A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A bünvádi eljárási törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház igazságügyi bizottságában

14 A JOG Ónként értetik, hogy ily intézkedésnek első sorban annak az elrendelése tekintendő, hogy a föhenger nem forgás közben, hanem a malom szünetelése alatt tisztittassék; ezt azonba az alperesek nem csak el nem rendelték, hanem tűrték, hogy a tisztítás forgás közben eszközöltessék, sőt T. János tanú azt vallja, hogy a hengert forgás közben kellett a segédeknek tisztitaniok, a mi, tekintettel az emiitett tanuk vallomásaiból következtethető arra a tényre, hogy a malom majdnem állandóan üzemben volt, a főhengert pedig hetenként legalább kétszer tisztítani kellett, igazoltnak tekintendő. A föhenger ezek szerint az alperesek tudtával és ekként beleegyezésével forgás közben tisztíttatván, az alpereseknek állott kötelességükben a föhenger forgás közben való tisztításának oly módjáról gondoskodni, hogy annak alkalmazása mellett a veszélyesnek ismert, sőt a szakértők által is esetleg ilyenné válhatónak mondott munka veszély nélkül végezhető legyen, illetve, hogy a veszély lehetősége a legcsekélyebb mértékre leszállittassék. Az alperesek azonban nem is állítják, hogy a tisztitásnak valami módját megállapították, s az arra szükséges eszközöket a segédek rendelkezésére bocsátották volna, s ekként bizonyítottnak tekintendő az, hogy a jelzett munka az alperesek, illetve a malomkezelő alperesek tudtával rongyokkal, ócska zsákokkal végeztetett; már pedig nem szenved kétséget, hogy ily eszközök alkalmazásának megengedése a szakértők által is esetleg bekövetkezhctőnek jelzett veszélyt egyenesen valószínűvé és előreláthatóvá teszi. Ennélfogva, tehát az alperesek ellenében felperesnek kártérítési jogát meg kellett állapítani. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A váltó alapját képező jogügylet gép adásvevése lévén, felperes a gép megküldése által a váltó értékét tényleg szolgáltatta. Az a kérdés pedig, hogy a gép szerződésszerű volt-e és jogosan bocsátotta-e az alperes a felperesnek rendelkezésére, a váltóper keretébe nem tartozik. Ha az alperes a váltóóvás hiányára alapítja kifogását, a midőn a váltó tartalma szerint a rendelvényes, a kibocsátó és telepes hasonnemü személy, alperesnek kell bizonyítania, hogy a kibocsátó, a ki egyúttal telepes is, a rendelvényessel nem azonos személy, mivel különben a váltó tartalmával igazolva lévén az, hogy a telepes egyúttal a váltó birtokosa is, a váltótörvény 44. íj. 2. bekezdése értelmében az elfogadóval szemben óvás fölvételének szüksége nem forog fenn. Ha a felek között létre is jött a megállapodás, hogy a megvett gép vételára félévre részletekben fizetendő, nem vehető figyelembe az alperesnek a félév letelte előtt esedékessé tett váltó megállapodásellenes kitöltésére vonatkozó kifogása, ha nem állitja vagy bizonyítja, hogy a részletfizetést betartotta. Perköltségek kölcsönös megszüntetése kiskorusági kifogás esetén, midőn felperesnek az alperes kiskorúságáról tudomása nincsen és igy az alperest jóhiszeműen vonta perbe. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint váltóbiróság: Bichler Simon ügyvéd által képviselt H. Vilmos felperesnek, dr. Gaál Béla tamási-i ügyvéd által képviselt H. Mátyás és H. Anna alperesek ellen 86 frt tőke és jár. iránti váltóperében következő ítéletet hozott: Az 1892. évi december hó 7-én 73,207. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik és telperes keresetével elutasittatik. Indokok: A 7. a. csatolt hivatalos anyakönyvi kivonat alapján igazolva van, hogy H. Anna II. r. alperes 1878. évben született, s igy még jelenleg is kiskorú s oly korban van, hogy a váltótörvény 1. §-a szerint szenvedő váltóképességgel nem bírhat; ugyancsak a 7. alatti anyakönyvi kivonat által igazolva van az is, hogy I. r. alperes H. Mátyás törvényes atyja, tehát törvényes képviselője II. r. alperesnek. Minthogy pedig felperes a hivatkozott anyakönyvi kivonat tekintetében nem bizonyította azt, hogy az alperestől különböző személyre vonatkozik s igy idevonatkozó ellenvetés figyelembe vehető nem volt, ennélfogva a II. r. alperes nevében az őt jogosan képviselő I. r. alperes által tett és II. r. alperes szenvedő váltóképességének hiányára alapított kifogásnak helyt adni, s a sommás végzést II. r. alperes irányában ez okból hatályon kivül helyezni s felperest keresetével II. r. alperessel szemben elutas<tani kellett. A kir. törvényszék I. r. alperesnek azt az előadását, hogy a kereseti váltó az általa felperestől a 2. alatti megrendelési bárca szerint S. Jakab utján 8tí frt vételárban megrendelt varrógép árának fedezetére adatott, felperesnek 5. a. csatolt s valódiságára nézve nem kifogásolt levelével beigazolva látja, annyival is inkább, mert felperes nem is állitja, hogy alperes magától S. Jakabtól még külön is egy más varrógépet vett volna meg. Minthogy pedig ezen 1892. évi június hó 29-éről keltezett megrendelési bárcából kitünőleg a felek közt oly megállapodás jött létre, hogy a gép vételára részletfizetés mellett V, év alatt fizetendő, s igy alperes 1892. évi december hó 29-ig tartozott csak a vételárat s illetve a kereseti váltó értékét lefizetni; és minthogy e szerint felperes a kereseti váltó lejáratát megállapodásellenesen töltötte ki 1892. évi szeptember hó 24-ére; minthogy végül alperes a viszonválaszában csak szabatosabban kifejtett kifogását a kereseti váltó lejáratának megállapodásellenes kitöltésére vonatkozólag már kifogásaiban is (a 3. pont alatt) kellő helyen felhozta: ennélfogva I. r. alperes ezen kifogásának helyt adni, s tekintet nélkül a gép hiányos minőségére s a váltóóvás elmulasztására alapított alperesi kifogások alapos vagy alaptalan voltára, felperest a váltó lejáratának megállapodásellenes kitöltése folytán a váltótörvény 93. §-a alapján keresetével I. r. alperes irányában is elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla következő ítéletet hozott: A kir. itélő tábla az elsőbirósági ítéletet, a mennyiben a sommás végzést H. Anna II. r. alperessel szemben hatályon kivül helyezte s ezzel az alperessel szemben felperest keresetével elutasította, helybenhagyja, egyebekben azonban megváltoztatja, a sommás végzést H. Mátyás I. r. alperessel szemben hatályában fentartja. Indokok: A mennyiben az elsőbiróság felperest H. Anna II. r. alperessel szemben keresetével elutasította. ítéletét vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. H. Mátyás I. r. alperesre vonatkozólag azonban az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni s ezzel az alperessel szemben a sommás végzést hatályában fentartani kellett, mert habár a kir. itélő tábla is a valódiságra nem kifogásolt 2 -6"/. alatti okiratokkal, továbbá az által, hogy a kereseti váltót felperes mint varrógépkereskedő, áruk értéke fejében vette alperestől, hogy a váltóösszeg a 2;. alatti megrendelési ellenjegyben emiitett varrógép árával megegyez s hogy felperes meg sem kísérletté annak bizonyítását, hogy alpereseknek más árut adott volna el, igazoltnak veszi azt, hogy alperesek a kereseti váltót az érintett okiratokban említett varrógép vételáráról állították ki: I. r. alperesnek az a kifogása, hogy felperes nem szerződésszerű gépet szállított, s hogy azért a gép rendelkezésére bocsáttatott, annak vételárát tehát nem követelheti, figyelembe vehető még sem volt, mivel felperes a gép megküldése által a váltó értékét tényleg szolgáltatta, az a kérdés pedig, vájjon a gép szerződésszerű volt-e s jogosan bocsátotta-e azt alperes felperesnek rendelkezésére, a váltóper keretébe nem tartozik; mert a váltóóvás hiányára alapított kifogás sem volt figyelembe vehető, mivel a váltó tartalma szerint a rendelvényes kibocsátó és telepes hasonnevű szem ély levén alperesnek azt, hogy a kibocsátó, a ki egyúttal telepes is, a rendelvényessel mint a váltó lejáratkori birtokosával azonos személy, nem tagadnia, hanem annak ellenkezőjét bizonyitnia kellett volna, mit nem tevén, s igy a váltó tartalmával igazolva levén az hogy a telepes egyúttal a váltó birtokosa is, a váltótörvény 44. §-ának második bekezdése értelmében az elfogadókkal szemben óvás felvételének szüksége nem forgott fenn; mert végül figyelmen kivül volt hagyandó az a kifogás is. mintha a kereseti váltó a lejáratra nézve megállapodásellenesen töltetett volna ki, a mennyiben I. r. alperes nem is állitja, hogy a váltó lejáratának, mely napra való kitöltése tekintetében bizonyos megállapodás jött volna létre a felek közt. az a megállapodás pedig, mely szerint a megvett varrógép vételára félévre volt részletekben fizetendő, a fenforgó esetben a kereseti váltó lejáratára azért nem birhat befolyással, mivel alperes nem is állitja, hogy a részletfizetéseket betartotta volna, s igy felperes a váltó lejáratát a váltótörvény 93. fj-a értelmében jogosítva volt szeptember 25-re is kitölteni. A felhozottak alapján I. r. alperes, mint a kereseti váltónak elfogadója, a váltótörvény 23. §-a alapján a kereseti váltóösszegben, annak kamatában és mint pervesztés fél az 1868. LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségben is marasztalandó volt. Felperes és II. r. alperes között a költség kölcsönösen meg volt szüntetendő, mert ez az alperes az által, hogy a váltót elfogadói minőségben aláirta, tekintve, hogy rendszerint csak nagykorúak vállalhatnak érvényesen váltói kötelezettséget, felperest, kiről nem is állitja, hogy kiskorúságáról tudomással birt volna, korára nézve tévedésbe ejtette, költségeinek megtérítését tehát az őt jóhiszemüleg perbe vont felperestől nem követelheti, de viszont ez az alperes felperes részére sem volt költségben marasztalható, mert vele szemben felperes teljesen pervesztes lett. A magyar kir. Curia következő Ítéletet hozott: A budapesii kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú ítélete, a mennyiben felperes keresetével másodrendű alperes H. Annával szemben elutasittatott, felebbezve nem lévén, érintetlenül, alperesek által felebbezett egyéb részeiben pedig a benne vonatkozólag felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1895 okt. 8. 437. sz.) Bűnügyekben. Ha az eskü szövegében az a megjelölés, hogy az esküvés a mindentudó és mindenható Istenre hivatkozva történt (ügyvit. szab. 274. §.), benn nem foglaltatik, továbbá, ha az itélet végén foglalt s a külön jegyzökönyvet pótló záradékba az eskü tartalma szórói-szóra beiktatva nincs, végül ha az eskütételi záradék az esküt tevő fél által aláírva nincs, illetve az, hogy az aláirás esetleg megtagadtatott, nem jegyeztetett fel, a hamis eskü tényálladéka nem forog fenn. A budapesti kir. törvényszék: hamis eskü büntette miatt vádolt P. Károlyné elleni bűnügyben itélt: Szabadlábon levő P. Károlyné napszámodé bűnösnek mondatik ki a Btk. 219. §-ába ütköző, ugyan büntettet képező de a Btk. 92. §. alapján vétséggé lefokozott hamis eskü vétségében, és ezért 1 havi fogházra ítélték.