A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséről

A JOG 379 akkor belátta a birói határozat jogosságát, mert annak értelmében járt el. — Ha pedig nem, akkor távollétének jogosságát és okait módjában van a birói határozat alapján folyamatba teendő bontó perben igazolni, tehát jogsérelmet ebben az esetben sem szenvedhet, miből következik, hogy a 77. §. a) pontja alapján hozott és a házas élet folytatására kötelező határozat meghozatala előtt a felek meghallgatása teljesen fölösleges. Ad b" bontó keresetnek, mely a H. T. 77. §. a) pontja alapján az életközösség visszaállítására kötelező határozat meghozatala előtt indíttatik, a házassági törvényben jogalapja nincs. Bontó kereset ugyanis csak bontó ok alapján indítható A 77. §. a) pontja alapján a bontó ok csak akkor áll elő, ha a visszatérésre kötelezett fél a birói határozatnak, az ebben kitűzött határidő alatt meg nem felel. Ha tehát a bontó kereset ezen idő előtt nyujtatik be, akkor oly időben nyújtatott be, midőn bontó ok még nem volt, tehát a bontásra irányuló kérelem jogi alapja hiányzott. Ily kereset pedig nélkülözi a keresetek egyik föltétlenül megkívántató kellékét. Ha pedig a táblai határozatnak ugy akarunk megfelelni, hogy a keresetben kérjük az elhagyó félnek visszatérésre való kötelezését és ennek elmulasztása esetén a bontást: akkor tulajdonképen két egymással merőben ellentétes dolgot kérünk: kérjük t. i. a birói segélyt a házasság íentartása végett és egyidejűleg mindjárt a bontást is, pedig hát mind a kettőt csak nem akarhatjuk j Nem akarom azt állítani, hogy a bontó per ez utóbbi alapon construálható nem lenne; de ha ez alapot fogadjuk el, akkor mig egyrészt meg kell engednünk a jogalap nélküli keresetet, másrészt szemet kell hunynunk ama illogikus tény fölött, mely az ügyfelet egy és ugyanazon fellépése alkalmával, egyszerre két, merőben ellentétes kérelem előterjesztésére fogja kényszeríteni. Nézetem szerint sokkal helyesebb a kir. Curia által addig különben is helyeselt ama eljárást követnünk, melyet cikkem elején vázoltam. Ennél a bontó pert megelőzi az előzetes peren kívüli eljárás, melynek célja a bontó ok constatálása, s ha már ez megtörtént, ha a bontó ok megvan, következik a bontó ok mint jogalap előadása mellett, a bontó kereset. Egyébiránt akár az egyik, akár a másik alaki rendszer kerekedjék fölül, ez végtére is közönyös, mert hisz a fődolog, a cél az anyagi jognak, az ebben kifejezett igazságnak érvényesülése. Kívánatos azonban, hogy az e kérdés körül fölmerült ellentétekminél előbb megszűnjenek, hogy az ez alapon folytatandó bontó perek körül az eljárási formákat ismerhessük; nehogy az egyik, esetleg a másik forma követése miatt megsemmisítések, feloldások és megváltoztatások következzenek be és ez által az ügyfelek perei elhúzódjanak, a törvényszékek pedig kétszeres munkával terheltessenek. A bizonyítékok szabad mérlegeléséről. Irta : Dr. PAP JÓZSEF budapesti ügyvéd. Az 1893. evi XVIII. t.-c. életbeléptetése óta igen sokszor találkozunk ezen fogalommal, ugy az ügyvédek allegátái alkalmával, mint a birói ítéletekben. De azt is tapasztaltam, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelését többé-kevésbé egy bő köpenyegnek tekintik, a mely alá mindent akarnak sorolni, ha az ügydöntő akár támadási, akár védelmi tényállítások valósága vagy valótlansága nem egészen kétségtelen. Minthogy naponként operálunk a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvével, nem lesz felesleges talán, ha közelebbről fogjuk szemügyre venni a felvetett kérdést. I. A bizonyítékok szabad mérlegelésének célja, az anyagi igazság mennél inkább való elérése, vagyis annak a kiderítése, vájjon egy állított vagy vitatott tényállítás a valóságnak megfelel-e vagy sem? Midőn a materialis igazságot kutatjuk, a bíróban azon meggyőződést akarjuk kelteni, hogy a felek által aliegált releváns tényállítás, az igazságnak a valóságnak mindenben és teljesen megfelel. Ezen functio sok tekintetben magán hordja a subjecti vitás bélyegét, mert minden emberi dolog tökéletlen, tehát tökéletlen a ténynek, a valóságnak a bíró által történt felismerése is. A tévedések nincsenek kizárva. A materialis igazságnak elérése azon eszménykép, a mely felé törekszünk, a melyet azonban apodicticus bizonyosság szerint igen ritkán érhetünk el, mert ha a bíró saját érzékeivel is tapasztal valamit, még akkor sincs kizárva, nem tévedett-e észlelésénél ? Ilyen esetben csak legnagyobb a biztosíték arra nézve, hogy a biró által constatált tény a valóságnak tényleg meg is felel. A bizonyítékok szabad mérlegelésének végső célja tehát tulajdonképen nem más, mint észszerű meggyőződést kelteni az iránt, hogy a vitás peres tényállítás igaz, vagy pedig nem igaz? Helyesen jegyzi meg tehát Bülow »die CivilprocessOrdnung« cimü munkájában (188 lap), hogy a »bizonyitékok szabad mérlegelése* kifejezéssel nincs teljesen megjelölve azon fogalom, a mely tulajdonképen megjelölendő, mert nem a bizonyítási okok szabad mérlegeléséről van itt szó csupán, de egyáltalán véve a vitatott tényállítások valóságának vagy valótlanságának méltatásáról. Kiviláglik ez egész határozottsággal az 1893. évi XVIII. t.-c. 64. a Pl ós z-féle polgári perrendtartási tervezet 277. §., a német birodalmi perrend 259. §. és az uj osztrák perrend 272. §-aiból. »A biró valamely tényállításnak valódiságát vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján itéli meg, a bizonyítékok mérlegelésében törvényes bizonyítási szabályokhoz csak a jelen törvényben kijelölt esetekben van kötve*. Mit jelent ez? Hogy azon esetekben, a melyekben a törvény a törvényes bizonyítási szabályokat nem írja elő, a biró szabad meggyőződése szerint határozhat egy tényállítás valósága vagy valótlansága felett. A német és az osztrák törvény használja a *nach freier Uberzeugung* kitételt. Azt hiszem, hogy célszerűbb volna a világosság okáért, ha az uj perrendtartásba is ezen vagy hasonló kitétel szintén felvétetnék. II. A biróság azonban a bizonyítékok szabad mérlegelésénél, azaz a vitatott tényállítás valóságának vagy valótlanságának a szabad belátása szerinti mérlegelésénél nem járhat el önkéntesen, hanem » a tárgyalás és a bizonyítás egész tartalmát köteles szorgosan méltatni.* A szóbeli eljárás a dolog természeténél fogva a legalkalmasabb talaj a bizonyítékok szabad mérlegeléséhez, mert a tényállítások szóbeli megvitatása, a pro és a contra okok egymás melletti és egyhuzambani feltárása, a felek és a biró közötti közvetlen érintkezés, az igazság kifürkészésére inkább alkalmas, mint a nehézkés Írásbeli eljárás. A szóbeliség és közvetlenség elvein felépült perrendtartások által a bírónak adott úgynevezett »pervezetési jog* sok sikerrel lesz felhasználható a valódi tényállás kiderítésénél. A biró nemcsak a bizonyítási okokat mérlegelheti szabadon és veheti Ítélete alapjául, a mint azt az »Entwurf einer gemeinsaraen deutschen P r oc e s s o r d n u n g« 307. §• és a >P r e us s i c h er Entwurf« 421. §-ában rendelte, de a tárgyalás egész tartalmát; a mit a biró tárgyalás során látott vagy hallott, azon összbenyomás, melyet az egységes szóbeli tárgyalás reá tett, ez képezze azon alapot, a melyre a biró Ítéletét fekteti. A bizonyítási felvétel csak subsidiarius jelleggel bir s csak az esetre alkalmazandó, ha a biró az igazságot, a való tényállást ezen direct uton ki nem fürkészheti. A hozandó birói ítéletnek objectiv forrását képezik tehát a peres feleknek szóváltásai, még akkor is, ha nem vonatkoznak mindég releváns ténykörülményekre, mert alkalmat és alapot nyújtanak a birónak indokolt, elfogadható következtetésre. Dr. Ude: *Freie Beweiswürdigung und freies richterliches Ermessem cimü monographiájában, (Zeitschrift für Deutschen Civilprocess VI. 425. lap). A német birodalmi perrend indokolása és több jeles német perjogász már túllő a célon — szerény nézetem szerint, — midőn a peres feleknek a biró előtti személyes viselkedésüket, előadásaiknak mikéntjét s ehhez hasonló és alárendelt jelentőségű momentumokat alkalmas eszközöknek tart a hozandó ítélet megalkotásához szükséges benyomásokra. A routinirozott perlekedő, ha alaptalan is igénye, biztosabban, bátrabban fog a biró előtt fellépni, mint azon fél, a ki még soha sem jelent meg biróság előtt, bármennyire is meg legyen ügyének igazságáról győződve. Különböző temperatumu, korú, nemű, műveltségű és vagyonú emberek különféleképen fognak a biró előtt viselkedni. Ily külsőségek nem idéznek elő »evidentia facti«-t és figyelembe nem vehetők. Ellenben befolyással lehet a hozandó Ítéletben megnyilatkozandó birói meggyőződésre, ha a személyes megjelenésre megidézett fél elegendő ok nélkül meg nem jelent, vagy a hozzá intézett kérdésekre nem felel. (1893. t.-c 38. §., Plósz-féle polgári perrendtartás tervezete 233. §., német birodalmi perrend 130. §. és az uj osztrák perrend 182, 183. §§.) A polgári per különbözik a bűnvádi pertől. Utóbbit a nyomozási elv uralja, mig az előbbiben a tárgyalási elv, mely szerint a peres felek a per urai — sokszor lehetetlenné teszi mindazon eszközöknek és módoknak alkalmazását, melyek a valódi tényállás kiderítése céljából valóban szükségesnek mutatkoznak. A biróság a tényállás kiderítése végett elrendelheti, hogy a fél a birtokában levő okiratokat, melyekre hivatkozott, mutassa be, továbbá, hogy leszármazási táblákat, terveket, vázlatokat stb. terjesszen elő. (1893. XVIII. t.-c. 39. §., Plósz-féle polgári perrendtartási tervezet 234. §., német birodalmi perrend 133. §. és az uj osztrák perrend 183. § A biró pervezetési joga, a kikérdezési jog, a felek személyes beidézéséhez, birói szemle tartásához és a szakértők meghallgatásához való jog szorítják csak kellő mederbe a tárgyalási elv kinövéseit. A német birodalmi perrend 135. §. szerint a biróság hivatalból rendezhet birói szemlét és szakértők meghallgatását. Az 1893. évi XVIII. t.-c. a biró pervezetési jogát nem tágítja annyira. A 65. §. szerint csak valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségének megállapításánál szakértők meghallgatását hivatal-