A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - Unicum a modern világ jogszolgáltatásában

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 49. számához. Budapest, 1896 december hó 6. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi itélötála 8. számú polgári határozata. A márosvásáhelyi kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa J. Jánosnak özv. J. Gergelyné és társai ellen 166 frt 28 kr. iránt folytatott sommás perében felmerült ama jogkérdés felett, hogy «abban az esetben, ha a kereset tárgyának értéke 200 frt. értéket meg nem halad, alperes pedig oly viszonkeresettel élt, melynek tárgya a 200 frt értéket meghaladja, a felebbezési bíróság ítélete ellen az 1893. évi XVIII. t.-c. 180. §-a a) pontja értelmében van-e helye felülvizsgálatnak ?» kimondotta és határozattárba felvétetni rendelte a következő : Hat ár o zatot: Ha a viszonkereset tárgyának érteke a 200 frt értéket meghaladja, a felebbezési biróság Ítélete ellen az 1893. évi XVIII. t.-c. 180. £-ának pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye akkor is. ha a kereset tárgyának értéke a 200 forintot meg nem haladja.. Indokok: az 1893. évi XVIII. t.-c. 23. §-a szerint alperes az ellene folyamatba tett perben viszonkeresettel élhet, s a mennyiben a biróság a hivatkozott törvényszakasz 3-ik pontja alapján a viszonkeresetnek elkülönített tárgyalását nem rendeli el, a viszonkereset a fő ügygyei együttesen tárgyalandó, s egységesen egy ítélettel döntendő el. A törvény 43. §-a megengedi, hogy több per közös tárgyalás és eldöntés végett egyesittessék, a biróság tehát alperes ellenkövetelésének a keresettel együttes tárgyalását és eldöntését oly módon akkor is elrendelheti, ha az ellenkövetelés nem viszonkereset, hanem önálló kereset alakjában terjesztetett elő. Kétségtelen tehát egyfelől az, hogy ha a biróság az alperes által felperes ellen külön indított oly keresetet, melyben a per tárgya értékére tekintettel felülvizsgálatnak helye van, közös tárgyalás és eldöntés végett felperes keresetével egyesíti, az egyesítés folytán keletkezett ítélet ellen a felülvizsgálat abból az okból, hogy a felperesi kereset tárgyának értéke magában véve a 200 frt értéket meg nem haladja, ki nem zárható, mert különben az egyesítés tárgyában hozott s a törvény 45. §-a szerint felebbezhetlen határozat által a peres fél az egyesítés nem létében különben megengedett jogorvoslattól záratnék el. Kétségtelen másfelöl az is, hogy a viszonkereset elkülönítése esetén, az a felett hozott felebbezési bírósági ítélet ellen, a mennyiben a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frt értéket meghaladja, a törvény 180. §. a) pontja és 181. §-a értelmében felülvizsgálatnak helye van. Ezeknélfogva és tekintve, hogy két külön pernek egyesítése esetén az említett körülmények fenforgása mellett, a felülvizsgálat ki nem zárható, s hogy a keresetnek és viszonkeresetnek egy perben való eldöntése lényegileg nem egyéb, mint két pernek a törvény 43. §-a szerint megengedett egyesítése; tekintve továbbá, hogy abban az esetben, ha a viszonkeresetnek elkülönítésével az a felett hozott ítélet ellen az alapon, mivel a viszonkereset tárgyának értéke a 200 frtot meghaladja, felülvizsgálatnak van helye a felülvizsgálatot tehát egy hasonló viszonkeresetnek a különben tárgyára nézve 200 frtot meg nem haladó értékű keresettel egy ítéletben való eldöntése esetére is annál kevésbbé lehet kizárni, mert az alperes viszonkeresetére nézve, attól eltekintve, hogy a felperes keresetével együttesen döntendő el, egyebekben az önálló keresetre vonatkozó jogszabályok irányadók: a kir. ítélőtábla felülvizsgálati tanácsa kimondotta, hogy abban az esetben, ha a viszonkereset tárgya a 200 frt értéket meghaladja, a felebbezési biróság ítélete ellen az 1893 évi XVIII. t.-c. 180 §-a a) pontja értelmében felülvizsgálatnak van helye akkor is, ha a kereset tárgyának értéke a 200 frt értékhatárnál kevesebb. Kelt a kir. ítélőtáblának Marosvásárhelyt 1896 november 17-ik napján tartott ülésében s hitelesíttetett 1896 évi november hó 24-ik napján tartott ülésében. Csathó Ferenc s. k. elnök Tódorffi Domokos s. k. előadó, Kovács János s. k., Szabó Dénes s. k., Dobai Albert s. k. Számadásból eredőleg a közigazgatási hatóságok által megállapitott tartozási összeg ellen esak a közvetlen számadásra kötelezett nem élhet többé kifogással abban az esetben, ha a bírósági eljárást annak idejében igénybe venni elmulasztotta, azon alperes azonban, a ki esetleg csak fokozatilag volna kártérítésre kötelezhető, az ily megállapítással szemben jogosítva van mind azoknak az ellenvetéseknek érvényesítésére, melyek felelőssége hiányát egészben vagy részben kimutatni alkalmasak. A szabadkai kir. törvényszék (1894. évi március hó 6-án 6,223. sz. a.), dr. Horváth Ákos megyei államügyész által kép- | viselt Bács-Bodrogvármegye árvaszéke felperesnek A 11 aga Ottó ügyvéd által védett S. Iván és ugyancsak A 1 1 g i Ottó ügyvéd által képviselt, de nem védekezett B. István alperesek ellen 5,537 frt 74 kr. és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott: S. István I.-r. alperes feltétlenül, B. István II-rendü alperes csak az esetben és annyiban, ha és amennyiben a megítélt összeg elsőrendű alperestől végrehajtás utján sem lehetne behajtható, végrehajtás terhével köteleztetnek, hogy 5,537 frt 74 kr. tőkét, ennek kamatját stb. felperesnek megfizessenek stb. Indokok: A vármegyei árvaszéki számvevőség a V. községi közgyámtár kezeléséről szóló és F. József községi közgyám mint felelős számadó által az 1883. évi január hó 1. napjától az 1887. évi június hó végéig terjedő időre elkészített számadást megvizsgálván s erről az illetékes hatóságnak jelentést tévén, a megyei árvaszék, mint törvényszerű felettes hatósága a 13,510., 13,514./árv. 888. sz. a. hozott határozatával megállapította s a megállapítást a megyei közigazgatási bizottság és a m. kir belügyj miniszter is jóváhagyta a tekintetben, hogy a számadási hiány az egyes évekre mennyit tesz ki. Az tehát, hogy az árvatári hiány az elsőrendű alperes bíráskodása idejében 5,537 frt 74 krra rúgott, jogerős határozattal megállapítva lévén, annak bírálatába, hogy az alperes által neheztelt egyes összegek helyesen és jogosan lettek-e a számadásba felvéve, a biróság már nem bocsájtkozhat. Az képezi tehát ezután az első sorban eldöntendő kérdést, hogy a felelős számadó közgyám után kit vagy kiket terhel a hiány megtérítésének kötelezettsége. Az 1886. évi XXII. t.-c. 86 §-a, illetőleg az 1871. évi XVIII. t.-c. 87. §-a értelmében az előjáróság minden egyes tagja mindama kárért, melyet hivatalos eljárásban akár cselekvés, akár mulasztás által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból a községnek vagy törvényhatóságnak jogtalanul és illetéktelenül okozott, ha a kár szabályszerű orvoslattal elhárítható nem volt, teljes kártérítéssel tartozik. S. Iván alperes az 1885—1887. években községi biró lévén, mint ilyennek az azon időben fennállott árvaügyi szabályrendelet értelmében hivatalos kötelességét képezte, hogy az árvapénztári készpénz és egyéb értéktárgyak őrizetére szolgáló biztos és kettős záru szekrény egyik kulcsát magánál tartva őrizze s ezzel a közgyám pénzkezelését ellenőrizze, az árvapénztárt és annak helyesen történt vezetését időközönkint megvizsgálja és arról, hogy a kezelés szabályszerűen vitetik-e, magának többször is meggyőződést szerezzen, hogy az elöljáróság egyes tagjaira a tekintetben, hogy az ezek kötelességeivé előirt munkálatok törvény avagy szabály szerint teljesittetnek-e felügyeljen s hogy a községi közgamtárt s a pénztárt mindenben ellenőrizze. Minthogy azonban a jelen per irataihoz csatolt árvaszéki számadási iratok szerint megállapittatott, de maga alperes is elismerte, hogy mint községi biró az árvapénztárt a kötelezett időben meg nem vizsgálta s az ellenőrzés céljából szükséges szekrénykulcs nála nem volt, s minthogy az a védekezése, hogy azt mikép a kulcsot magánál tartani s ezzel valamint a gyámpénztár időközi pénzkészleteinek és gyámadásainak megvizsgálásával a községi közgyámot ellenőrizni tartozott, nem tudta, erről senki fel nem világosította, figyelembe azért nem jöhet, mert akkor, mikor községi bíróvá megválasztatott és ő a megválasztatást elfogadta, alperes alávetette magát mindazon törvényes szabályoknak, melyek hivatali kötelezettségét előírják s melyek a mulasztásból eredhető kötelezettségeket megszabják s mert a törvényeknek és a községekkel közölt szabályrendeleteknek nem tudásával a felelős biró azért sem mentheti ki magát, mivel módjában állott e tekintetben olyanoktól, a kik ezeket ismerik s akik erre hivatvák, felvilágosítást kérni s végre, minthogy alperes, mint községi biró hivatalos eljárásában olyan mulasztást követett el, melyből a közgyám sikkasztása folytán a községre illetve törvényhatóságra kár háramlóit s a mely kár elhárítható nem volt s ezért ő teljes kártérítéssel tartozik: alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani s őtet az okozott kár összege megtérítésére kötelezni kellett. B. István 2.-rendű alperes abban az időben, mikor a F. József közgyám sikasztása folytán a keresetileg követelt összeg hiánykép mutatkozott, Bikity község jegyzője volt. Minthogy pedig a községi jegyzőnek, mint az előjáróság szellemi vezetőjének hivatalos kötelességét képezte az, hogy felügyeljen arra, mikép az elöljáróság hivatalos teendőit pontosan s szabályszerüleg teljesítse, ő pedig az ellene folytatott fegyelmi ügyben hozott határozattal megállapítottan e tekintetben is vétkes mulasztásokat követett el és így ő is oka volt, hogy az árvapénztár kezelésében mulasztások, visszaélések és hiányok merültek fel, mely hiányért, mint kárért tehát ő is teljes kártérítéssel