli döntő körülményeket tisztán [ felderítette a bünvizsgálat s abból kifolyólag hozott jogérvényes birói határozat, mely szerint fenyítő uton alperesek büntethetősége nem volt megállapítható, mert beigazolva lett, hogy a sérülés magának a sérültnek vigyázatlanságából eredt s mert a büntető eljárás megszüntetve is lett. De a jelen per során megejtett birói szakértői szemle által is kétségen kivül beigazolva lettek a fent jelzett ügydöntő ténykörülmények, mert a birói szemlénél alkalmazott összes szakértők hit alatt adott egybehangzó véleményükben kimondták, hogy az elfogadott szokás, műmalom építési szabályok szerint a főhengernek nem kell szükségkép burkolattal ellátva lenni; miután számtalan burkolatot egészen nélkülöző főhengerrel biró malom van, sőt a főhengernek felső része burkolattal el sem látható, mert tisztítás közben szükségkép lenne eltávolítandó; miből kétségtelen, hogy felperesnek a főhenger tisztítását akkor is burkolat nélkül kellett volna végeznie, ha ez különben burkolattal ellátva lett volna, különben tisztítása céljából nem férhetett volna hozzá; ezek szerint a burkolat hiányra egyáltalán vissza nem vezethető a felperesen megesett szerencsétlenség és igy a burkolat felállításának elmulasztása alpereseknek vétkéül fel nem róható s annál kevésbé tekinthető oly vétkes mulasztásnak, melynek káros következményeiért alperesek ellen vagyoni felelősség lenne megállapítható. Kimondták a szakértők, a helyszínén az összes ténykörülményeket behatóan átvizsgálva és a főhenger szerkezetét le is rajzolva, egybehangzóan azt is, hogy felperes kellő óvatosság és elővigyázat mellett elkerülhette volna testi sérülését s annak megtörténtét nem a főhenger burkolatának, hanem a kellő vigyázat és óvatosság hiánya ei edményezte. Minthogy pedig felperes keresetében és egyéb peradataiban maga is nyíltan beismeri, hogy a főhenger tisztításához a malom működésekor fogott és ahhoz egy felkopott zsákot használt, melynek egyik végét jobb, a másikat pedig balkezébe fogta meg s megkezdte a főhenger tisztítását, mely a zsák végével együtt kezét is felfogta, és elszakította; ebből világos, hogy felperes semminemű vigyázat és óvatossággal el nem járt, mert mint több éves tapasztalt molnárlegénynek hivatásánál fogva tudnia kellett, hogy a malom működése és főhenger forgása közben ehhez közelednie csakis a legnagyobb vigyázat és óvatosság mellett lehet; tapasztalnia kellett azt is, hogy a főhenger forgása közben mindazt magával ragadja, a mi mellette lecsüng vagy azt érinti s igy a zsákot két kezébe fogni s vele a főhengerhez közeledni a legnagyobb gondatlanságnak bizonyulván, nem szenved kétséget, hogy felperes kizárólag saját gondatlan könnyelmű ténykedésének tulajdonithatja testi sérülését; miért is saját tettének következményeiért alpereseket felelősségre nem vonhatja s ellenükben kártérítés iránt joggal fel nem léphet stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1894 okt. 16. 3,648. sz. a.j az elsőbiróságnak Ítéletét, az 1878: V. t.-c. 292. és 311. §§-ra alapított indokának mellőzésével egyéb indokainál fogva annyival inkább helybenhagyja, mert a per folytán meghallgatott szakértők véleménye szerint a keresetben emiitett malomhenger alsó részének burkolattal való ellátása nem a célból mutatkozik szükségesnek, hogy a henger tisztogatása alkalmával netalán bekövetkezhető szerencsétlenség elhárittassék, mivel a henger tisztogatásakor a burok amúgy is eltávolítandó és az a burok nem is a malomba dolgozó segédek, hanem inkább az idegenekre nézve mutatkozik előnyösnek, nehogy ezek, mint a szerkezettel ismeretlenek, ruhájukkal a hengerbe akadjanak és elsodorittassanak; az a körülmény tehát, hogy a malomhenger burkolattal nem volt ellátva, a szükséges óvintézkedés elmulasztásának a fenforgó esetben felperessel szemben nem tekinthető stb. A m. kir. Curia (1895. dec. 11. 11,058. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes kártérítési joga az alperesek ellenében megállapíttatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy hozzon a kártérítési összeg kérdésében Ítéletet stb. Indokok: Az alperesek beismerésével be van bizonyítva, hogy a keresetben emiitett műmalom tulajdona felerészben az I., másik felerészben pedig a II—VI. r. alpereseket illeti, ez okból tehát mindazokra az igényekre nézve, a melyek a malom kezelése körül alkalmazott segédek által a malomban munkaközben szenvedett testi sérülések címén támasztatnak, a mulasztás megállapithatása esetében az alperesek egyaránt felelősek, és ez alól a felelősség alól pusztán az a tény, mely szerint a II—VI. r. alperesek a maguk fele részére nézve az életfogytiglani haszonélvezeti jogot az I. r. alperesnek engedték át, mivel az kizáróan az ö harmadik személyre ki nem ható rendelkezésüknek kifolyása, és mivel a malomban a felügyeletet különben is láthatóan az összes alperesek érdekében a II. és III. r. alperes vezeti, ezeket a II—VT. r. alpereseket fel nem menti. A per érdemében a felperes G. György és T. János tanuk vallomásával bebizonyította azt, hogy a főhenger tisztítását, még pedig többnyire a malomszerkezet működése alatt s ekként a főhenger forgása alatt a mindenkor alkalmazott molnársegéd, következésképen a keresetben körülirt időszakban a felperes is végezte és hogy arról a malmot kezelő I., II. és III. r. alperesek tudomással bírtak; az pedig minden kétségen felül áll, hogy a nevezett alperesek tudatában voltak annak, hogy ez a munka ekkép végezve az illető segéd testi épségére veszélyes lehet és hogy a felperes 1889. évi július 23-án jobb karját csakugyan ilyen munka végzése közben vesztette el. A dolog természeténél fogva a most jelzett szerencsétlenségért általánosságban véve a felelősség a tulajdonos alpereseket terheli és ebből kifolyóan ők tartoznak bizonyítani azt, hogy foganatba vették mindazokat az óvintézkedéseket, a melyek szükségesek a végett, hogy az alkalmazottjuk testi épsége a veszély ellen | lehetőleg biztosittassék.